Észak-Magyarország, 1997. december (53. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-15 / 292. szám
UL SZRK-MaGYARORSZAG mm, SZÓLÁSTÉR 1997. Dickmrir 15., Hétfő s. o. s. Pár évvel ezelőtt ismertem meg a fiatalembert, akkor még boldog volt, elsőszülött kislányát várta haza a kórházból. Azóta már gyarapodott, még egy kislánnyal a családja, de nem is ezért van a gondja, hiszen szép, egészséges gyerekek ők, csak sajnos önhibájukon kívül kerültek most olyan helyzetbe, hogy hiába kilincselnek hivataltól hivatalig, nem tudnak munkahelyet találni. A fiatalasszony ápolónő volt a Semmelveis Kórház idegosztályán, onnan tették lapátra, a fiatalember a DAM Kiknél dolgozott mint lakatos, a minap ót is elbocsátották. Sajnos, semmilyen hátterük nincsen, mivel a fiatalasszony mamáját még kislány korában elvesztette, a papája is meghalt, a nagynéni nevelte, de ahogy nagykorú lett, már saját magának kellett gondoskodnia magáról. Megismerkedett ezzel a fiatalemberrel, a volt LKM-szállón sikerült egy szobában meghúzni magukat, mivel akkor még mindketten dolgoztak, elkezdték rakni kis fészküket. Eljutottak odáig, hogy mindennapi krumplis tésztán összespóroltak annyit, hogy most már egy kertes családi házban laknak, sajnos még nagyon sok adósság van a lakáson, OTP- és önkormányzati kölcsön, erre úgy gondolom, kérhetnek halasztást az illetékes szervektől, de ami nem túr halasztást, az a két kislány, akik miatt tollat ragadtam. Mikulás estéjén elmentünk hozzájuk, vittünk a gyerekeknek egy kis édességet, akkor vacsoráztak éppen, amikor odatoppantunk. Olajban pirított hagymát mártogattak, megesett a szívem rajtuk. Másnap egy szatyor krumplit adtam nekik, meg egy kis lekvárt, amit én is tudtam, mert mi is szegények vagyunk, de még van munkahelyünk hála Istennek és így még könnyebben viseljük a terheket. Kérem, minden jó szándékú embert, aki segítő kezet tud nyújtani ennek a családnak, segítsen, így ünnepek előtt a jó Isten biztosan megsegíti az adakozókat is. , B. Rozália Miskolc Levélírónk megadta a házaspár címét, kérve, hogy közvetítsünk az adakozók és a család között. Nem tudunk erre vállalkozni, de talán nem is lenne helyes. A levelet azért közöltük mégis, mert olvasónk szándéka nemes, cselekedete példamutató. Ha figyelünk erre, sajnos észre kell vennünk: mindannyiunk környezetében élnek hasonlóan nehéz sorsú családok, akik jószívvel fogadják a szatyor krumplit, a lekvárt - vagy éppen egy biztató szót, ami erőt adhat a terhek viseléséhez, (a szerk.) Ezerforintos csalódás November 29-én a Metróban vásároltunk annak reményében - kisnyugdíjas vágyók - hogy megtakarítunk egy Ids pénzt. A fiamnak van vásárlási kártyája, így bemehettem én is. Összeszedtük a karácsonyra való tartós élelmiszereket, és mivel akciós 2,5 kg-os fagyasztott csirkecomb is volt 906 Ft-os csomagáron, két csomaggal vettünk. A pénztárnál nem tudom, hogy számoltak három csomaggal? Sajnos csak otthon vettük észre, távozás után nincs reklamálás, ha volna is, 40 kilométerről visszamenni reklamálni, az pluszköltség. így nagyon elment a kedvünk, amit megspóroltunk volna, máris elment, mert mi csak két csomag csirkecombot tettünk a kosárba és hármat számláztak. Csak azért írok, mert nagyon bosszant, és nem hiányzik az ilyen nagy tételű megkárosítás. Kérem, hogy jobban figyeljenek a számlázásra a Metró pénztárosai, mi vevők bízunk bennük, hogy jól számláznak, mert egy alkalommal ezer forint kár az nagyon sok! Kis Varga Elememé idős nyugdíjas A tanulság kedvéért adtuk közre olvasónk levelét: az eset is mutatja, hogy soha nem lehetünk elég körültekintőek. Erezhető a szövegből, hogy levélírónk nem tételez fel szándékosságot - a kár azonban mégis bekövetkezett. A pénztárosok remélhetően teljesítik egy vásárló kérését, és még jobban figyelnek majd; nekünk pedig érdemes átnézni a számlát, hátha mégis bekövetkezett a tévedés, (a szerk.) JOGSEGÉL YSZOL GÁLA T jogsegélyszolgálatunk ma, hétfőn délután 4-6 óráig a Sajtóház II. emeletén a 212-es szobában áll olvasóink rendelkezésére. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Nagyobb választási lehetőséget kérünk! Még kora ősszel olvastam: a Miskolci Kábeltévé Kft. társaság, az eredetileg tervezetthez képest jelentős mértékben meggyorsította az átépítési programot. így aztán már a belvárosban, a Bulgárfól- dön és a Győri kapuban az ígért november végi határidőre a lakók jelentős része az új, korszerű, jobb minőségű csillagpontos rendszeren nézik, nézhetik a műsorokat. Egyik előnye ennek a rendszernek, hogy meg tudják oldani a korrekt díjbeszedést. A másik előnye - amivel már nem egészen értek egyet - a választási lehetőség. Az első, s egyben a legolcsóbb, úgynevezett szociális csomaggal tulajdonképpen nincs problémám. Az ezt igénylők a magyar egyest, kettest, a Duna Tévét, a városi televíziót és a Shopping Tv-t kapják. A középső csomag további kilenc külföldi és nem egészen ismert három magyar adóval egészül ki, amiért már négyszázötven forintot kell fizetni. Talán kitalálták, hogy a harmadik, s egyben a legdrágább csomagba kerültek az eddig is legnézettebb tévécsatornák, mint a Szív Tv, a Tv3, továbbá a Spektrum, az MSAT és az oly nagy várakozás elé nézett két új kereskedelmi adó, a Tv2 és az RTL Klub is. A HBO-ról csak azért nem szólok, mert ez mindezektől független. Csak megjegyzem, eddig nem sok csatorna kivételével havi 250 forintért néztük a műsorokat. Tisztában vagyok vele, hogy miképpen a két új magyar kereskedelmi adónak, úgy ez a kábeltévé társaságoknak is üzleti vállalkozás. így aztán szívük-joguk, hogy a vonzóbb, nívósabb csatornákat a legdrágább díjtételű csomagba tegyék. Csakhogy ezzel a szolgáltatást igénybe vevők választási lehetősége csorbul, nehezedik meg és válnak kiszolgáltatottá. Mert tételezzük fel, ha például valakinek a kettes csomagban felkínáltak nem megfelelőek, nincs módjában kicserélni a harmadik csomagban jobban tetszők valamelyikével. Viszont, ha a családi kassza nem engedi, hogy csak azért az egy-két csatornáért a nyolcszáz forintos szolgáltatást kérje, köny- nyen lehet, marad a legolcsóbb díjtételű csomagnál. És ez már nem biztos, hogy jó üzlet a Kábeltévé társaságnak. Ha viszont lehetővé tennék, hogy ki-ki kedvére válasszon és cserélhessen két vagy három csatornát, meggyőződésem, sokan nyugodt szívvel fizetnék érte a 450 forintot. Mert ne feledjük, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Persze elképzelhető, hogy ez az egész dolog technikailag megoldhatatlan. De ha mégis megvalósítható lenne, akkor ez a csillagpontos rendszer csillagos ötöst érdemelne. Természetesen, ha ezt az illetékesek is így értékelnék. Pásztor György Miskolc Tisztelt Pásztor György Úr! Tetszik nekem a gondolat, hogy a kábeltársaságunkat (a Miskolci Kábel-TV Kft.-t) az emberekhez, igényeikhez alkalmazkodó szolgáltatóként képzeli el! Én magam is szívesen gondolkozom cégünk jövőjéről ily módon! Társaságunk 1997-98-ban megteremti a jelenlegi soros rendszernél lényegesen korszerűbb csillag- pontos hálózatot a szolgáltatási területén. Ezzel - míg a soros hálózaton mindenkinek egyforma választékot kellett nyújtani - megteremtődött a lehetősége annak, hogy az egyén érdeklődésétől, kulturális igényeitől és nem utolsó sorban pénztárcájától függő programcsomagra fizessen elő. (Jelenleg ez 5-től egészen 34 tévé- csatorna választékáig, árban pedig 210 FtThótól 990 Ft-ig teljed - 1998-as áron.) Jelenlegi műszaki lehetőségeink ennyi programcsomag „kialakítását” teszik lehetővé. Ami pedig az egyes csomagokban található műsorok választékát illeti, ezek döntően a műsorszolgáltatók és a kábelhálózatok szövetségeinek a megállapodásán, részben a Miskolci Kábel-TV Kft. taggyűlésének a döntésén alapulnak. (Például megállapodás szerint valamennyi magyar nyelvű kereskedelmi műsort azonos feltételekkel, ugyanabba a „csomagba” kellett helyeznünk, hogy egyik sem élvezhessen versenyelőnyt a többivel szemben!) Társaságunk folyamatosan törekszik aira, hogy jövőbeni működését az Ön által vázolt irányba korszerűsítse. Fridély László ügyvezető igazgató Ne vágj ki (karácsonyra) minden fát! Közeledik a karácsony szent ünnepe, ezért is kérek mindenkit, akiben a tisztesség csöppnyi szikrája még él: ne a fenyőfa megcsonkításával álljon bosszút embertársain! Mementóként adom közre a velünk történt szomorú eseteket! Közismert a lakótársak körében, hogy szenvedélyesen szeretem, gondozom az udvarban - senki más által nem gondozott területen - általam ültetett fákat, virágokat. Huszonhat évvel ezelőtt (ekkor költöztünk ide) ültettem több fajta fenyőt, rózsát, díszbokrot, évelő virágot. Majd később, tizenöt évvel ezelőtt vásároltam három szép ezüstfenyőt, és úgy ültettem el, hogy a ma már négyméteres fák összeölelkeznek. 1991. június 2-án reggelre azt vettem észre, hogy az ablakunkba kitett, piacon drágán vásárolt, virágzó cserepes növényeinket valamilyen fehér szerrel lelocsolták. Végignézve virágaimat - megdöbbenve láttam, hogy a három óriási bokrú hortenziából a hozzánk közelebb eső is, és sok más évelő növény is mind le van locsolva. Vagyis akkor még nem volt világos előttem, hogy ez permetezés, elképzelni sem tudtam ilyen barbárságot. Bő vízzel lemostam, de eredménytelenül. Mind elpusztult, míg fentről a gyökerekig ki nem égtek, hatalmas bűzt árasztottak az udvarban. Hosszú évekig csend volt, hasonló esemény nem történt azon kívül, hogy esetenként eltűnt pár cserepes virág, az ajtónk elé kitett márványlapos kis asztal, szőnyeg stb. Ezek minden esetben éjjel történtek. Mertem remélni, hogy az illetőt a lelkiismerete nem veszi rá cjjabb gaztett elkövetésére. Tévedtem! Az újabb meglepetés az idén, a halottak napja utáni napon ért. Ez a primitív egyén megismételte korábbi- az éj leple alatt - előzőhöz hasonló tettét. A fenyőfából - két méter magasságnál körös-körül, majdnem csonk nélkül, kivágta a legsűrűbb ágakat, szabaddá téve a lefűrésze- léshez. A másik két fa ágainak végeit barbár módon megcsonkította. Tisztelt Olvasók! Tudom, hogy hasonló eset önökkel is megtörtént. Azokkal, akik szeretik a fákat, növényeket, de mindig akadnak barbár emberek, akik nem a sajátjukat, hanem a másét bántják! Nekik szól üzenetem! Ne vágj ki- karácsonyra - minden fát! Dr. Nagy Sándorné Miskolc Olyasainkhoz! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket, terjedd- nii lehetőségeinket f igyelembe véve' esetenként kénytelenek vágyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő; bántó hangvételű; a jogrendet, az etikai normákat sértő írások é helyiittsém jelenhetnek meg,; Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében, véleményükhöz .adják teljes nevüket, és ,c$ak kivételesen, személyiségük ' valós védel- . méhen ragaszkodjanak nevük‘elhagyásához vagy rövidítéséhez, $ ;' j’j; Hegyalja nincs és nem is lesz ólomcsapdában! Ebben az évben néhány érdekes információcsokor jelent meg a Szerencsi Hírek hasábjain, amely némelykor még hálát is ébresztett a monoki- akban és a szimpatizánsokban, hogy aggódnak térségünk lakóiért, Monoktól távolabb eső területeken is. Mindegyik információt nem kívánjuk itt és most „megköszönni”, már csak azért sem, mert pontosan nem tudjuk, hogy kinek, de egyet azért érdemes megemlíteni. 1997. november 14-én jelent meg Uray Katalin tollából a Szerencsi Hírek 21-22. számában Hegyalja ólomcsapdában címmel a mindent elsöprő felszólítás a demokrácia diszkrét bájával. Idézem: „Igen, ezen a vidéken mi, hegyaljai emberek csak úgy tudunk megmaradni, ha egymás kezét megfogva, egymásból erőt merítve összefogunk és nemet mondunk a jövőnket elherdálni, a mi bőrünkön meggazdagodni akaróknak.” A monokiak, a monoki kisgazdák és mi szimpatizánsok csak úgy kapkodtunk levegő után, mert úgy szúrt minden szó, mint a hátunkba vágott kés. Ki akar itt nemet mondani a monokiak jövőjére, és ki akar rajtunk meggazdagodni - kérdeztük egymást felváltva. További idézet: „Kutatásokkal bizonyított tény, hogy az ólom az akkumulátorfeldolgozó-üzemek környékén a halálozási arány ugrásszerűen megnövekszik.” Tudományos forrásra való utalás nincs! Elolvassuk még egyszer, hogy is van ez? Mi van az ólommal, ki vagy mi halt meg? Mert az átlag monoki polgár ebben a megfogalmazásban nem nagyon érti és nem is hiszi el. Mi a monokiakkal együtt olvastuk az előzetes hatástanulmányt, kiveséztük a megkapott részletes hatástanulmányt is, de nem találtunk ilyen veszélyt. A részletes környezeti hatástanulmány a 102. és 103. oldalán taglalja a 6.1.2. pont alatt a várható környezetegészségügyi hatásait. A lakosság egészségügyi kockázatára nézve számítások készültek. (A Risk Assistant Program segítségével.) E szerint a nitro- gén-dioxidra, mint a legnagyobb koncentrációban jelen lévő lég- szennyező anyagra vonatkozóan, 70 éves átlagéletkorra és 120 mik- rogramm emissziót (kibocsátott Dort) alaDul véve a kockázati tényező számított értéke 0,0014. A kockázati skála: 10 felett - nagy egészségi kockázat; 1 és 10 között a kockázat fennáll; 0,1 és 1 között a kockázat csekély; 0,1 alatt a kockázat elhanyagolható. Sehonnan nem kaptunk információt, hogy Nyugat-Európában így tiltakoztak volna a megépített feldolgozó ellen, pedig több helyen már régen működnek. Pl. Svájcban, Franciaországban, Szlovéniában. Mi azt mondjuk, hogy a hazai munkaerőt kell foglalkoztatni elsősorban, és végtelenül örülünk a kormány döntésének, hogy ezt lehetővé tette. Idézem tovább: „Mindezek ellenére az ország minden megyéjéből kiutasítottak. Ismét visszatértek veszélyes üzem és 200 veszélyes munkahely ígéretével hozzánk, a legnagyobb terhet cipelők közé, bizakodva az elszegényedett hegyaljai nép térdrekényszeríté- sében.” Ez már rágalom kategória, ezért be lehetne perelni a buj- togatót. A Perion Rt.-t nem utasították ki sehonnan, se Budapestről, se más megyéből, hiszen ő mindig is Budapesten volt és 1989-től Borsod megyében Monokon, és jelenleg is itt van, mi nem utasítottuk ki és nem is foeiuk. A Perion Rt. nem szegényített el senkit, sőt, a csokoládégyár akkori vezetése nem tudott mit kezdeni a Makra teleppel, míg végül megtalálta a Perion Akkumulátor- és Szárazelemgyárat, amelynek eladta. így tudott a gyárhoz közel a szerencsiek örömére egy új raktárbázist építeni, amivel a szerencsiek nem elszegényedtek, hanem gazdagodtak. Mindez segítség, ha úgy tetszik, a környék gazdagítása, nem elsze- gényítése. A közelmúlt több újságcikkének szerzője tudatosan, vagy véletlenül sugallja a békés környékbeli családoknak a nemlétező veszély elleni fellépést, valami más érdekeket akarván eladni a demokráciára hivatkozva, olyan emberek segítségét kérve, akik nem ismerik részletesen a teljes valóságot. Ez csak az ő demokráciájuk, nem a miénk. Mi nem vesszük meg ezeket az érdekeket, hanem a végsőkig kitartunk a mi tiszta és világos, nem kis fejlődést jelentő érdekeink mellett. A szerencsi és monoki FKGP vezetőségének nevében Gyarmati Zoltán a szerencsi FKGP elnöke
