Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-31 / 26. szám

ummmimmm Ä vadon poétáin Száz éve szüCetett Széchenyi Z „Van-e az élet marcangolta embernek különb patikája, gyarlóértelmének bölcsebb tanácsadója, istenkereső lelkének áhítatosabb temploma - az erdő magányánál?” Széchenyi Zsigmond Széchenyi Zsigmond, nagy vadász­utazónk, természetrajzi gyűjtőnk és írónk 100 éve, 1898. január 23-án született Nagyváradon, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó arisztokrata család leszár­mazottjaként. Ükapja a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Fe­renc volt. Apja, Viktor huszártiszt­ként szolgált Váradon. A család ké­sőbb a Székesfehérvár melletti Sár- pentelén élt. Zsigmond 1916-18-ban a harctéren tel­jesített csapatszolgálatot. Felsőfokú ta­nulmányait a budapesti egyetem jogi karán kezdte, majd Münchenben, Stutt­gartban és Cambridge-ben hallgatott mezőgazdasági, vadgazdálkodási és ál­lattani előadásokat, de diplomát sehol sem szerzett. Ezután nyolc éven át So­mogybán, Kőröshegyen irányította apja gazdaságát. Mezőgazdasági vállalkozá­sai többnyire balsikerrel végződtek. A vadászatban és a trófeagyűjtésben látta életcélját, ám családja ebben csak ke­véssé tudta segíteni. Első afrikai vadász- és gyűjtőútjára, Szudánba 1927-ben Almásy Lászlóval indult. 1928-ban Károlyi Istvánnal Ke­nyában vadászott, s énéi az útról nagy­sikerű könyvet írt, a Csui!-t. A vadász­kalandok mellé táj- és néprajzi leíráso­kat is adott, és folyvást hangsúlyozta, hogy a vadászat elveszti nemességét, öl­dökléssé válik a vadnak is esélyt adó, íratlan vadászetika, a kellő áhítat és a természet lelkes ismerete, szeretete nél­kül. A könyv jövedelme hozzájárult kö­vetkező afrikai expedíciójának finanszí­rozásához. Barati köre egyre szélesebb lett, sokan segítették útitervei megvaló­sításában, eljutott Egyiptomba, Ugan­dába, Tanganyikába és Líbiába. 1935-ös útjáról Alaszkában .vadásztam címmel jelent meg útleírása és vadásznaplója. Két évvel később, 1937-ben feleségé­vel Indiában járt, erről az útról készült a Nahar című könyve. Ebben nemcsak vadászélményeiről, de az indiai társada­lomról is sokat olvashatunk, megismer­hetjük a szörnyű nyomor és a mérhetet­len gazdagság ellentétét, a mahara­dzsák ma már nem létező, feudális vilá­gát, aki Írnek vendégeként járta be a ha­talmas országot. Itt a vadászat is egé­szen más volt, mint Afrikában: nem nagy mérkőzés állat és ember között, közel egyenlő esélyekkel, hanem úri pa­sszió, sokszorosan biztosítva a vadászt a vad támadása ellen. AII. világháború előtt még egyszer el­jutott Egyiptomba. A háború éveiben vadvédelmi kérdésekkel foglalkozott és jelentős publicisztikai tevékenységet folytatott. Budapest ostromát az Űri ut­cában élte át - ahol ma emléktáblája látható -, s ezalatt az Istenhegyi úti há­zában teljes trófeagyűjteménye elpusz­tult. Orosz fogságba került, apját meg­verték - amibe bele is halt -, ő is sok megaláztatást szenvedett el. A háború után 1947-től az Erdészeti Központ vadászati felügyelője volt. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumba került, ahol elkezdte berendezni a vad- gazdasági kiállítást, és közreműködött a Nemzeti Múzeum Afrika állatvilága cí­mű kiállításának rendezésében is. Az ott bemutatott fényképek mind Széche­nyi expedícióinak eredményei voltak. Arisztokrata származása miatt 1951 júliusában elvesztette állását, és kitele­pítették a Polgár községhez tartozó 88. számú tanyára. Külön kedvezményként kényszerlakhelyét egy idő után Bala­tongyörökre cserélhette. Barátai révén a keszthelyi Helikon Könyvtár fizetés­nélküli munkatársa lett, ahol elkészítet­te a vadászati irodalom szakbibliográfi­áját. Közben feljelentették csavargásért és munkakerülésért, emiatt 1952-ben megjárta az ÁVO-t, 1953-ban hónapo­kig a sopronkőhidai börtönben ült, majd hosszú ideig alkalmi munkákból élt. Budapesti letelepedési engedélyt csak 1959-ben kapott. Még abban az évben vadászati szakértőként hivatalos, álla­milag támogatott expedícióval utazott Kelet-Afrikába, hogy a Nemzeti Múze­um Afrika-kiállításának anyagát - mely 1956-ban, a forradalom alatt elpusztult - pótolják, s más nem akadt, aki értett az ilyesmihez. A sikeres útról film is ké­szült. 1964-ben második feleségével in­dult utolsó, kilencedik kelet-afrikai út­jára, amelyről szintén hatalmas anyaggal tért haza. Élményeit a Dena­turált Afrika című kötetben örökítette meg, melyben elsiratta a vadban vég­telenül gazdag világot, amely már a múlté. Ahogy elkezdődött... című műve a természettel barátkozó, a nyiladozó titkokat megértő gyermek örömét, és a vadászszenvedély kialakulását mutat­ja be. Az Ünnepnapok viszont nem­csak visszaemlékezés, hanem korrajz is, egy már letűnt magyar világ embe­reinek és eseményeinek bemutatása. Széchenyi őseinek kultúráját, huma­nizmusát és hazafiságát hozta magá­val, s ezt akkor is megtartotta, amikor méltatlanul bántak vele. „Ha az őse­imnek jó volt ez a haza, akkor nekem is jó kell, hogy legyen” - mondta. Széchenyi Zsigmond 1967. április 24- én halt meg Budapesten. Hatalmas, 4000 kötetes, négynyelvű vadászati szakkönyvtára - mint nemzeti kincs - a Természettudományi Múzeum tulajdo­nába került. Az útjain megismert népek szokásait, idegen és hazai tájak élmé­nyeit, állattani és vadászati tapasztala­tait éles szemű megfigyelőként, szemlé­letesen, sok helyen költőien írta le. Széchenyit a magas szintű természet- tudományos ismeretteijesztés kiemel­kedő hazai képviselői között tartjuk szá­mon. Könyvei magyarul több mint más­fél milliós példányszámban, ötvenegy kiadásban jelentek meg. Kilenc idegen nyelvre fordították le őket. Hegedűs Géza nekrológjában a vadon poétájának nevezte, s azt mondta róla: ...egy században, amikor a társadalmi v áltozások legnagyobbika folyik a világ­ban, képes volt a társadalmon kívüli természet polgára lenni.” A budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban rendezett Széchenyi Zsigmond-emlékkiállításon olyan érdekességek tekinthetők meg, amelyekkel a világjáró utazó gazdagította a Természettudományi Múzeum gyűjtemé­nyét, és kölcsönzött relikviákat özvegye is. Ez utóbbiak sorában a dolgozó- szobáját idéző enteriőrben eredeti bútorai és tárgyai közül helyet kapott pél­dául íróasztala, könyvespolca, írógépe, fogasa, kalapja, illetőleg könyvei, szótárai, valamint családi fotók és néhány trófea: Nahar, az Indiában leterí­tett félelmetes és szépséges tigrisfeje, vagy a Tanzániában elejtett kudupár. Széchenyi Zsigmond portréja és az özvegy. Az emlékkiállítás megnyitóján felolvasták /Pomogáts Bélának, gróf Széchenyi Zsigmondné Mangi asszonyhoz írt levelét. Ebben a Magyar írószövetség elnöke az 1967-ben elhunyt írót megkövette amiatt, hogy egy más korban, más politikai viszo­nyok között megsértették, megfosztották írószervezeti tagságától. Széchenyi Zsigmondot az Magyar írószövetség posztmortel most ismételten tagjává nyilvánította. Fotó: MTI - Rózsahegyi Tibor A kiállítás augusztus végéig várja az érdeklődőket. A kiállítással egy ideiben nyitotta meg kapuit a Széchenyi Zsigmond Vadászati Könyvtár a Ludovika téri intézményben. A mintegy négy-ötezer kötetes, magyar és idegen nyelvű egykori házi bibliotékában egya­ránt fellelhetők könyvészeti ritkaságok, a családi örökség darabjai, vadászati szakköny­vek, és természetesen Széchenyi műveinek hazai és külföldi kiadású kötetei. A biblioté­ka a jövőben szerdánként 12 és 16 óra között áll az érdeklődők rendelkezésére. Nagyon tudjátok már a mitológiát! Vagy megtanultátok, hogyan kell használni a kézikönyveket! Akárhogy is van, de sok-sok helyes megfejtést hozott a postás. 'Po \U\. Az elmúlt heti feladványunk szerencsés nyertese: A jutalmul felajánlott - a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent - Herkules című könyvet szerkesztősé­günk titkárságán (Bajcsy-Zsilinszky u. 15. II. emelet) veheti át. De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol rajzos feladványaink kérdései­re, megkapja a bemutatott Philip Pullman-kötetet. Beküldési határidő: február 5. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borí­tékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó MAJOROS ÉVA, aki a két hétté! korábbi feladványunk díjaként megkapta a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Tarkabar­ka állatmesék című könyvet, maga jött el - persze, édesanyja kíséreté­ben - szerkesztőségünkbe, hogy átvegye jutalmát. S ha már itt volt, mindjárt megmutatta nekünk, ho­gyan olvas egy I. osztályos diák. Fotó: Bujdos Tibor Üzenet a Kuckóból Tudod-e? Hogyan szűrik a tüdőt? Sehogyan. Ugyanis nem a tüdőt szűrik, hanem az embereket. Azonban nem cifraszűrön, és nem is szi­tán keresztül. A tüdőszű­rés szóösszetételben a vá­logat értelemben használ­ják a szűr igét. Tehát ki­válogatják azokat az em­bereket, akik megfertőződ­tek, és tüdejük gyógyítás­ra szorul. A tüdőszúrést a tüdőről készített röntgen­kép segítségéve] végzik az orvosok. Ezt a felvételt ezután gondosan megné­zik, és kiderül: egészsé­ges-e a tüdő vagy sem. Vendég a Kuckóban Köroyvafánló Philip Pullman Északi fény című regénye a tizenkét esz- : tendős Lyráról szól, aki a hí­res oxfordi kollégiumban cse­peredik fel. A mintagyerek­nek egyáltalán nem nevezhe­tő kis vadóc hátborzongató kalandok részese. A kiadó szívből ajánlja a könyvet - 12 évestől 102 évesig - mind­azoknak, akik szenvedélye­sen szertik a szépet és az iga­zat. Azok közül, akik helye­sen válaszolnak rajzos felad­ványunk kérdéseinkre, a leg­szerencsésebb jutalmul kapja a könyvet. Az érdeklődők pe­dig megtalálják a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Péter hány négyjegyű számot tud kirakni az alábbi számokból? (Egy-egy négyjegyű számban ugyanaz a szám csak egyszer szerepelhet!) Kiss Gergely rajza

Next

/
Thumbnails
Contents