Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-03 / 231. szám
Észak-MagyarorszAg I. * '< ' ; 'ÍÁ . v. TTWIOlif5“ 1997. OkfdRIR 3., PiNTIK □ MISKOLCI TÖRTÉNET A bajnok Szalóczi Katalin A fiam története: „Gondoltam, szép idő van, gyalog megyek az edzésre, az Augusztus 20-ra. Már a selyemréti felüljárónál jártam, amikor a villamosipari kerítésén átrepült a labda. Nagy pattogások után végül megállapodott az úttest közepén. Arra még csak nem is gondolhattam, hogy érte szaladjak, akkora volt a forgalom. A srácok a kerítésnél bénultan lesték, mi lesz a bőrrel. Magam sem sok jót jósoltam neki. De tévedtem: az autók sorra lelassítottak, kikerülték. Megfigyeltem: a vezetők arcára sorra mosolyt csalt a váratlan akadály. Alighanem legtöbbjük emlékezetében felvillant egy-egy régi emlék. A lámpák odébb pirosra válthattak, mert gyérülni kezdett a kocsifolyam. A fiúk átkiabálták, ugyan, hajítsam már vissza a lasztit. Megtettem volna kérés nélkül is. Majdnem kiszaladtam az úttestre, mikor feltűnt egy sebesen közeledő gépkocsi. Alighanem már a sárgán vágtázott át, ha nem a piroson, hogy így leszakadt a „konvojtól". Na, még ezt megvárom. Az ilyen tilost nem ismerővel jobb lesz vigyázni! A srácok arca a kerítésen túl már mosolygósra váltott, hiszen mozdulataimból kiolvasták a segíteni akarást. Korai volt az öröm: a Mercedes csikorogva fékezett a labda mellett, a vezető kivágta az ajtaját, kiugrott, s villámgyors mozdulattal felkapta a labdát, s még mielőtt magunkhoz tértünk volna - én a járdán, a fiúk a kerítésen túl -, arcán a győzelem mámorának csalhatatlan jeleivel már el is tűnt frissen szerzett zsákmányával." CIVIL HÍREK Életmód-nap Szirmán Egészséges életmód-napot rendez holnap Szirmán a Martintelep Egyesület, a Mezőkövesdi Sportcsarnok és a Zöld Vonal. A szombati program reggel Étkor családi futással indul, majd aerobic-bemutató- val, filmvetítéssel, mentálhigiénés csoportmunkával folytatódik délig a Bem József Általános Iskolában. A délutáni műsor: 1-től sportversenyek fél 5-ig. Mindeközben egész nap életmód-kiállítás és -vásár. Civil úti beszámoló A Franciaországban néhány hete rendezett „Civil konferencián” látottakról-hallottakról tartott úti beszámolót a héten a TIT Kazinczy Klubjában a Miskolci Nők Egyesületének elnöke. Bodolainé Zaj Irén a NIOK (Non-profit Információs és Oktatási Központ) képviseletében járt Lille-ben - a tíz magyar meghívott egyikeként -, s mint mondta: a legérdekesebb tapasztalata az volt, hogy arrafelé létezik olyan bank, amelyik kizárólag civil szervezetek számára nyújt segítséget. Ilyesmi nálunk is igencsak elkelne - tette hozzá. Fűtési támogatás időseknek A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete tájékoztatja az önhibájukon kívül - gyermeknevelés, szülők ápolása, betegség miatt - nyugdíj nélkül maradt, egyedülálló idős (70 év feletti) embereket, hogy számukra lehetőségeikhez mérten idén is biztosít fűtési támogatást. Az ehhez szükséges pályázati űrlap október 31-ig igényelhető a szervezet (Hódmezővásárhely, 6800 Bercsényi u. 21. sz.) címén. Bál az időseknek A Barátság Nyugdíjasklub Idősek Bálja néven táncos-zenés estet rendez a nyugdíjas korosztály számára holnap délután 4-től este 10 óráig Miskolcon, a Kassai út 86. szám alatt. Bársony János „utódai” Az egykori polgárház ma középiskolai kollégium Fotó: Vajda János Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - Kevés századfordulós ház története kapcsolódhat össze az őstörténet-kutatással. Bársony János házáról már csak ezért is érdekes írni. Mi azonban ennek kapcsán azt is kutattuk: hogyan kapcsolható össze az épület tulajdonosának múlt századfordulós alakja a jelen forduló világához. Bársony János ügyvéd emeletes házának építéséhez 1890-ben kezdtek hozzá az Alsó-Papszer (ma Rákóczi utca) sarkán. Mint azt egy márványtábla is hirdeti az épület homlokzatán: itt kerültek elő azok a kőszakócák, amelyeket Herman Ottó értelmezett, s ezzel elindította az ős- kőkor-kutatást. A lelet a tudományos szakiroda- lomba „Bársonyházi leletként” vonult be, megőrizve az építtető nevét is az utókor számára. Arra persze Bársony János egyébként is rászolgált. Nem véletlen, hogy utcát is neveztek el róla (a hajdani Tizenhárom utcát) szülővárosában. Merthogy itt született, 1872-ben, iskoláit is részben itt, részben Egerben végezte, s ide települt vissza ügyvédként. A városnak két évtizeden keresztül ügyésze, a függetlenségi és 48-as pártnak pedig helyi alelnöke volt. írásai gyakorta jelentek meg a lapokban. Ötvenöt éves korában halt meg. Családja nem lévén, igen jelentős vagyonát városára hagyta. Lányok egy polgárházban A sarokerkély fölött ma is látható a fekete márványtábla: „Ezt a házat a városi szegény ápoldának hagyományozta néhai Bársony János városi tiszti ügyész.” Ennek leleplezésével egy időben állították fel hamvai fölé a mindszenti temetőben - mindkettőt a város hálája jeléül - a fekete gránitból készült síremléket. De látható itt még egy érdekes tábla (a gázcsőelágazásokat jelző bádoglemezek fölött), mely az 1878-as árvízre emlékeztet. Az akkori vízmagasságot mutató jelzés azonban csalóka, hiszen az idők során a járdaszint jóval magasabbra került. A ház mostani, egészen új lakói hál’ istennek nem szorulnak ápolásra, sőt nagyon is virgoncak: augusztus 29-én 72 középiskolás leány költözött be a hajdani polgári házba: a Lévay József Református Gimnázium diákjai. A Rákóczi utca felőli „fiúszámy” még építés alatt. A diákotthon Tóth Pál nevét veszi fel - hivatalosan november 15-én. A kapun beljebb kerülve újabb tábla hirdeti: „E nemes célra adományozott házat megvásárolta és felújíttatta Dr. Mészáros István püspök...” Havi ezerhatszáz fixszel Az emberben e falak között járva felébred a kíváncsiság, a mai ügyészek vajon elképzelhetőnek tartják-e, hogy valaki közülük Bársony Jánoshoz hasonlóan végrendelkezzék. Panyi Béla megyei főügyészhelyettest „támadtuk meg” a kérdéssel.- Bársony János ismert és elismert királyi ügyész volt, meglehetősen jó fizetéssel, mindazonáltal nem tartom valószínűnek, hogy abból jött volna számára össze az a vagyon, amelyet végrendeletében a városra hagyott. Egy királyi ügyész (aki a megyei törvényszék mellett működött, mint Miskolcon Bársony János) 1891 - az igazságügyi rendszer módosítása után 3 ezer forint fizetést és - vidéken - 300 forint lakpénzt kapott, ami az akkori alkalmazotti fizetésekhez képest meglehetősen jó volt. Később, 1939-ben, az utolsó békeévben a Borsod vármegyei ügyészség vezetője körülbelül havi 1600 pengő fizetést tudhatott magáénak, mikor, mint tudjuk: „havi kétszáz pengő fixszel...” Az előző rendszerben - ugrik pár évtizedet Panyi Béla - az egyéb állami alkalmazottakhoz képest lényegesen kisebb volt az ügyészek és a bírók anyagi megbecsülése. A rendszerváltozás óta azonban folyamatosan és jelentősen javult a helyzet, s a jelenlegi igazságügyi reformnak is az egyik célja, hogy növeljék a pálya megtartó erejét. Panellakó ügyészek- Ezek szerint nagyobb rangot is jelentett Bársony János korában ügyésznek lenni?- Akkoriban óriási megtiszteltetés volt. Olyan nagyságok voltak közöttük, mint Kazinczy, Kossuth, Katona, Deák, Finkey. Sokan választották az elődök közül a politikai karriert. A mai ügyészek nem lehetnek politikai pártok tagjai, s nem folytathatnak politikai tevékenységet.- Milyen különbségek lehetnek még a régi ügyészek és a mostaniak között?- A királyi ügyészek feladata döntően a büntetőügyekben való eljárás volt, s csak minimális mértékben vettek részt polgári peres eljárásban. 1949-et követően egyre nőtt a polgári jogi ügyek aránya, s megjelent a törvényességi felügyeleti ügyészi tevékenység is. Ennek megfelelően az ügyészek is szakosodtak. A törvényszékek melletti királyi ügyészségek a mostanihoz képest lényegesen kisebb létszámmal működtek, s ügyük is lényegesen kevesebb volt. Az igazságügyminisztérium irányítása mellett dolgoztak, a királyi ügyészség tagjait az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett a király nevezte ki. Ma az ügyészek kinevezője a legfőbb ügyész, s az ügyészség nem áll az igazságügyminiszter irányítása alatt, bár sokan szeretnék...- Visszatérve: elképzelhetőnek tartja, hogy bármely ügyésztársa a városra hagyja a házát?- Tekintve, hogy az ügyészek kevés kivétellel panelházi, esetleg sorházi lakásokban laknak, aligha gazdagodna egy ilyen végrendelettel jelentősen a város. (Cikkünk megírásában Dobrossy István kutatásaira és Miskolc-nwnográfiáira támaszkodtunkJ A törődés felér a fehér pirulákkal... Az Assisi Szent Ferenc csoport tagja: Tocseff Gáborné ruhát oszt - még a régi helyen Papp Tímea Miskolc (ÉM) - A Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesület hasonló alapelvekkel működik, mint az ismert országos karitatív szervezetek, csak szegényebb azoknál - derült ki a szervezet egyik csoportja alelnökének, Ludvig Istvánnénak szavaiból. Elvük, hogy adományaikért nem várnak semmiféle ellenszolgáltatást, s a szétosztás független a rászorultak etnikai hovatartozásától. • • Az egyesület magalakulását egy család szomorú története előzte meg - kezdi Ludvig Istvánná. - Házi Józsefné - aki aztán a szervezet elnöke lett - éveken keresztül küzdött azért, hogy betegsége miatt mozgásában egyre inkább korlátozott kisfiát, Zsoltikát megpróbálja meggyógyíttatni. Külföldön is próbálkoztak, s egy ilyen alkalommal, mikor Franciaországban jártak, találkoztak az ottani Páli Szent Vince Egyesülettel. Sok segítséget kaptak tőlük, s egyszer a kisfiú is megjegyezte: „milyen kár, hogy a mi országunkban nincs ilyen”. Zsolton nem tudtak az orvosok segíteni, halála után azonban édesanyja megalapította öt évvel ezelőtt hazánkban az első Páli Szent Vince Szeretetszolgálatos Egyesületet. Több csoportja is alakult, a miénk 15 fős, és az Assisi Szent Ferenc nevet viseli. □ Hány ilyen csoport van Miskolcon? • Négy, ebből az egyik 20-30 éves fiatalokból áll. Tulajdonképpen ezekre a csoportokra azért volt szükség, hogy az egyesület a város minél több részén tudjon segíteni, találkozni az emberekkel. A mi székhelyünk két éven át a Minorita Plébánia pincehelyiségében volt, ott gyűjtöttük össze a ruhaadományokat, ott találkoztunk a segítségre szoruló emberekkel. Legtöbbször .élelmiszercsomaggal, ruhával vagy gyógyszeradománynyal siettünk a segítségükre. Bár nem ez a legjellemzőbb, azért pénzadományok is érkeznek hozzánk - legtöbbször a maguk is szegényesen élők, köztük nyugdíjasok adakoznak -, de pénzzel nem segítünk senkit. Ha bármilyen alapvető dologra szüksége lenne valakinek, megvesszük. Sajnos az a pincehelyiség nyirkos, penészes, gyakran beázik, ami nemcsak a mi egészségünkre káros, de az adományokat is veszélyezteti, így ott nem dolgozhattunk tovább. □ Hol találtak új helyet? • Ez a legnagyobb gondunk. Sehol. Kértük a plébániát, hogy adjon egy másik helyet, meg is ígérték, de végül nem lett belőle semmi. Azt sajnáljuk a legjobban: még arra sem adtak lehetőséget, hogy kihirdettessük a templomban, nem szűntünk meg, nem „léptünk le” az adományokkal, hanem tovább folytatjuk munkánkat a diósgyőri szeretetházban. Egy héten egyszer, keddenként vagyunk ott délelőtt tizenegytől délután egy óráig. □ Akkor mégis csak van helyük? • Tulajdonképpen igen, de azt a feladatot, amiért a csoport létrejött már nem tudjuk ellátni. Nem tudunk közvetlen kapcsolatot tartani a rászorultakkal, csak ha mi keressük meg őket. Ézt persze eddig is megtettük, egy háziorvos segít nekünk abban, hogy - legalábbis a körzetében élő - szegényeket megtaláljuk, és adományokat, gyógyszert, élelmet vigyünk nekik. A mostani tevékenységünk egyre inkább ebből áll. Ez persze nem kevés. Soha nem lehet tudni, hogy mikor találkozunk olyan emberrel, akinek segítségre van szüksége. Legutóbb az utcán kért tőlem néhány forintot egy asszony, hogy gyógyszert vehessen magának. Pénzt nem adtam, de elkísértem a gyógyszertárba, és az egyesület számlájára magam vettem meg neki a pirulákat. Azt a hálát - talán nem is a gyógyszer, hanem a törődés miatt -, ami akkor sugárzott abból az emberből, soha nem felejtem el.
