Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-21 / 17. szám

1998c JanuAr 2U, Ssiröa Észak-Magyarország L, ___________________________________ K özművelődési nap Tiszaújváros (ÉM) - Közművelődési fóramot tart Magyar Bálint művelődési és közoktatási minisz­ter január ‘23-án, pénteken délelőtt 11 órától a ti- szaszederkényi Vásárhelyi Pál Általános Művelő­dési Központban. A rendezvény témája a nemrégi­ben elfogadott kulturális törvény lesz. A fórumra a házigazdák a megye valamennyi közművelődési, könyvtári, levéltári, múzeumi szakemberét szere­tettel várják. Ugyanezen a napon délután 2 órakor nyitja meg a miniszter tiszaújváros felújított, kibővített könyvtárát. Ezt követően délután fél 5-kor adják át a közönségnek a Szüléink, nagyszülejük játékai című kiállítást, és éltkor nyílik meg a város polgá­rai előtt is a könyvtár. A következő rendezvény helyszíne már a Derko- vits Gyula Művelődési Központ lesz, ahol délután 4 órától oktatási fórumon találkozhatnak az érdek­lődők Magyar Bálint miniszterrel. Dalos-táncos ünnep Forró (ÉM) - Az idősek tiszteletére rendeznek szórakoztató műsort .január 23-án, pénteken dél­után 3 órától a forrói művelődési házban. Az ope­rett* és nótagálán fellép Molnár- Anna, Ötvös Éva, Vass László, kísér: Szakszón Csaba. Ezt követően a helyi Hemád-völgyi néptáncegyüttes műsorát láthatja a közönség. Fiatalos vígjáték a Kamarában A közösen rajongó lányok (Deczki Klára, Kovács Vanda, Ramocsa Emese, Láng Zsuzsa) és az egyéni­leg rajongó boltosnő (Horváth Zsuzsa). Felvételünk a tegnapi próbán készült. Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM) - „Az operettnek mindent elhisz a közönség! Elhi­szi, hogy egy csapat fiatal lány megátalkodotton és reménytele­nül rajong egyetlen lírai tenorért, hogy a fűszeres segéd nem tudja megkülönböztetni a kulimászt és a szilvalekvárt, hogy a naiva sza- lámis zsemlyével és hatvannégy fillérrel a táskájában Velencébe utazik, és hogy a habos .sütemény a legföldöntúlibb gyönyörűség a világon. Mindent elhisz, azért, mert az operett a játék és mese elemeiből tevődik össze... Igen ké­rem, ez valóban hihető, egyszerű és őszinte. Az operett a legőszin­tébb drámai műfaj. Nem akar töb­bet, mint a játék: felvidítani, mu­lattatni és megnyugtatni” - írta ifj. Ambrózy Ágoston, a Színházi Elet kritikusa Eisemann Mihály: Fiatalság - bolondság című zenés vígjátékának bemutatója után. Akkor, 1940-ben Kiss Manyi éne­kelte, hogy „Jaj, de jó a habos sü­temény!”... Most, 1998-ban, Mis­kolcon Kovács Vanda játssza a sü- tiért (is) rajongó Babszit, Bán Sándor, a sztár pedig Dézsy Szabó Gábor lesz. A további szerepeket Puskás Tivadar, Deczki Klára, Láng Zsuzsa, Ramocsa Emese, Pásztor Edina, Várkonyi Szilvia, Horváth Zsuzsa, Kardos Róbert, Masa Attila, Szitás Barbara. Mol­nár Erik, Homonai István, Lukács Gábor és Reiter Zoltán játsszák. A Tóth Miklós által rendezett előadás premierje pénteken este 7 órakor kezdődik a Miskolci Nem­zeti Színház Kamaraszínházában. Kiállítás a kultúra napján Encs (ÉM) - Jószay Zsolt szobrászművész alkotá­saiból nyűik kiállítás az encsi Városi Galériában január 22-én, csütörtökön délután 4 órakor. A tár­latot Csáki Imre, a B.-A.-Z. Megyei Önkormányzat Humánszolgálati Főosztályának vezetője ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A megnyitón közremű­ködnek: Homoki János és Buchala István zeneta­nárok, valamint Orosz Tímea, a Kazinczy Ferenc Általános Iskola tanulója. A tárlatnyitó után délután 5 órakor a magyar kultúra napja alkalmából műsor kezdődik a Ka- zinczy-iskola aulájában. A műsorban közreműköd­nek: néptánc-, zongora-, furulya-, hegedű tansza­kos hallgatók, énekkari csoportok, vers- és mese­mondó tanulók, illetve az iskola művésztanárai. Hazatérő irodalmár Edelény (ÉM) - író-olvasó találkozó lesz - a Ha­zatérők című sorozat keretében - január 23-án, pénteken este fél 6-tól az edelényi Városi Könyvtár nagyolvasójában. A magyar kultúra napja alkal­mából Jánosi Zoltán, Nyíregyházán élő és tanító irodalomtörténésszel, költővel találkozhatnak az érdeklődők. Jánosi Zoltán 1954-ben született Miskolcon. Sá­toraljaújhelyen érettségizett, majd a nyíregyházi főiskolán és a debreceni egyetemen szerzett ma­gyar szakos tanári oklevelet. Jelenleg a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanára. A ’70-es évek közepén versekkel tűnt fel. 1982-ben megnyerte a Magyar Nemzet novellapályázatát. 1984-ben Élet­veszély rímmel jelent meg novelláskötete. A ’80-as évek közepétől érdeklődése az irodalomelmélet felé fordult, kritikákat, tanulmányokat közölt. A Nagy Lászlóról írt monográfiáját, amely világirodalmi és magyar líratörténeti horizontba helyezi az életmű­vet, 1996-ban a Magyar írószövetség Arany János Alapítványa tanulmány kategóriában „Az év köny- ve”-dijjal jutalmazta. A bécsi vámpír után jön a pesti Halál Kamarás Máté Bécsből jár Pestre, hogy az osztrák császárnénak udvarolhasson Kamarás Mátét elsősorban a Barbárok című rock­operának köszönhetően ismeri a miskolci közönség, de láthattuk a Ki mit tud? televíziós döntőjében is Fotó: Végh Csaba Filip Gabriella Budapest (ÉM) - Kama­rás Mátét miskolci szí­nészként szoktuk em­legetni, bár az utóbbi négy hónapban mind­össze egyetlen dél­utánt töltött szülővá­rosában. Bécsbe köti a szerződése, ahol a Rai­mund Theaterben ta­valy október óta a Po­lanski által rendezett Vámpírok bálja című darabban Alfred, a pro­fesszor segédjének a szerepét játssza, most viszont a Fővárosi Ope­rett Színházban próbál, ahol szombaton az Eli­sabeth című musical­ben a Halál szerepében mutatkozik be. Sylveszter Lévay és Mi­chael Kunze Elisabeth cí­mű musicalje Erzsébet ki­rálynő történetét dolgoz­za fel, teljesen más szem­lélettel, más hangvétellel, mint a korábbi Sissy-fil- mek, -regények. Ebben a darabban Sissy gyilkosa. Luigi Lucheni meséli el a császárné életét, vala­mint az Elisabeth, Ferenc József és a Halál közötti képzeletbeli szerelmi há­romszög konfliktusait. □ Hogy talált Önre ez a sze­rep, mivel magyarázza a bu­dapesti meghívást? • A Fővárosi Operett Színháznak szüksége volt olyan színészre, aki Né­meth Attilával felváltva játszhatja a Halál szere­pét, de azt hiszem, én let­tem volna az utolsó, aki az eszükbejut... □ Mert?! 9 Mert Bécsbe köt a szer­ződésem. Nagyon nehéz az egyeztetés. Ráadásul az utazgatás miatt is maga­sabb a gázsim, mint egy- egy itthon játszó színész­nek. így ezt a szereplehe­tőséget is elsősorban a me­nedzseremnek, dr. Simon Editnek köszönhetem. Ö volt az, aki felhívta a szín­ház figyelmet rám, és ő az, aki intézi a két színház kö­zötti egyeztetéseket is. □ Saját menedzsere van? Ezt talán kevés Önhöz ha­sonló fiatal színész mond­hatja el! • Nálunk felkapják a fejü­ket az emberek, ha azt hall­jak: valakinek menedzsere van. Itthon még egy kis pe­joratív íz is tapad a szóhoz, de Nyugaton teljesen ter­mészetes, hogy a színész menedzserrel dolgozik. Ha nincs menedzserem, nem jutottam volna be a bécsi színházba sem, és most is neki köszönhetem, hogy újabb meghallgatásokra készülünk. □ Mi lesz a következő szerep? 9 Erről még nem szívesen beszélnék. □ De ez sem itthon lesz? 9 Nem. □ Elindult a nemzetközi karrier? • Legalábbis sikerült fellép­nem az első lépcsőfokra... □ Mennyire fogadták el a bécsiek? 9 Úgy érzem, a társulat tagjai megkedveltek, elfo­gadtak. De a közönség is szeret. Bár nem főszerepet játszom, mégis sokan meg­jegyeztek. Mindig kapok virágot, és időnként egy- egy kabala is felrepül a színpadra. □ Sokat kell dolgozni a si­kerért? 9 Nem akarok panaszkod­ni, de eléggé igénybe vesz a bécsi színház. Egy-egy előadás tulajdonképpen háromórás sho\v-t jelent. Van olyan hét, hogy hét- nvolc előadásunk is van. így most egy kicsit nehéz lesz ez a budapesti ven­dégszereplés, de örülök a lehetőségnek, és igyek­szem minél jobban megfe­lelni a feladatnak □ Itthon, Miskolcon mi­kor láthatjuk? 9 Ezt egyelőre nem tu­dom. Minden időmet le­köti a két szerep. Aztán a meghallgatások. Most ké­szülünk egy CD-felvétel- re is. De semmiképpen sem akarok elszakadni Miskolctól. Minél hama­rabb szeretnék egy ottho­ni musicalestet... Beethovennél ért be végleg a vastaps Hauser Adrienne, Kocsis Zoltán és a miskolci szimfonikusok estje Kocsis Zoltán és Hauser Adrienne a miskolci szimfonikusok élén Fotó: D. K. Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Debussy Egy faun délutánja, Chopin f-moll zongora- versenye (Hauser Adrienne közre­működésével) és Beethoven III. (Eroica) szimfóniája hangzott el a Népszerű Zenei Estek hangver­senysorozat keretében hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban a Kocsis Zoltán vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekar előadásában. Műsort szerkeszteni többféleképpen lehet, például úgy, hogy „süssön” belő­le a szervezők szándéka, vagy úgy, hogy találja ki a rendezőelvet a befoga­dó. A hétfői koncertre talán az utóbbi volt az igaz, rögtön legalább két meg­fejtést kínálva. Lehetett volna a cím: Francia est. Debussy esetében ezt nem kell magya­rázni, mivel francia volt. Chopinről majdnem ugyanezt mondhatjuk, hi­szen ö meglehetősen rövidre szabott élete mintegy felét gall földön töltötte. Beethovennel egy kicsit nehezebb a helyzet, de róla köztudomású, hogy III. szimfóniáját eredetileg Bonaparte Napóleon dicsőítésére kezdte kompo­nálni, egészen addig, amíg hírét nem vette, hogy a „csodatüzér” császárrá koronáztatta magát. De lehetett volna az összefoglaló cím: Fordított időutazás, a francia impresszionizmustól a romantikán át a bécsi klasszicizmusig. Ha már vá­lasztani kellene, az utóbbi a szimpati- kusabb, hacsak nincs még ezernyi más lehetséges megoldás. Debussy Egy faun délutánja című müve az az alkotás, amelyből az „átlagos” koncertlátogató csak a pánsí­pot helyettesítő fuvolán megszólaló fő- témát szereti igazán hallgatni. A fran­cia mester alkotása befogadói szem­pontból is „nehéz" darab, nem elég csak hallgatni, végig feszülten oda kell figyelni a legapróbb jelzésekre is, min­den egyes hangot külön-külön és össz­hatásában a szürkeállományba enged­ni. Ez az aprólékosságra és egészben láttatásra irányuló törekvés Kocsis Zoltán vezénylésében is érezhető volt Igazán kár, hogy a karmester a szá­mára meglehetősen szokatlan akuszti­kájú teremben nem találta el a kellő dinamikai arányokat a hangszercso­portok között, ettől kissé „darabossá” vált az előadás. Ezt igyekezett ellensú­lyozni az aprólékosan minden hangot megformázó dirigálási stílus, amely - a tudósító érzése szerint - nem csak a nézőterén kelthetett némi zavart. Chopin f-moll zongoraversenyének megszólaltatásakor Hauser Adrienne személyében egy ragyogó tehetséggel megáldott művészt ismerhetett meg a publikum. A szólista keze alatt Chopin inkább álmodozo ifjúvá vált, mint szen­vedélyesen lángoló fiatalemberré, és ép­pen ez volt az, ami élmennyé varázsolta a darabot. Ebben az előadásban sokkal inkább kidomborodott a majdan a zon­gora poétájaként emlegetett komponis­ta zsenialitása, sokkal líraibb, emberkö- zelibb volt a vártnál lágyabb, simuléko- nyabb, olykor gálánsán elnagyolt billen- téstechnikával megszólaltatott kompo­zíció, amelyben csak egy-két apró ritmi­kai bukfenc volt felfedezhető. Beethoven III. szimfóniája a szo­kottnál sodróbb lendülettel indult, hogy ezzel a mindent elsöprő szenve­déllyel is záruljon. A végig partitúra nélkül vezénylő Kocsis Zoltán kitűnő érzékkel fogta egybe a zenekart, java­részt már „csak” rá kellett dirigálnia a zenészekre, Íriszen ő is megérezhette, a miskolci szimfonikusok nemcsak ér­tik és érzik, tudják is a Mestert. Nem volt a megszólaltatásnak olyan apró momentuma, amely nem lett volna tö­kéletesen a helyén, a zenészek és diri­gensük csodalatos összhangban muzsi­kálták végig a többszörös vastapsot méltán kiváltó Beethoven-remekeL

Next

/
Thumbnails
Contents