Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)
1998-02-18 / 41. szám
LESS, HáTTift 1ÍM. FibkuAr 18.» Szerda A rácson túl - zsúfoltság Az elítéltek több mint fele visszaeső Budapest (MTI) - A büntetés-végrehajtási intézményekben jelenleg mintegy 13 700 fő embert tartanak fogva. A múlt év utolsó napján 13 405 fogva tartottat őriztek, 5 százalékkal többet, mint az előző év végén - tudatta Tari Ferenc altábornagy, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka. Az adatokat ismertetve elmondta: az összlétszá- mon belül a múlt év végén 3660 előzetesen letartóztatott, 9408 elítélt, 165 kényszergyógykezelt és 172 elzárásra beutalt volt az intézményekben. Az idegen állampolgárságú fogva tartottak száma 1996 végéhez képest 47-tel (638- ra) nőtt. A valamivel több mint 9400 elítélt közül 8896 férfi, míg 512 a másik nemhez tartozik. Ez az arány már több éve állandó. Felnőttkorúként 9092 bűnelkövető, míg fiatalkorúként 316 személy töltötte szabadságvesztését. Az elítéltek 59 százaléka visszaeső, illetve többszörös visszaeső. Tari Ferenc közölte, hogy a múlt évben 5495 fogva tartott hagyta el engedéllyel a büntetés-végrehajtás intézményeit. A fogva tartottak a múlt évben nem követtek el terrorcselekményt, s fogolyzendülés sem volt. Szökés előkészítését öt esetben észlelték, szökési kísérlet két esetben, szökés pedig tizennégy esetben fordult elő. A tizenhét személyből tizenegy mező- gazdasági külső munkahelyről szökött meg. Az elmúlt év során is fenn tudták tartani az elítéltek 70 százalékot meghaladó foglalkoztatási arányát. Az átlagmunkadíj havonta 5759 forint volt, ami 5 százalékos emelkedést jelent 1996-hoz képest. A fogva tartottak közül 543-an vettek részt általános iskolai oktatásban, 67-en folytattak középiskolai tanulmányokat. A mintegy 20-25 szakma elsajátítását lehetővé tevő képzésben 1090 elítélt vett részt. Tari Ferenc elmondta: a fogva tartottak egészségi állapotában - a magas színvonalú orvosi ellátás ellenére - évek óta hanyatlás tapasztalható. A múlt évben 26 fogva tartott hunyt el gyógyíthatatlan betegség miatt, öten pedig saját kezűleg vetettek véget életüknek. A kábítószerfogyasztás miatt kezeltek száma az 1996. évi 190-hez képest 425-re emelkedett. A büntetés-végrehajtás személyi állományának cserélődése évek óta rendkívül magas. Tavaly az állomány 15 százaléka hagyta el a pályát. Az ez évi bérfejlesztés lehetővé teszi, hogy valamennyi büntetés-végrehajtási dolgozó minimálisan eléije a törvényben meghatározott bérszint 90 százalékát. Az emeléseket követően a tisztek havi bruttó átlagilletménye meghaladja a 75 ezer forintot, a tiszthelyetteseké a csaknem 51 ezer forintot, míg a közalkalmazottaké valamivel több mint 40 500 forint lesz. Tari Ferenc a problémák közt említette a büntetés-végrehajtási intézmények túlzsúfoltságát, és hangot adott azon véleményének, hogy a feladatok gond nélküli ellátásához mintegy 600-700 új őrre és nevelőre lenne szükség. A bősi áram ára Budapest (MTI) - A hazai villamosenergiarendszer teljesítményének 5 százalékát tehetné ki a magyar-szlovák megegyezés esetén a bősi illetve a nagymarosi erőműből Magyarországnak jutó rész, s ez minden gond' nélkül beilleszthető a hazai termelésbe, fel- használásba - mondta Lengyel Gyula, a Magyar Villamos Művek Rt. elnöke. A magyar villamosenergia-rendszer koncepcióját úgy alakították ki, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a termelési lehetőségekhez, felhasználási igényekhez. A további erőmű-felújításokat az egyes erőművek kihasználtságát adott esetben könnyen hozzáigazíthatják majd a bősi és a nagymarosi erőművekből adódó termelési többlethez. Arról, hogy az MVM mennyiért venné majd át a bősi és a nagymarosi erőművekben megtermelt villamosáramot, Lengyel Gyula úgy nyilatkozott: az egyezség kérdése lenne, de nyilván nem többet, mint amennyiért a versenytársaktól vásárolja. Ez annyit jelent, hogy az átvételi árban nem ismerhetnénk el például az erőműrendszer árvízvédelmi, közművesítési költségeinek évenkénti leírását, vagy az osztrákoknak visszafizetendő 5 milliárd schillinges törlesztőrészleteket. A régi, már leírt vízierőművekben előállított áramért kilowattóránként 6 forintot fizet az MVM, a bősi és a nagymarosi erőművekben termelt áramért sem adhat 10 forintnál többet. A többi erőműben termelt energiáért is körülbelül ennyit fizetnek. A bősi és a nagymarosi létesítményekben együttesen évente körülbelül 4 milliárd kilowattóra energia termelhető. Amennyiben ennek a fele Magyarországnak jut, akkor - 10 forinttal számolva - 20 milliárd forintot fizetne érte évente az MVM az erőműrendszer magyar tulajdonosának. Egészségügyi reform - „jegelt” tervek Az új lábakon álló biztosítási rendszer megvalósítása a választások utánra marad A vérellátás a műhelymunka szerint „közérdekű" feladat marad Fotó: B. T. Budapest (MTI) - Az egészségügyi szolgáltatások többszintű rendszerének, ezen belül a profitorientált egészég- biztosítók hálózatának kialakítása is része lenne az egészségügy további reformjának - derül ki egy, az MTI birtokába jutott, kormányzati szakértőknek tulajdonított munkaanyagból. A távirati iroda kormányzati körökből ugyanakkor úgy értesült, hogy az előzetes tervekkel ellentétben a kormány a választások előtt valószínűleg már nem tárgyal az egészségügy további átalakításáról. Az egészségügy reformjának cselekvési programjáról szóló szakértői anyag nem tart indokoltnak „sokkhatás-szerű” változásokat. Olyan reformlépéseket javasol, amelyek a várt pozitívumok mellett nem járnak nagyon kedvezőtlen mellékhatásokkal. így például azt, hogy oldani kell az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) monopóliumát, és meg kell teremteni a kiegészítő biztosítók egymással versengő hálózatát. Az egészségügyi szolgáltatások rendszere ily- módon három szintűvé válhatna, de mindhárom kötelező lenne az állampolgárok számára. Az OEP a jövőben az alapszintű ellátási körbe tartozó „közérdekű” és megelőző szolgáltatásokat (például vérellátás, tüdőgondozás); illetve a nagy költségigényű műtéti beavatkozásokat és gyógyító eljárásokat (életmentő műtétek, szervátültetés stb.) finanszírozná. Azon „kiegészítő” szolgáltatásokra, amelyek egyik kategóriába sem tartoznak, üzleti, illetve magánbiztosítókkal is szerződhetnének a polgárok. Az egészségügyi biztosítás terhét mindhárom kategória esetén a jövőben is a biztosított és munkaadója fizetné, járulék helyett azonban úgynevezett fix, illetve a nagy költségigényű beavatkozások esetén jövedelemarányos díjként. A szakértők szerint az új szisztémára csak fokozatosan lehet átállni, a költségvetés és a lakosság terhei valamelyest így is növekednek. Az elgondolás tartalmazza azt is, hogy a kórházak a jövőben számlát állítanának ki, amely az orvosi beavatkozások, és az esetleges különleges személyi szolgáltatások költségén túl magában foglalná a hotel- és a gyógyszerköltséget is. A számlát a betegnek kellene aláírni, és azt az OEP ellenőrizné. Az orvosok jogállása ugyancsak változna az elképzelések szerint. Az elgondolt modellben a kórházi és rendelőintézeti doktorok szabad foglalkozású orvosként dolgoznának, az intézménytulajdonosok magánjogi szerződést kötnének a kórház vezetőivel, a vezetők pedig a dolgozókkal. E rendszer a hipotézis szerint automatikus létszámmegtakarítást, más oldalról az orvosok és az ápolónők körében munka- nélküliséget eredményez. A változás ugyanakkor - állítják a szakértői anyag kimunkálói - erősíteni fogja a kórházakban, rendelő- intézetekben dolgozók azon igényét, hogy - lízing, részletfizetés, banki kölcsön révén - saját tulajdonukba kerüljenek az intézmény épületei és eszközei. A tulajdonváltást ugyanakkor - utalnak rá a szakértők - egy már elfogadott intézkedés is kikényszerítheti. Ez év december elsejétől ugyanis a csődtörvény hatálya az ön- kormányzatokra is kiterjed, ezzel az esetleges kórházcsődök következményeit a települések viselik. A munkaanyag megállapítása szerint az anyagi felelősség kényszere a gyengébb helyhatóságokat arra készteti majd, hogy vagyonátadási, privatizációs vagy vagyonkezelési konstrukcióban kibújjanak a tulajdonlással járó felelősség alól. Az egészségügyi reform műhelymunkálatai során végül felvetődött az engedélyezett gyógyszerkör bővülésének lassítása, valamint az is, hogy költségtakarékossági és iparpolitikai szempontokból a hazai gyógyszergyárakat hozzák kedvezményezett helyzetbe. „A tankönyvet szolgáltatásnak kellene tekinteni” Égbe kúsznak a tankönyvárak - a kiadók harcolnak a piac megszerzéséért Fotó: Vajda János Novak Gábor Budapest (MTI) - Hazánkban nyolc évvel ezelőtt 20,7 millió tankönyvkötet jelent meg, két éve viszont már csak 16,8 millió. Szűkül a tankönyvpiac. Azok a kiadók tartják magukat a legjobban, amelyek mind több kiadványukkal szerepelnek az úgynevezett tankönyvjegyzéken. Ugyanis a jegyzékre felkerült könyvek kiadásához banki hitelt vehetnek fel a kiadók. Piaci kamatra. Hogy melyik könyv kerül föl a jegyzékre? Ezt 1996-ig a három évre életre hívott Tan terv-, Tankönyv és Taneszköztanács döntötte el. Mandátuma lejárta után szerepét az Országos Közoktatási Tanács által megválasztott Tankönyv- és Taneszközbizottság vette át. Elnöke Závodszky Géza, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Főiskola főigazgatója szerint néhány évvel ezelőtt csak 121 kézirattal foglalkozott a tankönyvtanács, ám tavaly a bizottságnak már 226 könyviül kellett bírálatot mondania. Egyébként a bizottság a 226 ajánlatból 122-őt nem fogadott el. Nem találták elég színvonalasaknak őket. Szűkül a piac, viszont erősödik a jegyzékre felkerülésért folytatott harc. Halmozott költségek Nyilván azért versengenek a kiadók a tankönyvekért, mert megéri nekik kiadni. És valóban, a tankönyvárak csaknem az évi inflációt meghaladóan emelkedtek az utóbbi időben. A kiadó a jegyzéken szereplő könyveire felveszi a rendelést az iskolától, a banktól pedig a hitelt, melynek kamatát a maga nyereségével együtt beépíti az árba. Tanévkezdéskor összegyűjti a bevételeit az iskolai terjesztőktől. Természetesen szerepel az árban a terjesztői jutalék is, amely hat, nyolc évvel ezelőtt még a tíz százalékot sem érte el, ma pedig már a húsz százalék se ritka. Kockázata alig van a kiadónak, hiszen gondot legfeljebb a kiadványszerkesztői és a szerzői díjak megelőlegezése jelenthet nekik. Az állam - hogy könnyítsen a szülők terhein - évente átlagban 1,5 milliárd forint támogatást ad tankönyvvásárlásra. Ez körülbelül az ár 20-25 százalékának fedezésére elég. Minthogy a másfél milliárd növelése évről évre jelentős probléma, az infláció ismert tempója miatt minden esztendőben kevesebbet ér a támogatás. Nyolc évvel ezelőtt még az ár harminc százalékát fedezte. Ár és támogatás Állami támogatással nem befolyásolható a tankönyvek árának az alakulása, pontosabban csökkentése. Más megoldást kell keresni, ha azt akaijuk, hogy minden iskolás meg tudja venni a tankönyvet. Závodszky Géza meggyőződése, hogy a tankönyvet szolgáltatásnak kellene tekinteni. Az lenne jó, ha az állam, a szaktárca pályázatot írna ki magánkiadóknak is a különböző tankönyvek elkészítésére, gyártására. A pályázati pénzt a költségvetésből teremtenék elő. így mindjárt kikerülne az árból a banki kamat, elérhetővé válna, hogy minden gyerek ingyen kapja meg a tankönyvét legalább az iskolakötelezettség idejére. Vége lenne az árak irracionális emelkedésének is. Előfordulhat, A tankönyv: üzlet hogy a kiadó a pályázati pénzből, és a forgóalapjából nem tudja elkészíteni a könyveket. Ebben az esetben kamatmentes hitelt vehetne fel. Am, ha meg is valósul ez az elképzelés, még mindig terhelheti az árat az egyre növekvő terjesztői jutalék. Terjesztő: az állam? A Tankönyv- és Taneszközbizottság elnökének véleménye szerint a pályáztatással elkészült tankönyvek terjesztése is állami feladat lenne. Csak így kerülhető el, hogy a piacon ne vadkapitalista viszonyok érvényesüljenek, a helyenkénti tisztességtelenség helyébe az üzleti tisztesség lépjen. Ma megesik, hogy egy iskola azért részesít előnyben egyetlen tan- könyvkiadót, mert attól kapja a legmagasabb jutalékot a terjesztésre vállalkozó pedagógus. Závodszky Géza állítja, hogy az állam nem járna rosszabbul az általa vázolt tankönyvkiadási támogatással. Azért nem, mert ma is kifizet annyit a szülőknek tankönyvvásárlási támogatásra, mint amennyibe a pályáztatás kerülne.
