Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-19 / 15. szám

1998* Január 19*. Hétfő SPORTTÖRTÉNET Íszak»Ma«yaror$xá« IrS □ berget joggal nevezték a „korcsolyázás Nurmijának", hiszen mind az öt számban (ötszáz méteren, ezerötszázon, ötezren, tízezren és összetettben is) elindult, hár­mat megnyert és szerzett egy második és egy harmadik helyezést is. A „síkirály" a norvég Thorleit Haug lett, aki az ugrás ki­vételével minden számban győzedelmes­kedett. Síugrásban a szintén norvég jacob Tullin-Thams végzett az első helyen, az általa képviselt új aerodinamikus techni­kát ekkor láthatta először a szakma. Szerencséjük volt a rendezőknek az időjárással: az egy hét óta tartó alpoki esőzés a megnyitó előtti éjjel állt el és fa­gyott, így a jeges sportolók is színre lép­hettek. jégkorongozásban a kanadaiak ta­roltak: hat mérkőzésükön 132:3-as gól­aránnyal nyedék a tornát, ez azóta is Gui- ness-rekord. Műkorcsolyázásban a hábo­rú óta először indultak nemzetközi verse­nyen ausztriai sportolók, háromból két számban győztek. A női első helyezett osztrák Planck Szabó Herminének csak a neve magyar. Sajnos, a század első két évtizedében számos világbajnokságot nyert leányaink - Kronberger Lili és Mé- ray-Horváth Opika - már „asszony" kor­ba léptek és nem indultak az olimpián. Besiklott viszont a jégre egy akkor még csupán tizenegy éves kislány. (,Hercig" műsorával nagy sikert aratott, bár az utol­só helyen kötött ki. Később Sonja Henie néven vonult be a sporttörténelembe. Magyarországot négy síelő képviselte: Déván István, Háberl Aladár, Németh Fe- íenc és Szepes Béla. Ma már szokatlan, de akkor nem volt olyan feltűnő, hogy ketten atléták voltak: Déván 1922-ben a stock­holmi olimpián kétszáz méteren a közép­futamig jutott. Szepes pedig 1928-ban ezüstérmet szerzett gerelyhajításban. Sítal­pon viszont gyengébben szerepeltek, sőt feladni kényszerültek a versenyt. Egyedül a munkás-síelő hagyományokon nevelkedett Németh Ferenc ért be a célba élete első 50 km-es távján és kölcsönléccel, mínusz húsz fokban az igen jónak mondható hu­szadik helyen végzett. Volt még egy érde­kes magyar próbálkozás, amit ma már ke­Takács Ferenc sporttörténész, a Testnevelési Egyetem tanszékvezető professzora. A neves kutató ezúttal a téli olimpiák történetét tekintette át. írásának az kölcsönöz időszerű­séget, hogy hamarosan, február 7-én Japánban, Nagano városá­ban megkezdődik a 18. téli olimpia. A mától induló sorozat­hoz csupán egyetlen megjegy­zés: a sportszerető olvasó ne csodálkozzék, hogy az egyes világjátékokat arab számmal je­löljük. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése szerint a ró­mai szám kizárólag a nyári olimpiáknak dukál... vesen ismernek. Dr. Rácz Vilmos vállalko­zó szellemű sportember apróhirdetésben keresett bobversenyzőket a téli játékokra: „Felkérem mindazokat, akik Chamonix- ban a bobsleigh-versenyen részt akarnak venni, jelentkezzenek nálam (Váczi u. 40. I. e. 8.) akár személyesen, akár írásban". A nevezés elment, a csapat nem. Feltehetően anyagi nehézségek miatt. Lecsúszni talán tudtunk volna, csak odáig eljutni nehéz... A versenyek befejeztével Coubertin bá­ró úgy nyilatkozott, hogy „ez a hóborította előjáték minden tekintetben sikerült". Egy év múlva a prágai 23. NOB ülésszakon a 62 éves elnök lemondott, de előtte meg­szavaztatta, hogy fogadják el a chamonix-i sportheteket az első téli olimpiának. Chamonix (1924. január 24. - február 5.) A Mont Blanc lábánál fekvő előkelő üdü­lőhely békés „telelői" 1924 január végén egy plakátra figyeltek fel, amely a Nem­zetközi Téli Sporthetet hirdette. Önmagá­ban az esemény is szenzációt sejtetett, de különös légkört adott a havas-jeges verse­nyeknek, hogy a felhívás a Nemzetközi Olimpiai Bizottság védnöksége alatt je­lent meg. A versenyzők és a nézők akkor még nem gondolták, hogy az első téli olimpia résztvevői voltak. A NOB már az alapító okiratában is megemlítette a téli sportokat a javasolt műsorszámok között, Ebből azonban so­káig nem lett semmi, csak 1908-ban, a londoni olimpián jelenhetett meg a mű­korcsolyázás. Érdekes, hogy éppen az északi országok tiltakoztak a „téli" olimpia ellen, mivel féltették a hagyományos ren­dezvényeiket (például a svéd Északi Játé­kokat vagy a norvég Holmenkollen-i síver­senyt). Coubertin báró és csapata az 1911 -ben - és éppen Budapesten - tartott NOB-közgyűlésen újból megvitatta a téli játékok ügyét. De csak annyit értek el, hogy az 1920-as antwerpeni olimpián a műkorcsolya mellett a jégkorong is szere­pelhetett. Az 1924-es párizsi olimpia is­mét időszerűvé tette a téli olimpia gondo­latát, de a „lausanne-i urak" csupán annyit engedélyeztek, hogy Chamonix-ban nyílt téli sporthetet rendezhetnek, ez azonban olimpiai bajnokságnak nem tekinthető. Végül 16 országból - néhány híján - 300 versenyző indult, köztük 13 hölgy. Meglepő, az addig tiltakozó északi orszá­gok mind eljöttek, és kitűnően szerepeltek (a 14 számból kilencet megnyertek). A megnyitó hasonló külsőségekkel tarkítva zajlott le, mint a nyári olimpiákon (felvonu­lás, eskü, zászlók stb.), a rendezést azon­ban „franciás nagyvonalúság" jellemezte. A norvégok nyerték a síszámokat, míg gyorskorcsolyázásban - egy amerikai győzelem kivételével - a finnek diadal­maskodtak. A harmincon túli Clas Thun­Hirdetés Ahogy a maga nemében egyedi az Országház - Magyarország leg­nagyobb épülete, az állam szimbóluma ugyanúgy egyedi a maga nemében a Magyar Állampapír, a legnagyobb biztonságot nyújtó értékpapír. Most az Állampapír-család egyik tagjának legújabb sorozatát ajánljuk figyelmébe: KAMATOZÓ KINCSTÁRJEGY 1 9 9 9 /1. Jegyzési időszak: 1998. január 12-23. Futamidő: 1 év Kamat: évi fix 18,50% Jegyzési árfolyam: 1998. január 12-20. között 99,70% 1998. január 21-23. között 100,00% A jegyzési időszak során elérhető maximális hozam: EHM=18,42%. A másodpiaci forgalomban történő vásárlás esetén elérhető hozam aktuális mértékéta forgalmazó helyeken a Kormány 41/1997.011.5.) Korm. rendelete alapján kifüggesztett árfolyam táblázat tartal­mazza. A Kamatozó Kincstárjegy az elsődleges forgalmazóknál és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában jegyezhető, A havonta kibocsátásra kerülő, egyéves futamidejű Kamatozó Kincstárjegy azért az egyik legnépszerűbb befektetési forma, mert visszafizetését az állam garantálja; értékpapír-számlán tartható (így sem ellopni, sem elveszíteni nem lehet), másodpiaci forgalma­zásának köszönhetően kamatveszteség nélkül Is bármikor eladható a hálózatos forgalmazóknál (az OTP Bank, a Kereskedelmi és Hitel­bank, az ABN AMR0 (Magyar) Bank kijelölt fiókjaiban), valamint a Magyar Államkincstár fiókhálózatában. így Ón befektetését a leg­nagyobb biztonságban tudhatja hosszú távú kötöttség nélkül. JEGYZÉSI HELYKÉNT RÉSZTVEVŐ EISÖDIEOES FORGALMAZÓK: ABN AMR0 (Magyar) Bank Rt Miskolc, Sárospatak. Serre«, XaánctMicta fttd • KSH Bank Rt. Miskolc OTP Bank Rt Miskolc, f delény. Kazincbarcika, Mezőkövesd, Pvtnok. Sajöszentpéter, Sárospatak, SatoraipujMy, Szeréna, Hszaújváros. Ózd 000 0£P ft restitek alatti jegyzést az OTP Bank Rt nem fogad eO VALAMINT: Magyar Államkincstár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rák 3S25 Miskolc. Hősök tere 3 Kamatozó Kin A téli olimpiák örök kétsége: a hó. Naganóban először nem volt, azután túl sok is jutott. Február­ra talán ideális lesz. Fotó: AP Sankt Moritz (1928. február 11-19.) Erre már tervszerűen készültek a sportolók, meg a svájci vá­ros elöljárói és szállodásai is. Az időjárás viszont nem ke­gyelmezett a játékoknak: min­den idők legenyhébb tele fo­gadta a vendégeket, olvadt he­tek óta, sőt esett. A puha jég és a nedves hó rontotta az eredményeket. A síelőknél ilyenkor fontos a „vakszolás művészete", vagyis a sítalpak viaszolása. Az ötven kilométe­res sífutás alatt például erős főn fújt és hétágra sütött a nap, aki a kásás havon rosszul ken­te fel a síviaszt, mehetett zu­hanyozni (a negyvenegy indu­lóból tizenegyet ért ez a bal­eset). A jégen sem volt jobb a helyzet. Az ötezer méteresek még valahogy lefutották a nagy viharban a távot, de a tíz­ezer méteres gyorskorcsolyá­zók a katasztrofális pályavi­szonyok miatt kénytelenek voltak félbeszakítani a ver­senyt. Többé nem is rendezték meg ezt a távot és az összetett bajnokságot sem. Példátlan eset máig. Az érdeklődés nagy volt, huszonöt országból jöttek sportolók, és a nézők száma is sokszorosa volt az előző olim­piáénak. De a felfokozott vá­rakozáshoz viszonyítva ez a világjáték csalódást okozott. Eleinte a nagy magasságtól (1600 méter) féltették a verse­nyeket, később azonban kide­rült, hogy ez végül nem befo­lyásolta a sikert. Az első „magassági fóbia" ugyanis nem 1968-ban a mexikóvárosi olimpián tört ki, hanem itt. A játékok szervezői orvoscsapa­tot hoztak létre, amely meg­vizsgálta, hogy az emberi szervezet miként alkalmazko­dik a terhelésekhez nagyobb magasságokban. A cél melletti barakkokban műszerekkel (röntgen, EKG stb.) mérték a sportolókat. Nos, az edzett test 2000 méter fölötti magas­ságokon is képes csúcsteljesít­ményekre. A legnagyobb rekordot a svéd Per Erik Hedlund érte el. Az ötven kilométeres sífutást úgy nyerte meg, hogy egyet­len ellenfelét sem látta, végig az élen ment, nem üldözte senki, magányosan futott be a célba. A második helyezett negyedóra múlva tűnt fel, a többi helyezett pedig egy órás késéssel, de így is büszke le­hetett teljesítményére. (Hed­lund ideje 4:52:03, míg volt, aki közel hat óra alatt tette meg a távot.) A „síkirály" mégis a norvég johan Gröttumsbraaten lett, aki zuhogó esőben győzött a ti­zennyolc kilométeres sífutás­ban, és megnyerte az északi összetett számot is. Igaz, hogy ez házi verseny volt, mert mindkét versenyszámban csak norvég állt a dobogón. Érthető, hogy - mint az első téli játéko­kon - most is Norvégia nyerte a „nem hivatalos" pontver­senyt. Síugrásban is norvég baj­nokot avattak, pedig a védő, a híres jacob Tullin-Thams, a rossz pálya miatt bukott. Már az első téli olimpián próbálkoztak új versenyszá­mok bevezetésével, mint pél­dául a curling és a triatlon (ka­tonai járőrfutás). Ezek azon­ban csak bemutató jellegűek voltak, most viszont a svájciak olimpiai bajnokságot hirdettek szkeletonban. Ez egy ötvenki- lós szánkó, amelyen hasal a versenyző és egy jeges csator­nában lecsúszik, megközelítő­en 120-125 kni/óra sebesség­gel. Három futam után végül az amerikai testvérek - Jenni- son és john Heaton - végez­tek- az első és második helyen. A „négyes" bobot - amelyben ekkor még mindig öten ültek - szintén az Egyesült Államok nyerte. Jégkorongozásban akár előre ki lehetett volna osztani az aranyérmeket a ka­nadaiaknak. Egyetlen kapott gól nélküli!) vertek ki minden­kit, két számjegyű eredmény- nyei. A jégen is meglátszott a mostoha időjárás. A pályán zászlók és szalagok jelezték a gödröket, a felolvadt jeget, ami a jobbakat különös improvizá­ciókra késztette a szabadon választott kűrben. A férfiaknál a címvédő svéd Grafström - némi pontozóbírói segédlettel - ismét legyőzte a kiváló oszt­rák Wilhelm Böcklt. Ahol vi­szont nem volt vita, és az eredményt senki sem vonhatta kétségbe: női műkorcsolyázás­ban óriási fölénnyel lett olim­piai bajnok Sonja Henie. A norvégok bájos csillaga mind a kötelező, mind a szabadon vá­lasztott gyakorlatával kiemel­kedett a mezőnyből. Mi, magyarok viszonylag népes csapattal szintén ott voltunk az olimpián, bár egyetlen tizedik helyünkkel sem sok babért arattunk. A gyorskorcsolyázó Eötvös Zol­tán ezerötszáz méteren jól fu­tott és tisztességesen helyt állt. Kissé „öregecske" jégkorong­csapatunk (az átlag életkor harminc fölött!) nem ismerte még eléggé ezt a játékot. Tag­jai azelőtt jéglabdáztak, így a selejtezők során elvéreztek. De legalább ott voltak, vol­tunk... Folytatjuk, a sorozat következő részét holnapi szántunkban, a 2. oldalon közöljük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents