Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-27 / 22. szám

1998. JahuAr 27.. Kidd

■' sf;. 7 ^'V ;■ At tVi-x.-.'.v ,

Nyolc és fél év után véget ért a Király-korszak

Miskolc (ÉM - BCS) - A DKSK- BorsodChem NB I-es női kosárlabdacsapatának elnöksége tegnap délután elnökségi ülést tartott, amelyen a jelenlévők úgy határoztak, hogy Király Sándort, a csapat vezető edzőjét felmentik tisztségéből, s kezdeményezik a trénerrel kötött szerződés felbontását

A hírrel kapcsolatban megkerestük Honos Pétert, a klub elnökét, aki a következőket mondta el:- Az elnökség döntését nem kívánom megindokolni, ennek hátterét a keddi hivatalos sajtóközleményben hozzuk nyilvánosságra. Ezzel kapcsolatosan várhatóan a hét második felében egy sajtótájékoztatót tartunk, s azért csak ekkor, mert üzleti ügyeim miatt külföldre kell utaznom. Az elnökségi ülésen - amelyen ugyan nem volt minden tag jelen, de határozatképesek voltunk - döntöttünk arról is, hogy a szakmai munka irányítását Áron Ba- lázsnéra bízzuk, s így értelemszerűen a csapat eddigi edzője készíti fel a csapatot a Ferencváros elleni Magyar Kupa negyeddöntő mérkőzésekre.

A menesztett vezető edző, Király Sándor, aki nyolc és fél éven át volt a szakmai munka felelőse a következőképpen kommentálta távozásának körülményeit:- A hétfő délutáni edzés előtt a klub elnöke adta át a felmondó levelet, amelyben az állt indoklásként, hogy a nagy nyilvánosság előtt lejárattam az egyesületet, s ezzel súlyos szerződésszegést követtem el. Azt is írásba foglalták, hogy a klub tulajdonába tartozó használati tárgyakat, kulcsokat három napon belül adjam le. Ezzel nincs is semmilyen problémám, csak az fáj egy kicsit, hogy nyolc és fél év után meg sem hallgatott az elnökség mielőtt a szerződés felbontásáról döntött volna. Bár igazából ezen nem kellene csodálkoznom, tudva azt, hogy kik voltak jelen ezen az ominózus ülésen, és kik voltak azok, akik a menesztésemre szavaztak. Tudomásom szerint a hét elnökségi tagból csupán négyen voltak jelen, s hárman voksoltak ellenem. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy a döntést meghozó elnökség a klub alapszabálya szerint nem volt határozatképes, s ezt az előírt határidőn belül jelenteni fogom az egyesület felett felügyeletet gyakorló ügyészségnek.

TOTÓSAROK, 5. HÉT

1. Bayern München (2.)- Hamburg (14 )

Az új évben sem adja lejjebb a bőrnadrágos gárda.

A muzsikusok erősítik a helyüket a középmezőnyben.

3.1. FC Köln (16.) - Möhchengladbaclv (17.)

Alsóházi rangadón a hazai pálya előnye dönthet. A kikötővárosiak megleckéztetik az oroszlánokat.

>. Schalke 04 (5.) - Kaiserslautern (1.)

Bármi megtörténhet...

6. Brescia (12.) - Internazionale (1.)

7. Fiorentina (ít.

A lilák lendületben vannak.

Az öreg hölgy nem viccel.

MindkétcsapafnaUírUrz/ksz.

A vendégek feljutó álmokat szövögetnek.

A helyezések önmagukériJiMzélnek.

A hazaiak tapadnak az élmezőnyre.

A rangadón előtérben a győzelem.

A gyógyszergyáriak jók lehetnek az egy pontra.

uventus (2.) . ■

ES

m

u

TOTÓNYEREMÉNYEK

A Szerencsejáték Rt. tajékoztatása szerint a 4. heti TOTÓ és Góltotó nyereményei a jövedelemadó levonása után a következők:

TOTÓ: 13 plusz egy találatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 7 738 198 forint. 13 találatos szelvény 2 darab, nyereményük egyenként 2 210 914 forint. 12 találatos szelvény 122 darab, nyereményük 28 796 forint. All találatos szelvényekre egyenként 2342 forintot, a 10 találatos szejvényekre egyenként 515 forintot fizetnek. GÓLTOTÓ: 4 találatos 2 darab, nyereményük egyenként 302.530 forint. 3 találatos 55 darab, nyereményük egyenként 2671 forint. A közölt adatok nem véglegesek.

A Diósgyőr megmutatta magát a szurkolóknak

Győzelemmel kezdte hazai edzőmérkőzés-sorozatát a tavaszra készülődő DFC

Az „ítéletvégrehajtó" már elvégezte a dolgát, avagy a 11 -es után Buliga lábáról a háló felé tart a labda Fotó: Bujdos Tibor

Bánhegyi Gábor

Miskolc (ÉM) - Hat gól, amelyből négyet az edelényiek termeltek, kettőt a diósgyőriek, a végeredmény mégis 4-2 a DFC javára, ugyanis a vendégek „tisztelték” annyira NB I-es ellenfelüket, hogy az első félidőben két sígát kapuba elhelyezett „dugóval” ajándékozták meg a Diósgyőrt. Röviden ennyi a Diósgyőri FC idei első hazai edzőmérkőzésének a mérlege, annyival azonban tartozunk az igazságnak, hogy egyrészt az edzőmeccsek nem a statisztikai mutatók javítására szolgálnak, másrészt a tavaszra készülődő piros-fehér focisták egy meglehetősen hajtós délelőtti tréning után rohangáltak tegnap kora délután a pályán.

A diósgyőri drukkerhad elszán- tabb része mái- súlyos focielvonási

tünetekben szenved, az edelényiek szintúgy. Ennek eredményeként legalább háromszáz NB i-es és NB III-as szurkoló gondolta úgy, érdemes kilátogatnia a diósgyőri salakosra. Az időjárás pedig úgy gondolta, délután kettőtől fél négyig nem lesz mostoha, varázsol egy kis enyhet, meg egy csepp napsütést, ne fázza magát agyon az a sok ember.

Voltak azonban, akik nem bízták magukat a természet szeszélyére, ezért a lelátóra állás előtt még meglátogattak az élelmiszer- boltok megfelelő pultját, magukhoz vették a kupakos „Kocsis Irmát”, amely ha szőlőtőkét soha nem is látott, de legalább a fázási tüneteket enyhíti. Amíg a borosüvegek körbejártak, a fogyasztók szemlélődtek. Miután minden diósgyőri játékos beazonosítódott, kezdetét vette a meccsnézés.

Az első félidőben nem sok örömmel. A hazaiak nem szaladgáltak szélvészgyorsán, az akciók nem futottak gördülékenyen, az edelé- nyi kapu pedig ritkán forgott veszélyben. Ha mégis, akkor Róza remek portásként mindent hárított. Egy edelényi drukker félóra múltán meg is jegyezte: „Csak annyiban hasonlítunk a Honvédre, hogy mi is piros-feketében játszunk. A miénk azonban jobb társulat a Komora-gárdánál, hiszen nekik ennyi idő alatt már hármat vágott a Diósgyőr.” Korán jött azonban a hazabeszélés, mert hat perccel később Róza hálója megzördült. Némi viták kerekedtek abból, hogy Kulcsár volt-e a gólszerző, de az egymás tőszomszédságában álló két drukkerhad végül megegyezett abban, sajnos hinni kell a szemüknek, nem a hazai kilences volt a gólvágó, hanem Zilahi mattolta be saját kapusát. Négy perc múlva Simon már nem hagyott kétséget arról, hogy kit illet a találat, mert igen látványos mozdulattal vágta a lasztit saját kapujának a közepébe.

Ä szünetben röpke kérdés-feleletre invitáltuk Kövy Zoltánt, a DFC elnökét, aki dombtetei négy- szemközti „sajtókonferenciáján” elmondta, ma Budapesten képviselteti magát az egyesület kéttagú bizottsága, hiszen az MLSZ döntést kíván hozni a Ferencváros kontra Diósgyőri FC kupaügyben. Az elnök kifejtette, mindent dokumentumokkal tud alátámasztani, és a Fradi örüljön, hogy a DFC verte ki őket, mert itt legalább volt bevétel. A Diósgyőr ugyanis rosszabbul járt, hiszen a közelmúltban megkapták az MTK - DFC kupameccs végelszámolását,

amelyből kiderül, nem elég, hogy a miskolciak elbúcsúztak a küzdelmektől, a találkozó összesen háromszázezer forint bevételt hozott, ezen osztozik majd a két klub. Hál’ istennek nem ez a forrás kellett ahhoz, hogy kifizessék a játékosokkal szembeni tartozást, mert akkor igen nagy bajba került volna a klubvezetés. Más csatornákból azonban befolydo- gáltak a forintok, így január 24-én núnden játékos megkapta jogos járandóságát, így semmi akadálya annak, hogy a fiúk most már csak a foci körül járassák gondolataikat. Amiál is inkább, mert a jelek szerint a múlt heti kassaiakkal folytatott tárgyalások reményt keltőnek bizonyultak. Kövy Zoltán konkrétumokkal nem szolgált, csak annyit árult el, Julius Rezes és „csapata” nemcsak a diósgyőri kohászatban kíván hosszú távon jelen lenni.

A rögtönzött ankét után a DFC elnöke félrevonult Farkas Gáborral, az NB Ill-ban szereplő Miskolci VSC technikai vezetőjével. Annyira azonban nem vonult félre, hogy ne lehetett volna meghallani a diskurzus lényegét, amely szerint a diósgyőriek szeretnének játéklehetőséget biztosítani a sérüléséből felépült Bozónak, akit szívesen kölcsönadnának tavaszra a Vasútnak. Farkas Gábor az

ajánlatot köszönettel vette, annál is inkább, mert ma délután két órakor az MVSC lesz a DFC vendége a salakon, így lehetőség nyílik a valamivel konkrétabb tárgyalásokra.

Mire mindez lezajlott, már meg is kezdődött a második félidő, amely egy hangos szó nélkül telt el. A diósgyőri játékosoknak erejük nem volt a kiabálásokhoz, az edelényiek pedig szintén nem robbantak szét a fíttségtől. Ennek ellenére azért a játéktéren is történt egy és más. Példának okáért a 75. percben Buliga tizenegyesből megszerezte a DFC első „igazi” gólját, amire az edelényi Rákos öt perccel később egy szép lövéssel válaszolt. Az utolsó két percben még Farkas A. és Farkas F. gólváltásának tapsolhattak a szurkolók, majd szép lassan elindultak hazafelé.

A pályáról lejövet Tornyi Barnabás szakmai igazgató az öltözőig sétálva értékelte a pályán történteket: - Számomra most még abszolút másodlagos a játék és az eredmény. Utoljára tavaly novemberben játszottunk oxigéndús környezetben, most még ezt is szoknunk kell. Ezeknek a meccseknek nem az a célja, hogy kitömjük az ellenfeleket, hanem az, hogy a délelőtti tréning után egy rendes edzésszerű terhelést kapjanak a játékosok, olyat, amilyet egy normális edzéssel már nem tudnék kicsiholni belőlük. Egyelőre elég, ha egy-két szép akciót látok, a többi nem annyira érdekes.

Azért a rend kedvéért: Diósgyőr - Edelény 4-2 (2-0) Diósgyőr, 300 néző. Vezette: Fri- dély.

DFC I. félidő: Rácz - Földvári, Téger, Kovács - Varga, Farkas J., Kiser, Kákóczki, Buliga - Jakab, Kulcsár. DFC II. félidő: Nóta - Téger, Volár, Nagy S. - Temován, Farkas A., Kiser, Búzás, Buliga - Kotula, Ruskó.

Gólszerző: Zilahi (36. p. - öngól), Simon (40. p. - öngól), Buliga (75. p. - 11-esből), Farkas Á. (89. p.), ill. Rákos (80. p.), Farkas F. (90. p.).

A Diósgyőri FC legközelebbi edző- mérkőzését ma délután két órakor játssza hazai pályán az NB III-as Miskolci VSC-vel.

KgffiafigHi

„Kinéztem: úristen, mennyien vannak!"

Miskolc (ÉM - BG) - Jópár hónappal ezelőtt Szabó László, a Debrecen akkor még extraligás női röplabdacsapata és a magyar női juniorválogatott edzője megígérte egy miskolci röplab- dásnak, hogy miután annyi szé- et és jót hallott róla, meg fogja ívni a válogatott keretbe. Az ígéret nem tartódott be, majd pár hónappal ezelőtt az MVSC NB I- es női röplabdázói edzőmérkőzést játszottak az azóta már szintén NB l-es debreceniek otthonában, ahol Szabó Lászlónak nagyon megtetszett a miskolciak fiatal centerének a játéka. Meg is kérdezte a nevét, és azóta talán egy kicsit sajnálja, hogy ígéretét annak idején nem tartotta be. A centert Puskás Ivettnek hívják, aki talán túltette magát azon, hogy nem lett juniorválogatott, mindenesetre vasárnap hazai pályán remek játékot produkált az NB I rangadóján, a 3:1-es MVSC- sikerrel zárult Pulzus SC elleni bajnokin.

□ Egy mumussal kevesebb, hiszen a Pulzust a Vasút az elmúlt két évben vasárnapig egyszer sem tudta legyőzni.

• Szerencsére most esélyt sem adtunk nekik, hogy ezt a sorozatukat tovább folytassák.

□ így utólag bárki ezt mondaná.

• Előtte is mondtuk. Benne volt a csapatban ez a játék. Senkinek eszébe sem jutott, hogy kikaphatunk. Az edzőnk a pénteki tarjáni meccs után csak annyit mondott, hála legyen a jó égnek, hogy most játszottunk ilyen katasztrofálisan, mert ilyen tragikusan még egyszer nem teljesíthetünk, és így legalább elgázoljuk a Pulzust. Pedig Tarjáéban is nyertünk 3:1-re. Igaz, azzal a játékkal csak labdát szedhettünk volna a Pulzusnak. Most azonban nem volt mese. Mindenki győzni akart, ráadásul rengetegen jöttek ki szurkolni. Ennyi ember előtt még soha nem játszottunk, és volt, akinek sokat jelentett a biztatásuk.

□ Kinek nem ?

• Nekem, mert meccs közben semmit sem hallottam a szurkolókból, pedig állítólag rendes hangerővel működtek. A pályán csak a játékkal foglalkoztam, minden mást kikapcsoltam, csak a szettek közötti szünetben néztem ki a lelátóra, hogy úristen, mennyien vannak! Ráadásul ez a rengeteg ember egy kicsit bénította a pestieket. A Pulzus kifejezetten a dumálós csapatok közé tartozik. Saját pályájukon egyfolytában hergelik az ellenfelet. Most ennek az töredékét sem merték megtenni, mintha tartottak volna íj szurkolóktól.

□ így is jött a zrika rendesen a másik tértéiről.

0 Hallottuk. Danadának és Bárdinak nem kell a szomszédba menni, ha némi cifrálkodással elegyített nemtetszésnyilvánítást kívánnak szóbelileg felénk nyilvánítani. Most is szenvedtek egy darabig „szájmenésben", de egyrészt az eredmény alakulása is elvette a kedvüket, másrészt mi sem maradtunk adósaik, ha úgy adódott, akkor magam is mondtam nekik ezt és azt.

□ Például?

• Maradjunk annyiban, hogy már nem emlékszem.

□ Azért játék is folyt a pályán.

0 Ha szerénytelenségnek tűnik, akkor is kimondom, az év legjobb játékát nyújtottuk.

□ Mintha ez a magabiztosság nem látszódott volna annyira, amikor például a Pulzusból Botos került a nyitóhelyre.

• Az nagyon rossz volt. Nem voltak ezek olyan „hajdenehéz" nyitások, csak az volt a baj, hogy Dobos Erika és Sike Gabi „benyelt" egymás után vagy kettőt, ilyenkor pedig már szegény fogadó csak arra tud gondolni, hogy atyavilág, még mindig ez a csaj nyit. Ekkor álltam oda Gabi mellé segíteni, de nekem is ezen járt az agyam, és persze törvényszerűen el is rontottam pár fogadást. Ettől eltekintve azonban mindenben jobbak voltunk. Középen alig támadtak, akkor is csak ejtettek, tőlünk meg ment az ütés rendesen. Egyedül Bárdira kellett figyelni, de őt Sike Gabi az első játszma végén egy méteres blokkal úgy „betakarta", hogy - elnézést a kifejezésért - elkezdtem röhögni.

□ A szép játék közben volt egy harmadik szett.

• Még nem volt olyan meccsünk, amelyiken végig tudtuk volna hozni magunkat. Most a harmadik játszmában jött a völgy. Ott voltunk, akartunk, de semmi nem akart sikerülni. Aztán térfelet cseréltünk, és ez is elmúlt, mert a negyedik szettben nagyon megütöttük őket.

O A pályán kívülről nézve nem látszott olyan könnyűnek.

0 A pályán belül viszont a hálónál állva láttam az ellenfél csapatkapitányának, Danadának a szemét. Olyan volt, mint egy kisnyuszié, akit sarokba szorítottak. Szabályszerűen félt. Ilyenkor az ember már hiába próbálja elhitetni magával, hogy sikerülni fog.

□ A végjátékban azonban igencsak meg kellett izzadni.

• Hat mérkőzéslabdánk volt, és iszonyatos volt átélni, hogy még ezt sem tudtuk megcsinálni, majd a következőt és az azutánit sem.

O A hatodiknál azonban a hazai térfélen emelkedett egy center...

• Rosszul fogadták egy ütésünket és bejátszás helyett a hálóhoz érkezett a labda. Az már csak a véletlen műve volt, hogy ott álltam, de arra gondoltam, most felmegyek és „kajakból" bevágok egyet. Sikerült és szerencsére nem állt a labda útjába senki, mert a közelmúltban egy edzőmeccsen a nyíregyházi Lőrincznét úgy eltaláltam, hogy két percig csak feküdt a padlón. Nem kellemes érzés, ha valakit nagyon eltalálnak, de tartozom annyival az igazságnak, hogy ennél a meccslabdánál ez sem érdekelt volna különösebben. Persze rögtön elnézést kértem volna.