Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-29 / 252. szám

Szabaddá vált a taneszközök piaca Százhatvanhét kiállító a Hungarodidact '97 szakvásáron Budapest (MTI) - A negyedik al­kalommal megrendezett Hunga­rodidact Nemzetközi Oktatási, Oktatástechnikai és Képzési Szakkiállítást Magyar Bálint művelődési és közoktatási mi­niszter nyitotta meg kedden a Kőbányai Vásárközpontban. A taneszközök, a továbbtanulás, valamint a képzés és továbbkép­zés világát bemutató négynapos rendezvényen 167 kiállító vesz részt. Az eseményt szakmai programok, valamint több na­pon át tartó multimédia Work­shop kíséri.- Amikor oktatási reformokban gon­dolkodunk, akkor ma már közhely­nek számít, hogy a tudás szerkezete, jellege és minősége hihetetlen gyor­sasággal változik. Ez magától értető­dővé teszi azt is, hogy a tudásátadás eszközeinek, technikáinak és eljárá­sainak is követniük kell ezt az átala­kulást - fejtette ki megnyitójában Magyar Bálint. Rámutatott: Magyar- országon nem olyan régóta beszélhe­tünk az oktatási eszközök és segéd­anyagok piacáról. Ennek léte egyben azt is jelenti, hogy szabadság van, hiszen 1989-90 óta az iskolák gya­korlatilag szabadon választhatják meg tankönyveiket, segédeszközei­ket, azt, hogy ezek segítségével mi­ként kívánják diákjaikat oktatni. A miniszter hangoztatta: a tankönyv- kiadás és a taneszközgyártás piaca liberalizálódott, szabaddá és nyitot­tá vált, ami egyben .létrehozta az olyan rangos vásárokat is, mint a mostani Hungarodidact. Itt az ér­deklődők a felhasználók: iskolák, felsőoktatási intézmények, taná­rok, szülők, és adott esetben diákok találkozhatnak a különböző szol­gáltatókkal. Szólt arról is, hogy a NAT megszületése és bevezetése, valamint az informatikai fejlesztési program, az iskolák Internetbe tör­ténő bekapcsolása egyaránt gene­rálják a szóban forgó piac fejlődé­sét. A miniszter végezetül felhívta a figyelmet arra, hogy a tudás szer­kezetének, jellegének változása együtt jár a munkaerőpiac gyors átalakulásával. Eszperantóul Miskolc (ÉM) - Az Észak- Magyarországi Eszperantó Szövetség novembertől kis­csoportos - vagy levelező fonnában indít eszperantó nyelvtanfolyamot kezdők­nek, és a nyelvvizsgára elő- ké'szülő haladóknak. A szö­vetség a tanfolyamot olyan - kevés szabadidővel ren­delkező - embereknek ajánlja, akik sokat utaznak külföldre, vágj’ munkájuk­ban előnyt jelent a nyelvis­meret, ezért most szeretné­nek belekezdeni egy új ide­gen nyelv tanulásába. Ér­deklődni az alábbi telefon­számon lehet: 46/379-991, 46/344-780, vagy levélben a szövetség rímén: 3548 Mis­kolc, Pf.: 679. Áthangszerelt reneszánsz muzsika Miskolc (ÉM - DK) - A francia tekerős együt­tes néhány évvel ezelőtt már bemutatkozott Miskolcon. Azok számára, akik akkor jelen voltak a koncerten, emlékezetes marad a jel­legzetes hangzásból születő, tán’ kissé szo­katlan, ám annál izgalmasabb hangzásvilág. Az együttes tagja a jelenleg Párizsban élő Vígh András is, aki hétfőn este barátjával, Bemard Lhoste hegedűssel adott hangver­senyt az Alliance Francaise szervezésében a Csodamalom Bábszínházban. Emlékezetes marad a hangversenyt meghallgatok számái-a ez a műsor is. Egyrészt, mert igazán ka­marakoncert jellegű volt, amit sajnos az érdeklő­dők száma is erősített. Ilyenkor szokás mondani, hogy bár kislétszámú volt a közönség, de lelkes. Másrészt pedig nem mindennapi párosítás a teke­rőlant és a hegedű. A koncerten teljesen egyenran­gúan szólalt meg a két hangszer, bár a tekerő hangja a domináns. De mielőtt ez észrevehetőbbé vált volna, Vígh András mindig „visszafogta” hangszerét. A műsort is érdekesre, változatosra válogatták a zenészek. Felcsendültek reneszánsz dallamok, amelyek persze nem erre a párosításra íródtak; vá­logattak az előadók shetlandi és ír népzenét, hi­szen a tekerőlant mégiscsak népzenei hangszer; Vivaldi írt egy darabot tekerőlantra, kivételesen hegedűmentesen, ám ezzel sem sokat törődtek az előadók: Bemard Lhoste „belevont”. A legnagyobb sikert az egyiptomi arab dallamok aratták, rá­adásként is ebből „kellett” még továbbiakat meg­szólaltatniuk a zenészeknek. A fülünknek szokat­lanul hangzó, diszharmonikus motívumokra épülő, huszadik században született német muzsikán az sem segített volna, ha - ahogy azt a szerző kigon­dolta - két furulyán adják elő... Bartók viszont, ha hallotta volna két hegedűre írott darabjait ebben a hangszerelésben, „bosszankodhatna”, hogy eleve nem így csinálta. Vele együtt bosszankodhatnak azok is, akik kihagyták ezt a koncertet... (Ma este 7 órától szintén francia zenész, Cat­herine Dagois énekel a miskolci városháza díszter­mében.) Vígh András és Bemard Lhoste Fotó: Dobos Klára Weber agyonfigurázva, Mozart finoman Jonathan Brett, Wanami Takayoshi és a Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertje Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - A Mester­bérlet nyitó előadásán Weber Euryanthe nyitá­nyát, Mozart A-dür he­gedűversenyét (közre­működött Wanami Ta­kayoshi hegedűművész) és Brahms 2. (D-dúr) szimfóniáját játszotta a brit Jonathan Brett ve­zényletével a Miskolci Szimfonikus Zenekar hétfőn este a Miskolci Nemzeti Színházban. A Weber-nyitányban két ellentétes pólus csapott össze a színpadon. A zene­kar még nem „melegedett be”, a karmester viszont már kissé túlfűtött állapot­ban volt. Ennek következ­tében egyes hangszercso­portok (pl. rézfüvósok, ütők) néha tétován léptek be, hiszen Jonathan Brett vezényletét látva nehezen volt eldönthető, mit is akar tulajdonképpen. A karmes­ter hatalmas ívű, agyonfi­gurázott mozdulatokkal di­rigált, ami a kívülálló sze­mében tűnhetett akár lát­ványosnak is, de amelyek­kel nem igazán tudta köz­vetíteni a dinamikai árnya­latokat. Emiatt a sodró lendület akadozottá vált, a dirigens által fortississimo- szerűnek vezényelt részek­nél a vonósok a kotta sze­rinti mezzofortét adták vissza, így több száz kon­certlátogató sóhajthatott fel megkönnyebbülten, amikor a közepesre sikere­dett nyitány-interpretáció véget ért. A neheze azonban csak éltkor következett - volna. Jonathan Brett - látványos önmérsékletről téve tanú- bizonyságot - precízen, alá­zattal dirigálta Mozart A- dúr hegedűversenyét. Szüksége is volt rá, mert a japán Wanami Takayoshi adottságai ezt megkövetel­ték. A hegedűművészről már az első vonóhúzásakor kiderült, nagyon szereti és tiszteli hangszerét. Tökéle­tesen kidolgozott, finom, szelíd, bársonyos előadás­módjával lebilincselte hall­gatóságát. Külön élményt jelentett a vonókezelésében megfigyelt milliméterre „belőtt” csuklótartás, amely tűnhetett egy kicsit „iskolásnak”, a hangzást azonban tökéletesen kiszol­Jonathan Brett vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekart gálta. A zenésznek azon­ban nem ezek a képességei késztették nagyobb figye­lemre a zenekart, hanem a szólista világtalan volta. Wanami Takayoshi egye­dül a hegedűjével volt ké­pes kommunikálni, speciá­lis adottságai miatt egy-egy időben elhelyezett gesztu­sával, mimikájával, test­tartásával nem segített sem a dirigensnek, sem a zenekarnak, akik viszont iszonyatos koncentrációval a darab végéig minden tá­mogatást megadtak a mű­vésznek. Jonathan Brett - talán levonva a megfelelő követ­keztetéseket - a műsor második felében is meg­maradt a mozarti vezény­léstechnika mellett. A diri­gens világos, pontosan megfogalmazott instrukci­ókkal irányította a zené­szeket, akik közül - bár a tapsrendnel külön nem ál­líttattak fel - ezűttal is a rézfúvós-szekció tagjai nyújtottak kiemelkedő tel­jesítményt. A matematikatanítás mindenekelőtt Dobó Józsefné harminchárom éve első munkahelyén, egykori iskolájában tanít Dobó Józsefné: Aki matematikából jó, az jól teljesít más tantár­gyakból is Fotó: Puskár Tibor Sátoraljaújhely (ÉM - PT) - Harminchárom éves pedagó­giai munkásságának elismeré­seként október 23-án a Ma­gyar Köztársaság Ezüst Ér­demkeresztjét vehette át Ma­gyar Bálint művelődési és közoktatási minisztertől Dobó Józsefné, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Szakközépiskola tanára. A matematika-fizika szakos pe­dagógus azon kevesek közé tartozik, akik a diploma meg­szerzése után egykori alma materükbe tértek vissza. Dobó tanárnőnek ráadásul ez az el­ső, és mind ez idáig egyetlen munkahelye is. • Középiskolai fizikatanárom mindenáron le akart beszélni ar­ról, hogy én is ezt a hivatást vá­lasszam. Azt mondta, legyek mér­nök vagy fizikus. Szerinte a jó ta­nulókból nem lesznek jó tanárok. Meghallgattam tanácsait, de ki­tartottam eredeti elképzelésem mellett. A debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem szereztem meg képesítésemet. □ Ont a „tudományok tudományá­nak” oktatójaként tisztelik a tan­testület tagjai. • A harminchárom év során négy igazgatóm volt, valamennyien ha­mar felismerték, hogy mindenek elé helyezem a matematikát. Sze­rintem valamennyi szaktanár számára a saját tantárgyának ok­tatása a legfontosabb. Mindezzel együtt szakbarbárnak sohasem neveztek kollégáim. Inkább talán például szolgálhatott mások szá­mára is a szakmaszeretetem. □ Elégedett saját szakmai tevé­kenységével? • Diákjaimmal több országos ver­senyen eredményesen szerepel­tünk. Ma már sokan közülük ma­tematikusként, mérnökként tevé­kenykednek. Büszke vagyok rá­juk, arra, hogy sikerült beléjük plántálnom ezeknek a tantár­gyaknak a szeretetét. Mindig arra törekedtem, hogy átadjam nekik azt a tudásanyagot, amit én is át­vehettem egykori tanáraimtól. Vallom: aki matematikából jó, az jól teljesít más tantárgyakból is. □ Saját középiskoláját milyennek tartja? • Amikor Debrecenbe felvételiz­tem, már akkor is tapasztaltam, hogy a kedvező megítéléshez ga­ranciát jelent intézményünk neve. De nincs ez másként napjainkban sem. Bármely hasonló adottsággal rendelkező gimnáziummal szem­ben álljuk a versenyt. A tantestü­letünk színvonalas oktató-nevelő munkát végez. Persze ebben je­lentős részük van diákjainknak, akik tudatosan készülnek a felső- oktatási intézményekbe. □ Milyen szakmai tapasztalatot adna át pályakezdő kollégáinak? • Arra ösztönözném őket, hogy igyekezzenek megtalálni az adott osztályközösségek tehetséges di­ákjait. Ismertessék meg a fiata­lokkal a tanulás, a tudás megszer­zésének és alkalmazásának örö­mét. Az alkalmanként elszenve­dett kudarc miatt azonban sose adják fel a fegyelmezett, jól meg­tervezett, lelkiismeretes munkát. A kiemelkedő képességűek mel­lett azonban sohasem szabad megfeledkezni azokról, akik csu­pán az érettségi megszerzéséig jutnak el. □ Ha középiskolásként újra felvé­teli lapot kellene kitöltenie, hová jelentkezne? Milyen pályát válasz­tana? • Három értizedes tanári tapasz­talattal a hátam mögött is csak azt mondhatom, ismét a tanári pályát választanám élethivatásul. Az persze nem ártana, ha az ál­lam anyagilag is megfelelőképpen elismerné a jövő generációit neve­lő pedagógusokat. Leánykar Tolosában Miskolc (ÉM) - A miskolci Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola kórusa spanyolországi fesztiválra indult az elmúlt vasárnap. Lenkey Csa­ba, az iskola igazgatója tájékoztatta lapunkat az előzményekről.- A legérzékenyebb hangszer az énekhang. En­nek nagyon nagy hagyományai vannak Miskolcon. Nagynevű elődök kórusteremtó hagyományain nőtt fel szakközépiskolánk leánykára is: Kardos Pál, Re­ményi János „iskoláját” folytatják. Leánykarunk ta­valy a debreceni nemzetközi kórusversenyen - egy japán kórus mögött - második lett. Ez az eredmény tette lehetővé, hogy meghívást kapjunk a több évti­zedes hagyományokkal rendelkező tolosai kórusver­senyre és fesztiválra, ahová a Föld minden országá­ból hívnak meg komoly szakmai referenciával ren­delkező kórusokat. Szakmai zsűri választotta ki azokat az együtteseket, akik egyáltalán nevezhet­nek. Természetesen szponzorokat is kellett keres­nünk, csak az ő segítségükkel indulhatott el a 35 lány és 3 tanár Tolosába. Támogatott minket példá­ul a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Mis­kolc Mecénás Alapja, a Matáv Rt. Miskolci Igazga­tósága... A sikeres felkészülés nagymértékben érde­me Sándomé Papp Edit kolléganőmnek, kórusveze­tő karnagynak, ám betegsége miatt a tanév elején Barta Ildikó folytatta a munkát az énekkarral. A fesztivál megnyitóját tegnap este tartották. Kóro­sunk leánykar és folklór kategóriában nevezett. Nemcsak a versenyprogramban mutatkoznak be, lesznek koncertjeik a környező városokban is. A mesés népekről Miskolc (ÉM) - Ókori és középkori utazók a me­sés népekről címmel Petneki Áron tart előadást ma, szerdán délután 5 órától a TIT Kazinczy-klub- jában (Miskolc, Széchenyi u. 14.). Az előadás a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara Kul­túrák találkozása címet viselő sorozatának része. 1997. OKfé&i* Sí URA Esxak-Magyaror$íAg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents