Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-29 / 279. szám
AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Él A KELET-MAGYARORSZÁG IFJÚSÁGI MELLÉKLETE pontnál - addig a kutya sem kérdezte, kik vagyunk - az érdeklődés középpontjába kerülünk.- Akárki akármit mond, számomra igenis vannak értékei - szólal meg a tizenhét éves Kriszti. - A szüleim nem értik, mit szeretek a dizsiben. de azt mondják: ha neked jó, menj. Nekem pedig jó. Egyelőre. (Folytatás a 2. oldalon) Bulizni akarunk! Nosza rajta, irány a debreceni éjszaka! Ámde nem olyan könnyű a választás: az M 47-ről lebeszéltek, a Galaxisból nem tudok hazamenni, a Flamingó kicsi, maradt tehát az Utópia. Furcsa ez a Debrecen. A gyakran falusi kihaltságba boruló belváros péntek, de főleg szombat éjszaka dugig lesz fiatalkorú, susogó-rikító PVC- dzsekik viselőivel. Este nyolc óra. Az utcán alig férünk, a kocsmák, a Mc’Donalds, a biliárdszalonok csordultig. A zseléfiúk- púderlányok ezen időintervallumban gondolják úgy, hogy fel kell töltődniük, mint a du- racell, s beugranak - csupán poénból - minden második halláskárosodásra, ám ez - a parketten izzadtan rángatózók bűzével egyetemben - hamar megszokható. Régebben is jártam már az Utópiában, ám akkor mintha népszerűbb lett volna. Akkoriban már a kinti kacskaringós lépcsőn is hullámzott a tömeg, ezzel szemben most lényegesen kevesebben voltak, ráadásul - némi gonosz humornál - gyermek- megőrzőnek is titulálhatnám a helyet, hisz’ az átlagéletkor ezen az estén még a 16 évet sem élte el. Utópikus éj az izzadságba áztatott hajzselé, karja pedig madarakat megszégyenítő módon csapkod szerteszét. A zenével nem volt különösebb bajom, ezen éjjel csodák csodájára ismert és népszerű slágerek követték egymást (ezért is kíséreltem meg a táncot) - egészen a néhány óra múlva kezdetét vett house party-ig, ami kizavarta a látogatók többségét. Késztetésre meglátogattam a mellékhelyiséget is. Az alapvetően ízléses - Meki színvonalúra készített - helyiség mára már dugulás, szenny és szag bódító elegyét kínálja föl. Nem az élmények hatására, de megéheztem. Miután sikeresen elfogyasztottam az amúgy fimon és viszonylag olcsó (nyolcvan forintos) szendvicset, o n Gyere a diszkóklub elé, este hét felé, én is ott leszek —da- nászta jó pár éve Szűcs Judit. Ma hétkor sokan nem tudják, hova mennek este, éjszaka. A hosszasan készülődő lányok ekkor kezdik félrakni az arcba- básító pakolásokat, de a start tíz körül van. Előtte be lehet ugrani valahova bekapni egy kis kedvcsinálót, netán zseb- revágni egy kettest. lók. Aki elsőként teszi tiszteletét, az egy ideig elbóklászik a labirintusban. A két szinten jó pár helyiség. Az egyikben biliárdasztal, a másikban meghitt félhomály. A táncparkett időnként szűk, a színpadot viszont jól lehet látni. Főként az erkélyről, amely teljesen körbeveszi az alsó szintet. A kukkolók kedvükre agyonverhetik az időt. Ma már nem él meg az a diszkó, amelyikben csak zene van. A Júliában nem múlhat el szombat anélkül, hogy egy-két futócsillag ne mutatná meg magát, jó pénzért. Hamar lerendezik húsz-harminc perces műsorukat, bevágódnak a kocsiba, irány a másik diszkó. Négy-öt helyet le kell tudni. A Júliát választók ezzel sokat nem foglalkoznak, még egy ital, aztán jöhet a hajnalig tartó house... Mán László Egyébként a rengeteg rosszalló vélemény ellenére nekem tetszik e diszkó belső kialakítása. Szó, mi szó, lehetne kissé strapabíróbb is a díszlet, de a lényeg az, hogy a kőkorszaki barlangként kialakított boxok adnak némi bizalmas, romantikus hangulatot az ott meg- pihenőknek. Miután a ruhatárban is elköltöttünk 30 forintot, csatlakoztunk a füstfelhővel balladai homályba burkolózott John Travolták társaságához. Umca, umca, umca, umca - püff, püff, püff, püff - lassan már kezdem megszokni a monoton diszkómaraton csá- poló, a nem ritkán alkoholtól, netán fűtől vagy tablettától bódult fiatalok szemeit. (Tévedés ne essék, ezen az estén csak közvetve találkoztam a droggal, vagyis a kint, illetve még a kocsmákban beszívott anyag látszott egynémely gyermeken, ám ez ma már nem számít eseménynek.) Egy dolgot azonban szé- gyellek. Nem sikerült elsajátítanom a diszkókorosztály zsigereiben talán már születés óta funkcionáló (általam nemes egyszerűséggel csupán heringtáncnak aposztrofált) formációt. A tánc lényege a következő: az egyén olyan laza lesz, hogy majd szétesik, aztán ütemesen, felváltva cserélgeti lábait, gondosan ügyelve, hogy össze ne keverje őket. Gerince három helyen meghajol, homlokáról csorog doltam, leülök pihenni. Olyan asztaltársasághoz csapódtam, akikkel, jóllehet ismeretlenek voltak, remekül elbeszélgettem. Nem dro- goztak, nem ittak, s még a véleményünk is hasonló volt. Elgondolkodtam. Talán mégsem járnak ide olyan rossz fazonok. Én mindenesetre jól éreztem magam. Molnár Csaba A nyíregyházi művház hídjának lábai között nyitott kaput döngetnek a szórakozni vágyók. Az Open Doors régóta közkedvelt időmulattató. Szinte a hét minden napján van program. A kedd és a csütörtök a főiskolásoké. Néhá- nyan játsszák az intellektuell, de összességében nincs gond. j Pénteken programos buli pörög. Ilyenkor ugrik be egy-egy lapcsánkás est, vagy a legutóbbi kuriózum, a bazseva buli. A hátsó pultnál komplett romazenekar tanyázott, az asztalon rogyásig állt a kolbász, a sonka, a szalonna és persze a zöldségek. A szüreti muri hajnali öt körül ért véget. Sokan kaptak a kezükbe mikrofont, és a szolfézst kihagyok iskolázott hangján repítették világgá, hogy „ha énnékem sok pénzem Este tíz óra után azt hiszem, bent már kisebbfajta tömeg vár, de tévedek. A fiatalok fintorogva hallgatják a számokat, itt- ott elhangzik egy-két megállapítás: „Hát ez még messze van a technotól!". Nem kell sokat várni, tizenegy felé megszólal a Hungarian House című nóta. A többség a Brooklyn Bounce ütemeire kapja fel a fejét, és végre elözönlik a táncteret. Miskolc egyik népszerű szórakozóhelyén járunk. A mellettem üldögélő fiúnak is mozog az ütemre a lába, megkérdezem tőle, miért nem megy táncolni.- Mennék én - feleli -, de azt beszéltük meg a haverokkal, hogy ennél az asztalnál találkozunk. Ha most beállnék, elkerülnénk egymást. Fiatal az idő, itt meg drága az ital. A pecsét már a kezemen van, együtt megyünk majd valahová inni. Aztán visszajövünk. Gyertek velünk! Ugyan már, még hogy idegennel! - csodálkozik, amikor szabadkozom. - Azt hiszed, én jobban ismerem őket? Velük megyünk. Közeli kocsmában kötünk ki a nyolcfős társasággal, a helyiség már csaknem teljesen tele fiatalokkal. A fiúk sört vagy rövid-italt rendelnek, a lányok Martinit vagy vodkát tonikkal, narancslével. Szabadkozom: nem iszom, mert vezetni is kell valakinek, alkoholt meg amúgy is csak ritkán... Ennél a lesz...” A szombat a rockereké, amatőr bandák kapnak lehetőséget. A Doors fogalom. Bizonyára vannak jobb és színvonalasabb helyek, ám olyan hangulata van, amelyik párját ritkítja. A szép számú törzsközönség miatt könnyen érezheti magát házibuliban bárki, ami jó hangulatot teremt. A hely szinte adja magát a klubszerű koncerteknek, az igényesebb zenéknek. Aki ki akar ugrani Nyíregyházáról, az jó húsz kilométer után randizhat Júliával. No, nem a rómeóssal, nem is valami útszéli könnyűvérűvel, hanem a külsőségekre sokat adó nagyhalászi diszkóval. A megyeszékhelyről különbusz hozza és viszi a Júlia-párti- akat. Aki kocsival érkezik, részt vehet az „Ismerd meg szép Halászunkat” akcióban, mert a klub közelében nehéz parkírozási lehetőséget találni. A bejáratnál öltönyös ajtónálpresszóba, és fejenként kábé egy ezresért feltankolnak. „Figyél’má’, teee! Énekej- jün’ mán’! - A fél tizenegyes utolsó busz belsejében felgördül a képzeletbeli függöny, és sűrű kötőszó-, valamint melléknévzápor közepette nótára gyújtanak a fiatal, ámde ígéretesnek látszó Pavarotti- palánták. Az utasok - főleg az idősebbek - jól szórakoznak, hiszen felcsendülnek az ő korukból is ismert Utcára nyílik a kocsmaajtó, avagy a Most kezdődik a tánc című dalok. Sofőrünk - a gálád - nem nagyon preferálta a viselkedésüket, főként, hogy egy-két szélesebb mozdulatnál bizony meg-meg rongálódott a busz belső kialakítása. De sebaj, a fő, hogy megérkeztünk a szép piros, graffitikkel amúgy érdekesen kidekorált raktár- épülethez. A beugró 400 forint, amit - ha belegondolok - sok szép dologra költhettem volna... Na már most, aki eleddig még nem volt az Utópiában, az készüljön fel, hogy a bejáratot képező vastag fémkapu egyben a nyomáskülönbség határát is jelenti, hiszen belépéskor számítanunk kell enyhe fulladási rohamokra és némi
