Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-10 / 8. szám

1998. JanuAi 10.. Szombat RIPORT ü Vizsgaidőszak Halmos Ildikó Megfúrt bukás Léteznek persze kockázatmentesebb taktikák is. Van, aki aranykeretes szemüveget biggyeszt az orrára, hogy intelligensebb legyen a megjelenése. Más kabalazoknit húz, Donald kacsásat. Egyesek a karikásra sminkelt szemre esküsznek. De a leg­több szemkörnyék sminkelés nélkül is meglehető­sen árkolt.- Én hiába készülök év közben is, a vizsgaidőszak kikészít. Pedig már negyedéves vagyok, lehetne ru­tinom. De én úgy érzem, ez csak egyre rosszabb lesz. Minden vizsga kész rémálom - mondja egy fi­lozófia szakos lány vizsga előtt négy másodperccel. Egy srác azt meséli, őt egyszer a műszaki sze­mélyzet mentette meg a kirúgástól. Tulajdonkép­pen aznap, bár föl volt írva, nem is akart bemenni vizsgázni. Nem is egyszerű vizsga, hanem szigorlat volt. A többiek azonban betuszkolták, hátha szeren­cséje lesz.- Az első részből még úgy-ahogy tudtam vala­mit. Nem sokat. A tanár azt mondta, akkor adja meg a kettest, ha a másik legalább hármast ad. Semmi értelme, gondoltam, de azért mentem a következő fordulóra. A tételhez persze semmi kö­zöm nem volt. Ültem szépen nyugodtan, és vár­tam, hogy az előttem lévő két ember befejezze. Gondoltam, ha sorra kerülök, elnézést kérek, és már megyek is. Ekkor fúrni kezdték a falat. A ta­nár egy darabig tűrte, de szinte semmit sem lehe­tett egymás szavából hallani. Kiment, és megkér­te az embereket, szüneteltessék a fúrást. Am azok utasításba kapták. És fúrtak tovább. Liftbe száll­tunk tehát, hogy a tanár szobájában folytassuk a vizsgát. A szobához érve kiderült, a kulcs a föld­szinten maradt. Az oktató enyhén idegesen közöl­te, visszamegy a kulcsért, várjuk meg. Ahogy el­tűnt a liftben, a többiek hozták a könyveket. Kiír­tam vagy két oldal évszámot. Húsz percig bent voltam, és megkaptam a hármast. Fegyverben Az írásbeli vizsgákra egész fegyverarzenállal érkez­nek a hallgatók. Van, aki napokat, sót heteket dol­gozik, hogy a féleves anyagot mikroszkopikus mére­tű puskává dolgozza fel. Mások vágányán, padtető­A Miskolci Egyetemen a mostani vizsgaidő- szak elején 12 900 hallgató kapta meg az inde­xét. Ha átlagosan 5 vizsga per diákkal számo­lunk, az 64 500 megmérettetést jelent. Hátha még belekalkuláljuk az ismétlő- és az utóvizs­gákat, és azt is, hogy vannak, akik két szakra is járnak! Ennyi vizsga és vizsgázó, és szinte mindenkinek más a taktikája. De abban a leg­többen egyetértenek: a tudás mellé (vagy he­lyett) szerencse is kell. A TÜKI (a bölcsészépület) második emeletén egy csoport megszeppent diák álldogál. Vizsgára vár­nak. Filozófiából írnak. Nem érdemes őket faggatni, mert - bár azt pont’ nem kérdeznénk - látszik, a nevük sem biztos, hogy eszükbejut. Elsősök. Eggyel feljebb lényegesen lazább tartásban ne­gyedévesek várakoznak. Terpeszülés a lépcsőn, a frissen fénymásolt jegyzethalmokon szikkad a festék.- Hogy hogyan készülünk a vizsgára? Egyszerű. Egész féléven át tartó alapos tanulás után mái- csak átismételjük az anyagot - szól a kioktató, szigorú magyarázat, ám az ezt követő öblös hahota némileg kétségessé teszi a kijelentés hitelességét. Pizsamás döbbenet-A rutin a legfontosabb - vált komolyra a fiatalem­ber. - Elsőben még jobban izgul az ember, többet tanul, mivel nem ismeri a tanárt, nem tudja, mi­lyen, mi a heppje. Aztán a felsőbb évfolyamosoktól összegyűlik az információ.- Például vannak tanárok, akik reggel behívják az első vizsgázót, aztán kimennek kávézni - kap­csolódik a kulisszatitkok ismertetésébe egy lány. Kiderül, már ő is érkezett hajnali ötkor vizsgá­ra. Valaki másnak erről eszébe jut egy már-már klasszikus számba menő történet. Két történész némileg hiányos tudással szeretett volna át­csusszanni egy vizsgán. Ha a tárgyból nem is, de ügy egyébkent jól felkészültek lévén tudták, a ta­nár, az előbbihez hasonlóan, kávéval és cigivel kezdi a napot. De ó is behívja előtte a vizsgázót, így hát elsőnek kell lenni, határoztak. Bár a vizs­ga csak 9-kor kezdődött, ott voltak már hajnali háromnegyed 4-kor a tanár szobája előtt. Hét óra tájban nyílt az ajtó, és megjelent az oktató: pizsa­mában, egyik kezében törölközővel, a másikban fogkefével. Üdvözölte az ifjúságot, majd beinvitál­ta őket. Ha már ilyen korán jöttek, van idő bőven, előbb megkávézik, aztán kezdődhet a vizsga. Nem is kellett tételt húzniuk, két órába az egész fél­éves anyag belefért, alaposan elbeszélgettek... De az ismétlés sem maradt el... esély van némi segédanyag felhasználására, az a baj, hogy ha az ember leírja: fekete, akkor az megmásíthatatlanul fekete. Szóbelin a feketét akár világosszürkére lehet korrigálni. Ok is meg­erősítik, az előzetes információk nagyon fonto­sak. Például van tanár, aki egyszerűen utálja a nőket. Nem árt tehát, ha nem miniszoknyában járul elé a nőnemú hallgató. Akad olyan tanár is, akinél hátrány, ha a diák magassága meghalad­ja az övét. Enyhén roggyantott térd, kismérték­ben púposított hát a megoldás. Más tanár arra haragszik, aki kihúzza magát - mármint a nevét - az aznapi vizsgalistáról. Bár mint mondják, ez megtehető, a vizsga előtti napon délig bárki ki­húzhatja magát, az említett tanár ennek ellené­re nem örül az ilyesminek. Helytelenítését az il­lető neve mellett elhelyezett ponttal jelzi. Volt rá példa, hogy egy szerencsétlen két felkiáltójellel és két ponttal a neve mellett ragadtatta magát arra, hogy bemenjen vizsgázni. Alaposan, és nem is egyszer kérdezték ki. De van úgynevezett „vöröskeresztes” tanár is, akinél nem nehéz át­csúszni. Rozika, a jó diák A hallgatók puskáznak, csalnak, a szerencsére épí­tenek. A tanárok kegyetlenek, rosszindulatúak. Akár ezt is le lehetne szúrni a leírtak összegzése­képp. De ne gondoljuk, hogy így van. Nem minden diák puskázik, és nem minden vizsgán. Tanulás nélkül ugyanis nem lehet elvegezni az egyetemet. Es nem minden tanár célja, hogy csak azért is ki­rúgja a szerencsétlen diákot. Amik itt elhangzottak azért hangzottak el, mert különlegesek, valamilyen szempontból érdekesek. Mert kit érdekel, hogy Ro­zika felvételizik, felveszik, tanul, vizsgázik, átmegy, tanul, vizsgázik, átmegy, tanul, vizsgázik, át­Jótékony névtelenség Nagytermi írásbeli vizsga. Az oktato helyett is­meretlen tanársegéd felügyel. Mindenkh-e rá­szól, pisszeg, járkál, nézelődik. Az idő lejártával azonnal kéri a dolgozatokat. A másodperceket késő sráccal közli: munkáját nem hozta ki idő­ben, egyest erdeniel. A srác szigorúan a tanárse­géd szemébe nézve rárivall: „Tudja maga, ki va­gyok én???!!!!”„Nem tudom, és nem is érdekel!” - mondja fölényesen ellenfele. „Akkor jól” -vágja rá a fiú, és egy laza mozdulattal az asztalon heverő dolgozathalom közé rejti a sajátját, megfordul és mosolyogva távozik... Hiába, szorult helyzetek­ben jönnek a legjobb ötletek. Vizsga után a Rokyban pihengető, sörözgető, borozgató, egyebezgető fiatalok elárulják, ók a szóbeli vizsga hívei. Az írásbelivel, bár nagyobb re helyezett jegyzetből puskáznak, mert az nem olyan feltűnő, mintha az ember a pad alá görnyedve próbálja elolvasni az esetleg már hatodik fénymáso­latban hozzá került miniatűröket, állítják. Van olyan tanár, aki azt mondja, lehet puskázni, de ahogy észreveszi, azonnal egyest ad. Persze, ha nem mondaná, hogy lehet, akkor is egyest adna, vé­lik azok, akik szerint ettől a beszólástól még nem lesz valaki jófej. Ennek ellenére elismerik, puskázá­sért jogos a karó. Annál jobban felháborodnak, ha azért kerül dolgozatukra a fa, mert nem vitték ki időben a lapot. Történet persze ehhez is akad. megy.... es végül lediplomázik. A tanárok szemszö­géből azonban mégiscsak Rozika a jo diák. Stipta István, a jogtörténeti tanszék vezetője, aki a miskolci jogi kar alapítása óta tanít es vizsgáztat joghallgatókat, bizonyos negatív tendenciákat vei felfedezni a vizsgák milyensége es a diákok viselke­dése tekintetében.- Korábban, amikor kevesebb hallgató járt a jogi karra, a vizsgák valódi kollokviumok, tehat beszél­getések voltak. Jutott idő a tanagyag számonkérése mellett tanácsokat adni. beszélgetni a hallgatókkal. A vizsga nevelőjellege ma háttérbe szorul, szinte ki­zárólag mechanikus tudáskontrollá válik. Ez altnak ellenére tendencia, hogy itt. a jogi karon ragaszko­dunk a szóbeli vizsgáztatáshoz. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy a hallgató megtanulja verbálisán ki­fejezni magát, megtanuljon a kérdésre azonnal, ke­rek mondatokkal válaszolni.- Másik tendencia a relatív színvonalcsökkenés - fogalmaz Stipta István. - Ez szinten abból adódik, hogy sokkal több hallgatót veszünk fel, mint néhány éve. A korábbi hallgatókhoz kepest a mostaniak kö­zépiskolából hozott ismeretei nem annyira megalapo­zottak. Ez az első félévi vizsgáknál jól mérhető. Bár igaz, hogy' az első év minden karon a legnehezebb. Át kell térni egy másfajta tanulási módra. Mindemellett úgy erzem, megnőtt azoknak a száma, akiket kizáró­lag az úgynevezett praktikus tudás erdekel. Amit le­hetőleg már ma pénzre lehet váltani. Kevesen van­nak, akiket az elvontabb területek foglalkoztatnak. Ez tulajdonkeppen a világ elvárásaiból adódik. Telje­síteni kell. Véleményem szerint ezért nö a puskázok száma is. Pedig én kevésbé haragszom arra a diákra, aki megbukik, mint aki puskázással szerez jó jegyet. Főleg jogi karon. Nem ritka, hogy a puskázáson ka­pott egyénre még emlékszünk, ahogy' a felvételi vizs­gán sugárzó arccal mondja: azért szeretne jogasz len­ni, mert szereti az igazságot, es rendet akar... Hogy szigorúnak tartják-e a diákok? Nem tudja megítélni.- Önmagam nem tartom szigorúnak. Az évközi munkát, az aláírással kapcsolatos követelménye­ket azonban nagyon komolyan veszem. Év közben szigorúbb arcot próbálók vágni, a vizsga így vala­mivel lazább. r I I I I I I I 1 I i 1 I I I f I f 1 I I i I i I í I I i i í 1 í I í í I I I f í I I i f i ! I É I I f í I L Szómagyarázatok BESZÁMOLÓ: ♦ nein osztályozott vizsga, kiválóan meg­telelt, megfelelt és nem megfelelt minősí­tés, adható. Sikertelen, beszámolót az ab-, szolutórium megszerzése előtt bármikor meg lehet ismételni. ALÁÍRÁS: ♦ a tanulmányi kötelezettség teljesítésé­nek elismerésére szolgál. GYAKORLATI |EGY: ♦ a szemináriumi foglalkozáson végzett munkáért kapható. KOLLOKVIUM: ♦ a szó eredeti jelentése elbeszélgetés, az egyetemeken félévet záró vizsga. SZIGORLAT: ♦ az adott tudományág egy-egy fő téma­körének lezárását szolgáló, több féléves anyagot számonkérő vizsga. JAVÍTÓVIZSGA: ♦ az egyébként sikeres vizsga megismét­lése a jobb jegy érdekében. Egy tantárgy esetében egy félévben egyszer lehet pró­bálkozni. Ingyenes. UTÓVIZSGA (NÉPSZERŰBBEN UV): ♦ hivatalos nevén ismételt vizsga. Egy tárgyból két ismételt vizsga tehető. lAz el­ső UV különeljárási díja 100, a másodiké 300 forint.) A harmadikhoz rektori enge­délyt kell kérni. Ez a képzés során csak egyszer jár minden hallgatónak. FÉLÉVISMÉTLÉS: ♦ ha a rektori engedéllyel tett UV sem si­kerül. Félévet a képzés során kétszer lehet ismételni, de ugyanazt a félévet csak egy­szer. (A szómagyarázat a Miskolci Egyetem oktatási rektorhelyettese, Szabó Miklós segítségével készült.) “1 Í I I I I i 1 I i í Í I I i i I I i i I I í I I I I i I .1 I i I I I I i i i f i 1 f i f i i I I í i i i i I J Lépcsőzetes ismeretszerzés Fotó: Vajda János

Next

/
Thumbnails
Contents