Észak-Magyarország, 1998. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-09 / 7. szám
Péntek KULTÚRA HOZZÁSZÓLÁS Minősíthetetlen bérpótlék Érdeklődéssel olvastam az Észak-Magyarország- ban Farkas Zsolt vezetőtanár írását a tanárok minőségi bérpótlékáról Minősíthetetlen bérpótlék címmel. Majd néhány napja megjelent a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tájékoztatója is erről a témáról. Magam is tanár vagyok - bár Debrecenben tanítok így a bérpótlék bevezetése engem is érinteni fog. Magyar Bálint miniszter úr optimizmusával ellentétben Farkas Zsolt kollégámmal értek egyet. A tanárok munkáját igazán a tanulók és rajtuk keresztül a szülők tudják megítélni, hisz ók vannak folyamatosan jelen az órákon és nem az intézményvezetők, akik csak a jegyeket láthatják a naplóban, de ez nem mindig mutat igaz képet. Hisz egy gyenge képességű tanulónál elérni a közepest ugyanolyan teljesítmény, mint a jó képességű gyerekből kitűnőt csinálni. Mindkettőhöz sok munkára van szükség a tanár részéről is. Ha azonban például a szolgálati időt tekintjük kritériumnak a minőségi bérpótlék megítélésénél, akkor sem biztos, hogy azok kapják meg, akik megérdemlik, hisz a hosszú szolgálati idő nem kritériuma a jó munkának, harminc éven át is lehet rosszul, károkat okozva tanítani. Bármilyen feltételeket szavazzon is meg egy tantestület a pótlék megítéléséhez, mindenképpen ellenségeskedés lesz belőle, ami ki fog hatni az intézményben folyó oktató-nevelő munkára. Tovább megyek, egy város különböző intézményei között is feszültségeket lehet teremteni. Idézek a tájékoztatóból: „Az a fenntartó, amely több intézményt működtet, minőségi pótlékának 20 százalékát differenciáltan is kiadhatja, feloszthatja a többi intézmény között. Ez nem azt jelenti, hogy az óvodát hasonlítsa össze a gimnáziummal, hanem az egyes intézmények önmagukhoz mért teljesítményét értékelheti ily módon.” Még fokozzuk a vetélkedést az intézmények között? Ki lehet-e jelenteni, hogy az egyik gimnázium jobb, mint a másik, mert az egyikben több órában tanítják az idegen nyelvet? Az, hogy melyik intézményben milyen képzés van, nem függ-e a fenntartótól, az önkormányzattól? Nem kell-e engedélyt kérni egy képzésforma bevezetéséhez? Ha netán mégis sikerülne a pénz elosztásának problémáját megoldani, mi a garancia arra, hogy a tanárokhoz is eljut a pénz, és nem nyeli le az önkormányzat? A tájékoztató az 1998-ra elfogadott 16 százalékos béremelésről beszél, ami Debrecenben például csak 11 százalék lesz, mert a kormányzat ennyit garantál, az önkormányzatnak kellene a többit hozzátennie, de a pénzhiányra hivatkozva egyelőre semmi hajlandóságot nem mutat, hogy meg is tenné. És akkor még nem is beszéltünk az egész rendelkezés társadalmi visszhangjáról sem. Már hallom, amint a szülők megjegyzik, a tanárok már megint jól jártak, nem is értjük, miért sírnak állandóan. Egyetértek Farkas Zsolttal, már megint gúnyt űztek belőlünk. Ha ez így folytatódik, egy idő után nem lesz tanár Magyarországon. Az elhivatott pedagógusok, illetve akik még tudtak gondoskodni valamelyes anyagi biztonságról, nyugdíjba mennek, a fiatalok pedig egyre kevesebben maradnak meg a pályán, mert csak elhivatottságból nem tudnak majd megélni. Vajon tudják-e a képviselő urak, mennyit keres egy pedagógus Budapesten kívül? Illetve milyen támogatást kapnak az iskolák az önkormányzattól a nehezebb helyzetben lévő vidékeken? Tudnak-e róla, hogy már most is feszültségek vannak a szülők és a tanárok között, a tanárok és a fenntartók, tanárok és tanárok, tanárok és diákok között? Ezek a feszültségek csak részben vezethetők vissza az anyagiakra, a rosszul értelmezett tanulói és szülői jogok is okai. Ha viszont küzdenünk kell azért, hogy taníthassunk, akkor pont a legfontosabb feladatunkat nem tudjuk végrehajtani. Magyarország kis ország, de sok remek koponya született itt. Ahhoz, hogy továbbra is megtalálhassuk a tehetségeket, jó tanárokra van szükség, akiket megbecsül a társadalom, és nem kell azon gondolkozniuk, ha elmennek színházba, a hónap végén is jut-e tejre és kényéire. A minőségi bérpótlék, illetve a bérrendszer ezt nem teszi lehetővé. Mihók Ildikó tanár * Várjuk a további hozzászólásokat, észrevételeket. A vitaindítóként megjelent írást lapunk 1997. december 22-i számában találják. Korányis nyílt napok Miskolc (ÉM) - Nyílt napokat rendeznek a Korányi Sándor Egészségügyi Szakközépiskolában (Miskolc, Szigethy Mihály u. 8.) január 14-én, szerdán és 15-én, csütörtökön. A szervezők reggel 8 és délután 1 óra között várják a 8. osztályos tanulókat és szüleiket. A táncművészettől az ortopédiai műszerészeiig Az ipar után a művészetek felé orientálódik a volt 101-es szakmunkásképző Az új képzési formákhoz megfelelő szaktantermeket is ki kell alakítani. A táncos képzéshez nagy táncterem kell, a dekoratőröknek, fotósoknak stúdió. Mert gyakorlatra ugyan elmennek különböző cégekhez a diákok, de az alapképzést mégis csak itt kell biztosítani számukra. Mivei van több olyan szakma, ahol csökken a tanulólétszám, így kihasználatlanok a tanműhelyek. Ezeket alakítják majd át az új szakok igényeihez. Kiürítésük, áttelepítésük már elkezdődött. Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Hogy felve- szik-e a Szemere Bertalan Ipari és Művészeti Tanoda nevet, az még nem teljesen biztos. Az viszont igen, hogy szeptembertől új művészeti szakok indulnak a miskolci Szemere Bertalan Középiskolában.- A következő tanévtől, tehát ’98. szeptember 1-jétől teljesen megváltozik a nyolc általános utáni szakmunkásképzés - kezdi Lipcsei Gábor, a megye legnagyobb szakiskolájának igazgatója. Eddig az általános iskola után bárom év volt egy szakmunkásvizsga megszerzésének ideje. Ezalatt a három év alatt közismereti, szakelméleti és gyakorlati tárgyakat tanultak a diákok. Most viszont a nyolc általános után két évig még közismereti tárgyakat tanulnak, majd alapvizsgát tesznek, a szakmák jelentős része csak ezután sajátítható el. Ez talán arra is jó lesz, hogy a rosszabb képességű gyerekek is elsajátíthassák az alapismereteket. Szeptembertől több új szakma indul az iskolában ebben az úgynevezett 2+2-es rendszerben is. Az igazgató kiemeli az elektronikus és mechanikus vagyonvédelmi rendszerszerelőt, az ortopédiai műszerészt. A kvalifikált szakmák elsajátításához azonban érettségi szükséges. Ez a 4+2-es modell, amelynek lényege, hogy a 9. 10. évfolyamon van némi szakmai orientáció, a következő két évben egy kis szakmai előkészítő, majd érettségi, ami után további képzés során szakmát szerezhetnek a tanulók. E modell keretében ötféle szakmacsoportba jelentkezhetnek majd a Szemerében továbbtanulni szándékozó nyolcadikosok: közlekedési, elektronikaelektrotechnika, könnyűipari, művészeti és szolgáltatóipari.- Mi az ipari részt nem nagyon fejleszthetjük, mert a régióban nincs rá igény - mondja az igazgató. - A könnyűipari és szolgáltatóipari terület az, amit növelhetünk. Ezeken belül is a mívesség irányába szeretnénk elmenni.- Az volt a kérdés, egy ilyen nagy intézményt hogyan lehetne a korszerű szakképzés felé előmozdítani. Az országos képzési jegyzék „segített” nekünk azzal, hogy bevezette a művészeti szakokat. Készült egy 2000-ig szóló fejlesztési terv, amelyben szerepel, mik lennének azok a művészeti jellegű szakmák, amelyek az eddigi könnyűipari hagyományainkra ráépülhetnek - veszi át a szót Ka- vecsánszky Gyula, a művészeti és kézműves szakmákért felelős igazgatóhelyettes. - Tizenegy művészeti szakról, illetve további nyolc elméletigényes szakmáról van szó. Csak hogy néhányat kiemeljek: alkalmazott fotográfus, bábkészítő, könyvmúves, papírrestaurátor, táncművész... Ezek a szakmák zömében arra épülnek, amit az iskola tud. Az ötlet realitását ugyanis nagyban alátámasztotta, hogy az „adottságok” között a rengeteg gép, hely, terem mellett szerepel például a ruhaipari hulladék, és még egy halom olyan termékfelesleg, ami máshol esetleg felhasználható. A program megvalósításához létrehozták a Művészeti Szakképzésért Alapítványt, amelynek elsődleges célja, hogy anyagi támogatást biztosítson a művészeti szakokon tanuló diákoknak. A célok között megfogalmazták, hogy olyan klasszikus műveltségű, de ugyanakkor a kor problémáira is reagálni tudó szakembereket képezzenek, akik egy- egy szakma múltját ismerve, annak legjobb hagyományait művelve időnként azt a század igényei szerint újrafogalmazzák.- A nagy dilemmánk az, megvalósítható-e a művészeti oktatás ötéves, párhuzamos képzés keretében, vagy érettségi utáni képzés legyen - folytatja az igazgatóhelyettes. - Mindkettőnek megvan a maga problémája. A párhuzamos oktatásnál az a gond, hogy a diáknak negyven órája van - húsz elméleti és húsz gyakorlati -, ami nagyon sok. Kérdés, egy tizenéves gyereket meddig lehet terhelni. Ráadásul csak egy idegen nyelvet tanulhatnának, hiszen a? idejükbe nem fér több, esetleg csak más terhére. Szabad-e ma, a XX. század végén éppen egy művészeti orientációban tanuló diákot egy nyelvvel megrövidíteni? Általában helyesebbnek tartjuk, ha nagyobb műveltségre épül rá a kétéves szakmai képzés. A táncosoknál nyilván a párhuzamos képzést kell választanunk, Íriszen 18 éves korban ezt már nem nagyon lehet elkezdeni. De ez az ötéves képzés azt jelenti, hogy táncművészeti szakközépiskolává kell átalakulnunk. Itt van a válaszút... Szenvedéllyel énekel és énekeltet Két aranyérmet hozott Spanyolországból a zeneművészetis kórus Miskolc (ÉM - SzV) - Barta Ildikó második éve a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola szolfézs-ze- neelmélet-olasz szakos tanára. Szeptember óta az iskola leánykarának vezetője. A kórus a közelmúltban részt vett a spanyolországi 29. Tolosai Nemzetközi Kórusfesztiválon, ahol két kategóriában is aranyérmet szerzett.- Amikor - igaz csak ideiglenesen, Sándorné Papp Edit tanárnő betegsége miatt - átvettem a kórus vezetését, tudtam, óriási feladatot vállalok magamra. Tizenegy művet kellett megtanulnom, megtanítanom és művészi színvonalra emelnem- számol be a kezdetekről Barta Ildikó. - Rendkívül fárasztó és komoly munka volt, hiszen minden pillanatban fel kellett tüzelnem, lelkesítenem a lányokat. A kamaszos gátlásosságot - ami nagyon jellemző erre a koroszséghez. Ilyen módon az én szerepem „csupán” áttételes. Boldog vagyok, hogy pályakezdőként ilyen lehetőséget kaptam, és sikerült megfelelnem az elvárásoknak. A kérdésre, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, felcsillan a szeme:- A lányokat hamarosan vissza kell adnom az előző vezetőnek. Örülök, hogy visszatér a munkába, a diákok is nagyon váljak már a tanárnőt. De idővel én is szeretnék majd egy saját kórust, amely helyi és nemzetközi versenyeken, fesztiválokon sikerrel szerepelne. Az olasz tudásomat is minél többet kamatoztatnám, szívesen tolmácsolok. Jó volna minél többet énekelni és tervezem, hogy saját dalaimat kiadom kazettán. Szeretném ráébreszteni az embereket arra, hogy legyenek jók, szeressék egymást, tartsanak össze és éljenek békében a földön. Mert ez a legfontosabb. tályra - legyőzetni velük és kihozni a bennük rejlő szenvedélyt, nem volt könnyű. Próbálom arra serkenteni őket, hogy a darabokat szíwel-lélek- kel éljék át, és juttassák el az üzeneteket a közönBarta Ildikó, a zeneművészeti középiskola tanára Turistafotók Budapest (ÉM) - Utazás a világ körül címmel hirdet országos fotópályázatot a Magyar Művelődési Intézet (MMI) a tavasszal megrendezendő Országos Fotóhét alkalmából. A pályázat célja, hogy a beküldött képek a Föld minél több országába kalauzolják el a nézőket. Ä pályázat témája kötetlen: múemlékfotók, portrék, eseményfotók, tájképek, természet- és állatfotók egyaránt beküldhetők. A válogatásnál két fontos szempont érvényesüljön: a fényképek jellemezzék azt az országot, ahol készültek, és nyújtsanak vizuális élményt, azoknak is, akik még sohasem jártak azon a tájon. A pályázaton bárki részt vehet. Beküldhető szerzőnként maximum 10 darab 13x18 vagy 18x24 cem-es, öt érméi nem régebbi fekete-fehér vágj' színes papírkép. A fotó hátoldalán kérik feltüntetni a szerző nevét, postacímét, a kép címét (ha van) és az ország nevét, ahol a kép készült. A fotókat március 1-ig lehet beküldeni a következő címre: Magyar Művelődési Intézet Előadó és Vizuális Művészeti Főosztály, 1011 Budapest, Corvin tér 8. A pályázattál kapcsolatos további információkat az 1/201-5692-es tele- fonszámon Győri Lajostól kaphatnak az érdeklődők.
