Észak-Magyarország, 1998. február (54. évfolyam, 28-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

1V Észak-Magyakcrszág FÓRUM - HIRDETÉS 1998. FíiiuA* 13., Péntik □ Levélváltás a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház ügyében Az Eszak-Magyarország január 29-i szá­mában a Miskolc város vagyongazdálko­dását érintő írást olvasva kissé megle­pett Juga György képviselőtársam nyi­latkozata. A vagyongazdálkodással foglalkozó ta­nácsnok úr szerint az évek óta lezajlott képviselő-testületi üléseken egyik frakció sem ágált különösképpen a volt Gárdonyi Művelődési Ház sorsának rendezése mel­lett, így pedig „ezer ügy közt elvész az ezeregyedik”. Meglepetésemet nem csu­pán az okozta, hogy a város egyik jelen­tős, régóta megoldatlan kérdését ezer­egyediknek minősíti a város vagyonának ésszerű gazdálkodását felügyelő képvise­lőtársam, hanem azért is, mert állítása .nem valós tényeken alapszik. Az eltelt évek alatt a Szocialista Frak­ció és a Kulturális Bizottság egyetértésé­vel több alkalommal kértem a polgár- mester urat a testületi üléseken és a sze­mélyes beszélgetéseink során is, hogy mielőbb döntsünk a művelődési ház to­vábbi sorsáról. Emlékeztettem a polgár- mester urat és a képviselőtestületet arra a máig is érvényben lévő 1994. évi XI- 184/4.797. sz. önkormányzati határozat­ra, mely e közművelődési intézmény hasznosításáról, az épület további felújí­tásáról, továbbá az intézmény alaptevé­kenységéről született döntést tartalmaz­za. Igaz, hogy e döntést még az előző tes­tület hozta meg, de máig is érvényben van, ugyanis az eltelt közel négy év alatt ennek módosítására nem került sor. így van egy testületi döntés, mely a felújítás tovább folytatásáról határozott és egyér­telműen kimondja, hogy az intézmény­nek továbbra is a közösségi művelődés céljait kell szolgálnia, „nyitott házaként kell funkcionálnia, melyben elsősorban alkotó jellegű képzőművészeti és népmű­vészeti tevékenységek kapnak helyet. Többszöri kezdeményezésünket követő­en kénytelenek voltunk elfogadni azt a nyomós érvet, hogy a város kulturális in­tézményhálózata a költségvetés finanszí­rozási képességéhez mérten túlságosan széles, nagy terhet jelent a városnak. Nem képes újabb terheket vállalni, így az 1994. évi árakon meghatározott 55 millió forintos felújítási költséget, (mely az inflációt figyelembe véve már több, mint 80 millió forint) a város nem tudja biztosítani. Az 1997. évi költségvetés előkészítésé­nek szakaszában lévő önkormányzati ülésen - az MSZP-frakció véleményét is tolmácsolva - ismételten sürgettem, hogy a Gárdonyi Géza Művelődési Ház hasznosítására vonatkozó 1994. évi ha­tározat felülvizsgálata, illetve esetleges módosítására vonatkozó előterjesztés a közgyűlés elé kerüljön. Javaslatként elmondtam, hogy amennyiben nincs reális esély az épület felújításának folytatására és a testület végleg elveti a felújítás lehetőségét, a módosítást követően célszerű lenne a hasznosításra pályázatot kiírni. Amennyiben értékesítésre kerül sor, a befolyt összeget a siralmas állapotban lé­vő, felújításra szoruló művelődési házak és a Bábszínház felújításához javasoltam felhasználni. A Gárdonyi kérdésének napirendre tűzése a mai napig várat magára. A pol­gármester űr ugyan intézkedett az akko­ri Vagyon Osztály felé, hogy készítse elő az esetleges elidegenítésre vonatkozó el­képzeléseket, de mint kiderült, az ingat­lan körül némi tisztázatlan dolog van, így arra nem kerülhetett sor. A földhiva­tal a Gárdonyit tévesen jegyezte be a vá­ros tulajdonába, mivel az épület az or­szágos műemléki jegyzékben szerepelt. Hiányzott a Vagyonátadó Bizottság ha­tározata, így a bejegyzésnek nem volt jogalapja. A város a bírósághoz fordult, hogy beszerezze a jogpótló nyilatkozatot, de a keresetét elutasították. Tudomásom szerint a jogpótló nyilatkozat hiányában a földhivatal a műemléki védettséget időközben a tulajdoni lapba bejegyezte, de kérdés, hogy ezzel tiszta helyzet te­remtődött-e. A Környezetvédelmi Mi­nisztertől engedélyt kért a város az épü­let elidegenítésére. A Miniszter Úr vála­szából kitűnik, hogy a rendezetlen jogi helyzet ellenére lehetőséget lát az elide­genítésre. A Kulturális Bizottság is többször fog­lalkozott a Gárdonyi sorsával. Örömmel fogadtuk, hogy az 1997. szeptemberi közgyűlésen végleg pont kerülhet az évek óta elodázott probléma rendezésé­re. Majd Clevelandból jött egy számomra szimpatikus ajánlat, melynek megvalósí­tásával a művelődési házat nem kellene kivonni a kulturális szférából. Kobold Tamás polgármester úr nyilat­kozata szerint a hasznosításra többféle elképzelés is felmerült. Sajnálom, hogy A vita tárgya: a bizonytalan sorsú Gárdonyi Fotó: Bujdos Tibor erről még a szakbizottságnak sincs tudo­mása. Egyedül a clevelandi - egy játék­technikai múzeum létesítéséről szóló - ajánlatot ismertették velünk. Amennyi­ben megvalósulna, az jelentős idegenfor­galmi látványosság is lenne a városunk­ban. Ezen ötlet feltételeinek tisztázása miatt a polgármester úr nem terjesztette a szeptemberi közgyűlés elé e többször sürgetett kérdés megvitatását. Közben telnek a hónapok, nem tisztázódtak a részletek, ki finanszírozza a megvalósí­tást. Eközben az épület állaga tovább romlik. Ha felújításra kerül sor, egyre több tízmilliót kell majd ráfordítani. Ha pedig az eladás mellett dönt a testület, napról napra kevesebbet ér. A polgár- mester úr úgy nyilatkozott, hogy a rend­betételhez szükséges pénz rendre kike­rült a költségvetésből. Ezen kijelentésén csodálkozom, hiszen az őrzésen kívül egyéb tétel nem is került be az eltelt 4 évben még a költségvetéstervezetbe sem. Téves Juga György tanácsnok úrnak azon állítása is, hogy a város testületi döntés alapján kísérletet tett az elidege­nítésre, de nem akadt megfelelő pályázó. E kérdésben testületi döntés nem szüle­tett, így pályázat kiírására sem kerülhe­tett sor. Közeledik az 1998. évi költségvetés tárgyalása, és még mindig nyitott kér­dés, mi lesz a Gárdonyi Géza Művelődési Házzal, melynek őrzése ez idáig valóban már közel 10 millió forintba került. Mi a szándéka a városnak e műemléképület­tel? Úgy érzem, tovább nem halasztható, mielőbb döntenie kell a közgyűlésnek. Nem hagyhatjuk, hogy - a tanácsnok úr szavait kicsit másként idézve - „ezer ügy közt elvesszen az ezeregyedik”. Zámbó Tiborné az MSZP-frakció tagja *** A január 29-én megjelent „Ezer ügy közt elvész az ezeregyedik” című íráshoz én is szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy a cikket a megjelenés előtt nem állt módomban elolvasni, így abba sajnálatos hibák, tévedések, pontatlanságok is ke­rültek. 1/ A Gárdonyi Géza Művelődési Ház meghiúsult elidegenítése tévesen került be a cikkbe, hiszen én pontosan elmond­tam, hogy csak a lehetősége került en­nek szóba, de különböző okok miatt (pl.: az épület műemlék jellege) nem született ilyen határozat. 2./ A Művelődési Házzal kapcsolatban általam elmondott és a valóságnak meg­felelő legfontosabb információ az volt, hogy a közgyűlés a felújításról döntött, de a mai napig pénz és egységes közgyű­lési akarat hiányában ez meghiúsult. Ez az állítás azonban csak részben jelent meg az írásban, ráadásul nem az én ne­vem alatt. Tőlem idézik viszont az „Ezer ügy közt elvész az ezeregyedik” gondola­tot, amivel az a baj, hogy ugyan elhang­zott a kétszer húszperces telefoninteijú végén, de nem konkrétan a Gárdonyival kapcsolatban, és semmiképpen sem an­nak az ügynek a fő jellemzőjeként. Az pedig megítélésem szerint kifejezetten megtévesztő, hogy ez a mondat lett az írás főcíme. Különösen azért, mert az al­címmel és bevezetővel együtt olvasva úgy tűnik, hogy teljes a káosz az üres in­gatlanokkal kapcsolatos vagyongazdál­kodás területén - ezzel szemben a cikk­ben helyesen idézett tények ennek az el­lenkezőjét támasztják alá. A felsorolt hat ingatlanból három esetében konkrét hasznosulásról ír a szerző, kettő eseté­ben pályázat és decemberi közgyűlési döntésről szól az anyag, és a Gárdonyi kapcsán is - ugyan részben tévesen - hasznosítási kísérleteket említ. Örülök annak, hogy ha az eredeti írás pontatlanságai adhattak is okot bizonyos félreértésekre, a fenti kiegészítésekkel talán sikerült világossá tennem: a város vagyonának sorsát - beleértve a Gárdo­nyi Géza Művelődési Házét is - nem ke­vésbé viselem a szívemen, mint Zámbó Tiborné képviselőtársam. Juga György vagyongazdálkodási tanácsnok a Fidesz-frakció tagja *** Reméljük, hogy a két levél közlésével hoz­zájárultunk a helyzet tisztázásához,' egyúttal ráirányítva a figyelmet egy rég­óta húzódó, megoldatlan problémára, a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház ügyére. A további fejleményekről is tájé­koztatjuk olvasóinkat, (a szerk.) Az ultizás és a társasági élet Területi bajnokságot szerveznek a nyékládházi kártyások Nyékládháza (ÉM) - Ha pén­tek, akkor ultiklub a nyék­ládházi Művelődési Házban. A kártyajáték szerelmesei minden héten pontban öt­kor találkoznak itt, hogy hó­doljanak szenvedélyüknek. De több ez a klub, mint kár­tyázok közössége; baráti társaság, amelyben a tagok beszélgetnek, eszmét cserél­nek szőkébb és tágabb kör­nyezetük történéseiről. Ta­lán ezért is van, hogy közel egy éve, aki csak teheti, nem hagyja ki ezt az alkal­mat.- Úgy kezdődött, hogy néhá- nyan jó ismerősök összeálltunk, és rendszeresen rendeztünk ul­tipartikat. A helyszín mindig változott, hol az egyikünk, hol a másikunk hívta meg magához a csapatot, és többnyire éjfélig játszottunk, beszélgettünk - kezdi a klub megalakítása előt­ti idők felelevenítését Urbán László, aki alapítótagnak szá­mít. - Filléres alapon kártyáz­tunk, tehát szó sem volt arról, hogy a tétek miatt jöttünk vol­na össze. Azt már pontosan nem tudom megmondani, hon­nan jött az ötlet, hogy keres­sünk magunknak állandó he­lyet - hogy ne kelljen a család­tagok életét megbolygatnunk hetente egyszer - mindenesetre a Művelődési Ház befogadott minket tavaly májusban. Ahogy meglett az állandó hely, úgy kezdett bővülni a kár­tyázik köre. Mára 15 olyan ál­landó tag van, aki nem hagyná ki ezeket a péntek estéket. És akadnak olyanok is, akik időn­ként megjelennek, bekapcsolód­nak a játékba.- Nem igaz, hogy ma az em­bereknek nincs szükségük ar­ra, hogy találkozzanak, hogy tartozzanak egy közösséghez - magyarázza Hideg Imre, a klub egyik tagja. - Nem igaz, hogy állandóan futni, rohanni kell, hogy nem lehet néhány órát a kikapcsolódásra szánni. Azért mondom ezt ilyen hatá­rozottan, mert éppen a mi kis társaságunk a példa rá: meg lehet csinálni. Köztünk vannak vasutasok, egyetemet, főiskolát végzettek ugyanúgy, mint szakmunkások, és vala­mennyien be tudjuk osztani az időnket úgy, hogy az ultis esté­ket szabaddá tegyük. Mond­hatni, a társasági élet egyik formájává váltak Nyéken ezek az összejövetelek. A kis közösség szigorúan tartja magát saját szabályai­hoz. Mivel az ultit többfélekép­pen játszák, először is megálla­podtak egy helyi rendben, ami­től nem térnek el.- A klubte­remben nincs dohányzás, és tilos az alko­holfogyasztás is - sorolja Urbán László. Megemlíti azt is, hogy ta­valy alkal­muk volt házi bajnokságot rendezni az önkormány­zat anyagi tá­mogatásával, idén viszont ettől nagyobb „dobásra” ké­szülnek: sze­retnének terü­leti bajnoksá­got szervezni.- Terveink szerint márci­us 7-ére váijuk ide a nyéklád­házi Művelődési Házba az ulti szerelmeseit a megye minden részéből. Az előkészületeket már megkezdtük, de jelentke­zéseket még természetesen el­fogadunk, jöhetnek összeszo­kott csapatok, és egyéni indu­lók is. Akinek felkeltette a fi­gyelmét az esemény az a 46/391-704-es telefonszámon érdeklődhet. A Művelődési Ház munkatársai részletes fel­világosítást adnak a bajnok­ság, illetve a nevezés konkrét feltételeiről. Beszélgetőpartnereim szerint ez a klub a megyében egyedül­álló. Vannak ugyan társaságok, amelyek rendszeresen össze­járnak, hogy hódoljanak ennek a szenvedélynek, hiszen az ulti népszerűsége közismert. De ezek zárt baráti közösségek. A nyékihez hasonló nyitott klub nem működik. Álomosztás - egy tökéletes betlilap Hirdetés TARGET H 11 Ügyfelünk a világ egyik vezető amerikai gyógyszeripari vállalata, mely a 90-es évek elején Magyarországon is megnyitotta képviseleti irodáját. A cég az USA gyógyszerpiacán a hazai gyártók között jelentősen növelte piaci részesedését, így az egyik legdinamikusabban fejlődő gyógyszergyár, melynek csapatába ORVOSLÁTOGATÓ (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) pozíció betöltésére egy fiatal, energikus szakembert keíesünk, aki a régióban teljeskörű értékesítési felelősséget vállal. Az ideális jelölt gyógyszerész vagy orvosi végzettséggel és néhány éves szakmai tapasztalattal rendelkezik ezen a területen, dinamikus és mindenre nyitott személyiség, akinek lelkiismeretes munkáját a cég versenyképes jövedelemmel honorálja. Ha Ön az említett megyében él, van érvényes jogosítványa és szívesen látogatna orvosokat különféle, magas színvonalú készítményekkel, kérjük, küldje el magyar és angol nyelvű önéletrajzát a 98018-as referenciaszám feltüntetésével tanácsadó irodánknak. A teljes diszkréció számunkra természetes. TARGET Hungária Kft. - International Executive Search Madách tér 3. H-1075 Budapest • Tel.: 327-8327 • Fax: 327-8333 Internet: http://www.target.hu • E-mail: target@target.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents