Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)

1997-10-10 / 237. szám

1997. Októbir 10., PÉNTEK KULTÚRA Észak-MaoyarorszA© TÉKA Szellemi táplálék — zempléni éléskamrából Cigánd története (1289-1972) Hörcsik Richard „Egy faluközösségnek akkor van esélye a túlélésre, ha tiszteli és megbecsüli múltját” - vallotta egy ne­ves falukutató az 1930-as évek elején. A Bodrog­közben manapság újraélednek az egykori falukuta­tó szavai, amikor a térség szegényebb-gazdagabb te­lepülései a jövő túlélési stratégiáit kutatják. A mun­kanélküliség nyomasztó gondjai, a tőke távolmara­dásának következményei stb., sok-sok nehézséget jelentenek az itt lakók számára. De erőfeszítéseik­ben mégis biztos pontot jelenthet múltjuk feltárása. Ezért is példaértékű a cigándi önkormányzat vál­lalkozása! Szép kiállítású, jól megírt falutörténetet adtak ki „az ott élő cigándi polgároknak, az onnan elszármazottaknak és hozzátartozóiknak”. Németh Károly polgármester ajánló szavai is abban erősíte­nek meg bennünket, hogy ez a könyv jó befektetés lesz, hiszen - mint úja „elődeink küzdelmeiből talán mi is erőt meríthetünk arra, hogy a jelen esetleges nehézségeit leküzdve megpróbáljuk irányítani sor­sunkat”. A kötetből kiderül, a cigándiaknak van mi­ből meríteniük, és van mire büszkének lenniük. Hajdú Imre sárospataki helytörténész és levéltáros vállaikozott arra, hogy közel 300 oldalon bemutassa Cigánd 638 esztendejének főbb történéseit. Annak el­lenére, hogy a szerző „levéltárosi forrásfeltáró” szán­dékkal kezdett munkájához, mégsem terhelte meg annyira mondanivalóját, hogy az olvasó ne élvezhes­se a kötetet. Ellenkezőíeg, az igényesen válogatott fényképek és a kötet végén közölt bőséges forrás­anyag „könnyeddé” teszi a monográfiát. Sőt, még ar­ra is alkalmas lehet, hogy a cigándi általános iskolá­ban helytörténeti olvasókönyvként használhassák az egészséges lokálpatriotizmus felélesztése végett. Tizenegy fejezetben tárul elénk Cigánd rendkí­vül gazdag múltja. A községet először egy 1289-es adományozó levél említi meg. A falu nevének ere­detét sok monda övezi. Ma már nem tudjuk megál­lapítani, kinek lehet igaza. Talán egy honfoglaló család mégis a település névadója. Érdekes, hogy a 15-16. században a Tisza szabá­lyozatlansága miatt hol Szabolcs, hol pedig Zemp­lén vármegyéhez tartozott. Birtokosok voltak: a Serédyek, a Bácskaiak, az Újlakiak, a Sennyeiek, Barkócziak, a Vayiak és az Ibrányiak. Cigánd életében 1922 fontos dátum. Ekkor egye­sült Kis- és Nagy Cigánd. Ma már mosolyogni va­ló, de évszázadokkal ezelőtt komoly feszültségek voltak a két falu lakosai között. A szerző külön fejezetben foglalkozik a mezőgaz­daság 1950 és 1972 közötti alakulásával. Hiszen a Bodrog-köz, köztük Cigánd is nem véletlenül kap­ta a „Zemplén éléskamrája” megtisztelő elneve­zést. A téeszek erőszakos szervezése, a beszolgál­tatások, a kuláklisták szomorú eseményei közel­múltunknak. A falu mégis fel tudta venni a „szocialista” fejlődés forgássebességét és megőrizte vezető szerepét a Bodrog-köz települései között. Annak ellenére, hogy 1960-tól 5220-ról húsz év alatt közel 2000-rel csökkent a lakosság! Az egyházak, az oktatás és a kultúra a két utolsó fejezete a monográfiának. A református egyház igen gazdag múltjából eddig ismeretlen dokumen­tumokat közöl a szerző. Ezek alapján is egy virágzó egyházi élet képei bontakoznak ki előttünk. De ugyanilyen érdekes a cigándi zsidó hitközség be­mutatása. A két világháború közötti Cigándon igen élénk társasági és kulturális élet folyt. Ennek egyik bizonyítéka a „Gyöngyösbokréta” mozgalom, ami­nek 1935-ös angliai vendégszereplésén a cigándiak is részt vettek. (A monográfia értékét növelte vol­na, ha egy külön fejezetben foglalkozik a falu „örök” tanítójának, Kántor Mihálynak a munkásságával.) De ez a hagyomány a háború után sem szakadt meg. A színjátszó kör mellett ma is országszerte is­mert a néptáncegyüttes hagyományőrző munkája. A kötet második részében a szerző 24 mellékle­tet közöl Ezek a dokumentumok nagyobb része itt olvasható először, és jól támasztják alá az első részben írottakat. Igen tanulságos például az 1945-ös fóldigénylők névsora. Úgy hiszem, az pe­dig nemcsak a jelennek szól, hanem a jövőnek, hogy a szerző az 1993. május 20-i adatok alapján közli a felnőttkorú lakosok névsorát. Cigánd történetét nemcsak a helyi lakosok vehe­ti kézbe büszkén, hanem a politikusok is. Mert ez a kötet világos jelzése annak, hogy Cigánd számot tart a jövőjére, s íme megbecsüli a múltját - példát adva a többi zempléni településnek. Kortárs-estély Miskolc (ÉM) - A Kortárs Tánc Esték keretén be­lül mutatja be a Bozsik Yvette Társulat Az estély cí­mű táncjátékot ma este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Az estély Sartre Zárt tárgyalás című műve alapján készült, Jean-Philippe Heritier svájci zeneszerző zenéje pedig gyönyörűen simul Bozsik Yvette akrobatikát és klasszikus ba­lettet is ötvöző, Buster Keatonra emlékeztető komi­kus koreográfiájához. Jegyek a színház jegyirodájá­ban 300400 forintos áron válthatók. Négy papagáj a kétszáz közül Második lett a másodikos miskolci diák a japánok által meghirdetett pályázaton Miskolc (ÉM - NYZ) - Lerajzolt négy papagájt - és második dí­jat nyert a Japán Művészetok­tatási Alap Nemzetközi Gyer- mekrajz Pályázatán Dánfalvi Ildikó, a miskolci Kaffka Mar­git Általános Iskola másodikos tanul ója. Vele és rajztanárá­val, Nyitray Viktóriával be­szélgettünk arról, hogy mi kell a sikerhez. Rajzóra, van. A világ gyermekei a téma. A rajzlapokon országzász­lók, fóldgömbök, más szemvonalú és más bőrszínű fiatalok. Egyesek még finomítanak a műveiken, mások már a készben gyönyör­ködhetnek.- A fehér bőrűek labdáznak - kezdi magyarázni a rajzát Ildikó -, a kínaiak és az indiaiak sétál­nak. Még nincsen készen a rajz. Megrajzoltam ceruzával, de még ki fogom színezni filctollal. A pályázatra beküldött rajzát Ildikó még elsőben, emlékei sze­rint az első rajz órán készítette. Filctollal rajzolta, mert általában azzal szokott. A tanár néni javas­lata alapján madarakat, virágo­kat kellett rajzolniuk. Ó a papa­gájokat választotta.- Otthon kilenc fajta papagá­junk van! - mesél az választás in­dokáról Ildikó -, összesen kétszáz darab. Ezek közül rajzoltam le né­gyet. A papagáj és a ló a kedvenc állatom, őket tudom a legjobban rajzolni. Az úgy van, hogy ha le­het, a kedvenc állatunkat rajzol­juk le. Egyrészt, mert szeretjük őket, másrészt azért, mert őket tudjuk a legjobban rajzolni. De nem könnyű ám papagájt rajzolni! Ha nehezek a színek, vagy sokféle színű a tolla, akkor bizony nehéz. Először, amikor Viki néni megmu­tatta az értesítést, akkor nem ér­Nyitray Viktória és tanítványa, Dánfalvi Ildikó tettem, hogy mi ez a díj. De az­után rájöttem, hogy nagy dolog ez, hogy második lettem. A Japán Művészetoktatási Alap 1970 óta rendezi meg a Nemzetközi Gyermekrajz Pályá­zatot. A világ országaiból több tíz­ezer pályamunka érkezik be éven­te. Célja egyrészt az, hogy a gye­rekek önkifejezési készségét segít­se. De így a rajzokon keresztül a felnőttek is megismerhetik a gye­rekek világát. Másrészt pedig a nemzetközi kommunikációt tart­ják fontosnak, hiszen a nyertes művekből rendezett kiállítások le­hetőséget adnak arra, hogy megis- meijék egymást a nemzetek. A ja­pán szervezők arra is számítanak, hogy a gyerekek és a felnőttek a rajzokat látva felfedezik a bennük lévő közös vonásokat.- Most is éppen egy pályázatra készülünk - mondja Nyitray Vik­tória. - Igyekszünk minél több pá­lyázatra minél több pályamunkát beküldeni. Ez nem nehéz, hiszen minden évfolyamon vannak rajz tagozatos osztályaink. Már kilenc éve folyik az iskolában a speciális tanterv szerinti rajzoktatás. Fel­mérjük az óvodáskorúak képessé­gét, tehetségét, beszélgetünk ve­lük, megkérdezzük az óvónők vé­leményét is, és megnézegetjük a rajzaikat. A felvett tanulók hetente - egy óra helyett - három órában rajzol­Fotó: Farkas Maya hatnak, de sokszorosító grafikával és agyagozással is foglalkozhat­nak, hiszen van az iskolának présgépe és égetőkemencéje, ami ezt lehetővé teszi. Ezekkel a neve­lők már elsőben igyekeznek meg­ismertetni a gyerekeket.- Bár még csak október van, de ebben az évben már három ered­ményt tudhatunk magunkénak - beszél a munka öröméről Nyitray Viktória. - Az Ildikó díja mellett szerepel a budai rajziskola által meghirdetett Országos Rajzverse­nyen elért helyezés. Az Első Orszá­gos Gyermekképzőmúvészeti Bien- nálé zsűrije pedig tanulóink alko­tásai közül négy művet is beválo­gatott a kiállítandó anyagok közé. Sand, akit George-nak hívtak Pierrette Dimpoyet George Sand szerepében Miskolc (ÉM) - Pierrette Dupoyet francia színész­nővel már többször talál­kozhatott a miskolci kö­zönség. Két évvel ezelőtt a Dreyfuss kapitány című előadását lá thattuk, most - október 13 -án, hétfőn es­te 7 órától - pedig Sand, akit Georga-nak hívtak címmel játszik egyszemé­lyes darabol; a Csodama­lom Bábszínház (Kossuth u. 11.) színháztermében ­az Alliance Francaise ren­dezésben. George Sand 19. századi francia írónő Közép-Fran- ciaországban élt. Bátran felvállalta szabadságigé­nyét, ezzel is új utat mu­tatva másoknak. Nő létére a Hajnal név helyett a Györgyöt választotta, ami­vel botrányt is kavart. Ro­mantikus, tisztán gondol­kodó, furcsa jellemét néha kétkedéssel fogadták, de a kíváncsiság személyisége rejtett titkainak megisme­rése iránt mindinkább fo­kozódott... Pierrette Dupoyet szí­nész, író, rendező alkotó­munkája során nem titkol­ja az érdeklődését különle­ges sorsú írók és költők iránt. Rimbaud, Maupas­sant, Giono után válasz­totta - francia nyelvű - előadása témájául George Sand életét. Amíg a szőlőből bor lesz... Putnok (ÉM) - Amíg a szőlőből bor lesz címmel nyílik; borászati-szőlészeti fotóki­állítás ma, pénteken délután 4 órakor a putnoki Holló László Galériában (Rákóczi út 14.). A tárlatot Raymond Lardellier, a miskolci Alliamce Francaise igazgatója ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Az ese­ményen közreműködnek a Serényi László Gimnázium és Szakközépiskola tanulói. Jean-Marc Frémont, Thierry Sion és Didier GentiDLhomme touraine-i fotog­ráfusok, akik mindannyian egyforma érdeklődéssel fordulnak a fényképé­szet, az utazás és a nemes borok felé, elhatározták, hogy masinájukkal ke­zükben egy éven keresztül nyomon kö­vetik a bortermelők munkáját. Hosszú utazásuk eredménye az az 50 képből álló kiállítás, amelyet már bemutattak Indiában, Kaliforniában, Adelaide-ben, Wellingtonban, Tokióban, és amit most a putnoki galériába hoztak. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle Sárospatak (ÉM) - A XXVII. Észak-magyaror­szági Fotóművészeti Szemle megnyitója ma, pénte­ken délelőtt 11 órakor kezdődik Sárospatakon A Művelődés Házában. A díjazott alkotók között sze­repel Juhász Miklós (Miskolc), Dobosy László (Ózd), Szathmári-Király Ádámné (Sajógalgóc). De rajtuk kívül is több megyénkbeli alkotó munkáját fogadta el a zsűri, így szerepel alkotásával a tárla­ton Ács Éva (Miskolc), Bánóczi László (Sajókeresz- túr), Bíró Tibor (Miskolc), Hajagos Piroska (Sajó- szentpéter), Horváth József (Miskolc), Hutka Gá­bor (Kazincbarcika), Juhász Miklós (Miskolc), K. Kábái Lóránt (Onga), Kakszi István (Tardona), Koós László (Miskolc), Nagy József (Miskolc), Szathmáry-Király Ádám, Szathmáry-Király Bar­bara (Sajógalgóc), Várkonyi Mária (Miskolc). A tárlat október 22-ig látogatható. Az egyik díjazott alkotás: Juhász Miklós Pihe­nő című fotója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents