Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-18 / 295. szám

1997. Dicimbir 18., Csütörtök SPORT EH MaoyarorszAq Súlyemelő-éremeső az oroszlányi ob-n Miskolc (ÉM) - A elmúlt hétvégén Oroszlány adott otthont a súlyemelő kölyök, serdülő és ju­nior országos bajnokságnak, amelyen megyénk versenyzői az alábbi helyezéseket érték eL KÖLYÖK 46 kg: 6. Kovács Krisztián (Tiszaújváros) 90 kg (40; 50). 50 kg: 4. Czakó Gábor (KVSE-Indigó Bt.) 122.5 kg (52,; 70)... 10. Bakos Gergő (Tiszaújváros) 90 kg (40; 50). 64 kg: 4. Kiss Attila (Tiszaújváros) 130 kg (.57,5; 72,5). SERDÜLŐ Fiúk:54 kg: 1. Pátrovics Attila (KVSE-Indigó Bt.) 167.5 kg (77,5; 90). 59 kg: 3. Pintér László (Ózd) 175 kg (80; 95), 4. Morvái Zoltán (Szerencsi VSE) 175 kg (80; 95). 70 kg: 2. Egyed Miklós (Tiszaújvá­ros) 195 kg (85; 110)... 5. Borbély Richárd (Tiszaúj­város) 152,5 kg (65; 87,5). 76 kg: 8. Hekkel Zsolt (Tiszaújváros) 115 kg (52,5; 62,5). 83 kg: 6. Réti Ti­bor (Tiszaújvái’os) 120 kg (57,5; 62,5), 7. Lipécz László (Tiszaújváros) 110 kg (50; 60). 91 kg: 4. Andrékó Péter (KVSE-Indigó Bt.) 180 kg (85; 95). Lányok: 46 kg: 1. Koncz Linda (KVSE-Indigó Bt.) 82.5 kg (37,5; 45). 50 kg: 1. Nagy Nikoletta (Ózd) 87.5 (37,5; 50). 54 kg: 2. Kassai Krisztina (KVSE- Indigó Bt.) 70 kg (27,5; 42,5). 59 kg: 3. Mácsai Mó­nika (KVSE-Indigó Bt.) 90 kg (37,5; 52,5). 70 kg: 3. Kosztur Mária (Ózd) 65 kg (30; 35). +83 kg: 3. Né­meth Anikó (Ózd) 75 kg (35; 40) JUNIOR Férfiak: 54 kg: 2. Győrfi Attila (Diósgyőr) 160 kg (67,5; 92,5). 76 kg: 2. Üveges Krisztián (Diósgyőr) 245 kg (110; 135). Nők: 46 kg: 1. Csízi Zsuzsanna (KVSE-Indigó Bt.) 105 kg (45; 60), 2. Veres Rita (KVSE-Indigó Bt.) 90 kg (40; 50), 3. Bencze Zsanett (Szerencsi VSE) 80 kg (35; 45). 54 kg: 1. Ráki Henrietta (KVSE-Indigó Bt.) 135 kg (60; 75). 59 kg: 2. Virág Mária (Diós­győr) 92,5 kg (40; 52,5). 70 kg: 1. Buda Gabriella (Tiszaújváros) 107,5 kg (50; 57,5)... 3. Nagy Andrea (Tiszaújváros) 82,5 kg (32,5; 50). 83 kg: 1. Benyák Viktória (Diósgyőr) 125 kg (60; 65). Kupasorsolások Genf (MTI) - Genfben elkészítették tegnap a há­rom labdarúgó európai klubsorozat negyeddöntői­nek sorsolását. A Bajnokok Ligájában két német gárda, a Bayern München és a Borussia Dort­mund egymással néz farkasszemet. Bajnokok Ligája (játéknapok: március 4. és 18.): Bayer Leverkusen (német) - Real Madrid (spanyol), Juventus (olasz) - Dinamo Kijev (uk­rán), Bayern München - Borussia Dortmund (mindkettő német), Monaco (francia) - Manchester United (angol). KEK (játéknapok: március 5. és 19.): Roda JC Kerkrade (holland) - Vicenza (olasz), Slavia Praha (cseh) - VfB Stuttgart (német), AEK Athén (görög)- Lokomotív Moszkva (orosz), Real Betis (spanyol)- Chelsea (angol). UEFA-kupa (játéknapok: március 3. és 17.): Ajax Amsterdam (holland) - Szpartak Moszkva (orosz), Internazionale (olasz) - Schalke 04 (né­met), Lazio (olasz) - Auxerre (francia), Atletico Madrid (spanyol) - Aston Villa (angol). Guriga Kupa Kazincbarcika (ÉM) - A utolsó, harmadik futa­mot rendezték meg a hét végén Kazincbarcikán a „Guriga Kupa” szlalom mountain bike versenyen. A férfiaknál az összetett győzelmet Peter Seliga (Kassa) szerezte meg Markó Gergely (Miskolci Kondenzgyíkok Marikoo SE) és Soltész Bálint (Mezőkövesd) előtt. A nőknél az összetettben Sikter Zsuzsa (Miskol­ci Kondenzgyíkok Marikoo SE-Oakley Nella) vég­zett az élen. Asztalitenisz Mezőcsát, Miskolc (ÉM) - Mezőcsát Város Nagy­díja, győztesek: Leány egyéni: Tutinka Enikő (Ti- szadorogma). Fiú egyéni: Kun Péter (Tiszadorog- ma). Női egyéni,: Nagy Éva (Igrici). Férfi egyéni: Csapó Tamás (Tiszakeszi). Női páros: Szendrák Zsuzsa-Tóth Szilvia (Mezőcsát). Férfi páros: Csapó Tamás-Gábor Áron (Tiszakeszi). * Utánpótlás korú csapat -és egyéni verseny. Mis­kolc, Könyves Kálmán Általános Iskola. Győzte­sek: Háromfős serdülő fiú csapat: Könyves Kál­mán Általános,Iskola (Garics Gábor, Gályásk Henrik, Tóth Norbert). Háromfős újonc fiú csa­pat: Móra Ferenc Általános Iskola, Sajószentpé- ter (Isaszegi Róbet, Subái Gábor). Háromfős ifjú­sági csapat: Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskola (Gadóczi Gábor, Orosz Gábor, Csákány Csaba). Ifjúsági fiú egyéni: Gadóczi Gábor (Berzeviczy). Serdülő fiú egyéni: Suha Gábor (Sajószentpéter). Fiú egyéni,: Kővári Balázs (Berzeviczy). Leány egyéni: túsz Renáta (Szemere). Debrecen is hazai pálya volt Női Ronchetti Kupa: DKSK-BorsodChem - Debitei Aschaffenburg 62-48 (23-29) Fodor három német játékos között felugorva szerez kosarat. A játékos tíz ponttal járult hozzá a továbbjutáshoz. Fotó: Iklódy J. Debrecen (ÉM - BCS, PA) - Nyolcaddöntőbe jutott a DKSK-BorsodChem női kosár­labdacsapata a Ronchetti Ku­pában, miután a németországi 78-76-os vereséget követően tegnap délután Debrecenben 62-48 arányban nyert a mis­kolci gárda, így a piros-fehé­rek 138-126-os összesítéssel „masíroztak” tovább. Debrecen, 1500 néző. Vezette: Du- lovic (szlovák), Yakovlev (moldáv). DKSK-BC: Molnár (2), FODOR (10), Tóth (-), Anitics (12), KAL- MÁR-NAGY (16). Csere: Hardmon (10), BALOGH (12/6). Edző: Ki­rály Sándor és Áron Balázsné. Aschaffenburg: Rascacea (5/3), Czemiak (6), Wegeler (9), FRIED­RICH (14), Götz (8). Csere: Muld- res (6), Petry (-), Borst (-). Edző: Thomas Arold és Klaus Lippert. Kipontozódott: Götz (30.), Fried­rich (38.) Wild otthon maradt. Hiába ke­resték a diósgyőri szurkolók a né­met csapatban a DKSK egykori játékosát, Wild Eleonórát, a re­mek képességű bedobót nem sike­rült felfedezniük. Nem azért, mert a „triplaszóró” játékos az elmúlt öt évben a felismerhetetlenségig megváltozott, hanem azért, mert Németországban maradt. Mint is­meretes, a szőke bedobó éveken át perben állt a diósgyőri klubbal, amelyet végül az egyesület nyert meg a játékossal szemben. Ennek eredményeképpen a játékosnak már el kellett volna kezdenie a DKSK-val szemben fennálló tar­tozásának törlesztését, amit nem tett meg. Emiatt a német klub ve­zetői nem kockáztatták meg azt, hogy Wildet Magyarországra ér­kezése után a hatóságok felelős­ségre vonják, inkább otthon hagy­ták az egykori diósgyőri játékost. Némi meglepetésre nem került be a DKSK kezdőcsapatába Lady Hardmon, aki a Zalaegerszeg elle­ni bajnoki mérkőzésen megsérült, de a ma délelőtti dobóedzésen je­lezte, hogy vállalja a játékot. Mindkét csapat idegesen kezdett, s több pontatlan diósgyőri dobókí­sérlet után a németek csapatkapi­tánya, Götz szerezte meg a talál­kozó első kosarát 100 másodperc elteltével. A fehér mezben játszó „hazaiak” büntetőből 'is képtele­nek voltak kosarat szerezni, majd az eredménytelenséget látva Ki­rály Sándor a pályára küldte Hardmont. A negyedik percben Molnár dobta a DKSK első kosa­rát, majd Friedrich a félidő első negyedének végén 2-6-ra módosí­totta az eredményt. Úgy tűnt, hogy ezt követően kimászik a kút- mélységű gödörből a Diósgyőr, hi­szen Kalmár-Nagy centerpontjai­val a 7. percben kiegyenlítettek, majd Fodor középtávolijával a ta­lálkozó folyamán először az előnyt is „összekaparták” (10-8). A ven­dégek keményen védekeztek, és szorgalmasan gyűjtögették fault­jaikat, közben szívósan tapadtak a hazaiakra. A piros-fehérek rend­kívül gyengén és csapnivalóan ját­szottak, csupán a lelkesedés hiá­nyát nem lehetett számon kérni tőlük. A 12. percben Balogh is be­állt, majd első labdaérintéséből szórt egy triplát (13-14), de mivel Kalmár-Nagy összeszedte harma­dik személyi hibáját, kissé elbá- tortalanodott, s ennek következté­ben a Diósgyőrnek szinte nem volt centeijátéka. A magassági fölény­ben lévő vendégek ezt remekül ki­használták, és öt pontos előnyre tettek szert, amit az összeszorított fogakkal daráló DKSK a 15. perc­ben Anitics büntetőivel egalizált (19-19). A „kerti törpéknek” túnő piros-fehérek csak vergődtek a nyárfatermetű vendégek szorítá­sában, és távoli dobásokkal kísér­leteztek, amelyek szinte kivétel nélkül pontatlanok voltak. A haj­rában is „nyomottan” játszottak a diósgyőriek, s a folytatásra csak az adott némi reményt, hogy a né­metek két centere, Götz és Fried­rich már az első játékrészben összeszedte negyedik hibáját. A második játékrészben Anitics vállalta el a dobásokkal kapcso­latban a felelősséget, és nem is eredménytelenül. Aztán a játék­vezetők jutottak főszerephez: a di­ósgyőriek térfelén továbbengedték a játékot, amikor a labda hátulról érintette a palánkot, míg a túlol­dalon egy tökéletesen „lemásolt” szituációban ugyanezt nem tették, s ezzel a DKSK kárára tévedtek. A hazaiak dobóteljesítménye vala­mivel jobb volt, mint az első fél­időben, de azt sem lehetett figyel­men kívül hagyni, hogy a néme­tek két centere a kispadot koptat­ta. A 25. percben az egyre jobban belelendülő Kalmár-Nagy kosará­val kiegyenlített a DKSK (33-33), majd rövid időn belül a vezetést is átvették, s ekkor már a közönség hangos biztatása szinte szétre- pesztette a csarnokot. Ez a frene­tikus buzdítás szárnyakat adott a Diósgyőrnek. Ennek köszönhető­en a 30. percben már a hazaiak vezettek hat ponttal (43-37), majd még ugyanebben a percben Götz kipontozódott. Balogh a találkozó és saját maga második triplája után tízegységnyire nőtt a DKSK előnye (48-38). A lendület azon­ban törést szenvedett, és a gép módjára daráló aschaffenburgiak Rascacea hárompontosával és Czerniak pontjaival nagyot fara­gott hátrányából (48-44). A talál­kozó ekkor bővelkedett izgalmak­ban, de hat perccel a befejezés előtt Fodor lopta el kétszer a lab­dát, s egyéni akciói után pontokat is szerzett. Ezzel megadta csapa­tának az alaphangot a hajrára, és a mérkőzés hátralévő része már csak a diósgyőriek örömkosárlab­dájáról és a 16 közé jutás ünnep­léséről szólt. KIRÁLY Sándor: - Csodálatos körülmények között, csodálatosan küzdő csapatunkkal tudtuk kihar­colni a továbbjutást. Örülök, hogy a szünetben el tudtam hitetni a lányokkal, hogy a második félidő­ben jobb játékra is képesek. Kö­szönjük a biztatást a diósgyőri és a debreceni szurkolóknak. Thomas ARNOLD: - Miután az első félidőben Kalmár-Nagynak befújták a harmadik hibáját, a já­tékvezetők rászálltak a mi cente­reinkre, ezáltal elbátortalanod- tunk az ellenfél palánkja alatt, amit a diósgyőriek remekül ki­használtak. * A találkozót azok is láthatják, akik nem voltak ott a debreceni mérkőzésen és tévékészülékükkel tudják fogni a miskolci Városi TV adását, hiszen a VTV forgatócso­portja is jelen volt az összecsapá­son, és ma 17.30-tól a Ronchetti Kupa-mérkőzést teljes egészében közvetítik. „Miskolc? - még nem tudok róla” Halva született gondolat volt a labdarúgó-Eb miskolci rendezésének ötlete? Molnár István Miskolc (ÉM) - Ugyan melyik ország ne szeretné azt, ha valamilyen nagy sportese­ménynek adna otthont? Va­lószínűleg egy sem. Nos, kis nemzetünk ennek szellemé­ben gondolt egy merészet, és elhatározta, hogy Ausztriá­val közösen megpályázza a 2004-es labdarúgó-Európa- bajnokság rendezési jogát. Első lépésként a Horn Gyula magyar, valamint Viktor Kiima osztrák kormányfő november 23-án közös szándéknyilatkoza­tot írt alá, és ebben kötelezettsé­get vállaltak arra: 1. Legalább nyolc (országon­ként négy-négy) stadiont rendel­kezésre bocsátanak, és ezek mindegyikének meg kell felelnie az UEFA-szabályzat követelmé­nyeinek. 2. A kormányok támogatást nyújtanak az UEFA-szabályza- ton alapuló hivatalos pályázati anyagok elkészítéséhez, konkré­tan az abban foglalt nyilatkoza­tok rendelkezésre bocsátásához: be- és kiutazó vízumok; adó­ügyek; munkavállalási engedé­lyek; vámkérdések; stadionon be­lüli és kívüli biztonság; bank- és devizaforgalom; televízió és rá­dió; telekommunikáció; közleke­dési infrastruktúra vonatkozásá­ban. A honi kabinet néhány nap­pal ezelőtt létrehozta az „Euro 2004” Nemzeti Bizottságot, amelyben helyet kapott az MLSZ elnöke és főtitkára. Világosi Gá­bor, a Belügyminisztérium politi­kai államtitkára, Studniczky Fe­renc, az OTSH elnökhelyettese, Bocsák László, az Országos Ide­genforgalmi Bizottság képviselő­je, Török Lajos, az FM kiemelt Sportlétesítményeinek igazgató­ja. A szaktanácsadói feladatokat Szepesi György látja majd el, míg a vezetői posztot Pongrácz Antal, a Szerencsejáték Rt. elnök-vezér­igazgatója tölti be. A feladatok gyors ütemben soijáznak a bizottság előtt, mi­vel 1998. február 1-ig az UEFA- nak jelezni kell a nevezési szán­dékot, majd április 1-ig mindezt kormánygaranciával és a részle­tes elképzelésekkel meg kell erő­síteni. Ä pályázat beadásának határideje 1998. szeptember 30., míg az odaítélésről szóló döntés 1999 júniusában születik meg. Azt már most, a kezdeti sza­kaszban lehet látni, hogy nem lesz könnyű elnyerni az Éurópai Labdarúgó Szövetség kegyét, mert Spanyolország személyé­ben egy olyan vetélytárssal kell szembenéznünk, amely akár már holnap házigazdája lehetne a kontinensviadalnak. És hogy miért érdekes ez az egész „eurosdi” Miskolcon, most 1997 végén? A Magyar Szocialis­ta Párt helyi szervezetének hat tagja egy sürgősségi előterjesz­tést fogalmazott meg, amelyben ma arra kérik a közgyűlést: fo­gadják el Miskolc arra irányuló szándékát, hogy a borsodi me­gyeszékhely is beáll azoknak a városoknak a sorába, amelyek lehetséges Eb-helyszínkent jö­hetnek szóba. Egyben kérik Ko­bold Tamás polgármestert, hogy ezt a szándékot jelezze az érin­tett bizottság irányába. A sür­gősségi előterjesztés ma kerül a közgyűlés asztalára, és amennyiben az ott lévők úgy döntenek, akkor tárgyalni is fog­nak róla. Ha viszont nem, akkor ez a kérdés csak a januári köz­gyűlésen lesz ismét napirenden. A „Euro 2004” Bizottság keddi első ülése után Szabó István project-menedzsert sikerült tele­fonján utolérnünk, aki kissé cso­dálkozott akkor, amikor meg­tudta tőlünk Miskolc szándékát: „Ma beszélgettünk a magyar helyszínekről, és Miskolcról egyáltalán nem esett szó. Öntől hallom ezt a dolgot először, en­gem még senki, semmilyen for­mában nem keresett meg. Már­pedig ha komolyak a szándéka­ik, akkor ezt mihamarabb jelez­ni kellene, mert már most is ké­sésben vannak. Ha pedig csak januárban dönt a testület ebben a kérdésben, akkor már biztosan késő lesz.” Ez való igaz, lúszen hat szín­hely neve lassan egy hónapja köztudottá vált. A Népstadion, a Ferencváros Üllői úti pályája, a győri ETO-stadion, a székesfe­hérvári Sóstói-stadion, a szom­bathelyi Haladás-pálya, vala­mint egyetlent!) kelet-magyaror- szagi esélyesként egy új, 30 000 ülőhelyes debreceni aréna jött szóba mint lehetséges Eb-hely­szín. Aztán később, november 28-án Pécs is beadta a pályáza­tát, és most Miskolc is hajlana erre. Maga az ötlet szép, és ne­mes, bár az egész már kicsit ké­sőinek tűnik. Azonban ne le­gyünk pesszimisták, és tételez­zük fel, hogy Miskolc lesz egyike azoknak a városoknak, akik mérkőzést rendezhetnek. Akkor el kell majd merengeni azon is, vajon a kormány pénze mellett mennyit szán erre a célra maga a város. Nem állunk messze a valóságtól, ha százmilliókról be­szélünk, amelyet előteremteni még az esetleges vállalkozók se­gítségével sem lenne egyszerű feladat. Egyszer már nem sike­rült, pedig akkor csak ezen ösz- szeg töredékét kellett volna összehozni. Akkor kosárlabda Európa-bajnokságot akartunk...

Next

/
Thumbnails
Contents