Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
Szeptember 6., Szombat Kitekintő, Kuckó ÉM-hétvóge VII Velencei szellemidézés szí fejlődéssel. Az alkotók csak a divatot követik, használják az új médiákat, de művészileg nem nagyon tudnak mit kezdeni velük. A francia pavilonban is van vagy tíz tévékészülék, mindegyik más-más „műsort” ad, de alig köti le a nézőt. * S ahogy az újjal még nem tudnak mit kezdeni az alkotók, úgy a hagyományossal mintha már nem lennének kapcsolatban. Táblaképekkel például csak elvétve találkozunk, azok is Dali és a többi nagyok munkáit idézik. Eredetit nemigen lehet felfedezni. Vagyis talán azt a freskót, amit az olasz pavilon díszítésére szántak egykoron a házigazdák. Az legalább szép, elegáns. Jó, jó, nem kell leragadni az olasz reneszánsznál. De ha egyszer biztos vagyok benne, hogy Leonardo vagy Raffaello ma is ki tudnának gondolni valami nagyot!... Persze, vannak kedves alkotások. Tony Cragg (olasz színekben) például apró dobókockákból csinált nagy szobrot. A végeredmény sajnos itt sem durran, inkább csak az ötlet értékelhető. már „komolykodtak”. Performenszeket vettek filmre, azt vetítették folyamatosan. Viszont - és ez szép tőlük - közös gondolkodásra, sőt, közös alkotás létrehozására ösztönözték a belépőket. De az már nem olyan szép, hogy az alkotásban az is kötelezően részt vett, aki nem akart. Az egyik vetítővászon mögött ugyanis volt még egy „fénycsináló” szerkezet, és aki azelőtt elment, annak árnyéka betolakodott a három férfi filmre vett verekedésébe. De valahogy nem csak az ütésektől tűnt agresszívnek ez a művészet... * Ha egyetlen szót keresnénk, ami az idei bi- ennálét erőteljesen jellemzi, az a sötétség lehetne. Játszhatnánk a szóval, vonatkoztathatnánk az érthetetlen alkotásokra, vagy áthozhatnánk a jelzőt a középkorból, hiszen a huszadik századnak vannak olyan jegyei, amelyeket már a 14.-ben is szégyelltek volna. De azért ez így túl kegyetlen és igazságtalan lenne. Mert végül is nem maradunk sötétben. A fénytelenség csak azért kell, amiért a moziban: hogy tisztább legyen a kép. A technikai fejlődés tagadhatatlan. A különleges szemüveggel nézett rajzfilmfigura előttünk táncol, a füstkarikákat elkapnánk, ha kinyújtanánk a kezünket... A kanadai Rodney Graham Robinsonának tengere meg olyan tisztakéken jelenik meg, mint zölden a pálmafa, tarkán a papagáj. Kitűnő hangtechnika, szebben halljuk a hullámzást, szelet, mintha ott lennénk... A történet azonban kicsit blőd, viszont folyamatosan vetíthető (tenger, kókuszpálma, papagáj, férfi bekötött fejjel, ébred, szétnéz, pálma alá áll, kókusz lezuhan, tenger, kókuszpálma, papagáj, férfi bekötött fejjel...) Szóval úgy tűnik, technikai fejlődés van, de ez nemigen jár együtt művéDobos Klára A játék sokáig tartott. Valaki mondott egy nemzetet, a többiek pedig megpróbálták hangosan felidézni, milyen képzőművészeti alkotásokat láttunk a nevezett ország pavilonjában. Előfordult, hogy csak nagy sokára jött elő a kép, s ennek nem feltétlenül a rossz emlékezöképesség az oka, sokkal inkább az alkotások feledhetósége. Hiszen a helyszínen is megtörtént, hogy két nemzettel „később” már erősen koncentrálnia kellett annak, aki a korábbi látványt fel szerette volna idézni. Bezzeg, ha azt mondtuk: magyar! * Az Arzenál megállónál szokás leszállni a „vízibuszról”, ha az ember a velencei Hennáiét szeretné megnézni. Kifejező a megálló neve, hiszen ezen a nemtudomhányezer hektár területen a művészetbarátot a képzőművészetek arzenálja váija. Itt a népeket a művészei által készített érték reprezentálja, jól, átgondoltan kell tehát kiválasztani, ki legyen a „küldött”, ki képviselje alkotásával az országot. Előfordul, hogy nem sikerül jól választani. (Vagy ha ez a legjobb, az eléggé elkeserítő.) Az angolok például bizonyára többet tudnak annál, mint hogy néhány Í faggyúból készült kockát tesznek a termek közepébe. (Vagy ez az a bizonyos angol humor, amit rajtuk kívül nem sokan értenek?) * . A spanyol pavilon falán nagy műanyag csótányok „vándoroltak”. Az egyik alkotó, Joan Brossa játékosan közeledett a látogatókhoz: focilabdát (naná) koronázott, szalmakalapot vágott ketté, üvegpoharat szúrt keresztül || szöggel, mintha azt üzenné, ne vegyétek túl s komolyan a világot. A hollandok azonban :>í€:I5 • Hí », O *S. k! sav:.. 5® :5': & Bezzeg a magyarok! Vagyis közülük is Hers- ko Judit. Hiszem, elfogultság nélkül mondhatom: a legjobb alkotás az övé. Millecente- náriumi ihletettségű műve mind ötletként, mind kész alkotásként minden túlzás nélkül zseniális. Itt is sötét van, és ő is vetítőket használ, de végre nem teremben, hanem a „természetben” vagyunk. Táltosként szellemet idézünk. Járkálunk a fekete kondérból felszálló füst körül, és a változó színű gőzben alakokat látunk. Nem képzelődünk, a szellemek tényleg ott vannak, és próbálják megidézni letűnt és eljövendő korok Művészetének szellemét... D UH ItliiSl Üzenet a Kuckóból Ezt az összeállítást minden szombaton nektek, gyerekeknek szánjuk. Küldünk találós kérdéseket, érdekességeket a természet világából, de mindezek mellett feladatokat is adunk. Játsszatok velünk! Fejtsétek meg a feladványokat, és küldjétek be a megoldást szerkesztőségünkbe! (Cím: 3501 Miskolc, Pf.: 351. A borítékra írjátok rá: „Kuckó”). Ha a „könyves” kérdésekre helyesen válaszolsz, jutalmul megkapod a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent, A repülés története című könyvet. Beküldési határidő: szeptember 11. Előző heti rejtvényünk helyes megfejtései: Ravaszdi mama róka, Tapsifiiles papa pedig nyuszi. Álomszuszék állat például a medve vagy a mormota. Az aszfaltra festett „állat” a zebra. Megfejtéséért könyvjutalmat kap Jeney Gabriella miskolci olvasónk. Nyereményét, a Magyar Könyvklub Az első miértek? című kötetét szerkesztőségünk titkárságán veheti át (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. II. emelet). Merre menjek? A legutóbbi Kuckóban egy szomorú kislány próbált utat találni egy kisfiúhoz. Kiss Gergely mostani rajzán vidám kisfiú keresi az utat barátjához. Te merre mennél a helyében? a kenguru? Tudod-e? Szemtanúk beszámolói szerint a nagyobb ftgok egyedei legalább 3 méter magasra és 8 méteres távolságra ugranak, de erre a nagy teljesítményre csak akkor képesek, ha megriasztják őket. Az egyik legtávolabb ugró ember az amerikai Mike Powell, aki 1991-ben 8 méter 95 centimétert „repült”... Feleli, ha tudsz! Sok mindent megtudhatnak a repülés múltjáról és jelenéről a téma iránt érdeklődő gyerekek A repülés története című könyvből. Kérdéseink is ehhez a kötethez kapcsolódnak. • Melyik járműnek „lufi” a teteje? • Milyen mesebeli állatról nevezték el azt a „repülőt”, amely vitorlázva suhan az égen? jelent meg a sivatagban, mi• Melyik sok kisboly- kor egy pilóta leszállt, mert el- gót megjárt mesehős romlott a repülőgépe? Találós kérdések- Melyik karó véd a hideg ellen? ( ouvqn) v)- Jóllakottan megy a mezőre, és üresen jön vissza. Mi az? (‘D/CllZSUDJJ- Úgy öleli, úgy öleli, el sem tudja ereszteni. Mi az? (WVfa)- Hogyha éhes vagyok éles késsel megyek neki. Mi az? _____- Hogy ette meg öregapád a kenyerének javát? fjjfcCuax)- Mikor jó a száraz kalács? Ctuwmvpji)- Miért szűrik meg a tejet? (■soum ssijJ vjfl (■msouiSaui fayaj uiau fuajq)
