Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-20 / 16. szám

Észak-MagyarorszAg in-HON 1998. Január 20., Kigg EZT LÁTNI KILLS A sajógalgóci emiékbizottság nem széledt szét, inkább egyesületté alakult Baráti kör egy „zsákutca-településért” PERKUPA Téliesítik a tábort - Idegenforgalmi célú pályázati tá­mogatáshoz jutott a megyei területfejlesztési tanács erre szánt alapjából Perkupa. A Varbóc önkormányzatával közös tulajdonú égervölgyi ifjúsági tábor 100-120 férőhe­lyes faházainak téliesítését szeretnék megvalósítani. így nem csak nyári pihenőhelyül szolgálna a színvonalas lé­tesítmény. A mintegy 15 millió forintos beruházás önré­szét a két község vezetése az üzemeltető Cser Rt.-től be­folyójelentős bérleti bevételből kívánja fedezni. SAJÓBÁBONY Az önmenedzselésről - Sajóbábony a házigazdája an­nak a rendezvénysorozatnak, amelynek célja, hogy a pá­lyázatok előkészítésével, esélyeinek felmérési módjaival, a megírás szabályaival és a végrehajtás, későbbi menedzse­lés tudnivalóival ismertesse meg a Sajó-Hemád-völgyi Te­rületi és Településfejlesztési Társuláshoz tartozó 38 ön- kormányzat szakembereit. Az első rendezvényt a múlt hét csütörtökén tartották meg. Fatér Mihály főtérségmene- dzsertől tudjuk, hogy mintegy 80 oldalas írásbeli segítő tanulmányt készítenek és adnák ki a USAID Hálózat a demokráciáért szervezet támogatta rendezvény kapcsán. SZUHAKÁLLÓ Iskolai sikerek - A helyi általános iskola „Esélyegyenlőséget a falusi kisdiáknak” Alapítványa a Soros Alapítványtól nyert 135 ezer forintot a közelmúlt­ban népi hangszer tanításra és népi zenekar alakításá­ra, így lehetőség nyílt arra, hogy hamarosan felálljon a diákok citerazenekara. Ugyancsak sikeres volt a KOMA- hoz benyújtott pályázatuk a Borsodi Kooperatív Iskolák közösségének tagjaként: 100 ezer forintért a honismeret­életmód program eszközeinek beszerzését és nyomtató vásárlását is beütemezhetik az idén. Egészségügyi „reform”. Az idén már meg­újult környezetben fogadhatja az ellátásra szoruló lakosságot a ragályi egészségügyi komplexum. Tel­jes külső felújítást kapott a háziorvosi rendelő, a védőnői szolgálat helyiségeit pedig belső festéssel és mázolással tették takarosabbá. A megyei terü­letfejlesztési tanács pályázatán nyert támogatás se­gítségével az egészségügyi létesítmény várva várt gázkorszerűsítése is megoldódott. Fotó: Szabó Nóra A harangláb építését az írásos emlékek a mostani templommal együtt 1785- re datálják. Ugyanakkor bizonyos források arra utalnak, hogy korábban is állt már ezen a helyen templom, amely leégett, s a mostani épületet - a ha­ranglábbal együtt - annak helyére emelték. A Türel­mi Rendelet megszületése előtt nem volt szabad a re­formátus templomokra magas harangtornyot épí­teni, így aztán számos kü­lönálló harangláb emlé­keztet ma még a történe­lemnek erre az időszaká­ra. A faépítmény érdekes módon már műemlékvéde­lem alatt áll, míg maga a templom műemlék jellegű épület. A templom teljes külső homlokzati felújítására nemrégiben a gyülekezet tagjai gyűjtöttek pénzt, amelyet a kárpótlásként kapott mintegy 6 millió fo­rintból 300 ezerrel pótol­tak - így ma már a refor­mátus templom is impo­záns látványt nyújt. A ha­rangláb esetében erre A mályinkai egyházközség egyik büszkesége, a ha­rangláb Fotó: Szabó Nóra nem volt szükség: néhány évvel ezelőtt az önkor­mányzat támogatásával sikerült lefesteni. A ha­rangláb dombján áll ugyanakkor a helyiek tu­rulmadaras világháborús emlékműve, a község hő­seinek, áldozatainak nevé­vel, amelyet társadalmi munkában ugyancsak a református lakosság ho­zott rendbe tavaly nyáron. Szintén erre a terméskő­fallal megtámasztott dombra került Szele­kovszky Sándor faragott „életfája”: az oszlop egye­bek között az „Egy az Is­ten” tézisét is jelképezi. Tóth László, Mályinka lelkésze érdeklődésünkre elmondta, hogy bár ma már a parókia irodájából, gombnyomással működ­tethető az elektromos ha­rang, azért még tavaly is előfordult néhány alka­lommal, hogy meghibáso­dás miatt hagyományos módon, kötéllel kongattak az istentiszteletre. Ülésre készülnek Edelény (ÉM) - Testületi ülést tartanak a városatyák február 10-én az edelényi ren­dezvények házában. A képvi­selő-testület más ügyek mel­lett két fő napirendi pontról tárgyal majd. Az előteijesztés szerint dönteni fognak a város ’98-as költségvetésének elfoga­dásáról, és a bizottságok - az ülésre elkészített - idei mun­katerveiről. A felszámolás hatásai Ózd (ÉM) - Milyen hatással lehet az ózdi önkormányzat te­vékenységére, feladatainak el­látására az Ózdi Kohászati Üzemek felszámolása? Erről is szó lesz a városi képviselő-tes­tület mai ülésén, amelyik reg­gel 9-kor kezdődik a városháza tanácskozótermében. Három éve változatlan díjak Sajószentpéter (ÉM) - A város képviselő-testülete de­cemberben ismét úgy határo­zott, hogy ebben az évben sem emeli a közterület hasz­nálati díjakat Sajószentpéte- ren, noha az eredeti beter­jesztés mintegy 10-15 száza­lékos növelést tartana indokoltnak. Az önkor­mányzat a téma tárgyalásakor vállalkozásbarát politikájára való hivatkozással változatlanul hagy­ta a már 1995. január 1. óta érvényben lévő tarifa­rendszert. Harangláb, egyetlen szeg nélkül Mályinka (ÉM - SZN) - f A község református egyházközségének egyik büszkesége a né­pi barokk stílusban épült, faszerkezetű ha- ! rangláb, amely ma már műemléki védettséget élvez. Különlegessége, hogy az egykori építő­mesterek egyetlen szeg nélkül, csupán az egy­másba illeszkedő geren­dák csapolásával dől- % goztak, s munkájuk lát- nivalóan tökéletesen kiállta az idő próbáját. BÁNHORVÁTI Keresztény bál - A helyi római katolikus egyházköz­ség és a Caritas segélyszervezet első ízben rendez jóté­konysági bált Bánhorvátiban. A szombati mulatságra természetesen bármilyen felekezet tagjait, minden segí­tő szándékú embert várnak, ezért is kapott „keresztény bál” elnevezést a katolikus szervezésű esemény. KELEMÉR Gázberuházás: ’99-ig', vagy soha - Hat önkormány­zat közös gazberuházási pályázata lett sikertelen a me­gyei területfejlesztési tanácsnál, közöttük van Kelemér község is. A teljes beruházáshoz a településeknek mint­egy 220 millió forintra volna szükségük, ami túlságosan nagy összeg, ám Kelemér esélyeit tovább csökkenti, hogy a lakossági érdeklődés is mindössze 15-20 százalé­kos. Állami címzett támogatás már most sincs a gázkor­szerűsítésre, de a tanács is csak 1999-ig ad lehetőséget egy esetleges támogatásra, addig a falvak tovább pró­bálkoznak. Műszaki és villamossági cikkeket forgalmazó szaküzletbe gyakorlattal és villamosipari végzettséggel rendelkező Üzletvezetőt keresünk. Ielentkezés: 1998. január 23-ig, fényképes szakmai önéletrajz beküldésével „IZZÓ" jeligére a Széchenyi úti hirdetőbe. Sajógalgóc (ÉM - SZN) - IV. (Kun) László ki­rály 1283-ban adta el a Sajó-völgy és Gömör találkozásánál elterülő tájat településeivel együtt a Rátold nem­zetségnek. Innen szá­mítják Sajógalgóc, a hegyek között megbú­jó, páratlan környeze­tű „zsákutca-község” történetét. Az esemény 700. évfordulóját ünne­pelte közel tizenöt év­vel ezelőtt a lakosság egy lelkes és „hirtelen felindulásból” összeállt kis csapat irányító­szervező munkája mel­lett, s a történelmi em­lékbizottság végül nem oszlott fel, hanem egye­sületté alakult. Az ötlet egy baráti beszél­getésen fogant a Sajógal- góera pihenni, kikapcso­lódni járó városi értelmisé­giek körében, s azonnal ki­derült, hogy egy jelentős eseménysorozat megszer­vezése bizony nem egyem- beres feladat. Ivánfi Jenő, a későbbi baráti kör elnö­ke (polgári foglalkozása szerint egykor vegyész­mérnök) ugyan magára vállalta a legtöbb teendőt, de a múltat jól ismerő he­lyiek is örömmel csatla­koztak.- Az ősmagyarság szimbólumát, a 3-4 má­zsás, faragott sámánfa te­tején trónoló babukama- darat ágy vittük ki ruda- kon a Szent István térre, a templom mellé, mint egy százlábú. A Borsod­Chem - akkor még BVK - nagydaruját hozattuk ki, hogy a helyére emelje a falu azóta is fontos jel­képét, íüggölegességét pe­dig szemre, a templomto­ronyhoz állítottuk be, ez a legbiztosabb módszer - emlékszik a történtekre Ivánfi Jenő. - ’83. au­gusztus 20-án, nem ép­pen „sima” előzmények után beat-misét tartot­tunk, kiállításokat nyitot­tunk meg és a 100 fős templomban 450-en éne­keltük a Himnuszt, pedig szinte levegőt sem kap­tunk. Este pedig ünnepi máglyát gyújtottunk. Csodálatos érzés volt, s aztán úgy gondoltuk, ha ez a társaság csak egy embernek okoz örömöt a tevékenységével, akkor már megérte, együtt kell maradni. Akkor még sen­ki nem tudta, hogy Benkó Sándor dixieland zeneka­ra minden nyáron, ha esik, ha fúj, itt fog muzsi­kálni. Pedig az első, 1985- ös Szent István téri kon­cert után jött a többi, az emlékbizottság ugyanis nem óhajtott szétszéled­ni: megalakult a Sajógal­góc Baráti Köre Egyesü­let, hogy felkarolja a falu kulturális életét, infra­strukturális fejlesztését, idegenforgalmi vonzere­jét. Nehéz volt akkoriban „tömörülni”. A megyei bí­róság csak 1989 júniusá­ban vette listájára az egyesületet, amelynek tiszteletbeli tagja Benkó Sándor, Pozsgay Imre és 1988 A sajógalgóci egyesület pecsétje sokan mások, jogi szemé­lyiségű tagjai a BC Rt., az ÉRV Rt., Vadna község önkormányzata. Ma már 12 helyett 42 alapító és rendes tagja van, párto­lókkal együtt 80 ember tevékenykedik alkalo­madtán az apró község jobbulásáért. Közöttük kiskunhalasi, soproni, debreceni, fővárosi, szege­di lakosok, sőt, bajorok is, akik konzultatív jogokkal rendelkeznek. Az elnök, Ivánfi Jenő örömmel vet­te tudomásul, hogy bár az utóbbi években számos társadalmi elfoglaltsága miatt nem tudta igazán pezsgetni a baráti kör te­vékenységét, a tavalyi év végén szervezett adventi templomkoncert kapcsán tartott közgyűlésen 7 új tag csatlakozott hozzájuk. Mindannyian helyiek, többnyire értelmiségiek, vállalkozók, fiatalok. A polgármester és az önkor­mányzat is 15 éve töret­lenül támo­gatja törek­véseiket.- Most el kell felejteni a „némasá­got”, igyek­szem felráz­ni az egyesü­letet. Nagy terveink van­nak. Ezek között a legfon­tosabb, hogy falucímert készít a baráti kör egy bu­dapesti művész tagja. A nemrégiben ide költözött Kovács Gabriella fafaragó rajztanárnő pedig felaján­lotta: bejárati kaput farag a falunak. Úgy döntöt­tünk, nem való ide szé­kelykapu. Ez Borsod, s azóta a tanárnő a könyv­tárakat bújja, csakis táj­jellegű motívumokat ke­res. Sok saját munkával és saját anyagból kiala­kítjuk a Szent István tér színpadát és nézőterét, megoldjuk a szeméttáro­lók és vécék problémáját, felújítjuk, faluházzá ala­kítjuk a régi túzoltószer- tárat. Egy tagunknak még az is eszébe jutott, hogy valamikor a temp­lomtorony felső ablakából a bejáratig lógott egy 12 méteres nemzeti színű zászló. Beszerezzük. Mél­tóképpen ünnepiünk meg minden eseményt. Egy­szer talán újra lesz isko­lánk is, de egyelőre, örü­lünk, ha kisebb pályázati összegeket nyerünk, és sokan nekünk ajánlják fel az adójuk 1 százalékát. mm & A sajógalgóci templom, éjszakai dísz- kivilágításban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents