Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-29 / 227. szám

Észak-Magyarország SZÓLÁSTÉR 1997. Szeptember 29., Hétfő a Az Észak-Magyarország szólástér rovata Itthon sem vagyunk már itthon! Az új típusú beutalóval nyaraltam Hévízen, remek volt az ellátás és a szálloda. Hévíz városa a sajá­tosságainak megfelelően igyekszik szórakozási le­hetőségeket biztosítani az oda látogatóknak. He­lyet kap a zene minden területe, (tér-, beat-, sza­lonzene, opera, operett) ez utóbbival kapcsolatos keserű szájízem. Operett-varázs címmel nyáron körbejárják a balatoni jelentősebb üdülőhelyeket, Hévízen is van előadás, nem is kevés belépti díjért. Néhány üdülőtársam áldozott volna mégis, de je­gyet magyarok nem vehettek! Hogy is van ez? Nem elég, hogy az évente közve­tített inter Operettgálán 96 százalékban németül éneklik a magyar zeneszerzők magyar dalait, most még a magyar tenger partján a magyar már néző sem lehet? Már itthon sem vagyunk itthon, és még Európá­ban sem vagyunk! Hol vagyunk? Mikor mi ma­gunk sem őrizzük meg, és ápoljuk egyedülálló, egyetlen és nekünk a legszebb, legféltettebb kin­csünket, a nyelvünket! És állítólag a forint konvertibilis is! Lehet, hogy csak nyugaton? Somossy Katalin Megemlékezés Kenderesen A Doni Bajtársi Szövetség Miskolci Szervezete minden évben küldöttséggel képviselteti magát vi­téz Nagybányai Horthy Miklós kenderesi temeté­sének évfordulóján. Mint ismeretes, Magyarország kormányzójának és feleségének hamvait 4 évvel ezelőtt szeptember elején helyezték örök nyuga­lomba. Az idei megemlékezésen kilencen képvisel­tük a miskolciakat. Az ünnepségen Baranyi Mi­hály, Kenderes polgármestere felelevenítette Horthy Miklós alakját, méltatta életútját. Az ese­ménynek még egy miskolci vonatkozása van. Az I. világháború hőseinek tiszteletére a kormányzó an­nak idején egy emlékmű létesítését kezdeményez­te egy nagy park közepén. Ezt tavaly róla nevezték el, de felújításra szorul. Egy nyugdíjas miskolci volt erdészeti dolgozó, Nátafalussy Lajos vállalta, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Erdőfel­ügyelőség segítségével csemetéket biztosítanak a kenderesi Horthy Miklós Parkba. a Doni Bajtársi Szövetség miskolci szervezete nevében Szabó Gyula A kirekesztett „kirekesztők” A családok a gyereknevelésből; a munkanélküliek a munkából; a közalkalmazottak közül a nem „szakértők” az inflációt követni ígért béremelésből; az oktatás, egészségügy, honvédelem a fejlesztés­ből; a diákok és szülők a tanulás esélyegyenlőségé­ből; a naponta leértékelt forintú állampolgár még a külföldi büfékből is; elcsatolt magyaljaink zöme a magyar nemzetből; az angolul nem tudók a pri­vatizációs szerződések megismeréséből; a (80) 30 éven belül elhalálozók az olajgate titkaiból; a tisz­tességes állampolgárok a becsületes megélhetés­ből; az adócsalók a milliárdos pénzbírságokból; a maffiózók a börtönből... A fentiek szótárában nem szerepel a „kirekeszt” szó, ami érthető is, hisz’ hét éve egyik mai kor­mánypártunk révén „szabadalmi védettséget” él­vez, amely ennek kötőszókénti hangoztatásával bi­zonyára sokat tesz a gyűlölet ellen. Csak legyen is eredménye! Dobos Zsolt Miskolc ÜGYFÉL- ÉS JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Szerkesztőségünk ügyfélszolgálata minden héten szerdán­ként délelőtt 9-12 óráig áll olvasóink rendelkezésére a Saj­tóház II. emeletén a 221-es szobában. Jogsegélyszolgálatunk ma, hétfőn, délután 4-6 óráig a Sajtó­ház II. eméletén a 212-es szobában áll olvasóink rendelkezé­sére. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Az idősek 1997. évi világnapjára Az ENSZ 1991. évi határozata minden év október elsejét az idő­sek világnapjává nyilvánította. Lehet és szükséges is ekkor az idősek számára szívet melegítő, meghitt, műsoros ünnepségeket rendezni. Fel kell azonban ezt a napot arra is használni, hogy az idősek helyzetét, körülményeik ja­vításának lehetőségeit elemezzük. A társadalombiztosítási törvény az időskorúak helyzetét nem kizá­rólagosan határozza meg. Ha­laszthatatlanul szükség van arra, hogy a kormányzat hozzon olyan gazdasági intézkedéseket, ame­lyek visszaállítják és megtartják a nyugdíjak reálértékét. Fel kell vetni azt az igényt is, hogy a nyugdíjak eddigi reálértékveszté­séből származó káraikat a nyugdí­jasok részére térítsék meg. A nyugdíjasok aktív korukban azért kaptak az európai megérde­meltnél kevesebb fizetést, hogy a különbözetból az állam beruház­zon. Most, amikor az így növelt ál­lami vagyont a privatizáció során értékesítették, erkölcsileg is jogos a befolyt pénzekből azoknak vala­milyen részeltetése, akiknek munkájából és béreik terhére az létesült. Az alacsonyabb bérek után ugyanis alacsonyabb nyugdí­jakat állapítottak meg. El kell vet­ni azt az uralkodó felfogást, mi­szerint nyugdíjazás után az idő­sek dolga a vegetálás. Az idősek is alkalmasak valamilyen fokú mun­kára. Számukra a „kötelező” he­lyett a „szabadon választott” mun­kalehetőségeket nyitva kell hagy­ni. Hiszen a társadalom legelsz§- gényedettebb rétegének zöme a nyugdíjasokból tevődik ki és nyugdíjkiegészítő jövedelemre égetően szükségük van. Az időskorúak társadalmi be­sorolása sem fogadható el. Sem az állami, sem az önkormányzati, sem más intézményes szinten nincs jogosultsággal rendelkező, minden egyes nyugdíjas által vá­lasztott, deklaráltan nyugdíjas, személyi képviseletük. A mintegy hárommillió, szavazati joggal rendelkező nyugdíjast nem lehet csak tanácsadói minőségben kép­viselni. A kérdés gazdaságilag is sokré­tű. Nem csak a társadalom általá­nos teherbírását javító tevékeny­ségre van szükség. Számításba kell venni a nyugdíjasok, idősko­rúak teherbírását is, mégpedig nem az ország népességére vonat­koztatott átlagos, hanem a kifeje­zetten rájuk érvényes sajátos elemzések alapján. Mindenképpen célszerű lenne az ország különböző nyugdí­jasszervezeteinek összefogása, a közös érdekű fellépés miatt. A szükség és a megoldási lehe­tőségek köréből visszatérve az Idősek Napja alkalmából kívá­nunk mindenkinek jó egészséget, elviselhetőbb, boldogabb, ho.sszú életet, erőhöz mért hasznos tevé­kenységet, hiszen a magas élet­korban a kicsinek látszó munka is nagy teljesítménynek számít. A Nyugdíjasok B.-A.-Z. megyei és Miskolc városi Érdekegyeztető fóruma nevében: Petrasovszky István elnök Sok év után ébredezünk A díszszakasz dobbanásait rémisztő volt hallgatni. Az elítéltet bevezették a négy­szögbe, ott térdre ereszke­dett, bekötötték a szemét. Aztán megtörtént. Egy zászlós - a háború utolsó hetében - úgy döntött, nem akar sem „hősi ha­lott” lenni, sem hadifogoly. Dezertált, elfogták, ez lett a vége. Pár nap múlva - egy hajnalon - kiderült, az alakulat a front mögé ke­rült. Le kellett tenni a fegyvert. Egy német kato­na a magyarok közé keve­redett. A szovjet katona intett neki, hogy induljon el. Elindult. A géppiszto­lyok ropogtak ' és a „kamerád” a sopronszécsé- nyi búzamezők alatt jelte­len sírba került. Nem volt kivételes eset. 1942 februárjában Sepp Dietrich hadosztálypa­rancsnok utasítást adott arra, hogy három napig minden elfogott szovjet ka­tonát lőjenek agyon, mert a GPU hét német katonát agyonlőtt. Négyezer fogoly került így tömegsírba. Öl­tek francia, angol, ameri­kai hadifoglyokat is. 1944. június 10-én Oradur egész lakosságát kiirtották. Ma­gyar katonáink százezer számra kerültek fogságba, \ és közülük az életben ma­radottak (esetleg évek múlva) hazatérhettek. Sok év után, most érke­zett el az ideje annak, hogy - a még élők - meg­alakíthatták a „Volt Hadi­foglyok Bajtársi Szövetsé­gét”. Nem pártfiiggő szer­vezet ez, nem is volna ez helyes cél, mert nekik az emberiesség hirdetése a feladatuk, felvilágosítani a háborút nem ismerő nem­zedékeket, korosztályokat, hogy a háború célja az em­berölés. Ez pedig a legna­gyobb bűn. Sajnos az em­beriség jelentős hányada ezt még nem ismerte fel, folyik az emberölés, terro­rizmus, polgárháború. Még sok helyen nincs ébredés. Soviniszta pol­gármesterek, miniszterek akarnak ostoba világren­det, képességük nem az értelmet, csak az erősza­kot ismeri. Az értelmes világnak ezt kell legyőzni, nem fegyverekkel, hanem szellemiséggel. Ennek van igazi értékrendterem­tő történelmi hatása. A Bajtársi Szövetség ezt is­merte fel, ők már feléb­redtek. Tegyenek minél többet a béke, az embe­riesség gondolatának nép­szerűsítéséért. Reméljük egyszer - a veszélyes zónákban is - fo­gadóra talál e nagyszerű gondolat. Csapó András Miskolc Életkedvünket préselik ki A magyar politika teljes kiszolgálója a statisztika. Evvel tökéletesen lehet taka­rózni,, ez mindent befed, megma- gya(RÁZ). Egyetlen aprócska hibája, bibi­je van mindössze. Nem igaz! Élő példája a munkanélküliek kimutatása. A regiszt­ráltaké!, akik idővel „kihullanak” a nyil­vántartásból, nem rontva tovább az elvá­rásnak megfelelő eredményeket. Vagyis - amiről nem tudunk, az nincs. Nem kell vele foglalkozni. Munkahely nincs, az er­re hivatott közvetítők mégis sok esetben úgy bánnak az elhelyezkedni vágyókkal, mintha azok bűnözők volnának. Illetve, bocsánat, néha előfordulhat munkalehe­tőség, hiszen vállalkozók szoktak keresni munkaerőket. Természetesen tisztessé­ges ajánlatokkal, mármint olyanokkal, amilyenek ők maguk. Minimális (éh)bé- rért magas iskolai végzettséggel, látástól mikulásig csinálni mindent, amit a tisz­teletre (NEM) méltó ajánlatadó „kér”. Kötött munkaidő, szabadság, táppénz csak a rabszolga álmában jelenik meg (ott is elvétve), a hivatalos bejelentéssel karöltve. Sőt, néha még „természetbeni szolgáltatást” is igényelnek a közhiede­lemben jóerkölcsű, becsületes, családsze­rető hajcsárok. Miközben az aljasul törté­nő kiszipolyozás mellett folyamatosan adócsalók. Tudom, hogy nem mindenki ilyen, hi­szen csak becsületes vállalkozók léteznek. (Természetesen, akinek nem inge, ne ve­gye magára, de akinek igen, az kössön hozzá gyorsan nyakkendőt is!) Vajon miért nem nézik meg, hogy ki­nek miből lettek milliói, milliárdjai? So­kuknak korábban még hivatalos munka­helyük“’sem volt. A másik véglet pedig, amelyik kihasználva lehetőségeit, átmen­tette (Istenem, hogy én milyen szépen tu­dok fogalmazni!) az állami vagyont saját­jába, és azóta folyamatosan szüretel. Sző­lő helyett a mi erőnket, életkedvünket és lelkünket préseli ki mustnak. Miközben állandóan azon sírnak, mekkora áldoza­tot hoznak a hazáért, dacára annak, hogy súlyos terhek (APEH, tb...) nehezednek rájuk. (Bár rájuk nehezedne!) így tehát a mérleg egyik serpenyőjében a kilátástalanság, elszegényedés, elkese­redés, míg a másikban az égtelen Kána­án. És akkor képesek a rádióban világgá röpíteni azt a hírt, hogy azért vagyunk szívbetegek, mert AGYONesszük, -issz­uk, -cigarettázzuk magunkat. Akkor nem azért a stresszért, amit a rendszerváltás ürügyén nekünk teremtettek? Á, nem. A „Jólét” az, aminek megisszuk a levét. Na, azzal aztán tényleg tele vagyunk, olyannyira, hogy akár belehalni is képe­sek vagyunk. Azért én mégsem irigylem ezeket a jég hátán is megélőket”, mert lassan közeleg­nek a választások, és ha erőskezű kor­mány kerülne az ország élére, egy kara­kán miniszterelnökkel, akkor aztán min­den előfordulhat(na). Kletz László Miskolc OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleket terje­delmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tör möríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írá-. sok e helyütt sem jelenhetnek meg. Kérjük olvasóinkat, hogy a hitelesség érdekében véle­ményükhöz adják teljes nevüket, és csak kivételesen, személyiségük valós védelmében ragaszkodjanak nevük elhagyásához vagy rövidítéséhez. Önkényes ellenőrzés Az MVK Rt. járművén utaztam szeptember 17-én 8.30-kor a villamoson, ér­vényes villamosbérlettel. A Búza térnél egy hölgy felszállt a villamosra, és kérte a menetjegyet. Fel­mutattam a bérletet, ki­vette a kezemből és azt mondta, ezt így nem tudja elfogadni, és a bérletet nem volt hajlandó vissza­adni. 1,5 éve utazom nyug­díjas bérletszelvénnyel, amit többször ellenőriztek ez idő alatt a T. cég ellen­őrei. Az ellenőrző észrevé­tele az volt, hogy a bérlet­szelvény fényképes alap­tokján volt egy pecsét össz- vonalas jelzéssel, mivel néha ilyen szelvényt is szoktam váltani. T. ellen- őmó azt nyilatkozta, hogy akik 1,5 éven keresztül el­lenőrizték, kezdő ellenőrök voltak. Mivel ő nem „kezdő”, ezt így nem tudja elfogadni. Kérte a sze­mélyigazolványomat, amit nem voltam hajlandó oda­adni, mert a bérletszel­vény, illetve a bérlet érvé­nyes- volt. Ezután csatla­kozott hozzá egy szintén „tapasztalt” ellenőrnő és a határozott felszólításomra sem adták vissza a bérle­tet, azt önkényesen elvet­ték. Ilyen zaklatás és irri- táció során felmerül a kér­dés, milyen szolgáltatást nyújt az MVK Rt., amelyet közpénzekből is finanszí­roznak. Emődi Csaba Miskolc, Szinyei Merse út 11. Ellenőrzés a miskolci villamoson Fotó: Farkas Maya Bűnesetek és statisztika Augusztus 27-én hallottuk a TV 1 adásából (Híradó), hogy a honi bűnözés a tavalyihoz viszonyítva ugyancsak megnövekedett. A statisztikai hivatal szerint: vidéken 46 százalékkal, míg a fővárosban 70 százalékkal emelke­dett. Már majdnem kezdtem volna szörnyűlködni a hiva­talos, de mégiscsak megdöbbentő tényálláson, amikor a fővárosi főkapitány (Berta Attila dandártábornok) mind­ezt megcáfolta és valahogy eképpen nyilatkozott:- Egyértelműen hibás az adatszolgáltatás, mert nem a bűnözés növekedett, hanem a statisztikai kimutatást vé­gezték rosszul. Mégpedig azért, mert napjainkban jegy­zőkönyvbe foglalják még a legkisebb bűneseteket is- Még mielőtt a kettőjük igazán eltöprengtem volna, már úgy értve, hogy melyikük állításában kételkedjem, nyomban eszembe jutott az egyik jó barátom esete, aki­től nem régen ellopták a kerékpárját, és amikor jelented te a rendőrségen, ott azt mondták neki, hogy ilyen piti üggyel nem foglalkoznak, máskor jobban vigyázzon rá! ...Aztán az anyósom is eszembe jutott, akitől meg éjjel a belakatolt tyúkólból lopták el a tyúkját. Ő nem jelentet­te, mert tudta, hogy hiábavalóságot tenne... Hirtelen Szabó bácsira is gondoltam, akinek a kertjéből ásták ki vagy két zsákra való burgonyát, meg a sárgarépáját is jól megdézsmálták... Végül a jó memóriám a tavalyi telet is felidézte, mert megint tisztán láttam a Sajó-parton meg a vasút mentén letarolt élőfák csonkjait és én tu­dom, hogy még mások is tudnának hasonló bűneseteket felsorolni. Olyan sok „kis” eseteket, amelyek nem szere­pelnek az Országos Statisztikai Hivatalnál. Mérlegelve a fent említetteket, elgondolkodtatónak tartom, hogy vajon a rendőrséget, vagy a statisztikából kimaradtakat kellene-e anyagilag támogatni? Vagy mind a kettőt? Szőllősilmre Herbolva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents