Észak-Magyarország, 1997. november (53. évfolyam, 255-279. szám)

1997-11-08 / 261. szám

Szállni jó. Száll a pihe a levegőben, száll a költő fan­táziája, és szállna a régió polgára is, ha nem kellene előtte 200-300 kilométert zötykölőd- nie, amíg elér a Ferihegyre. Ha a magyar nem száll, mit várhatunk a külfölditől? Az üzletembertől, a gyógyturistától vagy az egyszerű kíváncsiskodótól? Elrepül majd Ferihegyig, hogy utána 200-300 kilométert keleti irányba zötykölőd- jön? A külföldi, főleg, ha tőlünk nyu­gatra él, nem repül el Ferihegyig. Elvégre ö nem „mazochizmus”. Ha már szállni támad kedve, Mallorca, Trinidad, Malayzia és a Délj-sark felé veszi az irányt, ahol mindig kék az ég, és ágyékkötős, kagylófüzéres lányok legyezői teszik kellemessé a levegőt. Pedig szél errefelé is van, jó sok, csak úgy kavarja a port... AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, A KELET-MAGYARORSZÁG ÉS A HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ MELLÉKLETE I „Kettészakad az ország” fogalmazódik meg egyre erőteljesebben a Kárpát-medence fejlődési távla­ta. A lemaradó keleti térség legnagyobb prob­lémája megközelíthetetlensége. Ennek felszá­molásában fontos szerep juthat(na) a légi közlekedésnek. A Perem összeállítása három megye repülőtereinek helyzetéről és a hozzájuk kapcsolódó fejlesztési elképzelésekről ad képet. A két és fél kilométeres, negyven méter széles felújított leszállópálya a legnagyobb utasszállító gépek kivételével minden géptípus foga­dására alkalmas, a pálya korszerű világítást kapott, kialakították, illetve korszerűsítették az utasforgalmi épületet, megszervezték az (egye­lőre) eseti vám- és útlevélvizsgála­tot. A főként önkormányzati fejlesz­téseknek köszönhetően a tavaly 1347 leszállást és 1358 utast regisztráló reptér már ma is alkalmas arra, hogy a mostaninál jóval intenzívebben részesedjék a nemzetközi, illetve hazai légi forgalomból. Jó lehetőség lenne arra (hisz a vámszabadterület, illetve a raktározási lehetőség adott), hogy a jelenleg Ferihegyre érkező légi teherforgalom (cargo) azon része, amelynek „végállomása” a régió, eleve ide irányuljon. Az is kézenfekvő lenne, hogy a környező megyék turistacsoportjait charter járatokkal közvetlenül innen repítsék a tengerparti céljuk felé. Az meg egyenesen „életbevágó" a helyi és szoboszlói gyógy-idegenforgalom számára, hogy rövid időn belül itt landoljanak (mondjuk a skandináv) gyógyulni vágyókkal a gépek, hisz sok potenciális vendég éppen azért nem jön az ország ezen tájára, mert Pestről sokat kellene autóz­ni idáig. A me­netrendszerű utasforga­lom­nak a jelenlegi légitarifák, pontosabban a mostani magyar fi­zetések mellett aligha van esélye, bár különböző cégek ezzel is próbálkoztak. Kétségkívül sokat jelentene a város presztízsének s üzleti „értékének”, ha neve szerepelne a külhoni légitár­saságok menetrendjeiben, az utazási irodák ajánlataiban. Szathmári Károly önkormányza­ti biztos az összehangolt fejlesztést tartja a legfontosabbnak. Egyrészt a fogadófeltételek további javítását - legelőször például ILS műszeres leszálló rendszer telepítését -, de a forgalom jelentős növelését, a szám­ba jöhető partnerek figyelmének felkeltését is. A különböző igények koordinálását, a szilárd alapon álló műszaki és üzleti tervek elkészítését szolgálja a repülőtér hasznosításának hosszú távú és remélhetőleg végle­gesnek tekinthető stratégiai terve, amely megjelöli a tulajdonosi sze­repvállalást, az üzemeltető feladatait, s megteremti a tőkebevonás eddigi­nél nagyobb esélyét. A szakember reméli, hogy a jelenleg az Airport Debrecen Kft. által kényszerűen „ta­karéklángon” üzemeltetett létesít­mény forgalma 2-3 éven belül jelen­tősen növekszik, és a legjobb adott­ságú vidéki repülőtér betölti valódi szerepét. A cél korszerű nemzetközi köz­forgalmú kereskedelmi repülőtér, amely jelentősen növelheti a régió üzleti és idegenforgalmi vonzerejét. Ennek örülnének a „szomszéd­ban", Hajdúszoboszlón is. ahol ugyan kiváló adottságokkal ren­delkező füves repülőtér üzemel, de Vincze Ferenc jegyző szerint a tulaj­donos önkormányzat továbbra is sportcélokra kívánja bérbe adni. Bár manapság is érkeznek kisebb utas­gépekkel fürdővendégek, a szobosz- lóiak inkább abban reménykednek, hogy a debreceni repülőtér igazi szerephez jut. Ott ugyanis nemzet­közi színvonalon tudnák fogadni azokat a reménybeli szoboszlói ven­dégeket is, akiket ma a sokszor körülményes, kényelmetlen utazás tart távol a fürdővárostól. T. Szűcs József Már több mint hat esztendeje a korábbi állapotokhoz képest szinte csend honol a debreceni repülőtér környékén. A hazánk légterében ideiglenesen repkedő szovjet had­sereg talán legnagyobb magyaror­szági bázisán sokáig tömegesen közlekedtek a sugárhajtású vadász­gépek. és csak lakossági tiltakozás­ra voltak hajlandók gyakorlatozá­sukat bizonyos napszakokra korlá­tozni. A cívis város önkormányzata 1994-ben az akkori KVSZ-től vásárolta meg a 460 hektáros komplexumot. Sokan állítják, hogy akár ingyen is ho lehetett volna jutni a területhez, ha vár­nak egy kicsit, hiszen az összes többi volt szov­jet katonai objektumot in­gyen kapták meg az érintett önkormányzatok. Igen ám - véli a másik fél - . de Debrecen mégiscsak hozzájutott egy (némi fejlesztéssel) használható létesítményhez. Ráadásul Debre­cennek, illetve részben a keleti régió­nak perspektivikusan ez a reptér az egyetlen komoly versenyképes (vagy azzá tehető) „infrastrukturális aduja” a külföldi beruházásokért a fejlet­tebb országrészekkel folytatott versenyben. A nyíregyházi repülőtér sorsa kulcs­kérdés nemcsak a város, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fej­lődésének szempontjából is, de a tu­lajdonviszonyok rendezetlensége, illetve vitatott volta miatt még nem tudni, valóra válnak-e, s mikor a helyi elkép­zelések. 1927-ben a város közgyűlése 50 évre bérbe adta a föld­terü­letet. a polgári és a sportrepülők használták. Idővel 600 méteres kifutópálya épült, a MÉM használatá­ban mintegy 90 hektáros terület volt. 1989-ben a városi tanács 45 hektáros területet vásárolt a reptér bővítésére, ami azóta is városi tulajdon, miképp a kifutópálya újabb 400 méteres szakasza. Giba Tamás, Nyíregyháza alpol­gármestere elmondta: az országos fejlesztési kon­cepció regionális repülő­térnek jelölte ki a „középkategóriájú” létesítményt, ahol a Fokker 50-esek is le tudnak szállni. A megye nagy fáj­dalma, hogy a nem­zetközi minősítése nincs meg. A feltételek megte­remtése beruházásokat igényel. Jelenleg hármas tulajdonviszonyok jellemzik a nyíregyházi repülőteret. Az egyik kristálytiszta: a városé. Mintegy két hektár, a csarnok és a raktár (a volt MHSZ vagyontest) a Légisport Egyesület használatában van, azonban ezt visszakérte az ön- kormányzat, vélhetően meg is kapja. A harmadik rész a neuralgikus pont: 89 hektár és 600 méter kifutópálya­szakasz kvázi állami tulajdon az irányítótoronnyal és a kiszolgáló épületekkel együtt, ez ma a 100%-os állami tulajdonban lévő Air Service Rt. könyveiben szerepel, oda appor­Borsod-Abaúj-Zemplénben két lé­gikikötőt tartanak számon. Az egyik a Miskolc északi határán fekvő, egykor a Magyar Honvédelmi Szö­vetség birtokolta repülőtér. A sport­célú ingatlanként bejegyzett állami tulajdonú légikikötő a rendszer- váltást követően a Kincstári Vagyo­ni Igazgatóság kezelésébe, illetve a magát MHSZ-jogutódnak valló Borsod Megyei Aero Club haszná­latába került. A száraz időben 15 tonnás gépek fogadására is alkalmas, két - 800, illetve 850 méter hosszú, 100-100 méter széles - füves kifu­tópályával. valamint a légi közleke­dést kiszolgáló építményekkel és technikai berendezésekkel rendel­kező ingatlan tulajdonjogának (té­rítésmentes) megszerzéséért három pályázat érkezett tavaly decemberig. Birtokon belül szeretne kerülni az Aero Club; jelentkezett a tulajdonért Miskolc városa, valamint - mivel a 129 hektáros ingatlanból 54 hek­tárnyi rész közigazgatási terüle­tükhöz tartozik - a várossal határos Szirmabesenyő önkormányzata is. A miskolci önkormányzat légügyi elképzelései '91-ig nyúlnak vissza: tervek készültek arról, miként lehetne a város repülőterét bekap­csolni a nemzetközi légi forgalomba. Az ehhez szükséges fejlesztéshez azonban milliárdokra lett volna szük­ség. Váradi Béla, a polgármesteri hivatal szakreferense elmondja: a fejlesztésekről - amely felett a repü­lőtér menedzselésével, esetleges pá­lyázati pénzek megszerzésével az önkormányzat mintegy védnökséget vállalna - gondolkodni csak a tulaj­donjog tisztázódása után lehet. Borsod: egy kicsi, egy nagy A légikikötő működtetésében ta­pasztalatokat szerzett repülőtér­vezető. Juhász Tibor szerint a mis­kolci fű maximálisan alkalmas a belföldi légi közlekedésre. A nyári időszakban regisztrált heti két-három gépes forgalmat tekintve az alka­lomszerű kisgépes vagy üzleti repülések nem igénylik sem a több százmillióba kerülő betonos kifu­tópályákat. sem pedig a földi rádió­navigációs berendezéseket. Véle­ménye a számos kis repülőtér kudarcba fulladt üzleti próbálkozását látva (árufuvarozás, gyorspostaszol­gálat stb.) az, hogy a repüléssel nem lehet profitot termelni. Hozzáteszi azonban: a megyében még nem hiú­sult meg üzlet amiatt, mert külföldi üzletemberek nem tudtak repülővel leszállni Miskolcon. A kereskedelmi és személyforga­lom szempontjából értékesebb le­hetne a Mezőkövesd melletti, 600 hektárnyi területen fekvő, 3500 méter hosszú, 80 méter széles beton guru 1 ópály áva 1. összekötőpályákkal. üzemanyag-tárolókkal és ipari vágánnyal rendelkező, stratégiai tar­talékként jegyzett volt szovjet kato­nai légibázis. A közel hét éve kihasz­nálatlanul álló, értékes navigációs berendezéseitől megfosztott, ám katonai századdal védett létesítmény a Honvédelmi Minisztérium fennha­tósága alá tartozik. A milliárdos nagyságrendű értéket képviselő re­pülőteret viszonylag csekély ráfor­dítással működőképessé lehetne ten­ni. A hasznosításban katalizátorsze­repet vállalna a mezőkövesdi önkor­mányzat, amennyiben a honvédség a létesítmény kezelését hosszú távon átengedné - közli Halmai Gyula, Mezőkövesd bolgármesterének szak- tanácsadója. Az állami vagyon versenyen kívüli eladását a Pénzügyminiszté­rium nem engedélyezi. Asztalos Kál­mán, a HM infrastrukturális fő­osztályának vezetője elmondta: hoz­zájárultak ahhoz, hogy a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei közgyűlés felügyeletével a repülőtér hasz­nosításán gondolkozzék a régió. Méhes László tálták. Az ÁPV Rt. döntött a cég egyszerűsített privatizációjáról, ami a kaposvári, a budaörsi és a nyíregy­házi repülőteret érinti. Szabolcs: tulajdonvlta A megyei és a nyíregyházi önkor­mányzat egyöntetű álláspontja szerint ez a földterület sosem volt állami tulajdon, így az apportálás jogalapot nélkülöző, ezért a cégbe­jegyzést a bíróságon megtámadta a város. Félő. hogy a privatizáció kö­vetkezményeként. mivel az AS jelen­tős adósságállománnyal rendelkezik, a nyíregyházi repülőteret teljesen elsorvasztják, értéktelenné teszik. Nemzetközi forgalom lebonyolítá­sára alkalmas, regionális kisrepülő- teret akarnak működtetni a helybe­liek, de nem a nagyobb debreceni konkurenciájaként. A lényeg: mű­ködő repülőtér legyen itt, elősegítve a térség fejlődését. Kováís Dénes IÁ..I II .1 .1. ..... ................. Ó riásgép Debrecenben Fotó: iklódy János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents