Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-23 / 19. szám

4 Iszak-MaotaiorszA« ITT-HON 1998. Januar 23., Péntek OLGÁR MISKOLCI TÖRTÉNET A mi utcánk Bujdos Attila ,,/\ vinnyogó hangra lettem figyelmes. A szemközti ház felől jött. Arra gondoltam, va­lami állat akadhatott fenn a kerítésen. És tényleg: egy kutya próbálta bepréselni magát az udvarra. Amikor sikerült neki, az idős hölgy kijött a házból, hessegette volna a jó­szágot. Akad már ott több macska is, ahány megunt cica csak van a közeli bérházban, az mind itt köt ki. Ez a kutya sem tágított. Gon­dozott fajta, látszik rajta, hogy volt már gaz­dája. Most ezt a hölgyet választotta, ki tudja, miért, s hogy hogyan megy ez a választás az állatoknál, a külső után, vagy hogy, pedig nincs neki sok tejbe aprítani valója, nézett rá könyörgő szemekkel, loholt az ember nyo­mában. Aztán napok múlva kiderült: miért verték ki a régi helyéről. Hasas volt ez a sze­gény kutya, lefialt ott az udvarban. Két gyö­nyörű szőrgombócot terelget. Órák hosszat elnézem az apróságokat, ahogy játszanak ez­zel a jó anyjukkal. Hanem három ebet etetni, az nem annyi, mint egynek adni, még ha mi is viszünk nekik olykor ezt-azt, májkrémet, kacsafejet... Ezért most gazdát keresünk a ki­csiknek. Nehogy azt higgye, hogy szívtelen a mi utcánk, mert nem az, összeadtuk a pénzt is a műtétre, hogy ne legyen több gond, ne legyen több gyereke ennek a jószágnak. Be­fogadnánk mi ezeket is, de már mindegyi­künknek van kutyája. Olyan ember kellene ezekhez a kölykökhöz, akinek jó házőrzőre lenne szüksége. Mert jó házőrző fajta ez, az anyjuk naphosszat tanítgatja őket: hogyan kell támadni, hogyan védekezni. Azok meg figyelik árgus szemmel. A múltkor is kitartó csaholásra riadtam. Nézem, mi az. Hát a nagy kutya észrevette, hogy idegenek ólál­kodnak a mi utcánk környékén, ez nem ha­gyott neki nyugtot; arra gondolok, így akarja meghálálni a szeretetek azt, hogy odafogad­ták. Többen kijöttünk a ház elé a hangra, így ha rossz szándékuk volt is azoknak az embe­reknek, most nem sikerült meglopniuk ben­nünket. ......a mi utcánkat." E gy jó példa arra, hogy nemcsak csúfítani le­het a várost, de szépíteni is, s olykor még a csúfság is elfogadhatóvá tehető. A Fehér Holló patika városközponti, felújított épülete előtt éktelenkedő szocreál kapcsolószekrényt a kö­zelmúltban kovácsoltvas ráccsal fedték be, így csökkentve az épület és a szekrényke közötti kontrasztot. Az amúgy is szemrevaló belvárosi ház bejárata fölé pedig hasonló stílust idéző esőbeálló került. Fotó: Bujdos Tibor Radványi István, „az iparosok jóakarója” Sokféleképpen írt névvel sok poszton tevékenykedett a város polgáraiért Megőrizte eredeti formáját a Városház téri ház. A régi képeslap sarkában Radványi István aláírása. Fotó: VJ. Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Radvá­nyi István már csak a neve miatt is különle­ges: életében és halála után is sokféle módon írták. A legkülönlege­sebb módon talán ép­pen gyászjelentésében: „legendi és radwányi Radwány - ide az „y” fölé még két pont is du­kált - István”. Jóllehet személye ettől még akár feledésbe is merül­hetett volna, Miskolc történetében azonban igen sok minden kötő­dik e névhez. Radványi István 1832-ben született, Rozsnyón. Ta­nulmányait is ott kezdte, majd a bécsi kereskedelmi akadémián folytatta, s Pesten fejezte be. Innen került Miskolcra: 32 éves volt, amikor az újonnan megnyitott gőzmalomban megkezdte munkáját. Az ezt követő 32 évben a rész­vénytársaság vezérigazga­tója volt. A sorozatunkban korábban már bemutatott kortársa, Pfliegler J. Fe­renc - tavalyelőtt megje­lentetett - naplójában ezt úja az alapításról: „A 48-49-es szabadság- harc lezajlása után csak 1863-ban létesült egy na­gyobb szabású vállalat: a Borsod-Miskolci Gőzma­lom, amely a következő év­ben kezdte meg működé­sét. Radványi István (ő így írta), első igazgatója mel­lett a malom egyike lett az elsőknek az országban. Már 1867-ben, a Párizsi Világkiállításon az I. díjat nyerte el, és azután is gyors tempóban győzte a versenyt, úgyannyira, hogy valamennyi világki­állításon vagy az I. díjat nyerte, vagy az elsők kö­zött foglalt helyet.” Pfliegler J. Ferenc a már idézett naplójában Radvá- nyit az iparosok jóakarója­ként említi. Hogy miért, jól példázza az 1878-as árvíz kapcsán leírt történet: „Az Urak utcáján, a Gyöngyvi­rág utcán palánkot, kerí­tést, házakat egymás után hordott el a víz. A szép re­mények füstbe szálltak, hajlék, élelem és kézmű- áru nélkül maradt az ipa­rosság... A veszedelem el­múlta után másodnapra elnökünk összehívta az ál­talános ipartársulat nagy­választmányát... Radványi István elnökünk sírás kö­zepette tett jelentést a le­folyt eseményekről. Felhív­ta a választmányt, hogy gyorsan és kiadósán te­gyen intézkedéseket az ál­talános nyomor enyhítésé­re... Egyben elhatározta­tott az is, hogy az általános ipartársulat alaptőkéjén felül lévő pénztári készle­tet helyben megtartott gyűjtéssel szaporítva rög­tön segítséget nyújtson ott, ahol szüksége fenn forog.” Iparos-bankár „...Még az év őszén Radvá­nyi és Lichtenstein József vezérlete mellett ment na­gyobb küldöttség, tiszte­legtünk az országgyűlési képviselőnknél, nem kü­lönben Soltész Nagy Kál­mán akkori polgármester úrnál is a miskolci keres­kedelmi és iparkamara lé­tesítése érdekében. A pol­gármester a kamara léte­sítése esetén ígéretet tett arra, hogy a kamara részé­re évi 1000 korona segélyt fog a város képviselő-tes- tmeteitől kieszközölni.” A kamara megalakult, s elnökül nagy szótöbbséggel Radványi Istvánt válasz­tották. E tisztségében még hatszor erősítették meg, így 35 esztendőn át töltötte be e pozíciót. De nem az egyetlent: őbenne tisztel­hették a Hitelszövetkezet alelnökét, a Takarékegylet elnökét is, de 1887 és 1913 között a miskolci evangéli­kus egyházközség felügye­lője is volt, és egyházának- 1918-ban bekövetkezett haláláig- meghatározó anyagi támogatója is. Képe a kornak Mint azt a város történetét feldolgozó Dobrossy István írja eg munkájában: Rad­ványi Istvánról fényképet- eddig még - nem isme­rünk, a millennium évében készült emeletes lakóháza viszont a Városház tér egyik szép építészeti alko­tása, a századvég öntuda­tosodó polgársága ízlésé­nek hű képe. A levéltár­igazgató kutatásának kö­szönhetően ismeijük a ház használatba vételi engedé­lyéért folyamodó kérelmet is. „Városház téri házam­ban az emeleti lakás ké­szen van, míg a földszinti lakosztályok nincsenek - de miután nekem szerző­désileg April hó 1-én mos­tani lakásomból okvetlen ki kell költözködnöm, tisz­telettel kérem a tekintetes városi tanácsot a lakhatási engedélyt megadni, csupán az első emeleti 5 szobára és konyhára, nem hallgat­hatom el, hogy egyelőre nem fogok ott lakni, illető­leg ott hálni, csupán búto­raimat és a cselédséget akarom ott elhelyezni.” A ház csaknem változat­lan formában áll az építési engedély megírása óta. Földszinti sarkán - akár­csak a századeleji felvéte­len - ma is üzlet működik. A bejárati ajtónál jobb, ha tekintetünket a lábunk elé szegezzük, nem pedig az alumínium-műanyag ki­lincsre, így illúziónkat megőrizve akár egy évszá­zadot ugorhatunk vissza az időben. A cifra műkő ugyanis gyönyörködtetőn őrzi az évszámot: 1897. Az elődök tudták A lépcsőházban elhaladunk a Vöröskereszt boltja, Vad Lídia közjegyző, az SZDSZ irodájának ajtajai mellett. A lépcsősor tetején tábla jelzi: magánlakások. A há­rom név közül találomra kiválasztunk egyet. Borbély Sándor nyugal­mazott ügyész felesége nyit ajtót, s kedvesen kör­bevezet a 107 négyzetmé­ter alapterületű lakáson. A belmagasság jókora, ennek ellenére nem nehéz kifute- ni - tudjuk meg.- Az elődök még tudták, hogyan kell építkezni: tég­lából épített vastag falak, rendes vakolat - summáz­za a ház asszonya, aki azt is tudja, hogy korábban az erdőgazdaság is e falak kö­zött talált otthonra, helyére lapunk, az Észak-Magyar- ország költözött. Aztán az ügyészségé lett, s mikor a hivatalnak más helyet jelöl­tek ki, ügyészségi lakáso­kat alakítottak ki itt. Akkor kerültek ők is ide, Gyuláról Miskolcra, két lányukkal. Borbély Sándomé általá­nos iskolai gazdasági veze­tőként ment nyugdíjba, fér­je most nyolcvanesztendős, ő - bár nehéz elhinni róla - hetven. Noha az asszony nyíregyházi, férje debrece­ni, már jó ideje miskolcinak vallják magukat.- A gyerekeink is itt nőt­tek fel, sok emlék ide köt. Jogászbálok, kirándulások a Blikkben, séták Tapolcán, Lillán, az Avason. Ma már inkább csak a televízió és a regények jelentik a szóra­kozást, de az ablakon is jó kinézni, különösen, mióta elkészült a díszburkolat, a díszkivilágítás. Ez a város központja, innen fentről is jól látjuk az ünnepségeket, legutóbb például a tűzijáté­kot. Olyan hosszú idő óta itt élünk már: negyven év, nagy idő. És hát úgy van az ember, akár a gyertya: aho­vá lecsorgatják, ott ég... És ott alszik majd el. (A cikk megírásában A Kereskedelmi és Iparkama­ra Miskolcon 1880-1997 c. kötetre, Dobrossy István kutatási anyagára, vala­mint Pfliegler J. Ferenc: Életem című kötetre tá­maszkodtunk.) A becsapott vásárlónak van hová fordulnia Miskolc (ÉM - BAL) - Nem igaz, hogy nincs mit tenni, ha a nemrég vásárolt cipőnek le­válik a talpa, ha a drága vo­natjegyért fagyoskodni kell a fülkében, ha a kolbászban ta­lált csontdarabtól letörik az ember foga - állítják a fo­gyasztóvédők. Országos társa­dalmi szervezetük minden megyében és nagyvárosban helyi szervezetet és ingyenes tanácsadó irodát tart fenn; így Miskolcon is. A Fogyasztóvédők Országos Egye­sülete 1991-től létezik e néven, a 15 éve létrejött Országos Fogyasz­tóvédelmi Tanács jogutódjaként. Pártoktól független, non-profit szerveződés. A politikától nem le­hetnek függetlenek - teszi hozzá mindjárt Majoros Zoltán -, hiszen érdekvédelemről van szó.- A célunk az, hogy a lakosság­ban kialakítsuk a tudatos fogyasz­tói szemléletet - magyarázza a megyei elnök. - A ma emberét ugyanis annyi kihívás éri, hogy rendszerint nem tud eligazodni, még a vásárlói, fogyasztói jogait sem ismeri. Az egyesület felvilágosítani, ne­velni, oktatni igyekszik. Megis­mertetni a polgárokkal jogaikat és kötelezettségeiket, amelyekkel él­hetnek, illetve amelyeknek eleget kell tenniük a kereskedelemben, a szolgáltatóiparral kapcsolatban. Ha valakit jogsérelem ér, tanácsot tudnak neki adni: melyik rende­letre, jogszabályra érdemes hivat­kozni; ha ez kevés, mert az illető egyedül nem képes megbirkózni a gondjával, akkor abban is segítsé­get nyújtanak. Továbbítják a pa­naszt a megfelelő szervekhez, mindenekelőtt az illetékes ható­sághoz, a Fogyasztóvédelmi Főfel­ügyelőséghez, amellyel együttmű­ködési megállapodást kötöttek (miként a helyi önkormányzatok­kal is ilyenre törekszenek).- Mára sikerült számítógépes tanácsadó rendszert kialakíta­nunk, amelyik minden vonatkozó rendeletet, törvényt, bírósági íté­letet magában foglal. Benne van még egy címjegyzék, továbbá min­talevelek, minden gyakori problé­mára: csak be kell helyettesíteni a nevet és a konkrét adatokat. Ahogy Majoros Zoltán elmond­ja, a fogyasztóvédelem témái is változnak. Míg régebben a súly­problémák voltak a gyakoriak - 20 deka parizer helyett 18-at adott a hentes -, ma a tartós fo­Majoros Zoltán: Az emberek nem ismerik a vásárlói jogaikat Fotó: Bujdos Tibor gyasztási cikkekhez kapcsolódik a legtöbb panasz. A piacot ugyanis elárasztották az engedély és ma­gyar nyelvű útmutató nélküli, sokszor életveszélyes kialakítású, viszonylag olcsón, ám garancia hí­ján árusított termékek. Ha elrom­lanák - nincs hova menni. Napja­ink „slágertémái” még: a rádióte­lefonos cégek, kábeltévés társasá­gok, utazási irodák. Országosan 10-15 ezren fordul­nak a fogyasztóvédőkhöz egy év­ben: a 80 százalékuknak tudnak segíteni (Miskolcon ennél is ma­gasabb az elintézési arány). Sok­szor az egyesület fellépése, tekin­télye elég, hogy egy forgalmazó vagy gyártó „meghátráljon”. Nyil­vánvaló azonban, hogy a fenti szám a valóban nap mint nap ki- sebb-nagyobb kárt szenvedő, be­csapott vásárlók töredékét jelenti csak. Pedig a helyzet nagyot javult tavaly: megszületett a fogyasztó­védelmi törvény (eddig nem volt ilyen). Az egyesület ezért is szeret­né propagálni tevékenységét, a jo­gi szakemberek segítségével nyúj­tott ingyenes tanácsadást. A me­gyei elnök kifejtette: lakossági fó­rumok sorozatát szeretnék beindí­tani, tematikus füzeteket kiadni, megismertetendő a törvény részle­teit; később talán az iskolákban is oktatandó témává tehetnék a fo­gyasztóvédelmet. (Az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület tanácsadó irodája Mis­kolcon a Városház tér 8. szám alatt, a polgármesteri hivatalban tart ügyfélszolgálatot minden csü­törtökön délelőtt 9 órától 1-ig, a megyei iroda pedig a Tamási Áron utca 2/a alatt található, telefonszá­ma: 375-634.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents