Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-23 / 299. szám

1997. Dickmbir 23., Kidd ^ f ►’S»•' i"i A MEGYÉBŐL JELENTJÜK Drága etetünk Marczin Eszter Benne vagyunk az áremelési bejelentések sűrűjében. Az elmúlt hétre két csomag is ju­tott: az egyik az üzemanyagok drágulását - méghozzá igen tetemes mértékűt a másik a közüzemi díjak növekedését tartalmazta. Ez utóbbi mindenkit közvetlenül, az előbbi egyeseket csak közvetve érint majd. Népszerűtlen intézkedések, ez tagadhatatlan, hiszen az ünnepi készülődésben kinek-kinek görcsbe rándul a gyomra, ha arra gondol, miből, hogyan gazdálkodja majd ki jövőre a fűtésre, áramra, vízre, telefonra valót, és ak­kor még nem beszéltünk arról, milyen árnö­velő hatása lesz az üzemanyagok drágulásá­nak. Az sem vigasztalja az átlagembert eb­ben a helyzetben, hogy a közlekedési tárca közleménye szerint a szakminiszter hatáskö­rébe tartozó egyes hatósági díjak átlagos emelési mértéke alatta marad az idei év kez­detén végrehajtott áremelésnek. Azt persze nehéz elhinni, hogy a kormány éppen a választások évében képes ekkora öngólt rúgni. Sokak szerint éppen profiz­musra vallanak az áremelések, amelyeket - e nézet szerint - a következő hetekben, hó­napokban majd a különböző rétegeket cél­zottan érintő engedmények, juttatások kö­vetnek. Ezeknek pedig ára van, ezeket vala­miből fedezni kell. Elég, ha a nemrégiben bejelentett utazási engedményekre gondo­lunk. Az állam, legyen bár szociálisan még­oly érzékeny is, csak a lakosságtól különbö­ző címeken beszedett forintokat oszthatja újra, abból gazdálkodhat. Ha ez az egyen­súly felbillen - mint ahogy az elmúlt évtize­dekből nálunk erre rengeteg példái lehetne sorolni - nő az eladósodás mértéke. Ezt azonban nem engedhetjük meg magunk­nak, hiszen a nemzetközi pénzintézetek ár­gus szemekkel figyelik a magyar pénzügyek alakulását. így nem marad más, mint belül­ről megoldani a fedezetet. A többi pedig már „csak" jól irányított kom­penzációs lépések és retorika kérdése. A szeretet Forrása Sajátos módon kívánt hozzájárulni a karácsony környékén megszokott karitatív rendezvények­hez a Forrásvíz Kulturális Alapítvány a megye- székhelyen. Aktivistái tegnap délután több száz élelmiszercsomagot osztottak ki szegényeknek, rászorulóknak a Búza téren. A nagyméretű cso­magok olyan alapvető' élelmiszereket tartal­maztak, amelyek az ünnepi vacsora elkészíté­sén túl az azt követő hétköznapokon is hozzá­járulnak a családok élelmezéséhez. • A TÖBBI MEGYE RENDŐREI: FUTOTTAK MÉG. A leg­jobbnak bizonyult a megyei rendőr-főkapitánysá­gok között idei sporteredményei alapján a Borsod- Ábaúj-Zemplén megyei, a Belügyminisztérium szervei közötti összesített táblázaton pedig a 4. helyre futott be. Az eredmény elismeréseképpen - amelyet pisztolylövészetben, terepfutásban és atlé­tikában érdemeltek ki a borsodi rendőrök - a főka­pitányság vezetői miniszteri jutalmat és két hatal­mas kupát vehettek át a BM siófoki ünnepségén. • Drogellenes novellák. Elbű-álták a Drog nél­kül örömteli fiatalság címmel a miskolci Drogambu­lancia Alapítvány és a Drogambulancia által meg­hirdetett városi novellapályázatra érkezett 15 mun­kát. A díjkiosztó ünnepséget tegnap tartották a mis­kolci Drogambulancián. A zsűri az első helyre Gadó Réka és Palotás Rita (Diósgyőri Gimnázium) közös írását tette. Második helyezést ért el Novák Emese (Szemere Bertalan Középiskola) és Bamóczki Péter (Bársony János Úti Általános Iskola). Harmadik lett Csonka Erika (Baross Gábor Középiskola) és Szepesik Szilvia (Bársony János Általános Iskola). Elnyelt energiatámogatások Korszerűtlen berendezések: a kompenzáció és az ár versenyében az utóbbi győz Miskolc (ÉM - GSL) - Az ener­giaárak növekedése egyre ne­hezebben elviselhető, terhet je­lent a lakosságnak. Úgy tűnik, mégis kevés történik az ésszerű energiafelhasználás érdekében. Karcagi Gyulával, a Termoment Tüzeléstechni­kai Kft. ügyvezető igazgatójá­val arról beszélgettünk, mi­lyen lehetőségek vannak a pa­zarlás megszüntetésére. □ Egy háztartás vagy vállalkozás költségszerkezetét megvizsgálva ta­pasztalhatjuk: a legjelentősebb ki­adások egyike az energiaszolgálta­tás folyamatosan emelkedő díja... • Hazánk energiabehozatalra szo­rul, az áraknak követniük kell a világpiaci árat. A Magyarországon ma létező technikai, technológiai színvonal miatt magas a fajlagos energiafelhasználás. Ez elszegé­nyítheti a lakosságot és tönkrete­heti a vállalkozásokat. A kompen­zációk és az energiaár versenyében az utóbbi lesz a győztes; a korsze­rűtlen berendezések a szó szoros értelmében elnyelik a támogatáso­kat. Az árak emelkedését olyan technológiai fejlesztéseknek kelle­ne követni, amelyek eredménye­ként - például - kevesebb földgázt kell eltüzelnünk otthonaink fűtésé­hez. A zordabb éghajlatú Svédor­szágban például ötöd annyi energi­át használnak el egy 3 szobás la­kás fűtéséhez, mint Miskolcon. □ Ehhez azonban az kellene, hogy nagyobb legyen a gazdaság és la­kosság megtakarító képessége. De részben pont az energiaár növeke­dése teszi ezt lehetetlenné. Van ki­vezető út ebből a spirálból? • Ha csak az árakban zárkózunk fel Európához, nincs. A megoldás­ban az államnak és a lakosságnak egyaránt szerepet kell vállalnia. A ’70-es évek energiaár-robbanása hallatlan műszaki fejlődést indí­tott el nyugaton. Ez nem csupán takarékosságot, hanem egy teljes szemléletváltást eredményezett. Számunkra sincs más megoldás. □ De ettől még nyitva marad, a fi­nanszírozás problémája. • Sajnos attól, hogy valami ésszerű, még nem biztos, hogy könnyűszerrel megvalósítható. Á megoldás csak állami szerepválla­lással képzelhető el. Ez nyugaton sem történt másként. A beruházá­sok támogatásától kezdve a ka­mat- és hitelkedvezményeken át, a megfelelő jogszabályalkotásig és az információs programok végre­hajtásáig számos, kipróbált mód­szer létezik a technikai fejlődés elősegítésére. Azt, hogy ez nálunk nem egészen így történik, az is ta­pasztalhatja, aki nem szakember. □ Mit tehet az egyén az energiafel­használás csökkentésére ? • Tény, hogy a beruházással tör­ténő fejlesztésre most alig van le­hetőség. De akinek van pénze, az sem jár el mindig szakszerűen. Az új építmények terveztetésekor például a fűtéstechnikai tervezést általában elhanyagolják, többnyi­re meg sem rendelik. Ázt, hogy milyen kazánt, radiátort vásárol­nak az új házba, a boltos javaslata dönti el. A drága és takarékos ké­szülékeket nem összhangban épí­tik be, így többet fogyasztanak a kelleténél. □ Pedig azt gondolnánk, hogy az építkezők jobban odafigyel­nek ezekre a fontos részletekre... • A hiányosság legfőbb oka az ismerethiány. A rosszul értel­mezett takarékoság pont a ter­vezési díjnál kezdődik, annak ellenére, hogy minden ott dől el. Ráadásul az építményekre vo­natkozó hőtechnikai előírások ellenőrzése sokszor csak formá­lis. A gazdag Németországban például már maximálták a la­kás adottságaihoz mért beépít­hető fútökapacitást. Ezt szigo­rúan ellenőrzik, és túllépését a tulajdonos érdekében szankcio­nálják. Nyugat-Európában álta­lános a fűtőberendezések évente egyszeri hatósági hatásfokel­lenőrzése. Nálunk viszont még az ingyenes tanácsadást sem szokás igénybe venni. □ Az új létesítmények esetében előbb-utóbb megtérül a ráfordítás, de mit tegyenek azok, akik pél­dául gázfűtéses bérházakban laknak? • Egy reprezentatív felmérésünk szerint ma Miskolcon legalább 10 éves vagy annál öregebb berende­zések vannak használatban. Cse­réjükre a már említett okok miatt rövid távon nincs lehetőség. Az is tény viszont, hogy a jelenlegi kor­szerűtlen készülékekből, fűtési rendszerekből sem hozzák ki a maximumot. A bojlerek, kazánok karbantartásával nem törődnek a tulajdonosaik. A rendszerek víz­kövesek, a fütőterek salakosodása általános. Ezek 15-20 százalékos energiatúlfogyasztást is okozhat­nak. De a megelőző karbantartás, a beszabályozás egyszerűen nem divat. Így az ilyen szolgáltatások nem is fejlődnek. □ Hogyan lehetne ezt az állapotot felszámolni? • Az építési engedélyek szigorítá­sa, a műszeres vizsgalatok éven­ként legalább egyszeri elvégzése viszonylag kevés befektetéssel ko­moly eredményeket hozhatna. He­lyi szinten jelentős szerep juthat ebben az önkonnányzatolaiak. Az információhiány azonban csak a megtervezett, összehangolt és tá­mogatott országos propagandával oldható fel. Megifjodott az ózdi kórház Ózd (ÉM,- BTGY) - Átadták tegnap délelőtt Ózdon az Almási Balogh Pál Kórház rekonstrukciója keretében eddig elkészült létesítményeket. Mint arról lapunkban is hírt adtunk: az 1949-ben épült létesítmény felújítására, az új épületszárnyak kialakítására eddig közel 1,5 milliárd forintot fordítottak. Á központi, a megyei és a helyi támogatás­nak köszönhetően a fekvőbeteg-ellátás feltételei számottevően javultak, így a tárgyi feltételek az elkövetkezendő évtize­dekben képesek lesznek kielégíteni a vá­ros és vonzáskörzet közel 80 ezer lakosá­nak egészségügyi igényeit. Az átadási ünnepség résztvevőit Filep Gyula alpolgármester köszöntötte. Emlé­keztetett arra, hogy a régió számos tekin­tetben hátrányos helyzetű. Szerencsére az egészségügy terén oldódott ez a fe­szültség, hiszen a kórházrekonstrukció révén olyan egységek jöttek létre, melyek európai mércével mérve is korszerűek. Keller László politikai államtitkár a Népjóléti Minisztérium szerepvállalását hangoztatta ünnepi beszédében. Mint ki­fejtette: a kabinet ennek a projektnek a kiemelt támogatásával is tanújelét adta annak, hogy nem írta le, hosszú távon is gazdasági és meghatározó politikai ténye­zőként kezeli az ózdi régiót. Tóth István kórházigazgató elsősorban a rekonstrukció szakmai vetiiletét ele­mezte hozzászólásában. Elégedetten vet­te tudomásul a tárgyi feltételek gyökeres javulását, ugyanakkor annak is hangot adott: az európai színvonalnak köszönhe­tően valószínűleg sikerül mérsékelni a krónikus ózdi orvoshiányt is. A deszkatemplom karácsonya Karácsony első napján az esti órákban, fél 5 óra tájban, kérünk, hozz magaddal egy gyertyát a miskolci deszkatemplom lépcsőjére! Á sok-sok pislákoló, apró gyertyafény melegítse át a szíve­ket. Emlékezzünk csendben, közösen a december 4-én bekövetkezett tragédiára. Gyűjtsünk erőt az újjáépítéshez. „Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk, Az Úr a mi Oltalmunk.” (192. Zsoltár) Dr. Gyárfás Ágnes a Miskolci Bölcsész Egyesület Elnöke; Jeney Edit újságíró; Kádár Pétemé refor­mátus lelkész; Telenkóné Tóth Cecília zenetanár; Varga Éva szobrászművész; Vincze Ildikó kerami­kusművész. Lopni bűn: mondja, aki gúnyol és üt Mindenki karácsonya: hatodszor ünnepeltek a szegény gyerekekkel Miskolc (ÉM - PTA) - Mintegy hatszáz, hátrá­nyos helyzetű, és nehéz sorsú gyermek számára rendezett karácsonyi műsort a Miskolci Füg­getlen Cigány Szerve­zet tegnap az Ady Mű­velődési Házban. A szervezők elsődleges célja az volt, hogy te­kintet nélkül a hovatar­tozásra, minden sze­gény gyermeknek örö­möt szerezhessenek az ünnepek alkalmával. Balogh Anett még csak ti­zenegy éves, de már keserű tapasztalatai vannak a ka­rácsonyról, és az életről.- Ha most nem jöhettem volna ide, nekem nem is lett volna karácsonyom. A papám, meg a mamám megmondta, hogy nincs pénzük sem ajándékra, sem fára. Azt is mondták: lehet hogy fát szereznek majd valahonnan, úgy mint tavaly. De én úgy nem akarom, mert az egyik néni azi mondta, hogy lopták. Pedig kará­csonyfát lopni bún. Én is szoktam néha lopni, mert anyuék azt mondják, ettől csak élelmes leszek. A „magyarok” azt mondják, hogy ez nem igaz, de ók még azt is mondják, hogy minden cigány rossz em­ber. Velem is sokszor gú­nyolódnak emiatt. Volt, hogy meg is ütöttek. Úgyhogy inkább anyunak hiszek. Amúgy már má­sodszor vagyok ezen az ünnepélyen. Már egy cso­mó mindenkit ismerek, most is az egyik barátom fog következni. A tizenhét éves Horváth Róberttól a táncbemutató­ja után beszéltünk:- Már sokszor voltam ilyen rendezvényen, min­dig az osztálytársaimmal vagyunk itt. A legjobban azt szeretem, hogy táncol­hatok. Az ajándék is jó, de még annál is jobb, hogy gondoltak ránk. A kará­csonyt igazán a családdal együtt jó ünnepelni, de ez nem mindig jön össze. A család után a barátaim a legfontosabbak. A mellette álló hasonló korú fiú, Horváth Pál Csaba is hozzászól mind­ehhez.- Mi igazi barátok va­gyunk. A nevünk is hason­ló, de nem vagyunk roko­nok. Mégis olyanok va­gyunk, mint a testvérek. Áz ünnepségre is azért jöt­tem el, hogy megnézzem a színpadon a táncát. Na meg azt, hogy a többiek­nek hogyan sikerült összeállítani a műsort. Mert. mindent magunk csi­náltunk ám! Az Ady Művelődési Ház színháztermébe hat­száz gyermek zsúfolódott be tegnap. Jórészt a mis­kolci általános iskolák­ból, de Sajóhídvégről, és Edelényből is érkeztek a Mindenki karácsonyára. Ezt az eseményt már ha­todik alkalommal ren­dezte meg a Független Cigány Szervezet, amely ilyen módon próbál ün­nepi hangulatot teremte­ni azoknak a kicsiknek, akiknek mindez nem adatik meg otthon.- Természete­sen egy kis műsor­tól és ajándéktól még nem változik meg senkinek a sorsa, de így is tu­dunk néhány, az életükből hiányzó dolgot pótolni. Amit adunk: az odafigyelés, és az együttlét érzése az ünnepen - magya­rázza Burai Ala­dár, a szövetség vezetője. - Azt szeretnénk, ha jö­vőre még több is­kolából még több gyereket láthat­nánk vendégül. Tavasszal pedig azokon az idős em­bereken szeretnénk segíte­ni, akiknek valóban gon­dot okoz a napi megélhe­tés. Ez persze a pénztől is függ. A mostani karácsony közel félmillió forintos költségét többek között a núskolci önkormányzat tá­mogatta. Sajnos az anyagi nehézségek miatt a pont a legérdekeltebb szervezet, a kisebbségi önkormányzat segítségét kellett nélkülöz­nünk idén. Karácsonyi hangulatban - együtt, hatodszor Fotó: Bujdos T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents