Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-12 / 9. szám

EEsmm— Elismerés az érdemeseknek Encs (ÉM) - Encs közoktatá­sáért, Encs közművelődéséért, Encs sportjáért, Encs városért a közszolgálatban, Encs váro­sért a közszolgáltatásban, Hu­manitás szolgálatában En- csért - az említett díjakat még múlt év őszén alapította meg a város önkormányzata, hogy ilymódon ismerje el az ezeken a területeken kiemelkedő ér­demeket szerzett polgárok munkáját. A kitünte­téseket első alkalommal tavaly októberben adták át, ám a rendelet szerint ezt ezentúl március 15- én teszik meg. A jelöltekre a polgármester, az ön- kormányzati intézmények vezetői, a közalkalma­zotti tanács, az ágazati érdekképviseleti szervek, a társadalmi szervezetek és szakmai egyesületek, köztisztviselők esetén a jegyző tehet javaslatot ja­nuár 15-ig. Az adományozásról - az előterjesztett javaslatok alapjan - a képviselő-testület a febru­ári ülésén dönt. • Híreket várunk! Várjuk a nagyközönség ér­deklődésére számot tartó információikat szőkébb pátriájuk életéről, a helyi rendezvényekről, esemé­nyekről! Címünk: Észak-Magyarország Szerkesz­tősége - Itt-Hon; Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. Telefon: 46/341-866. A látszat csat Halmos Ildikó A vidéket járva az emberrel szokatlan dolgok történnek. A városinak a falu egyébként is szo­katlan, és sok olyat is különösnek talál, ami az ott élőknek természetes. A következő történet, bár falun esett meg, nem ettől különös. Történt, hogy az újságíró totós kollégájával abaúji túrára indult. Közlekedési eszközként egy jó karban lévő, de már nem túl fiatal kis- polszkit vettek igénybe. A jármű azonban - mint az egyébként már korábban is többször bebizonyosodott - nem terepjárónak tervezte­tett. Következésképpen, miután becsúszott a néhány centisnek ítélt, de fél méternél is mé­lyebbnek bizonyult árokba, megfeneklett. Se előre, se hátra. A falu utcája még lejtett is, hogy az úton keresztbe helyezkedett „eszgéká" kiszabadulási esélyeit még közelebb vigye a nullához. Mit tehet az emberi1 Tol. A másik meg ríikvercel. Ez azért praktikus, mert így csak egyikük lesz tetőtől talpig sáros. Aztán persze a másik is tolni kényszerül... Amíg aktív testmozgás közben a besározódás gyorsaságáról és a kialakult sárréteg vastag­ságáról folyt az elmélkedés, az utca emelke­dő felőli sarkán feltűnt egy tolókocsiban ülő férfiú. Na, itt a segítség. Nyilván némi iróniá­val gondoltuk mindezt, hiszen aki tolókocsi­ban ül, nem valószínű, hogy sárba ragadt ko­csikat emelget. Ezért nem is foglalkoztunk az közeledővel. Ám az hirtelen mellettünk termett, kipattant a tolószékből, megmarkolta a kocsi alját, és egy rántással kihajította az utcára. Majd visszaült a biciklikeréken guruló szerkezetbe és szó nélkül elkarikázott... * /\ férfinak így, utólag is köszönjük segítsé­gét. Bizonyára sokmindenkivel megesnek ha­sonló érdekes, különös, humoros esetek. Ha szívesen megosztanák másokkal, írják meg és küldjék el szerkesztőségünk címére saját abaúji történetüket. (A borítékon tüntessék fel: „Abaúji történet".) Parodisták parodizálásával lett első Az ötödikes kisdiák színész lenne annak ellenére, hogy ahhoz (is) tanulni kell Halmos Ildikó Aszaló (ÉM) - Répási Gá­bor most ötödik osztá­lyos az aszalói Göőz Jó­zsef Általános Iskolá­ban. Parodizálni harma­dikos korában kezdett. A közelmúltban pedig bejutott egy tehetségku­tató verseny döntőjébe, ahol parodistaként első helyezést ért el. Ha fel­nő, mindenképpen, de már most szeretne szí- nészkedni. Bár egyelőre jobban kedveli a focit a tanulásnál, ha színész lehetne, még a tanulást is vállalná, mondja némi gondolkodás után. □ Mikor kezdtél parodi­zálni? • Már egész kicsi korom­ban imádtam a parodistá- kat. Főleg a Besenyő csa­ládot. Amikor már jó sok­szor láttam, megpróbál­tam utánozni őket. Elég jól ment. Azóta is szoktam előadni otthon, de az isko­latársaimnak is. Van úgy, hogy én találom ki a szö­veget, de van, hogy az ere­detit mondom. A nagyma­mámnak nagyon tetszik, a testvéreimnek is. Bár a legidősebb bátyám ritkán jár haza, kormányőr Bu­dapesten. A középső a vas­útnál dolgozik, a harma­dik most szerelt le. □ És te mi szeretnél lenni? • Készültem én már min­denfélének. Egy időben kutató akartam lenni, de aztán letettem róla. Most a színészet tetszik. Jó len­ne, ha már most játszhat­nék, mint gyerekszínész. □ Mesélj a versenyről! Hogy kezdődött ? • A többiekkel néhány­szor olvasmányokat ad­tunk elő. Ezt Mészáros Ist­vánná, a tanító nénink is látta, és javasolta, hogy in­duljak a tehetségkutató versenyen. Az elődöntő Pé­csen volt. Kicsit izgultam, de aztán vettem egy mély lélegzetet, gondoltam, nem lehet belőle túl nagy baj, és elmondtam egy magya­rokról szóló prózát, és pa­rodizáltam is. Jól sikerült, gondolom, mert bejutot­tam a döntőbe. □ Úgy tudom, előtte felké­szítő táborban is jártál. • Igen, a döntő előtt tíz napot töltöttünk a Bala­tonnál. Gyakoroltuk a szí­nészkedést, táncokat ta­nultunk, meg azt, hogy ho­gyan kell színpadon visel­kedni. A döntőt Pesten a Kongresszusi Központban tartották, rengetegen vol­tak. Sikerült legyőzni a fé­lelmemet, és nyeltem. Egy autót formázó ágyat kap­tam ajándékba. □ És egyébként hogy állsz a tanulással? • Nem megy valami jól. Az a baj, hogy mindig, amikor tanulni kellene, valami mást szeretnék csi­nálni. Legtöbbször inkább focizom. □ De ha színész leszel, ak­kor egész életedben tanul­nod kell! • Igen, erre már én is gon­doltam. De azt hiszem, ha színész leszek, fogok ta­nulni. De most csak foci­zom, mást se csinálok. * A tehetségkutató ver­senyt egy magáncég hir­dette meg, tudtuk meg Monostory Györgytől, az általános iskola igazgató­jától. Gábor nyári táboro­zásának költségeit pedig a helyi önkormányzat áll­ta. Az igazgató azt is el­mondta, sajnálja, hogy a cég a verseny után nem foglalkozik tovább az ál­tála kiválogatott tehetsé­gekkel. Úgy gondolja, Gá­bor tehetségét egy erre specializálódott iskolában Gábornak a parodizáláshoz a Besenyő család adta az ötletet Fotó: Vajda János jobban kibontakoztathat­nák, mint Aszalón. Itt ugyanis fennáll a veszé­lye annak, hogy mivel EZT LÁTNI KELL! Táj- és helytörténeti kiállítás a vár alján A boldogkőváraljai tájház Fotó: Bujdos Tibor Boldogkő váralj a (ÉM) - Fe­hérre meszelt parasztház, ud­varán még télen is zöldell a fű. A település történetével, a környék állat- és növényvilá­gának részleteivel ismerked­het meg az, akinek sikerül megszereznie a kulcsot. Boldogkő váralj a a Zempléni­hegység egyik karakteres faluja. A táj fölé magasodó vár straté­giai szerepe, a falu több hullám­ban betelepült népessége, vala­mint a környezeti adottságok tették (és teszik) különösen von­zóvá a települést. Még a 19. sza­zadban is együtt laktak itt ma­gyarok, ruszinok és szlovákok. Ma már csak néhány idős ember beszéli az egykori ősök nyelvét. A falu együk rendbe hozott pa­rasztházában berendezett tájtör­téneti kiállítás 1989-ben nyílt meg. A látogatók megismerhetik a Zempléni-hegység védett ter­mészeti értékeinek, állat- és nö­vényvilágának legjellemzőbb elemeit, valamint a település helytörténeti dokumentumait. Á kiállításnak helyet adó épület felújításakor nem az ál­talában szokásos lakóház-belső bemutatására törekedtek. A ház helyiségeiben tematikus tárlókat alakítottak ki. A por­tán - arányosan kicsinyítve - rekonstruálták a zempléni fal­vak településképét még a szá­zad első felében is meghatározó építményt, a keresztfolyosós csűrt. A tájtörténeti kiállítás pénte­ken délután 1 és este 6 óra kö­zött, szombaton és vasárnap dél­előtt 9 és 12, valamint délután 1 és este 6 óra között látogatható. A kulcsot a szomszédos települé­sen, Boldogkóújfaluban a Sza­badság út 75. szám alatt lakó gondnoktól, Molnár Dánieltől le­het elkérni. FALURÓL FALURA KRASZNOKVAJDA Felveszik Béres Ferenc nevét - A krasznokvajdai általános iskola május vé­gén felveszi a nemrégiben elhunyt énekművész, Béres Ferenc nevét. A művész a Krasznokvajdához közeli Gagybatorban született. Ott viszont csak alsó tago­zat működik, ezért nem alakult ki vita, miért nem az ottani iskola viseli majd a nevét - mondta Adóiján László, a krasznokvajdai is­kola igazgatója. A névadás alkalmából háromnapos rendezvénysorozatot szer­veznek. Az első napon zaj­lik a hivatalos rész, a máso­dik napon a környékbeli is­kolák diákjai tanulmányi versenyen, a harmadikon pedig sportvetélkedőn mé­rik össze tudásukat és ügyességüket. Az iskola próbálja felkutatni a Béres Ferenc életével, munkássá­gával kapcsolatos doku­mentumokat. Mint meg­tudtuk, már eddig is sokat sikerült összegyújteniük, felvették a kapcsolatot Bé­res Ferenc özvegyével is. Terveik szerint a dokumen­tumokból kiállítást rendez­nek majd az iskolában. KÉKED Kábeltévére pályáztak- Sikeresen zárult a kékedi önkormányzat kábeltévés hálózat kiépítésének támo­gatására beadott pályázata. A beruházáshoz 1 millió fo­rint segítséget kaptak. Mint Hunkár Gyöngyi pol­gármester elmondta: a tele­pülés 320 lakójának több mint a fele igényli a kábel­szolgáltatást. Ha a falu „bekábelezése” megtörté­nik, a tévénézők az MTV1, az MTV2, a TV2, a Duna TV, az MSAT, az Euro- Sport, a Viva, a Cartoon Network és az RTL adásai között válogathatnak. KUPA Gépet, lovat vesznek - A szociális földprogram támo­gatására nyert pályázaton 1 millió forintot a kupái ön- kormányzat. A pénzt mező- gazdasági gép és ló vásár­lására fordítják - tudatta Nagy Lajos polgármester. GESZTELY Falugyűlésre készülnek- Falugyűlést tartanak ja­nuár 13-án, kedden délután 5 órától Gesztelyen, 14-én, szerdán pedig - ugyaneb­ben az időben - Újharango­don. Beszámolnak az 1997- ben elvégzett feladatokról és ismertetik a ’98-as évre tervezetteket. Ebben az év­ben a legfontosabb feladat a szennyvízberuházás lesz. Más beruházást nem ter­veznek, további forrásaikat intézményfenntartásra for­dítják. Mivel a településen a munkanélküliség másfél- szerese az országos átlag­nak, a szociális juttatások finanszírozása is jelentős ráfordításokat kíván meg - foglalta össze Szemán And­rás polgármester. Tujasort kaptak a temetők Felújították a ravatalo­zókat mind a reformá­tus, mind a görög kato­likus temetőben Bakta- kéken. Az épületek rendbehozatala mellett a ravatalozókhoz veze­tő utak szélét tujákkal ültették be. A lujasor- rai még rendezettebb­nek tűnik a két, ápolt sírkert. Az önkormány­zat gondot fordít rájuk, a kaszálást is ők vé­geztetik, hiszen a falusi ember lelke a temető - véli Dobos Dénes, Baktakék polgármeste­re. Fotó: Farkas Maya nem minden tárgyat szí­vesen tanul, bármilyen tehetséges is egy bizonyos területen, elkallódik.

Next

/
Thumbnails
Contents