Észak-Magyarország, 1997. szeptember (53. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-25 / 224. szám

U ÉsZAK-MáOYABOISZAO 1997. SZIPTIMBIK 25.. CSÜTÖRTÖK □ Mi lesz Hága után? A bős-nagymarosi építkezéssel kapcsola­tos magyar-szlovák per nem ér véget a hágai Nemzetközi Bí­róság ítéletének csü­törtöki kihirdetésével. Jóllehet fellebbezés­nek helye nincs, van rá mód, hogy a testü­let visszatérjen az ügyre, miközben foly­niuk kell az ítélet végrehajtásáról szóló kétoldalú tárgyalá­soknak. A bíróság ez­zel együtt azt sugall­ja, határozatát tekint­sék végérvényesnek, és mindkét fél csele­kedjék útmutatásai­nak megfelelően. Amikor Magyaror­szág és Szlovákia 1993-ban nemzetközi jogi fórum elé vitte a vízlépcsővitát, a bíró­ság alapszabályának megfelelően vállalták, hogy az ítélet kihirde­tése után hat hóna­pon belül megállapod­nak a végrehajtás módjáról. E vállalás kötelező, az ENSZ-in- tézmény nem kezdi meg a pert, amíg er­ről nem biztosítják. A testület két eset­ben visszatérhet az ügyre. Egyfelől akkor, ha a per alapját képe­ző tényékhez képest új tények merülnek fel. Ennek szakértők szerint csekély a való­színűsége. Másfelől - és ez a kényesebb vál­tozat - akkor, ha ér­telmezési probléma merül fel akár a té­nyek, akár az ítélet tekintetében. Ekkor kérelmezhető a bíró­ság újbóli összehívása, és újabb per megtar­tása. A bíróság azon­ban nagyon szigorú az utóbbit illetően, és csakis akkor fogad el effajta kérelmet, ha teljesen megalapo­zottnak tartja az átér­telmezést. Az eddigi 61 peres eset közül - részben emiatt - csu­pán néhány kísérletre került sor perújrafel­vétel érdekében, és a legtöbbet a testület el is utasította. A határozat többek véleménye szerint a várakozásokkal ellen­tétben aligha lezárása lesz majd valaminek, sokkal inkább kezde­te. Mégpedig egy újabb tárgyalássoro­zatnak, amely csak annyiban különbözik az eddigiektől, hogy egy újabb nemzetközi állásfoglalással továb­bi korlátok közé szo­rítják, szűkebb me­derbe terelik. Akár­csak a Dunát annak idején, az 1851,7-es folyamkilométemél. Húsz év építés, bontás és pereskedés után: ma ítélet Ma hirdet ítéletet a hágai Nemzetközi Bíróság a Magyarország és Szlovákia között, a Bős-nagymarosi Vízlépcső ügyében folyó perben. Ezzel azonban a húszéves történet még korántsem ér véget. Az ítélet meg nem fellebbezhető, de bizonyos feltételek mellett újra a bírósághoz lehet fordulni. A határozat végrehajtása kötelező, ám annak módjáról újabb tárgyalások kezdődnek majd a felek között. És azt már a per kezdetén is tudtuk, azt semmiképp nem lehet várni, hogy egyértelműen kimondatik: a „Dunaszaurusz" megépítendő, vagy elvetendő. Az egyik legfontosabb azonban a további környezeti - elsősorban szigetközi - károk megelőzése, az úgynevezett C-variánsnak - a Duna szlovák részről történt egyoldalú elterelésének - megszüntetése, és nemzetközi jogi háttér teremtése a korábbi szerződésbontáshoz, tehát a kártérítési igények minimalizálása. És erre adhat lehetőséget egy számunkra kedvező ítélet. Bős-Nagymaros története 1977. szept. 16. - Budapesten aláírják a vízlépcső felépítéséről és közös üze­meltetéséről szóló szerződést. A megva­lósítás szinte azonnal elkezdődik, de vontatottan halad. 1983. okt. 10. - Prágában aláírják az 1977-es államközi szerződés módosítá­sát, amely új határidőt szab és előirá­nyozza, hogy az energetikai létesítmé­nyeket 1990-94-ben helyezzék üzembe. 1985. - A magyar környezetvédők kö­vetelésére átmenetileg felfüggesztik a nagymarosi építkezést. 1988. szept. 7. - A magyar kormány az építkezés folytatása mellett dönt. 1988. szept. 12. - okt. 3. - Buda­pesten a Bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ellen tüntetnek, és több ezren élő láncot alkotva tiltakoz­nak. Építés Bősnél... ...bontás Nagymarosnál A Nemzetközi Bíróság (International Court of Justice) - amely hágai Békepalotában székel, s ennek alapján hágainak nevezik - az ENSZ legfőbb bírói szerve. Alapszabálya az ENSZ Alapokmá­nyának szerves része. A Nemzetközi Bírósághoz olyan államok is fordulhatnak, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek, és nem is kíván­nak az Alapszabályok részeseivé lenni. Az ENSZ tagjait semmi nem kötelezi arra, hogy vitás ügyeikkel e bírói fórumhoz fordulja- óak, de ha egyszer megtették, akkor alkalmazkodniuk kell a Nem­zetközi Bíróság határozatához, s „ha valamely jogvitában szereplő egyik fél a bíróság által hozott ítéletből folyó kötelezettségének nem tesz eleget, a másik fél a Biztonsági Tanácshoz fordulhat”. A Nemzetközi Bíróság magas képzettségű, nagy tekintélyű, független bírók testületé. 15 tagból áll. (1993-ban választották a testület tagjává Herczegh Géza magyar jogászt.) Mindegyiküknek más-más állampolgárságúnak kell lennie. A bíróság tagjait kilenc évre választják. Valamennyien újraválaszthatók. Hivatalos nyel­ve a francia ás az angol. A feleket kormánymegbízottak képvise­lik, akik tanácsadók, ügyvédek közreműködését vehetik igénybe. Az összeállítást az MTI anyagainak, valamint Nagy Gábor és Do­bos Klára fotóinak felhasználásával Csörnök Mariann készítette. A vízlépcsőrendszer tervrajza a Duna Kör egy kiadványából A Dunaszaurusz Már a XX. század első felében felvetődött a Duna magyarországi felső szaka­szán építendő vízlépcső gondolata, első tervei azonban csak 1949-51 között készültek el. 1963 áprilisában a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság megállapodott, hogy közös beruházási program lesz a Gabcikovo (Bős)- nagymarosi Vízlépcsőrendszer. Az 1978. június 30-án életbe lépett államközi szerződés kimondta: a vízlépcsőrendszer legfontosabb alkotó elemei a dunakiliti duzzasztómű és víztározó, a Dunakiliti és Szap (Palcikovo) közötti kétrészes üzemvíz-csatorna, a bősi (gabcikovói) vízlépcső, valamint a nagymarosi vízlépcső (a rendszer alsó eleme). A létesítmények 38 százalékban Magyarországon, 62 százalékban pedig Csehszlovákiában he­lyezkednek el, az elkészült beruházás 50-50 százalékban közös tulajdon. A bősi vízlépcső vízerőtelepe 8 db, egyenként 90 MW, összesen 720 MW teljesít­ményű turbinából áll, és itt épül fel a hajózsilip is. A nagymarosi vízlépcső ki­egyenlíti a bősi erőmű csúcsüzemét, a bősi vízlépcsőig ható duzzasztás bizto­sítja a hajóút szükséges vízmennyiségét. Az alaperőműként működő vízerőte­lep 6 db, összesen 160 MW teljesítményű turbinából áll, a duzzasztómű 7x24 méter nyílású. A hajózást hajózsilipek biztosítják. A két vízerőmű évi átlagos energiatermelése 3,6 milliárd kWh. Magyar- országot a beépített teljesítőképesség, a termelt villamos energia 50 száza­léka, azaz 440 MW, illetve évi 1,8 milliárd kWh villamos energia illeti meg (ez évi 650-700 ezer tonna fűtőolajnak felel meg.) Az óriási beruházás azonban nem a tervek szerint valósult meg. 1989 májusában a magyar kormány belső nyomásra felfüggesztette a nagymaro­si építkezést, a csehszlovák fél viszont folytatta a saját oldalán elkezdett be­ruházást. 1991-ben a csehszlovák kormány jóváhagyta az ún. C-változatot, hogy a bősi erőmű már 1992-ben üzemeltethető legyen. 1992-ben az Or­szággyűlés felhatalmazására a magyar kormány egyoldalúan felmondta az 1977. évi államközi szerződést, lemondva a Magyarországon felépült zsilip­kapu használatáról. A másik fél válaszul a tározó szlovák területre eső ré­szén befejezte a C-változat gátjainak építését és októberben Dunacsúnnál a bősi üzemvízcsatomába terelte a Duna vizét. Csehszlovákia szétválása után Szlovákia lett a vízerőmű örököse, az ál­lamközi szerződés jogutódja. A magyar és a szlovák fél továbbra sem tudott megegyezni a vízlépcső sorsában, és a két kormány 1993-ban a hágai Nem­zetközi Bírósághoz fordult. Azóta a magyar oldalon elbontották a nagyma­rosi körgátat, visszaálb'tották az eredeti hajózó utat. A folyóelterelés miatt a Szigetközben jelentkező súlyos környezeti károk enyhítésére 1995-ben a magyar és a szlovák kormány átmeneti vízmegosztási rendszert hozott lét­re, és Dunakilitinél fenékküszöb épült. 1996 májusában a bősi erőmű nyolc turbinája átállt a teljes és állandó üzemelésre, augusztusban pedig átadták a bősi vízlépcsőrendszer dunacsúni zsilipkamráját, amely az üzembe nem helyezett dunakiliti gátat hivatott pótolni. 7Ti'. /ZdsffVu&WZ 1988. okt. 7. - Az Országgyűlés úgy határoz, hogy az eredeti program sze­rint folytatódhat a beruházás. 1989. márc. 22. - Németh Miklós mi­niszterelnök megígéri, hogy a vízlépcső építésénél nem végeznek visszafordíthat­atlan munkálatokat addig, amíg a parla­ment újra nem tárgyal a beruházásról. 1989. máj. 13. - A magyar kormány az erőmű működtetéséből adódó közve­tett veszélyek elkerülése és további kérdések tisztázása érdekében azonna­li hatállyal felfüggeszti a nagymarosi építkezést. Az Országgyűlés június 2- án megadja ehhez a felhatalmazást to­vábbi szakértői vizsgálatok idejére. 1989. okt. 31. - A parlament dönt a nagymarosi munkálatok végleges leál­lításáról és a szerződés módosításáról. 1989. nov. 16. - Csehszlovákia meg­kezdi az előkészületeket, hogy az ere­deti tervtől eltérően a saját területén töltse át a Duna vizét a bősi erőmű üzemeltetésére. 1990. febr. 3. - Százezer csehszlovák, magyar és osztrák állampolgár élőlán­cot alkotva követeli a vízlépcső építésé­nek leállítását és a Duna menti termé­szetvédelmi terület kialakítását. 1990. nov. 13. - Magyarország és Ausztria megegyezik, hogy a magyar fél 2,65 milliárd schilling végkielégítést és 122 millió késedelmi kamatot fizet az osztrák Donaukraftwerke AG fővállal­kozónak a nagymarosi építkezés lemon­dásáért. (Az osztrákok 3,848 milliárd schillinget követeltek.) 1991. jan. 17.-A szlovák kormány el­fogadja az ún. C-változatot a vízművel kapcsolatos csehszlovák javaslatok kö­zül. Ennek értelmében szlovák terület­re eső új gátszakasz megépítésével biz­tosítanák a bősi erőmű üzemelését ak­kor is, ha Magyarország végérvénye­sen elzárkózna a közös megoldástól. 1991. ápr. 16. - A Országgyűlés felké­ri a kormányt, hogy tárgyaljon a csehszlovák kormánnyal a vízlépcső­rendszerről aláírt szerződések és meg­állapodások közös megegyezéssel tör­ténő megszüntetéséről, és megerősíti az erőmű építését felfüggesztő kor­mányzati intézkedéseket. 1991. máj. 21. - A szlovák kormány úgy dönt, hogy folytatja a bősi vízlépcső építését és megépíti a Duna vizét elte­relő csatornát. 1992. máj. 7. - A magyar kormány az Országgyűlés felhatalmazásával május 25-i hatállyal felmondja az 1977. évi ál­lamközi szerződést, amelyet a parla­mentjúnius 9-én hatályon kívül helyez. 1992. okt. 25. - A szlovák oldalon vá­laszul befejezik a C-változat gátjait és Dunacsúnnál, nuntegy 40 km hosszú­ságban a hősi üzemvízcsatomába tere­lik a Duna vizét. Magyarország tilta­kozik. A Szigetközben a vízhiány miatt súlyos környezeti károk jelentkeznek. 1993. ápr. 7. - Magyarország és az 1977. évi államközi szerződés jogutód­jává vált önálló Szlovákia eredményte­len egyezkedései után a két kormány képviselői Brüsszelben aláírják az ún. alávetési nyilatkozatot, amely szerint a felek a hágai Nemzetközi Bíróság döntését kérik a vízlépcsővitában, és addig átmeneti vízmegosztási rendszer létrehozását vállalják. 1994. márc. 29. - Az Országgyűlés ha­tározata értelmében szivattyús vízki­vétellel biztosítják a szigetközi mellék­ágak vízellátását az ideiglenes vízmeg­osztási megállapodás megkötéséig. 1994. júl. 20. - A Szigetközben meg­kezdik a Duna hullámtéri mellékágai­nak szivattyús vízpótlását. 1994. okt. 12. - 1995. szept. 8. - A nagymarosi Duna-szakaszon elbontják a körgátat, feltöltik a munkagödröt, átadják az eredeti víziutat. 1995. febr. 7. - márc. 13. - Az Or­szággyűlés módosítja 1994-es határoza­tát és a kormány hatáskörébe utalja a szigetközi vízpótlás megoldását. A kor­mány fenékküszöb építését javasolja. 1995. ápr. 19. - Budapesten aláírják a magyar-szlovák vízpótlásról szóló ide­iglenes megállapodást, amely a hágai Nemzetközi Bíróság döntéséig biztosít­ja a Szigetköz számára a kárenyhítés­hez szükséges vízpótlást. 1995. ápr. 25 - jún. 22. - Dunakiliti­nél megépítik a fenékgátat a Szigetköz vízpótlásának javítására. 1995. szept. 6. - Magyar-szlovák szak­értői tárgyalássorozat kezdődik Po­zsonyban a Bős-nagymarosi vita esetle­ges peren kívüli rendezéséről, de nem vezet eredményre. 1996. máj. 17. - Szlovákiában teljes és állandó üzemelésre áll át a bősi erőmű. 1996. aug. 24. - Szlovákiában átadják a bősi vízlépcsőrendszer dunacsúni zsi­lipkamráját, amely az üzembe nem be~ lyezett dunakiliti gátat hivatott pótolni. 1997. márc. 3. - Magyarország állás­pontjának egy héten át tartó szóbeli elo- teijesztésével a hágai Nemzetközi Bíró­ságon megkezdődik a Bős-nagymarosi vízlépcső ügyének tárgyalása. Az eljá­rás során három kérdésre kell válaszol­ni: volt-e joga Magyarországnak felfüg­geszteni és abbahagyni az építkezést, il­letve felbontani a szerződést; melyek ez utóbbi lépés joghatásai; végül, volt-e jo­ga Csehszlovákiának, illetve Szlovákiá­nak végrehajtani a Duna elterelésével járó C- variánst? Szlovákia március 24-28. között fejti ki érveit. 1997. ápr. 1-4. - A hágai Nemzetközi Bíróság küldöttsége történetében először felkeresi a jogvita tárgyát képező hely­színt. 1-2-án Szlovákiában, 3-4-én Mm gyarországon tartanak szemlét. A bíró­ság visszavonul, hogy szeptember 25-en ítéletet hirdethessen, amit a felek ma­gukra nézve kötelezőnek ismernek el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents