Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-25 / 275. szám

B RR7. Nqv/gmbek 25.» RCioo KULTÚRA I&iak-Ma&varqrszAo A védőszent és a vírusok Miskolc (ÉM - DK) - Egész napos Vírus-kon­ferenciát rendeznek ma, kedden délelőtt 10 órától a Miskolci Egyetem E/6-os kollégiu­mának színháztermében. De nem orvoso­kat, hanem bölcsészeket várnak a rendez­vényre. A téma olyan észrevétlenül jött, ahogy az egy „rendes” vírustól elvárható.- Nem is tudom, kinek az ötlete volt, hogy a ví­rusokról rendezzünk konferenciát. Egyszer csak itt volt a téma - mondja Lengyel Tóth Krisztina, a szervező Áfium Helyett Kör tagja. - Az előadások a társadalmi, művészeti, irodalmi vírusokról szól­nak majd. Az előadók részben PhD- hallgatók, részben egyetemünk oktatói, és egy-két külsős. Olyan embereket kértünk fel, akikről tudtuk, hogy hajlandók ilyesmiről gondolkodni. És jelentkeztek is sokan... A tavalyi rendezvényük is sikeres volt, amely­nek a Fiktív honfoglalás címet adták. Az előadások meg is jelentek az Új Holnap című folyóirat egyik régebbi számában. Hogy megjelennek, arra most is ígéretük van Kabdebó Lóránt professzortól, a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjától.- Hacsak nagyon rossz nem lesz - egészíti ki a professzor. (A címekből még nem nagyon lehet tudni, miről is szólnak majd az előadások: A D-ví- rus; Állatorvosi lovak; Generation next; Álomkór és vírusmutáció; Megy kacsa virgácsér stb...) - De ismerve a szereplőket, az előadókat, biztosan érde­kes előadásokat hallgathatunk majd. Egyébként az Áfium Helyett Kör minden évben megkap egy számot az Új Holnapból... * Ez a bölcsészek második Katalin-napi konferenciá­ja. Hagyománnyá szeretnék tenni a programot, amelyet azért tartanak november 25-én, mert Ka­talin a bölcsészek védőszentje.- Alexandriai Szent Katalin napja a középkori Sorbonne egyetemen alkotói szünnap volt - me­séli a bölcsészprofesszor. - Olyankor a hallgatók színjátékkal, vitaelőadásokkal ünnepeltek... A bölcsészhimnusz is a Szent Katalin-himnusz a Carmina Buranaból. Azonban ma az emberek nem nagyon tudnak gregoriánt énekelni, ezért Selmeczi György az eredeti merodiaemlék fel- használásával, zenekari kísérettel elkészítette az új himnuszunkat. A szöveg maradt a Szent Kata­lin-himnusz, aminek magyar fordítását Petneki Áron készítette. Ennek „bemutatója” a közeljövő­ben lesz a szalagavatón. • OTKA - helyesen. Lapunk szombati, Perem cí­mű mellékletében technikai hiba miatt tévesen je­lent meg az 1996-os OTKA-támogatás egyik adata. A számsor helyesen: Borsod: 31 572 000 Ft, Hajdú: 128 682 000 Ft, Szabolcs: 5 717 000 Ft. A hibáért olvasóink elnézését kéijük. Hirdetés­az Eszak-Magyarország szerkesztősége számítógépes tördelőt keres, aki színvonalas munkával képes hozzájárulni a lap igényes tipográfiai és grafikai megjelenéséhez. Elsősorban olyan (iatalok jelentkezését várjuk, akik ezen a területen már rendelkeznek bizonyos alapismeretekkel, és szívesen vállalják tudásuk fejlesztését a lap igényei szerint. Azok pályázhatnak, akik rendelkeznek- legalább érettségivel,- alapfokú általános számítástechnikai ismeretekkel,- legalább alapfokú jártassággal a kiadványszerkesztésben. A pályázatok elbírálásánál előnyt jelent- Macintosh-ísmeret,- a QuarkXPress, a Photoshop, a FreeHand és az Adobe Illustrator szoftverek ismerete,- alapfokú angol nyelvismeret. A nyertes pályázót teljes munkaidőben, határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatjuk. Fizetés megállapodás szerint. A pályázatokat (szakmai önéletrajz; iskolai, tanfolyami bizonyítványok másolata; esetleg az eddigi munkákból összeállított kollekció) levélben kell benyújtani, legkésőbb 1997. december 1-ig. Postacím: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3501 Miskolc, Pf. 351. Az anyagok személyesen is leadhatók a szerkesztőség titkárságán: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15., II. em. 202. szoba. A borítékra, kérjük, írják rá: „Tördelő". Emberére talált Tevje, a tejesember A Hegedűs a háztetőn című musical bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház bemu­tatójára készült színlapok, plakátok, meghívók is bizonyítják, hogy a - Sólem Aléchem jiddis író könyve alapján született - Hegedűs a háztetőn cí­mű musical amerikai jogtulajdonosai figyelemmel kísérik, mi történik az 1964-es New York-i ősbe­mutató óta a népszerű színpadi művel. Ha arra is kiterjed az engedélyezők figyelme, hogy mennyire tér el az újabb rendezés az eredetitől, nyugtázhat­ják: semmi különösebb újítás, átigazítás, újraértel­mezés nem történt. És azt is örömmel állapíthat­ják meg: emberére talált Tevje, a tejesember. Sze­gedi Dezső sem „írja” újra a szerepet, „csak” meg­mutatja a benne rejlő emberi gazdagságot, mély­séget, tisztaságot. Horváth Péter rendező sem­mi egyebet nem tett, mint színpadra állította a Hege­dűs a háztetőn című musi­calt. Nem formálta saját ké­pére a történetet. Nem kó­dolt titkos üzeneteket a megváltoztatott hangsú­lyokba. Nem akart meg­hökkenteni. Nem használt idézőjeleket. Nem kell azon törnünk a fejünket, hogy mit is akart mondani a ren­dező. De ha mégis felismer­nénk valami rá jellemző üzenetet, akkor ez az alázat - a szerzők, a színészek, a színpad alázatos szolgálata. Ha Tevje után szabadon meggondoljuk: ez az egy­szerűbb. Elég jól megírt, többszörösen kipróbált da­rab ez ahhoz, hogy biztos legyen a siker. Másrészt persze, nem bújhat amögé senki: „én így gondolom...”, „az én értelmezésemben.. „számomra azt üzeni...” Vi­szont, ha az elődök nyom­dokain halad, kiteszi magát az összehasonlítgatásnak. Mindazonáltal be kell lát­nunk - ha láttuk - ez az előadás őrzi ugyan a hagyo­mányokat, mégis újként hat, eredeti élményt ad. A főszerep Szegedi De­zsőé. Nem azért, mert rá­osztották a tejesember sze­repét, hanem mert olyan színész, aki úgy beszél, mintha a saját mondatait mondaná a színpadon, úgy énekel, mintha a saját ke­serűsége, öröme, derűje hozná ki belőle a dalt. Ö Tevje, aki tudja, mit jelent szegényen is becsületesen élni, a megaláztatások el­lenére is felemelt fővel jár­ni, a sok csúfság között is meglátni a szépet... Persze, Teyjét is csak a környezetével együtt is­merjük meg igazán, és Szegedi Dezső sincs egye­dül a színpadon. A közvet­len „családtagok” társak is. Seres Ildikó Goldéje - bár valóságban fiatal még erre a szerepre - nagyon jó anya, és nagyon jó feleség. Az öt lányuk közül férjet találó három legnagyobb három különböző karak­ter. Cejtel (Zborovszky Andrea), a huncut moso- lyú legidősebb lány - je­gyesével együtt (Motel - Kardos Róbert) szelíden kéri apja engedélyét ah­hoz, hogy azzal élhessen, akit szeret. Hódéi (Kovács Vanda) már önérzetesebb, választottjához illő (Per­esik - Vida Péter) határo­zottsággal áll ki döntésük mellett. A legzárkózottabb Chava (Major Melinda) engedély és áldás nélkül, szökve hagyja el a szülői házat, hogy az orosz fiú (Fegyka - Hevér Gábor) felesége lehessen. A falu, a zsidó közösség jellegzetes figurái: Jente, a Középen a családra áldást kérő Golde (Seres Ildikó) és Tevje (Szegedi Dezső) Fotó: Dobos Klára házasságszerző (Horváth Zsuzsa) és a rabbi (Csapó János) is jól felismerhető egyéniségek. Idesorolhat­nánk a mészárost is, csak Puskás Tivadar szándéka, tehetsége ellenére sem tud olyan öreg, olyan vissza­taszító lenni, mint ahogy a szerepe megkívánná. Ugyanígy a Varga Gyula által megformált csendbiz­tostól sem riadunk meg. Egyáltalán nem érezni azt a fenyegetettséget, amiben ez a zsidó közösség élhet. Az első összetűzéskor, amikor a kocsmai jelenet­ben szembe keiül egymás­sal a két nép, szám szerint is lényegesen többen van­nak azok, aldk a kisebbsé­get képviselik. A hagyományaikhoz olyan nagyon ragaszkodó anatevkaiakat úgy öltöztet­te fel Zeke Edit jelmezter­vező, ahogy a zsidó szokás megkívánja. Nem esett túl­zásokba, nem árasztotta el a színpadot fekete kalapos, fekete kabátos, hosszú paje- szes férfiakkal, de ha nem is így jelenik meg minden­ki, a legfontosabb attribú­tumokat viselik. Ugyanígy a kellékek is igazodnak a hagyományhoz. Az esküvőt természetesen sátor alatt tartják, menórát kapnak ajándékba a fiatal házasok. Az ünnepi asztalon .meg­gyújtják á gyertyát. Égnek a gyertyák! Bizonyos dol­gok valóságosak, más ese­tekben viszont - nem tudni miért - csak úgy tesznek, mintha... Üres üvegeket szolgálnak fel a kocsmában. A vödörben sincs víz. Ez ön­magában nem lenne zava­ró, hiszen a színész képes úgy kitölteni a semmit, mintha bor lenne. Tud inni az üres vödörből, ki is tudja loccsintani a fölösleget, de ez a víz nem loccsan. A díszletektől sem vár­ható el a teljes megfelelés, de az igen, hogy célszerű legyen. Zeke Edit forgó­színpadra épített helyszí­nei kissé bonyolultnak, át­tekinthetetlennek tűnnek. Időnként a szereplők arra kényszerülnek, hogy' olda­lazva keriilgessék a díszle­teket. A színpadi mozgást, a váltásokat persze meg­könnyíti a zene. A színház zenekarát Szarka György, illetve Rácz Márton ve­zényli. A zenészek, a kar­mesterek odafigyelnek mindarra, ami a színpa­don történik, szépén szol­gálják az előadást. Bár egy-egy gyengébb, bizony­talanabb hangú színész­nek többet segíthetnének, olyankor „elnyomhatnák” egy kicsit az éneket. Mindazonáltal - vissza­térve Tevje furfangos okoskodásaihoz - nem olyan könnyű a háztetőn hegedülni. Lássuk be: elég veszélyes vállalkozás. Ha tegyük fel, minden simán menne, észre sem vennék, hogy ez az egész milyen nehéz - és milyen szép. Béres-képtár vagy Béres-terem? Sárospatak (ÉM) - Ismét téma lesz a sárospataki közgyűlésen, hogy elnevez- zék-e Béres Ferencről a Sárospataki Képtárat, vagy sem. A város képviselő­testülete már szeptember végi ülésén is foglalkozott a kérdéssel. Ám döntés ak­kor sem született - ahogy néni születhet ma sem, hiszen a képtár megyei keze­lésben lévő intézmény, Sárospataknak csak javaslattevő joga van. Ködöböcz József, a Pataki Diákok Sá­rospataki Baráti Körének elnöke kérte a város vezetőit, javasolják a megyei köz­gyűlésnek, hogy a Sárospataki Képtár „Béres Ferenc Képtár” legyen. A képvi­selő-testülethez írott levelében hosszan indokolja is, miért. (Nemrégiben la­punkban is közreadtuk az érveket.) Ez­zel a véleménnyel szemben áll Veres László, a Herman Ottó Múzeum igazga­tójának javaslata, aki viszont - bár elis­meri az énekművész pataki kötődését, önzetlen városszeretetét - úgy gondolja, legyen a képtárnak egy terme, amely Béres-terem elnevezéssel Béres Ferenc emlékét őrzi. Színes grafikák Putnok (ÉM) - Doniján Józsefet (1907-1994) úgy értékeli a nemzetközi szakirodalom, mint a szí­nes grafika technikájának megújítóját. Amint Végvá­ri Lajos művészettörténész írta róla: „Kérlelhetetlen pontosság, céltudatos kivi­telezés és sokfelé irányuló gazdag képzelet jellemzik a világhírűvé lett mester tevékenységét. Nemcsak művészetére jellemző a többféle megközelítés, ha­nem egész életútjára, re­génybe illő, eseményekben gazdag életére, amelynek során az emberi lét sokféle státusát, lehetőségét való­sította meg.” A putnoki Holló László Galériában november 26- án, szerdán délután fél 5- kor nyíló Domján-kiállí- tást is Végvári professzor ajánlja az érdeklődők fi­gyelmébe. A megnyitón közreműködnek: Balogh Anita és Balogh Rita. Nyílt napok Miskolc (ÉM) - A Zrínyi Ilona Gimnázium nyílt na­pot tart a vidéki általános iskolások 8. osztályos ta­nulói részére november 26-án, szerdán reggel fél 8-tól, a miskolci általános iskolások részére novem­ber 27-én, csütörtökön reg­gel fél 8-tól. Az iskola igaz­gatója november 27-én délután 5 órától részletes felvilágosítást ad az érdek­lődő szülőknek. * Nyílt napokra váiják az ér­deklődő középiskolásokat a Miskolci Bölcsész Egyesü­letben (Vasgyári út 18.) no­vember 24. és december 1. között. A diákok megismer­kedhetnek a különböző szakokkal, a tanárokkal, az egyesület pedagógiai irány­elveivel. Bővebb információ a (46) 401-511/702-es tele- íbnszámon kérhető. Költözne a kiállítás Miskolc (ÉM) - A lillafüredi Palotaszálló történetét fel­dolgozó kiállítás december 15-ig látható Miskolcon a Kós- házban. Az anyag összeállítója, Balogh Sándor, a bükki üveghuták múzeumának vezetője felajánlja gyűjtemé­nyét azon érdeklődők részére, akik bemutatóhelyet tud­nak biztosítani a tárlatnak. Balogh Sándor a (46) 372- 134-es telefonszámon váija az érdeklődők jelentkezését. A gálára a zsűri „kéri fel” a táncosokat Miskolc (ÉM - Hl) - Miért nem léphettek fel a miskol­ci Lazúr KTSE két kategó­riában is második helye­zést elért csapatai a XXIII. Nemzetközi Formáciős Táncfesztivál gáláján? - kérdezte tegnap számos ol­vasónk. Többen úgy vélték, ennek az az oka, hogy a szervező, az Ifjúsági és Szabadidő Ház (ISZH) saját csapatának, a Köd- mönnek nem akar konkurenciát, ezért mellőzték a másik miskolci tánccsoportot. Lengyel Emese, az ISZH munkatársa elmondta, erről szó sincs, és nem is lehet, mivel a gálaműsor előre elkészített forgatókönyv szerint áll össze, a fellépő csoporto­kat nem ök, hanem a zsűri tagjai jelölik ki. A Lazúr KTSE társasági táncok kategóriájában és junior kategóriában is második helyezést ért el. A gálaműsor kifüggesztett programjában azonban hiába keresték magukat, nem szerepeltek a fellé­pők között. Ott voltak viszont olyan csoportok, akik harmadik, negyedik helyen végeztek - mond­ta Szabó Emőke, a Lazúr KTSE elnöke. Mint mondta, sem számukra, sem a szülök, sem a tánccsoportért szurkolók számara nem volt egyér­telmű, mi alapján állították össze a műsort. Ügy érezték, méltánytalan, hogy csapatuk nem mutat­hatta meg magát a gála nézőközönségének. A gálaműsor összeállításában nem vettek, es nem is vehettek figyelembe semmiféle személyes jellegű szempontot, szögezte le Lengyel Emese, az ISZH munkatársa, a verseny miskolci szervezője. Mint mondta, a gálán a kategóriánkénti bajnok- csapatok és a meghívott vendégek mellett a külön­díjasok lépnek fel. A forgatókönyvben előre feltün­tetik a kategóriákat és a kiilöndíjakat. A csapatok nevét természetesen csak a zsűri döntése után tudják beírni. A különdíjakról is a zsűri dönt, nem a szervezők, hangsúlyozta. A gálaműsorba tehát úgy került be harmadik-és negyedik helyezett csa­pat, hogy produkciójukkal különdijat nyertek.

Next

/
Thumbnails
Contents