Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-14 / 38. szám

2 Könyv Pereg a film A műfaj-meghatározás (iskola­regény) és a mottó nem vélet­lenül utal Ottlik Gézá-ra (Az iskola a határon című művére). Kelecsényi László Mozibo­londok című könyvében is meg­jelenik az iskola mint a társa­dalom hatalmi gyakorlatának metaforája, a gyermekkor ártat­lanságát elvevő, a szabadságot parancsok, törvények rendsze­rébe merevítő (nevelő)intéz- mény. Ezzel szemben csak a lá­zadás vagy a behódolás attitűd­je választható. A gyermeki látásmódját megőrző, lassan serdülő fiú a létbizonytalan­ságot a filmvilágba zárkózással ellensúlyozza. A mozi nosz­talgikus álomvilágához való kötődés pedig Mándy Ivánt idézheti (Régi idők mozija, Zsámboky mozija című mű­vek). Kiró (aki egyben cselek­vő, elszenvedő, megfigyelő alany) nézőpontján keresztül látjuk és követjük figyelemmel a hatvanas évek elejéig a film­művészet legendás korszakát. A mozi mint csoda, elemi va­rázs, menekülés, szabadság, köztes létezés, önmegismerés és -kiteljesítés helye, a teljesen birtokolható másik élet, az élet hazugságaitól, csalódásaitól mentes „meztelen igazság”, vallás tételeződik. Sőt terá­piából előbb szórakozássá, majd szenvedéllyé fokozódó szokás lesz. A mozisztárok két­forintos képei megelevened­nek: velük kötődnek először filmbarátságok, szövődnek vá­szonszerelmek, amik a való­ságban csak később ismétlőd­nek. S Kiró kvázi élettapasz­Videó Szívhasadás Átlagos texasi farmon átlagos texasi család várja átlagosnak ígérkező karácsonyát. Ám hat év után hazatér a család fekete báránya, a nagyobbik fiú, és pillanatok alatt felszínre törnek a fájó emlékek, a régi indulatok. Az apa és fia között kibé- kíthetetlennek látszó ellentét feszül, a fogyatékos öcs majom­szeretettel csimpaszkodik imá­dott testvérébe, az édesanya tit­ka is lelepleződik, akinek gyó­gyíthatatlan agytumorral kell szembenéznie. A megtért fiú megismeri kisfiát, akit hat éve elhagyott barátnője szült, s a nagy tisztázó beszélgetések során látszólag minden elrendeződik, béke, csönd, szeretet költözik a Dockett család házába. Ám a folyó szintje egyre emelkedik, az eső folyamatosan szakad, az ár közeledik és mindent elsodor, ami útjába kerül. Az anya tudja, de a vízszint emelkedése titok, az utolsó együtt töltött vacsora, a méltó és emelt fővel vállalt búcsú mindennél fontosabb. Harag és megbocsátás, szeretet és szerelem, fájó emlékek, jövőbe vetett hit. Minden sablon együtt áll a korrekt, tisztességes, becsületes szándékkal elkészített, de a bergmani mélységeket meg sem közelítő alkotáshoz. Azok, akik szeretik az érzelmesség és érzelgősség határán egyensúlyozó filmeket, bizonyára könnyes szemmel fogják végighallgatni Edith asszony utolsó mondatait. S mit tegyenek azok, akik az akciófilmek pillanatonként változó snittjeihez szoktak? Messze kerüljék el Roger Young Tékozló szív c. filmjét, mert ha az első félórát kibírják, könnyen a hatása alá kerülhetnek. És utólag nagyon fogják szégyellni, hogy majdnem meghasadt a szívük. (Amerikai dráma. Szereplők: Carroll Baker, Gabriel Mick, Kim Dickens. 88 perc) ★ ★★ Gy. L. Kelecsényi László MO­ZI­BO— LON­VOK rasni talatot is szerez, leckét vesz a látszat hatásából. Az emlékek, hangulatok, s tulajdonképpen egy életút felidézése a vissza- és előre­utaló képek sorozatából bonta­kozik ki. Az énregény vallomá­sossága, az első személyű elbe­szélő lélekrajza dokumentariz- mussal ötvöződik. Az író fel­villantja a korabeli főváros egyes helyszíneit, a korszak politikai történéseit átszűrve egy kamaszfiú értelmén, ér­zelmén. A filmnézés beavatási rítussá minősül: a férfivá érés történik meg a hősökkel való azonosulás révén („a készen kapott törvényeket kételkedés nélkül elfogadó megszokás nélkül... fiatalnak lenni,érezni a létezés szabadságát és rette­netét”). Kelecsényi regényében a hagyományos meseszövés sémáját alkalmazva, a filmél­ménybe ágyazott egyéni sors­nak a gyermekkortól a nagyko­rúságig követett fejlődéstör­ténetét, valamint a „mozibo­londok” nemzedékké formáló­dásának metanarratíváját alkot­ta meg. Élvezetes, könnyed olvasmány (melynek hitelét mély átéltsége adja), noha a film formanyelvét (vágások, kinagyítások, látomásba emelt látvány...) felhasználva talán izgamasabb lehetne. (Fekete Sas Kiadó. 870 Ft) ★★★ 1/2 Nemes Rita CD Mise és salsa A Nueva Manteca együttes CD-je igazi csemege az egzo­tikus latin zene kedvelőinek. A salsa és a dzsessz olyan külön­leges formával és szöveggel ötvöződik, mint a mise textusa. A katolikus mise ordináriuma (Ordo Missae), azaz állandó részei (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei) természe­tesen megmutatkoznak a mű­ben, ám némi módosítással. Furcsa módon a Sanctus-tétel kétszer szerepel, de egyik eset­ben sem meghatározott helyén (a Credo és az Agnus Dei között), hanem a kezdéskor, a Kyrie előtt, és a befejezéskor, az Agnus Dei után. Jan Lau­rens Hartong, a Nueva man- teca vezetője elismeri, hogy eltért a hagyományos mise­szekvenciától, és ezt egyfajta zenei inspirációval indokolja. A latin miseszöveg és a gre­gorián ének régen elválaszt­hatatlanok voltak, és egységük alkotta az igazi értelemben vett liturgiát. A századok folyamán azonban a zenei fejlődés és talán az emberi individualitás fejlődésével kialakult egyházi klasszikus zenében egyre in­kább háttérbe szorult a sze­mélytelenség, és az egyházi zeneszerző saját érzéseivel átszőtt, zeneileg értékes művek születtek. Ám a liturgia egy­sége már nem volt teljes. A bomlás fokozódásához hozzá­járult a világi zene mára már számtalan formájának a mise, illetve egyéb egyházi textusok felé közelítése. Ezzel több, eddig talán a vallástól távolabb álló emberhez lehet közelebb vinni a „liturgiát”. Az Afro Cuban Sanctus, azaz a Missa Salsa zenéje na­gyon figyelemre méltó és értékes. Miután az afrikai rabszol­gák megérkeztek az Újvilágba, felvették a kereszténységet. Latin-Amerikában főleg a ka­tolicizmust. A Kubába érkező néger rabszolgák túlnyomó többsége eredetileg Nigériából érkezett. A tradíciók és a fel­vett kereszténység egyesülé­sével kialakult szubkultúra sajátos imái közül is elhangzik néhány a Missa Salsában, mint nálunk a népénekek. A meg­zenésítésben két fő stílus mutatkozik, egyesül: a salsa és a dzsessz. Nem az első próbál­kozás ez, amikor a különféle zenei hagyományokat a mi­sével egyesítik. Nagyszerű pél­da erre a Missa Criolla A. Ramireztői, vagy Paco Pena Missa Flamenca-ja. S most a Missa Salsa, amelyben zenei­leg ezektől eltérő, az egyházi hagyományokat kötetlenebbül alkalmazó inspirativ zenét hallhatunk. (EMI) .... ★★★★ Németh Norbert Varga Rudolfnak jó egy éven belül ez a harmadik könyve. Az utolsó vers és a Mégse című verseskötetek után most prózai munkáit, az Élet és Irodalomban, Napjaink­ban, Mozgó Világban és napilapokban megjelent karcolatait, tárcáit, novelláit adta közre, A macska visszaszökött a régi házba címmel annak a kiadónak a gondozásában, amelynek az a Serfőző Simon a vezetője, aki egykor a tizenéves költőt bemutatta a Napjainkban. Az a benyomásunk támad, hogy nem is prózával van dolgunk, hanem a próza álarca mögé bújtatott versekkel. Prózaversekkel. Látomás és indulat élteti őket, mint a Varga Rudolf-i poézist. Ezek­ben az írásokban a hevület és az emelke­dettség uralkodik, a lírai hős bolyong a sorokban és a sorok között. A költő van jelen még a szociális érzékenységről és va­lóságismeretről árulkodó dokumentum­filmjeiben is. Idegen tőle a távolságtartás, az epikusi objektivitás. Sokműfajúsága ellenére Varga Rudolf par excellence költő. Szemelgessünk kicsit az „árulkodó” jelek között: „Lefekszem, ha van hová, és kialszom fehér levéllel, fehér virággal vasálmát a vaságynak. (...) Szobrozik köröttem a csend. (...) Odakint csak az idő csontjai ropognak. (...) Mielőtt a fagy szabadon ereszti veszett ebeit.” Az Irta: Lali című ciklus rövid, egy-másfél oldalas lírai jegyzetei a leghűbb tükrei annak a kornak, amelyben íródtak. Leginkább az utolsó két ciklusban, a Nagy esők idején és a Magyarázkodások címűben találhatók a hagyományos értelemben vett novellák. Ennek a megállapításnak persze nincs kü­lönösebb jelentősége a műfaji határok el­bizonytalanodásának idején, amikor nem versről és novelláról beszélünk, hanem inkább szövegről. Varga Rudolf „szöve­gei” a világban való otthontalanságról, a helykeresésről és a boldogságkeresésről beszélnek, az ún. „mély-Magyarországról” adnak hírt. Érdemes olvasgatni, ízlelgetni őket, ha másért nem, hát a nyelv élveze­téért. (Felsőmagyarország Kiadó, 336 Ft) Kiváló ★★★★★ Figyelemre méltó ★ ★★★ Közepes ★★★ Gyenge ★★ Élvezhetetlen ★ A hangszer iránti mélységes tisztelet és szeretet tükröződik a kortárs hárfaművészeket bemutató Harpestry c. albu­mon. A kelta hárfa felépítésé­ben az évszázadok során szinte semmit sem változott. Sok hár­faművész előszeretettel hasz­nálja ma is. Ann Heymann tán­cos karakterű, gitárkíséretes darabja jól kihasználja a hang­szer lehetőségeit. Patrick Ball műve nem más, mint egy ha­gyományos népdal átirata, a XVIII. századi hárfás, Tur- lough O' Car olan stílusában. Századunk elején született meg a neo-kelta hárfa. Ilyen hang­szeren játszik Maureen Bren­nan: tökéletes hangzást nyújt, amint Purcell elegáns, táncos barokk melódiája felhangzik a neo-kelta hárfa és cselló tol­mácsolásában. Janet Harbison különböző hangulatokat ötvöz izgalmas, az üveghangokat is mesteri virtuozitással alkal­mazójátékában. A XV. században alakult ki a „gótikus” vagy „burgund” hárfa, amit aztán a spanyol hódítók magukkal vittek Ame­rikába. A venezuelai hárfán felcsendülő darabban Luis Felipe Gonzalez a hagyomá­nyos hárfastílust ötvözi a latin dzsessz vérbő, tört ritmikájú elemeivel. Az 1660-as években a tiroli hárfások tettek sokat azért, hogy a hangszer hang­nemi kereteit kiszélesítsék. Az autodidakta olasz hárfás, And­rea Piazza hagyományos tiroli kampós hárfát szólaltat meg. A sajátos technikával előadott szinkópáló ír tánc a legvidá­mabb, legörömtelibb darab a lemezen. Lényegesebb újítás volt a Hockbruckner-dinasztia által 1720-körül épített pedál­hárfa, amely lehetővé tette az áthangolást játék közben is: Cynthia Mowery számára a filmzenéiről ismeri NinoRota írt darabot, amely (amellett, hogy jó kompozíció) tökélete­sen alkalmas a pedálos hárfa hangszínének, érzelmi sokszí­nűségének a bemutatására. A leginkább dinamikus dzsessz- hárfastílusáról ismert Deborah Henson-Conant lírikus olda­láról mutatkozik be. Sebastian Erard 1810-ben Párizsban mu­tatta be az általa készített kettős pedálhárfát. Máig ezt a típust használják leggyakrabban szó­ló- és zenekari hárfaként. Rüdi­ger Oppermann maga építette fémhúros hárfáját, amelyen a húrokat a bluesgitáréhoz ha­sonlóan hajlítani lehet. Külön­leges hangzásával és mester­ségbeli tudásával azonban nem áll arányban a kompozíció színvonala. A nemrég Budar pesten koncertező Andreas Vollenweider műve is a gyen­gébb darabok közé tartozik. Diana Stork játszik még a lemezen, az ő nevét azonban inkább produceri munkája miatt érdemes megemlíteni: Dawn Atkinson-nal együtt ketten hozták létre az érdekes albumot (Imaginary Road/ Polygram) ■k'k'k'k Gánóczy György Videó Halálos unalom Fecske Csaba Lehet-e unalmas egy erotikus- thiller, amelyben csinos hölgyek és jóképű férfiak szeretkeznek legalább ötször, levelek mennek Miss X aláírással, akad zsarolás, pénz, gengszterek, pisztoly, halott, szerelmi dráma? Lehet- í e halálosan unalmas, ha az a címe, hogy Halálos leleplezés? Hogyne. Csak legyen a történet kiötölt, a dialógusok laposak, a film fényképezése pedig német tévésorozatokat idéző. A sztori? Guy és Julie gazdagok. Guy filmproducer, Julie galériatu­lajdonos. A férfi szőke, a nő fekete, ennélfogva a férfi titkárnője szőke baba, a nő alkalmazottja barna srác. Guy és Julie között nincs minden rendben, a férfi szereti a színpadias szeretkezéseket, amikor neje mondjuk betörőt alakít, ő maga pedig biztonsági őrt. Eddig minden sima ügy, csakhogy. Guy egy reggel levelet, virágot kap bizonyos Miss X-től, majd miután felesége üzleti útra utazik, magányos éjszakájára kéjnőt is a szolgáltatásaival együtt. A modem kurtizánt Guy hamarosan halva találja, saját, nemrégiben eltulajdonított pisztolya társaságában. Szökik hát sebesen a tett helyszínéről, de mire hazaér, fotók várják, melyek magányos estéje hancúrozását, majd a tetem melletti tűnődését mutatják. Zsarolás, jaj! Közben Guy irodájában feltűnik egy férfi, akit különben autóban látunk leskelődni a történet pergése (haha!) során. Mágnásnak mutatkozik be, és vevő lenne egy dögizgalmas B- (C-D-E-...), -mozira. Guy boldog, de titkárnője aláássa örömét, mikor bevallja, Julie összeszűrte a levet az alkalmazottjával, vagyis az ő kedvesével. Egymásba borulnak, miközben Julie hazatér, de nem a férjéhez... A történetet nem részletezzük tovább, a poén maradjon poén, ha ezek után hisz még valaki ilyesmiben. Egyetlen kérdés maradt még: vajon mi alapján írta a kazetta dobozának hátoldalán található tájékoztatót szerzője? Mert hogy e filmet csak az első három percig bírta nézni, az biztos. Mindenesetre ezúton hívnám fel a figyelmét arra, ne akarjon rosszabbat másoknak, mint magának... (Amerikai. 94 perc) +- Sz. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents