Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-27 / 22. szám
KULTÚRA Észak-MagyarorszAg □ RÁDIÓ A hangszóró mellett Brackó István Ha én nagyon gazdag volnék, s nem lennék híján az üzleti érzéknek, akkor egy televíziómentes, s csak a rádióval foglalkozó hetilapot indítanék. Hiánycikkpótló vállalkozás lenne ez, s gyaníthatóan hasznot hozna a konyhára. A kiadónak is, a hallgatónak is. Arról van szó ugyanis, hogy az egyre gyarapodó számú, s egymással vetélkedő műsorújságokban méltatlanul visszaszorult a rádió, illetve annak kínálata, részletező ajánlata, propagandája. A tévé az indokoltnál is nagyobb teret kap, s az unalomig ismert szappanoperák beharangozása lényegesen több helyet visz el, mint az összes közszolgálati és kereskedelmi, országos és helyi rádió egy heti étlapja. Merem remélni, hogy a magyar lakosság nem ennyire képernyőfuggő, s biztos vagyok abban is, hogy a broadcasting tömeghatása és népszerűsége lényegesebb nagyobb annál, amint azt a bűvös dobozt túlfavorizáló programajánlati arányok tükrözik. Különben is, az a véleményem, hogy a maga műfajában a hazai rádiózás színvonala messze meghaladja a televíziózás nívóját. Ennek a hipotézisnek természetesen ellentmondanak a hallgatottsági, illetve a nézettségi mutatók, de a szokások változtak. És ne feledjük! A máig felülmúlhatatlan Nyugat című irodalmi lap 1500 példányban jelent meg, míg egy magára valamit is adó bulvárlap (a két háború közötti időszakról beszélek) ennek tíz-, százszorosát is az utcára dobta. Nehéz az összevetés, de megpróbálok párhuzamos célú és szándékú produkciókat összehasonlítani a két elektronikus médiában. A Hét és a Tizenhat óra azonos funkciója ellenére sincs egy súlycsoportban. A tévéhíradó lassúbb, fáradtabb, mint a Krónika. A Petőfi délelőtt jobb, mint a képernyős Kincsestár. Az éjszakai rádiós csapat (Fiala, Neumann, Mihancsik, Kiss Bea, Andrassew Iván) összjátéka profibb, mint az egyébként jól fogyasztható Napkelte stábjának (Havas, Nika, Forró, Gyárfás) aktuális info-csokra. Bolgár György (Beszéljük meg!) veri Betlen Jánost (Hírháttér). A rádiós sportújságírók is hitelesebbek, szebb beszédűek kamerás társaiknál. így aztán ülök a hangszóró mellett, s a képernyő ellenében én a hangszóró mellett teszem le a voksot... Zenés tárlatzárás Zajos sikert aratott a Miskolci Téli Tárlat zárórendezvényén a Click együttes.' A Bundzik István (billentyűs hangszerí?k), Czakó Péter (szaxofon), Vár- holy Imre (trombita), Kiss Zoltán (basszusgitár), Stefiin Tivadar (dob) formáció jazz-rockot játszott szombaton este a Miskolci Galériában. A népes közönség ovációval fogadta a velük éneklő Dobiak Petra teljesítményét is - ő egy klasszikusabb jazz- irányzat avatott tohnácsolójaként George Gersh- win-dalokat, illetve musicalmelódiákat adott, elő. , " fotó: Bujdos Tibor Drámapályázat Miskolc (ÉM) - A magyar színjátszás „térés hazai” első kőszínháza megnyitásának 175. évfordulója alkalmából a Miskolci Nemzeti Színház drámapályázatot hirdet. Pályázni olyan prózai vagy zenés művel lehet, amely tematikusán kapcsolódik az évfordulóhoz. A pályázat beadási határideje: 1998. április 30. A pályaműveket a Miskolci Nemzeti Színház titkárságának címére (3501 Miskolc, Pf.113.) kell beküldeni. A pályázatokat neves színházi szakemberekből álló zsűri bírálja el. Az első helyezett ötszázezer forintot vehet át, a második helyezett háromszázezer forintot nyer, a harmadik helyezettet pedig kétszázezer forint illeti, de a pályázat kiírói fenntartják a jogot a díjkatagóriák összevonására, a díjazásra érdemtelen munkák esetében pedig a díj visszatartására. Az eredmény- hirdetés 1998. május 31-én lesz. Királyok, hercegnők és csacska viták Új mesék, új bábok és stúdiószínházi álmok a Csodamalom Bábszínházban Miskolc (ÉM - DK) - A Meseládának igazán megfelelő helye majd a Csodamalom Bábszínház - egyelőre álom - stúdiószínházában lesz. A vasárnapi bemutatót azonban - Balogh Géza rendezésében - még a miskolci bábszínház nagyszínpadán tartották. A Budapest Bábszínház . rendezőjét a darabról és a magyar- országi bábszínjátszás helyzetéről kérdeztük. 9 Mondhatni istenkísértés volt megcsinálni a Meseláda című előadást, hiszen mindössze tíz nap állt rendelkezésünkre. Látszólag persze egyszerűbb egy kétszereplős darabot megrendezni, mint egy sokszereplősét, de ez nem így van. Nagyon nehéz a színészek feladata: Heiszmann Ildikó és Juhász Judit három mesét játszanak el, háromféle technikával. A Didergő király marionettjáték, a Piroska és a farkas maszkosjáték, a borsóhercegnő pedig vegyes technika, van benne kesztyűsbáb és élőszereplő is. Az egészet egy improvizációs keretjáték fogja össze, ahol a szereplők kicsit önmagukat játsszák, kicsit egymással évődő, rivalizáló két bohócot vagy artistát alaki tanak... □ Ezt a „mesesort” ön állította össze? 9 Igea Ez most már - Budapest és Szombathely után - a harmadik bemutatója. De éppen azért, mert ilyen improvizációs játék, két színész személyiségére épül, szerencsére nem rekonstruálni kell. Az engem se nagyon szórakoztatna, hogy ugyanazt az előadást kellene pontról pontra megcsinálnom. De még látványvilágában is erősen különbözik egymástól a három produkció. Alakítottunk a szövegen is a színészek ízlése, kívánsága szerint. Igyekeztem nagyon figyelni rájuk, hiszen ez közös játék, és hogy úgy mondjam, a balhét ők viszik el: tőlük jó vagy tőlük nem jó az előadás. A Meseláda című előadást legközelebb február 4-én, szerdán délelőtt 10 órától láthatják a gyerekek a miskolci Csodamalom Bábszínházban (Kossuth u. 11.). Felvételünkön a darab élő- és bábszereplői a rendezővel (Heiszmann Ildikó, Balogh Géza, juhász Katalin). Fotó: Dobos Klára □ Már a próbán is látszott, hogy a díszletek nem túl bonyolultak... 9 Ez könnyen mozgatható előadás. Tulajdonképpen technikailag nagyon egyszerű az egész játék, arra lett kitalálva, hogy óvodákban, iskolákban elő lehessen adni. Illetve majd ha a bábszínház igazgatójának, Korzsényi Tibornak a nagy álma-vágya teljesül, hogy stúdiószínpadot is kialakíthat az épületen belül, akkor oda kellene levinni. Mert ez intim játék, aminek ez a közeg kicsit nagy. Kisebb helyen jobban együtt lehet játszani a gyerekekkel: megmutathatjuk a borsószemet, a Didergő királyban közreadhatjuk a kislányt... Varázslatos volt például, mikor a Didergő király szövegét kórusban fújták a kicsik a színészekkel együtt. És érdekes, hogy ebbe a vegyes technikájú játékba még aktívabban beleavatkoznak, mint egy hagyományos paravános előadásba... □ Es akkor a nagyszínházban hogy működhet? ® Tudván, hogy itt messze van az utolsó sor, ez harsányabb, hangosabb, szélesebb gesztusokkal működő játék.. . □ Ha már említette a hagyományt: van egyfajta vita arról, hogy megjelenjenek-e a bábszínészek a paraván előtt. Ebben az előadásban megjelennek... 9 Én ezt a vitát sok más hasonló bábszínházi meg élőszínházi vitával együtt csacskának tartom, mert azt hiszem, hogy jó előadások léteznek meg rossz előadások. Vonatkozik ez operára, balettre, drámára, bábszínházra, mindenre. Én sokat rendeztem nyitott bábszínházát, ahol látható, ahogy az élő színész megeleveníti a bábot, és paraván mögött elbújtatott illúzió-bábszínházát is, ahol azt játsszuk, hogy nincs színész, csak a báb „él”. A hagyományos vagy zárt bábszínjátszást sokan idejétmúltnak tartják. Van, aki úgy gondolja, attól korszerű a bábszínház, hogy megmutatom az eszközöket... Hogyha egy játék meg tudja indokolni a színész jelenlétét, akkor legyen jelen. Azt hiszem, ebben az előadásban ez indokolt, hiszen két játékos azt mondja, hogy játsszunk. És tényleg játszanak - önmaguk és a közönség örömére. Ez igazából nem lenne vita kérdése. De vita, mert az esztéták és álesztéták meg a szakmabeliek szítják. De a nézőben ezek a kérdések soha nem merülnek fel! □ Össze tudná foglalni, mi jellemző a mai magyar bábszínjátszásra? 9 Tudnék erről jót is meg rosszat is mondani. A magyar bábszínház furcsa helyzetben van a környező országok bábszínházaival szemben. Nagy késésben vagyunk a fejlődésben. Vagy nem is a fejlődésben, inkább a körülményekben. Ugyanis a volt szocialista országokban amikor ’48-49- ben lezajlott a színházak államosítása, akkor kialakult egy bábszínházi hálózat. Magyarországon viszont egyetlen hivatásos bábszínház létezett hosszú-hosszú évtizedekig, a budapesti Állami Bábszínház. Az első vidéki bábszínház Pécsett alakult ’82-ben, ezt követte az egri, a kecskeméti, és a többiek. Jelenleg tíz ilyen intézmény működik hazánkban. Ezen kívül vannak családi bábszínházak, köztük sok jó. Stílusukat, törekvéseiket nézve is eléggé sokarcú a magyar bábszínjátszás... □ Es hová teszi ebben a körben a m iskolciakat ? 9 A Csodamalom tudatosan hagyományőrző bábszínház. Azt az utat követi, amelyik az Állami Bábszínházban kezdődött el és alakult ki. □ És a bábszínészek, akikkel most együtt dolgozott? 9 Az, hogy tíz nap alatt össze tudott állni az előadás, az jellemzi a szereplőket. Ehhez óriási szöveg- és játékbiztonság kell. A (látszólagos) improvizációt nagyon precízen kell csinálni. A nagy komikusok is rengeteget dolgoztak azért, hogy rögtönzésnek tűnjék a szereplésük. Ismert, hogy Latabár egy- egy játékhoz milyen részletesen kitalálta a koreográfiát: még a poén előtti csendet is lejárta... A két miskolci hölgy hallatlan precíz, komoly partnernek bizonyult. „Vállalom, hogy lektűrt írok” Találkozó a Kazinczy-klubban. Balról: Vass Tibor, lapunk Literátor című mellékletének szerkesztője, V. Dobák Leonóra, a szerző munkásságának egyik méltatója, Cselenyák Imre, az est meghívott vendége, és Kábái Zoltán, aki megjegyzéseivel, észrevételeivel szintén hozzájárult ahhoz, hogy a hallhatóság megismerje az ifjú írót. Fotó: Bujdos Tibor Kárpátaljai Szemle Ungvár (ÉM) - A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség közéleti és kulturális lapjának legutóbbi számában tudósítást olvashatunk a Beregszászi Magyar Kulturális Szövetség novemberi közgyűléséről. A tudósítók azért tartották fontosnak az eseményt, mert a közgyűlés a kárpátaljai magyar választási egység megvalósulásának gondolatával foglalkozott. A közelgő március 29- ei ukrajnai választások miatt került elő a „lesz vagy nem lesz kárpátaljai egység” kérdése. Az egység nem beolvadás, hanem lehetőség, mellyel a kisebbségi jogok és követelések kép- viselhetőek - idézik a cikk írói a megszólalókat. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Moszkvába, színházi fesztiválra volt hivatalos. De csak a határig jutott. „Olyan világban élünk, amelyben a pénzen kívül semmi sem számít, s a határ az a hely, ahol ennek a világnak minden gyönyörűsége hatványozottan érvényesül” - jegyzi meg a beszámolóban keserűen Vidnyánszky Attila, a társulat rendezője. A múltidéző rovatban pedig Rom- zsa Tódor görög katolikus püspök tevékenységét ismerhetjük meg. A püspök 1947-ben a görög katolikus egyház önállóságáért küzdve halt mártírhalált. A boldoggá és szentté avatásához szükséges anyagokat 1997 nyarán már átadták a vatikáni illetékeseknek Miskolc (ÉM) - „Vállalom, hogy lektűrt írok”. Ézt Cselenyák Imre Dorogon éló író jelentette ki, aki szombaton szerkesztőségünk és a TIT megyei szervezete vendégeként járt Miskolcon. Cselenyák Imre a Kazinczy- klubban rendezett találkozón elmondta: arra törekszik, hogy levegyék a polcról és olvassák a műveit - ilyen értelemben vallja magát lektűrírónak. Bár négy kötete jelent már meg, belátja, hogy pusztán az irodalomból nem lehet megélni. Ő például mindössze egy könyvéért kapott eddig szerzői honoráriumot: adózás után 52 ezer forintot. „Civilben” ezért biztonsági őrként dolgozik egy malomban, de csak akkor érzi jól magát, ha „az alkotás örömében ég”, vagyis ír. Szidóni, illetve Hé, emberke! című köteteiről lapunk szombati számában olvashattak méltatást.
