Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-18 / 295. szám
► Észak-Magyarország ITT-HON 1997* Dickmbir 18., Csütörtök VÁROSHÁZI HÍREK Hatmillió kompenzálásra Tiszaújváros (ÉM - CSKA) - A napokban döntött Tiszaújváros önkormányzata a helyi autóbusz- járatok viteldíjemeléséről, ami január elsejétől lesz érvényben. E szerint egy teljesértékű vonaljegy 62 forint lesz, az egyvonalas havi bérlet 1210; nyugdíjas és tanuló bérlet 495; az összvonalas havi bérlet pedig 1525 forintba kerül majd. A testület döntése alapján a jövő évi költségvetésből hatmillió forintot különítettek el a Borsod Volán mint működtető számára az esetleges veszteségek kompenzálására, és a városatyák amellett is letették a voksukat, hogy 1999-ben is ezzel a céggel kívánják megoldani a helyi buszjárat üzemeltetését. Köszönet a nyugdíjasoknak Fel8Őzsolca (ÉM - CSKA) - A fel- sőzsolcai képviselő-testület kedden tartotta az év utolsó ülését, ahol - a hagyományoknak megfelelően - a város polgármestere köszöntötte azokat a dolgozókat, akik ebben az évben vonultak nyugdíjba a város intézményeiből. A tizenegy búcsúzó a település címerét ábrázoló emlékplakettet is átvehette. Az ülésen napirenden volt még a szociális ellátás helyzete, de már a jövő évi munkatervet is megtárgyalták a városatyák, és döntöttek az ivóvíz és csatornaszolgáltatás januártól érvényben lévő díjairól is. Riasztók az intézményeknek Mezőkövesd (ÉM) - A kövesdi városatyák a jövő évi költségvetési koncepciót is megtárgyalták november végi ülésükön. A kiadások között - az intézményhálózat megfelelő szintű működtetése mefíett - szerepel az is, hogy mintegy négymillió forintot kívánnak elkülöníteni azokra a rendezvényekre, mellyel Mezőkövesd várossá válásának 25 éves évfordulóját kívánják megünnepelni. Emellett ötmillió forintot irányoztak elő arra, hogy a város intézményeit - a sorozatos betörések elkerülése érdekében - riasztóberendezéssel felszereljék. A munkanélküliségről Mezőcsát (ÉM) - A mezőcsáti városatyák nemrégiben beszámolót hallhattak arról, hogyan alakul a város és körzetének munkaerőpiaca, a munkanélküliség helyzete. Kovács László kirendeltségvezetőtől megtudhatták, a körzetben 22,7 százalékos a munkanélküliség, ami jóval meghaladja a megyei átlagot, s ezeknek az embereknek a háromnegyede két éve tartósan munka- nélküli. Viszont sokat segített a hélyzeten, hogy jó- páran hat hónapos közhasznú munkán vehettek részt. HETI VÁSÁR • Az Orex Kereskedőház Rt. mezőkövesdi üzletében egyes aranyárukat tíz százalék kedvezménynyel árusítanak, s emellett olcsó, forgóingás órákkal, asztali, fali és karórákkal várják a vásárlókat. • Mezőkövesden megnyílt a Matyó Mezőgazdasági Szövetkezet új élelmiszer boltja - az Égri út 1. szám alatt -, ahol szolid árakkal, gazdag kenyér és finom-pékáru választékkal várják a vevőket. © Karácsonyi akciót tartanak a mezőkövesdi Spór kisáruházban, ahol minden gyermek és felnőtt kabát 15 százalékkal olcsóbban kapható december 31-ig. A családtól távol szól a vándormuzsika A nóta szerint „szeretni csak egyet lehet", s a hejőpapi muzsikusnak ez a hegedű Egy hegedű és egy gitár: apa és fia otthon, Hejőpapin muzsikál Hejőpapi (ÉM - CSKA) - Néhány hangos, jókedvű ember emelgeti csak a poharat Hejőpapi egyik presszójában. A hideg, füstös levegőjű helyiségben nem kívánkozik le az emberről a kabát, de a zenészek nekivetkőznek a muzsikálásnak, s az első szóra kikerül a sokat megélt, repedezett tokból a hegedű. A hetvenegy éves ülés Dezső már a húrokat pengeti közel kétszáz éves zeneszerszámán, miközben szavai a régmúltba visznek vissza.- Ez az én hegedűm, s amióta az eszemet tudom, mindig is játszani akartam. Mondhatnám, hogy családi örökség, hiszen már a szüleim is zenéltek. Valamikor gyerekkoromban fogtam kezembe a hegedűt, s azóta le se tettem. Bárhová megyek, mindig viszem magammal, akár még a kocsmába is. Én nem tudok nélküle mozdulni. Ezt szoktam meg, hiszen harminc éven át zenéltem az ország különböző részein, volt, hogy csak hetente, havonta jártam haza a családhoz. Úgy mondják azt, hogy olyan „repülős” zenész voltam. Zenéltem mindenhol, ahol éppen kellettem, vagy hiányzott valaki, egyik zenekarról a másikra repültem. Nyolc gyerekem van, az éhes szájakat etetni kellett. Most már tizenhárom éve nyugdíjas vagyok, mert azért közben volt egy „tisztes” foglalkozásom is, raktáros voltam a Volánnál. Most már kevesebbet járok el, de nem tudok sokáig megmaradni egy helyben. A vándorlás, és a zene már benne van a véremben. Ez bizony így van - kontrázik rá Tamás fia, aki negyvenhárom éves, s a nyolc gyerek közül az egyik, aki továbbvitte apja „mesterségét”. Igaz, ő nem hegedűn, hanem gitáron játszik, ami nem éppen úgy néz ki, mint a nálunk használatos zeneszerszámok. Ennek meg is van a magyarázata.- Ez egy amerikai stílusú gitár - mondja -, egy szakkönyvből rajzoltam ki, aztán egy asztalos ismerősömmel csináltattam meg. Többféle fából, jávorból, dióból és fenyőből készült. Én már Pesten élek, ott dolgozom egy sörözőben, ott van a családom is, de azért hetente, havonta hazalátogatok, s akkor együtt játszunk az öreggel - bárhol, ahol megkérnek rá minket, vagy éppen kedvünk hozza. A két zenész kedve éppen úgy hozza, hogy már húzzák is sorba a magyarnótákat, amitől a kis kocsma levegője megtelik melegséggel. A falusiak benyitnak, beköszönnek, aztán egy pohár és néhány nóta után odébb állnak. A két generációs zenészduó hallás után tanulja a nótákat, a kotta számukra nem előírás. Azért nem könnyű a vándorzenész élete - vallják -, hiszen hetekig távol a családtól, hol ennyi, hol annyi pénzért húzni másoknak, az bizony fárasztó. Az állandó éjszakai életet is meg kellett szokni, hiszen az emberek általában éjjel, vagy este mulatnak. Persze azért nem csak akkor szól a muzsika, hiszen családi, baráti körben, akár reggel, nappal is pengetik a húrokat. Sokfelé hívják őket, és mennek. Hogy miért jó ez az élet? Mert szabadok, hangzik a válasz, és mert mi csak ezt szeretjük. Azt akarom - mondja az apa -> hogy ha meghalok, a síromnál is hegedű szóljon, nálunk, zenészfamíliáknál ez már hagyomány. Hogy mi a nótám, hát a „Szeretni csak egyet lehet”, s ez nekem a hegedű. Az öreg keze szinte önkéntelenül mozdul, s az elcsendesülő emberek hallgatják a zenész „sirató’ nótáját. EZT LÁTNI KEU! A templom története tükrözi Daróc múltját Tibolddaróc (ÉM - CSKA) - A falu központjától nem messze emelkedik Tibolddaróc impozáns római katolikus temploma, aminek egyházközsége mintegy ezerkétszáz lelket számlál. Igaz, volt egy olyan időszak is a község történetében, amikor inkább a reformátusok voltak többségben.- Tibolddaróc már a honfoglalást követően lakott hely volt - meséli Nagy István plébános -, ezzel kapcsolatos konkrét adat: az 1332-es és ’37-es pápai tizedjegy- zékben már szerepel Daróc. Templomról is írnak, de azt csak feltételezzük, hogy a régi Isten háza ugyanezen a helyen volt. A községről szóló iratok szerint az itt lakók reformátusok lettek, azután az 1688-as tizedjegyzék már úgy ír a faluról, hogy népte- len település. Később - az okmányok tanúsága szerint -, az 732es években a katolikus fatemplom a reformátusokhoz kerül át, mivel a katolikus lakosság szegénysége miatt nem tudta fenntartani azt. Több mint tíz év múlva állították vissza a plébániát a községben - mint jogi intézményt -, s az Egri Püspökség kezdeményezésére visszakerült a katolikusokhoz a templom is, ami a tizenhetedik század elejére olyan rossz állapotba került, hogy megdűlt, 1715-ben le is bontották. Jóval később került sor az újjáépítésre, s hiába álltak fenn a falak, pénzhiány miatt csak 1826-ban került tető a templomra, s még öt év kellett ahhoz, hogy felszentelhessék Szent Erzsébet ünnepén. Már azóta is voltak felújítások a templomban - mondja a plébános -, hiszen a hatvanas évek végén a hívek áldoztak a belső festésre is, igaz a Szent Erzsébet oltárkép már ötvenháromban elkészült. Fotó: Cs. Kelemen Andrea FALURÓL FALURA TISZAB ABOLNA „Összecsapnak” a diákok és a tanárok - Diákönkormányzati napot tartanak a téli szünet előtti utolsó tanítási napon, pénteken a két település iskolájában. Mint az a programból kiderült, délelőtt játékos szellemi és sportvetélkedőkre kerül sor, ahol nemcsak a diákok, tanárok, hanem a szülők csapata is ringbe szállhat a győzelemért. Délután azonban már egy meghitt fenyőünnepre hivatalos mindhárom fél - ők is szervezik aminek a végén egy táncos iskolabulira is sor kerül majd. BÜKKÁBRÁNY Ezer forint az időseknek - A bükkábrányi ön- kormányzat mintegy száznyolcvannégy hetven év fölötti idős embernek utalt ki ezer forint szociális segélyt, amit az érintettek a napokban kapnak meg - tudtuk meg Dudás Sándor polgármestertől, aki hozzátette, hogy így szeretnének az idősek gondjain segíteni. BORSODIVÁNKA Átutazó bűnözés - Falugyűlést tartottak a napokban Borsodivánkán, ahol a község közbiztonsági helyzete is szóba került. A mezőkeresztesi őrs parancsnoka, Hornyák Attila főhadnagy tartott beszámolót a lakosságnak, amiből kiderült, hogy a községben kevesebb a bűncselekmény, mint a környező településeken, s ami van - az adatok szerint -, azoknak az elkövetői sem a helyi lakosság köréből kerülnek ki, hanem inkább idegenek közül, magyarul átutazó bűnözés jellemző a településen. BÜKKZSÉRC „Vadászvacsorát” kaptáit az idősek - A hetven év fölötti időseket köszöntötték Bükkzsércen a napokban. Mint az Nagy La- josné polgármester szavaiból kiderült, idén kevesebben vehettek részt az ünnepségen betegségek miatt, de az óvodások és iskolások műsora így is nagy örömet okozott a jelenlévő mintegy nyolcvan embernek. A polgármester köszöntő szavai után vadból főtt vacsorával vendégelték meg az időseket, akik a mikuláscsomagon kívül ezer forint segélyt is kaptak. Felújítás után jött a számítógép A geleji általános iskolások szeptemberben felújított és kibővített épületbe (képünkön) térhettek vissza a nyári vakáció után, nemrégiben pedig négy számítógépet vehettek birtokba - tájékoztatta lapunkat Kéke- diné Barczi Mária igazgatónő. Hamarosan az internetre is rákapcsolódnak. Mint az az igazgatónő szavaiból kiderült, a napokban vehették át a Nemzeti Tan- könyvkiadó ötvenezer forintos díját is, mivel az egy főre eső tankönyvvásárlásban jó helyezést értek el. Hogy mire használják fel a nyereményt, arról majd a későbbiekben döntenek.
