Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-01 / 255. szám
Uú ^ ÉM-Hétvége - ^ ’i, Ak?<x:: INTERJÚ - KUCKÓ 97. November l*f Szombat □ Dobos Klára Nem minden tigris olyan barátságos, mint amelyik a Százholdas pagonyban lakik. Persze ő leginkább csak „csíkjaiban” hasonlít fajtársaihoz. Milne azonban lelket is írt Tigrisnek. Ha eljutott hozzá a hír, bizonyára szégyelli is magát cirkuszi kollégája miatt, aki Vecsésen nemrégiben „elkapott” egy férfit. Pedig aligha ő a felelős... • Nem az állat a hibás. Sajnos, vannak emberek, akik azt hiszik, ezek házimacskák. Pedig nem. Vadállatok, és azok is maradnak. Ez „törzskönyvileg” bennük van. Ha én álltam volna úgy a ketrecnél, hogy elér az állat, engem is elkap. Ahhoz pedig, hogy három kisgyerekkel odamenjen hozzájuk valaki, már valami másnak is kell lenni a fejében. Apuka meg akarta mutatni a gyerekeknek, milyen aranyosak. Milyen felelőtlen szülő az ilyen?! Nagy szerencséje volt, mert megvan a két keze... - mondja Donnert Károly Jászai-díjas, érdemes művész, aki évtizedek óta foglalkozik tigrisekkel. □ Ön mikor kezdett „cirkuszolni”? • Artista családban születtem. Idomárokat persze nem gyermekkorban nevelnek, így artistaként dolgoztam 1976-ig. Ugráltam a lovon, zsonglőrködtem. De igazából már ekkor is tigrisekről álmodoztam. A szüleim azonban sokáig tiltakoztak ez ellen. Végül mégis segítettek beszerezni az állatokat. □ Kapott néhány tigrist karácsonyra? • Majdnem. Kaptam egyet apukámtól, ő a fővárosi állatkertből vásárolta. Én meg vettem még négyet Németországban. □ Kölykök voltak? • Igen. Picikék, illetve egyévesek, de még azok is kölykök. □A mostaniak már nem a régiek?! • Nem. De az első csapat folytatása. Születnek, halnak, amelyik nem válik be, azt leadjuk az állatkertnek. A je- p-'A'-q—PWrgBW lenlegi tigriseim közül a legidő- [ ÍM ; sebb is itt született nálam, és [ í-’-pF mór 18 éves elmúlt. Most tíz állattal dolgozom, ebből három szibériai, egy félszibériai a jászberényi állatkertből, a többi bengáli. □ Vem iskolája az állatszelídítésnek? , ' .11 • Nincs. És egyik szülő sem ’trira akaija, hogy ezt a foglalkozást válassza a gyerek. Anyám a legnagyobb ellenzőm a mai napig is. Nem is nagyon nézi meg a számot. Szereti az állatokat, imádja őket, a tigriseket is eteti, ápolja, ha kicsik vannak, meg szeretné enni... QHaa lányának most hirtelen eszébe jutna, hogy jegesmedvékkel vagy oroszlánokkal szeretne foglalkozni, mit mondana? • Erősen tiltakoznék. De ha megengedném, akkor sem lenne könnyű összeszednie az állatokat, hiszen az állatvédelmi törvény most már előírja, hogy vadállatot beszerezni csak áDatkertből lehet, igazoltan. Nehéz lenne találni mondjuk hát jegesmedvét... De Ha annyira önfejű a lányom, mint én voltam, ha akarja, úgyis megcsinálja... Nehéz állatokkal dolgozni. Egész embert kíván. Állandóan itt kell lenni velük, ápolni, szeretni, tanítani őket... Apukám sokféle állattal dolgozott, főleg lovakkal. Mellette tanultam meg én is a szakma csínját-bínját. Aztán a továbbiakban erre az alapra építettem. Igazándiból az állattal együtt lehet megtanulni, mit és hogyan. Mire elmúlik a húsz év, már tudjuk, ezt így kell, ezt úgy, akkor már gyorsabban mennek a dolgok. De tulajdonképpen a mai napig sem tudom, hogyan kell idomítani. Hiszen minden állat külön karakter. Egyik hagyja magát úgy kezeim, Beszélgetés Donnert Károly Jászai-díjas állatszelídítővel Akinek tigrisek a munkatársai ahogy azt én képzelem el, a másik meg nem hagyja. Aztán jön a türelem, az idő, az idő, az idő... □ A közhiedelemben a verés hozzátartozik az idomítás alapjaihoz. Szükség van erre? • Égy háromszáz kilós állatot nem lehet megverni. És főleg, hogyha vadállat. Visszaadja! Az csak tévhit, hogy veréssel lehet idomítani. Rá lehet húzni a fenekére, addig, amíg azt ő hagyja. De ezért is meg tud sértődni rendesen. Úgy, hogy már el se fogadja a húst. Sőt, ha mással csináltatom azt a feladatot, ami az „övé”, azon is megsértődik. Vagy akkor is, ha a másikhoz szebben szólok. Hihetetlen, de így van. Féltékenyek. □ És akkor nem dolgoznak egy hétig... • Dolgozni dolgoznak. □ Persze, a munka „becsület dolga”... Ki lehet őket ilyenkor engesztelni? • Ki. De vigyázni kell velük, mert elég könnyen változik a hangulatuk. □ Mi a teendő: simogatás? Egy darab hús? • Nem nagyon lehet simogatni a tigriseket. Az elején én is úgy gondoltam, jaj, milyen aranyos, megsimogatom... □ Cica... • Nem cica az! Előfordult, hogy úgy nyúlt hozzám, hogy majdnem rossz vége lett. Akkor azt gondoltam, na ezt abbahagyjuk, mert nem játék. Amelyik lovagol, az kezesebb, mint a többi, de neki is csak a hátát simogathatom, kellő óvatossággal. üAkölyköket sem „babusgatja”? • Nem. Ha a kényszer rávisz minket, mert az anyja nem fogadja el, vagy ha már akkora, hogy pórázra lehet venni, azért . eljátszom velük, mert csodálatos jószágok. Van olyan is, mikor otthon tényleg kint vannak a kertben. □ És ki van írva a kapura: Vigyázz, a tigris harap?! • Nem, hiszen csak a piciket engedjük ki, ők nem jelentenek nagy veszélyt az emberekre. A fákra annál többet, azokat teljesen tönkreteszik a körmeik erősítése címén. □ A Magyar Nemzeti Cirkuszban, amellyel most járja az országot, jegesmedvés szám is van. Nem tűnik egy kicsit butusnak az a nagy, lomha jószág? • Nem. Alapvetően egyik állat sem buta. Ä medvét azonban nem szeretem, mert sunyi. Abszolút nem mutatja, ha támadni akar. Mire az ember észreveszi a szándékát, már régen baj van. Gyönyörű, szép állat, de én nem kívánok vele dolgozni. Az egyik cirkusznál, széttépték az idomárlányt a jegesmedvék... Azt viszont állítom, hogy a tigris nagyon intelligens. □ De azért ők sem jelentenek túl nagy biztonságot! • Néha nagyon nehéz velük. Párzási időszakban például idegesebbek, morgósabbak. De már annyira összeszoktunk, hogy ismerjük egymást kívülről. Hiszen a nap 24 órájában együtt vagyunk. □ Nem sajnálja őket egy kicsit, hogy ott vannak a ketrecben egész nap? Elég szűk hely... • El tudnám képzelni, hogy volna őserdőszerű parkom, és ott szabadon élnének... Hogy így alakult, talán nem is a mi hibánk. Csak az élet úgy hozta, hogy mi vagyunk benne. Mint ahogy nagyon sok állat, amit az ember megpróbál megszelídíteni, háziállattá tenni, a nyakán marad, mert hova teszi vissza?! Ezek a tigrisek nem is tudják, milyen az őserdő. Már nem tudnának ott megélni. □ A vadászösztön csak nem halt ki belőlük?! • Persze, tudnának vadászni: minket, embereket az utcán. Vagy beteg állatot. De hogy mondjuk hogyan kell egy zebrát elkapni a szabadban, annak már nem ismeri a technikáját. Tud ő ölni, de igazából már nincs meg benne a vadászösztön. □ Ezért mert arra vállalkozni, hogy összeszoktasson egy lovat és egy tigrist? • Ez nem nekem jutott eszembe. Azt hiszem, a cirkuszban már nem lehet újat kitalálni. Régen is lovagolt oroszlán vagy tigris. De általában nem tartott sokáig a „barátság”. Ez nyilván a két állattól is függött. Egy ló megmaradt nálunk abból az időből, mikor még én lovaztam. De úgy gondoltam, már nem én ugrálok, ugráljon a tigris, neki négy lába van. Komoly szoktató munka előzte meg a szereplést, és nagyon kell vigyázni. De szépen csinálják. □ Azért a lóban biztosan van némi félelem... • Semmi. Sőt, amennyire buta és szemtelen, bele is harapna a tigrisbe. Sokszor, amikor a porondon körbe- körbe sétálunk, azért tartom a tigris és a ló közé a pálcát, hogy a ló neki ne ugorjon a vadállatnak. A közönség azt hiszi, a tigris veszélyesebb. Mekkorát téved! □ Nem átkozza néha, hogy cirkuszos dinasztiába született? Nem vágyik egy kis nyugalomra, kertesházra egy-két kutyával? • Természetesen előfordul, hogy elege van az embernek a cirkuszból. Ha térdig érő sár van, és ki kell húzni a kocsikat, menni, megint sátrat verni... Bizony komoly, kemény munka ez. Egyébként meg azzal az egy-két kutyával is baj van... De az állatok hozzátartoznak az ember életéhez. Minden harmadik lakásban biztos, hogy van állat. Valami. Ha más nem, bolha. Üzenet a Kuckóból I Könyves kérdések Ezt az összeállítást minden szombaton nektek, gyerekeknek szánjuk. Küldünk találós kérdéseket, játékos feladványokat, de mindezek mellett feladatokat is adunk. Játsszatok velünk! Ezen a héten a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent A világ 7 csodája című könyvet sorsoljuk ki azok között, akik helyesen válaszolnak a könyvvel kapcsolatos kérdésekre. (Cím: 3501 Miskolc, Pf.: 351. A borítékra írjátok rá: „Kuckó”). Beküldési határidő: 'ti november 6.. UCrrKjCLM Előző heti rejtvényünk » u szerencsés nyertese: Zjj Nyereményét, a Mi történik, amikor... ? című kötetet szerkesztőségünk titkárságán veheti át (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. II. emelet). Hét részlet híján kétszer ugyanaz Kiss Gergely rajza Eredetileg a törökök tenyésztették ki a tulipánok legszebb példányait. A turbán alakú virágok még az igazhitűek fejfedőjének formáját is idézték. A régi magyar nyelven tulipántnak nevezett virág őshazája Türkménia volt, és csak 1562-ben jutott el először Hollandiába. A követkeTudod-e? Hogyan lett holland a tulipán? ző évszázadban viszont a tulipántermesztés valóságos tébollyá alakult. 1634 és 1637 között az értékesebb hagymákkal úgy spekuláltak a hollandusok, mint manapság a részvényekkel. Volt olyan eset is, amikor 4000 dollárért cserélt gazdát egy tulipánhagyma! Akik helyesen válaszolnak „csodás” kérdéseinkre, azok közül a legszerencsésebb jutalmul kapja A világ 7 csodája című kötetet. Akik pedig szeretnék megvenni a könyvet, a Magyar Könyvklub miskolci boltjában (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.) megtalálják. 1. Melyik folyó mellett találjuk Khufu fáraó piramisát? 2. Babilon városának legfőbb nevezetességei a függőkertek voltak. Melyik folyó paliján épült a város? A VILÁG m m ■ az Okoki, a hö/ípk««« ÍS A MOD€RN VílÁO 5x7 CM>t>Á|A 3. Hogy hívják azt a szigetet, ahol felépült - Kr. e. 280 táján - a híres alexandriai világítótorony? Szlovák találós kérdések Ismerek egy olyan bikát, van rajta vagy negyven kabát, aki mind leszedi róla, lesz elég sírnivalója. (muüSvjj) Nyáron mindig bundában, télen mindig pucéran. (aiCuajzsar)) Négy szeme, hat lába, egy farka, két szája. (snno/ v s? p] y) Vasmadár a posztót bújja, Kenderfarkát messze húzza. (vuupo sä nji) Melyik a legerősebb betű? Cljp uoqpj uioupq juaui ‘ iuí zy) HBK g m/w //viliül »Jj^8a^M^S8wSagg«g>/; fCS« W*j •'?{■,$&£''& 'WímWí
