Észak-Magyarország, 1997. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-10 / 237. szám
1997. Október 10.. PIntik 1TT-HON ÉsZAK'MAOYARORSZÁO 5 MISKOLCI TÖRTÉNET Mister Minit Halmos Ildikó Előfordul néha, hogy az ember cipősarka letörik. A sarok és a talp közötti ragasztómassza, illetve a szögek általában akkor mondják be az unalmast, amikor az a legkellemetlenebb. Vagyis az utcán. De hát ez természetes. Otthon, a cipősszekrénykében sorakozva mi is késztetné a sarkat arra, hogy megszokott pozícióját feladva az önállóságot válassza? Szóval az ember egy ideig döbbenten bámulja a lábbelijén végbement változást, majd kihúzza a talpába fúródott szögromokat, aztán megcsappant önbizalma morzsáival tovasántikál. Kínosan ügyel testtartására, hogy legalább délceg legyen, ha már sánta. Igyekszik a negyvenötödik Mentős-reklámra történő utalást is ugyanolyan csábos mosoly- lyal fogadni, mint az a bizonyos lány a tévében, miközben ő itt Miskolcon már nagyon jól tudja: a másik sarok letörése teljességgel lehetetlen. Az ugyanis sem a tévében százszor látott laza és magától értetődő mozdulattal, sem erőszakkal, sem semmiféle segédeszközzel nem mozdítható. Tart, mintha betonba öntötték volna. Aztán a vándorsarkat Mister Minit visszateszi. Szegecseli, ragasztja. És mert igazi mester, végül felajánlja: megerősítené a másikat is. Erre csak egy ironikus mosoly a válasz. Az teljességgel felesleges, egy szerényebb atomrobbanást is kibírna. Hát ebben megegyezünk, és indulunk. Én randira, ő valószínűleg haza, vége a műszaknak. A harmadik sarok után az utcán heverő kis műanyag valami természetesen kiváltja a rugdosási ingert. Süt a nap, lágy szellő fúj, az egész olyan romantikus, mint az első szerelem. Mentek, és felváltva külditek tovább azt a valamit. És amikor az érzés súrolja a leg- giccsesebb lávsztorik hangulatát, a bombabiztosnak hitt másik sarok nagy ívben elszáll... ...gödör is van... Szólások (mondások): „Szereti, mint vak a gödröt." „A fej szédül, a láb inog." Bár az is igaz: «Aki egyszer szerencsétlen/ az az egyenesen is eltörheti a lábát." De az is: „A sánta lábat nehéz eltitkolni." Hát még az: „Aki másnak vermet ás, maga esik bele." Mi szóltunk! Fotónk a Búza tér mellett készült. Fotó: Vajda János ÉSZREVETTÜK... Senki háza, vagy mindenkié? A Munk-ház múltja és jelene is tekervényes. (Felvételünk a Régiposta utca 2. szám alatt készült) Fotók: Bujdos Tibor Szalóczi Katalin Miskolc (ÉM) - A Kazinczy utca egyik jellegzetes épülete a zsinagógával szemben lévő sárga téglás ház, ritmikus gipszdíszítéssel. Kívül tábla jelzi: a megyei rendőr-főkapitányság gyermekintézményéhez van szerencsénk. Belül a komor táblával ellentétben vidám gyerekzsivaj és a készséges gondnok, Kiss Lajos szolgál magyarázattal: egyszerű óvodában járunk. Az elektromos szerelvények társaságában egy márványtábla pedig történeti útjelzés: „Építtette Műnk Pál az 1906-dik évben. Papp Gyula és Szabolcs Ferenc budapesti műépítészek tervei szerint és művezetése mellett, Fischer és Ferencsik műépítészek és építkezési vállalkozók által.”- Huszonhárom éve vagyok itt gondnok, azóta biztos, hogy óvoda működik e falak között. Előtte, egészen 1937-ig, a postapalota felépültéig a városi postaközpont működött ezen a helyen. Huszonkét esztendeje volt utoljára felújítás, akkor sok nyílászárót átcseréltek ilyen alacsonyakra, ide nemigen illőkre. (A ház másik szárnyában, amely a Régiposta utca felé néz, még jobbára az eredetiek láthatók. Azt az épületrészt - mely jelenleg lakóház - is a királyi posta bérelte, s részben postatiszti és hivatalnoki lakásoknak adott helyet.) Kár volt a régiekért, a míves faragványokért, de hát akkor az volt a divat: vesszen minden, ami régi - elegyedik beszélgetésbe Kiss Lajos. Hírlik: posta volt A gondnoknak arról nincs tudomása, ki is volt az a Műnk Pál. A Reggeli Hírlap 1924. január 3-i számában négy különböző gyász- jelentés - egy a Miskolci Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt., egy a Miskolci Áru- és Értéktőzsde, egy a Tiszavidéki Műmalom és Mezőgazdasági Rt., egy pedig a kiterjedt rokonság nevében - adja a miskolci polgárok tudtára: 55 éves korában elhunyt Műnk Pál. A napi hírek között ugyanakkor ez olvasható: a Kereskedők és Gazdák Köre, valamint az Áru- és Értéktőzsde együttes választmányi ülésen emlékeztek meg Műnk Pálról, aki „23 év óta szakadatlanul tagja volt a Kör választmányának, míg 1919-ben egyhangúlag a Kör és a tőzsde elnökévé lett megválasztva. E minőségben fáradhatatlan munkát és tevékenységet fejtett ki és páratlan igaz- ságszeretetével, előzékeny, kedves modorával, hazafias, korrekt, úri gondolkodásával és minden nemes eszme iránt hevülő érzületével nem csak a vezetése alatt álló testületek, hanem úgyszólván az egész társadalom osztatlan elös- merését érdemelte ki. A választmány elhatározta, hogy érdemes elnöke temetésén testületileg vesz részt... Műnk Pál nevére jótékony- sági alapítványt létesít a Kör, amelynek kamatait minden évben az elhunyt halála évfordulója napján fognak szétosztani, egyúttal 250 ezer koronát küldött a választmány Hodobay Sándor pol- gái’mester kezeihez a város szegényei között való szétosztás céljából.” A halottat a Kazinczy utcai izraelita templom udvaráról kísérték a temetőbe. Korlenyomat Mi is jártunk a templom udvarán, a hitközség titkáránál, Béres Józsefnél. A Műnk névre itt is rábukkantunk: a miskolci izraelita hitközség szomorú névjegyzékében, mely a deportálás során elpusztult több mint 14 ezer miskolci zsidó adatait tartalmazza. Közöttük szerepel özvegy Műnk Pál- né, született: 1876-ban, alatta: Műnk Artúr tanácsos, született 1874-ben - mindkettejüket a Debreceni (ma Régiposta) utcából hurcolták el... A fal emlékezik Dobrossy István, a Megyei levéltár igazgatója Miskolc-monográfi- ájának levéltári kutatásai közben fedezte fel özvegy Műnk Pálné és fia, Műnk György 1939-ben a ház átalakítására benyújtott engedélyeztetési kérelmét. Az alaprajz birtokában kérem fel egy „telefonos játékra” a ház egyik mai bérlőjét, Szita Lajos egyetemi docenst: noha nem jártam még a lakásában, megpróbálom elmondani, mi, hol található benne. Majdnem minden stimmel: a két szoba, az előszoba, a vécé, a fürdőszoba helye. A konyhát már ók alakították át étkezővé, a kamrából pedig főzőkonyhát csináltak. A ház múltjáról ő sem sokat tud - 1970-ben költöztek ide -, de a postai „előéletnek” több nyoma is van. Például a salétrom, hiszen épp az ő lakásuk egyik szobája volt a telefonközpont, s a falakban maradt vezetékek üregei sajnos kitűnően vezetik a vizet. De nem panaszkodik, hiszen mint mondja, más hangulata van egy ilyen régi lakásnak.- Élvezem, hogy az ajtók őrzik az emberi kezek munkájának nyomát, hogy a kilincsek rézből vannak, s még azt is - bár fűtési idényben kevésbé -, hogy a négyméteres belmagasságból adódóan nagy a légtér, nagy a tágasság. Nyáron minden fényben úszik. Szeretem a különleges lépcsőházat is, amire persze nagyon ráférne a felújítás. Minthogy azonban teljesen rendezetlen az épület tulajdonjoga, az itt lakó négy család pedig csupán bérlő, erre alighanem várhatunk még egy ideig. Kézen-közön A tulajdonviszonyok felőli érdeklődésemre a Miskolci Ingatlankezelő Rt. II. sz. házkezelőségének vezetője, Üveges István közli: nehezet kérdeztem. Kiderül: noha a benne lakók évtizedek óta az rt.- nek, illetve elődjének fizetik, fizették a lakbért, voltaképp nem ők a kezelők, mint ahogyan a tulajdonos sem az önkormányzat.- Az államosítás során az egész épület a magyar állam tulajdonába került, 1955-ben lett bejegyezve kezelőként a Belügyminisztérium. Ennek ellenére a lakásokat, sót az óvodát is mi adtuk bérbe, így 1989-ig az óvoda is bérleti díjat fizetett. A ’90-es évek elején, a belvárosi önkormányzati lakások eladása idején derült ki, hogy a ház nem is a városé. Akkor élénk levelezésbe kezdett elődöm a rendőrséggel. Az utolsó dokumentum ez ügyben az a levél, melyet az ön- kormányzat városüzemeltetési osztálya írt a rendezést sürgetendő az akkori főkapitánynak 1995- ben. Válasz nem érkezett rá. (Cikkünk megírásában Dobrossy István kutatási anyagára és Miskolc-monográfiáira támaszkodtunk) Miskolc (ÉM - PTA) - A Martintelepi Egyesület megalakulása után első feladatának tekintette, hogy létrehozzon egy kéthavonta megjelenő helyi újságot. A Martintelepi Magazin első száma idén februárban jelent meg. Szerkesztőjével, az egyesület elnökével, Rakaczky Évával beszélgettünk. □ Miért volt fontos, hogy rögtön egy lappal indítsanak? • Mert erre volt igény. Mielőtt megalapítottuk volna az egyesületet, kérdőíveken mértük fel tavaly ősszel, hogy a városrész lakói milyen programokat szeretnének, mit várnának egy helyi egyesülettől. Kiderült: a megkérdezettek nagy része szeretne egy róluk és nekik szóló kiadványt, ami véleményem szerint is a kapcsolattartás egyik legjobb formája. Az egyesület ötlete azokban az emberekben fogalmazódott meg, akik hiányolták a helyi „életet”, a kulturális rendezvényeket, szórakozási lehetőségeket. A felmérés után többen is jelentkeztek, hogy részt szeretnének venni a szervező- munkában, így tizenhét fővel megalapítottuk a Martintelepi Egyesületet. Már negyvenöt tagunk van, és legalább ennyi segítőkész emberre számíthatunk rendszeresen. □ Hogyan fogadták a kiadványt a helyiek? • A visszajelzések alapján azt mondhatom: érdeklődéssel. Volt aki bírálóan, volt aki lelkesen, de mindenki beszélt róla. A magazinban állandó helyet kapnak a konyhai tanácsok, az egészséges életmódról szóló cikkek és a történeti visszaemlékezések. Mikor eldöntöttem, hogy a városrész történetét feldolgozom, még nem tudtam, milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Azt hittem, majd egyszerűen besétálok a könyvtárba, összegyűjtöm a kiadványokat, és folyamatosan le- közlöm. Aztán rá kellett jönnöm: Martintelep csaknem százéves történelme csupán töredékekben maradt fenn. Ismerőseim és a telepen élő „őslakosok” segítségével tudtam csak néhány dokumentumot, feljegyzést előkeríteni. A második-harmadik számnál már könnyebb volt a helyzetem, az olvasók segítségemre siettek régi fényképekkel, adatokkal. Jelenleg ott tartunk, hogy szeretnénk az összegyűlt anyagból egy kiállítást rendezni, de most, hogy a könyvtár felújítása félbeszakadt, még az egyesületnek sincs helye... □ Eddig a könyvtárban működött a szervezet ? • Eleinte ott, aztán pedig az Arany János Általános Iskolában. A könyvtárépület rossz állapota miatt az önkormányzat belekezdett a födémszerkezet felújításába, de a belső munkákra már nem jutott pénz. Ott áll félig készen, „megbolygatva”. Az ígéretek szerint talán jövőre folytatják, de úgy gondoltuk, az a biztos, ha mi is besegítünk. A telepiek segítségével már el is kezdtük a belső festést. A könyvtár megmentésére jótékonysági akciót is hirdettünk. Lényege: a könyvtár könyveinek jelképes gazdákat keresünk, akik 500 forintért „örökbefogadói” lehetnek bármilyen kiadványnak. A fiatalok lelkesek - a programjainkon sem hiányzik az aktivitásuk -, egyre több gazdája akad a könyveknek. □ Milyen rendezvényeket szerveztek eddig? • Áprilisban volt az első, ami Húsvéti Tojáskereső néven futott, több mint kétszáz gyermek részvételével. A hagyományteremtő gyermeknapunkon pedig ezernél is több embert mozgattunk meg: volt ott minden, vetélkedőkön, sportprogramokon keresztül az ökörsütésig. Jövőre szeretnénk a népszerű Xénia-láz koncertadó csapatát is elhívni a gyermeknapra. A múlt héten egészséges életmód napot tartottunk, két hét múlva pedig fásítási akciót szervezünk a telepen. civil hírek Rajzkiállítás Miskolc (ÉM-PTA)-Iskolás korú gyermekek rajzkiállítása nyílt - az egészséges életmódról, a szabadidő hasznos eltöltéséről és a szenvedélybetegségek megelőzéséről - szerdán a martintelepi általános iskolában. A több mint száz rajzból álló kiállítást Pollner Erika festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe. „Táguló” kör Miskolc (ÉM) - Számos taggal borait a Széchenyi Kör Miskolci Szervezetének létszáma az elmúlt hetekben - jelentkezett a jó hírrel a szervezet alapítótagja, Simon Éva. Mint megosztotta velünk: a belépők - főként pedagógusok - elmondták, az Észak-Ma- gyarország Miskolci Polgár rovatából értesültek a kör létéről. A további csatlakozni vágyók Simon Évát a 46/ 374-821-es telefonszámon érhetik eL Örökbe fogadható könyvek Martintelepen