Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-06 / 208. szám
II ÉM-hétvége Literátor Szeptember 6., Szombat LITERATOR Az ESZAK-Magyarország irodalmi Szerkeszti: Vass Tibor Ajánlás------------------------------------A huszadik században igen szomorúan vettük tudomásul: mennyire kevés élettere maradt az embernek. Véleményem szerint, az a megállapítás még szomorúbb, hogy ez az „élettér" elmúlásba kezdett. Alig maradt az életünkben olyan hely, ahol az egymással való törődés naponta köszönne. Szigorúan körbekerítette az ember az otthonát, a fájdalmát is. Ezért teljesen puszták, csil- lagtalanok lettünk. S e súlyos Ég és Föld szorításában, ott, ahol az ember hajszála is megszorul, ha tiszta életjel sugárzik, boldog vagyok. Lehet az egy alma is, és lehet az egy vers is. Kívánok a Sorsok Irodalmi Alkotóközösség szerzőinek kitartást, egészséget. Horváth Gyula költő, a Sorsok Alkotóközösség vezetője Sorsok Siroki Tünde versei Riadt fény Láttalak, riadt fény tükröződött arcodon, melengetett szív-kezedben mintha hallottad, volna csontjaim zörgését. Ott feküdt holtan a zebrán, a nép szemében szörnyűség vágtatott. Halott volt, és nagyon is lélegzett; vegetáló szirmok meséje agyában. Sorsok Alkotóközösség, A/liskolc Sípos László Farózsa olajfestményként, feszülök keretek között a falon, arcomba lehel a fény; minden mozdulat tanúja az árnyék, Pietá - tövis könnyek, a megváltás koszorúja - résnyire nyílik a szám, a gyónást ízlelem, az éghez simulok Farózsa vagyok? Takargatásodra Ha keresnélek, kutatnál-e? Kutatnál-e, ha már nem szíved erejéből érintenél^) Ha már nem lenne se völgy, se árok, melyben bujdokolhatsz - mintha érzéseid elől tenyeredbe temetnéd arcod. Én is így rejtőzöm a hegyek térdénél, melyben mind ott van mennyire vágynék ölelő magányomban takargatásodra, csakhogy simogató szemeiddel színezhessek ébredéseket. Morajban, libbenő kedvekben szembogaraid is szuszognak már s a hol sem valahová visz immár, ha nem tart a hold alatt ringó ribizlibokorhoz. A nyár ábránd. Fekete Zsolt Paradox szerelem Álmaim éjfekete királynője- fekete test és sötét lélek ezt az egy fajtát kívánom nappal, és a sötétben csak tőle félek. Izmos test, hozzá acélos akarat, vasat hajlít s ferdíti a szavakat.- Úgy ártasz, hogy a kedvemre teszel, s átkot ha szórsz, áldásommá leszel. Bán Olivér x •• // Jovo Míg önmagámban jövőmel keresem, ujjaim között szétfolyik a jelen. & Bohoczki Judit Hajnal Félálomban ült a pincében. Hűvös levegő ömlött rá fentról. Már nem fázott. " Hűvös selymek lengtek körülötte, végigsimították az arcát, a nyakát. Halkan suttogtak a feje felett. Ä selymek, az ablak, a hideg. Ók hárman nagyon szerették egymást.- Milyen jó most - gondolta. Magánytól terhes percek gyűltek köré. Aggódó szemükben hordták gyermekeiket.. Nem gondolt semmire. Megborzongott. Kinyitotta a szemét. Még mindig ott ült a földön. Felnézett. Az eső hangosabban kopogott körülötte, Az ég még sötét volt, de a hsynal ígérete már a madarak torkában lebegett. k. kábái lorant grafikája Lukács Andrea U Marcello Diotailevi (Olaszország) grafikája Bűnös és hibátlan KERESEM A SZAVAKAT VALAHOGY MIND ELBÚJTAK ELŐLEM DE ELŐBB MÉG ÖSSZEKÖTÖZTÉK AJKAIMAT HOGY EL NE MONDHAS SAM NEKED FURCSA EZ A KETTŐSSÉG AHOGY BELAKATOLT SZ ÁJJAL HAJKL'RÁHZOM ŐKET ÉS KUTATOM MINDENFELÉ PEDIG MOST ELREJTŐZTEK A TE AGYADBAN ÉS MONDATOK FORMAJÁB AN HÁNYOD KI ÓKÉT RÁM EGYENESEN AZ ARCOMBA HOGY FEL OLDJÁK ZÁRJAIMAT TESSÉK MOST ELÉGEDETT VAGY HOGY KI MONDTAM*? Nem EZ NEM ELÉGEDETTSÉG HANEM ÖNEI.EGÚLTSÉG DE NEVEZHETJÜK MEGLEPETTSÉGNEK IS HA AKAROD ÉS PERS ZE SZABADKOZOL HOGY TE NEM TE NEM ÚGY ÉS NEM AZÉRT ÉN ÚGYIS BELÉDLÁTOK ÉPP MARCANGOLOD ÖNMAGAD HOGY KE LLETT NEKED FELNYITNOD AZ AJKAIMAT ÍGY UTÓLAG MÁR K ÖNNYÚ RÁMFOGNI PERSZE MERT VÁLÓJÁBAN ÉN VAGYOK A III BÁS DE TALÁN SENKI SEM TALÁN MINDENKI BŰNÖS ÉS HIBÁ TI.AN EGYSZERRE. Balogh Tibor Késik a felismerés Szemlélődöm a XX. század kevert magyarjai között, nyelvünket keserű muzsika hatja át, hályog felhők a nemlátó szemek egén, . ... késik a felismerés. k. kábái lorant grafikája Bán Olivér Hétköznapok Ködként gomolyognak, lassan összeállnak körülöttem szürke napjaim, súlyos porszem; süllyedek fajsúlyosabb dolgaim. elnagyolt ritmuszavarában.
