Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-06 / 182. szám

1997« Augusztus 6-, Szerda Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 D Még van pogácsa a tarisznyában Papp János keramikus: Egykor divat volt szégyellni a matyóságot Papp János a mezőkövesdi kiállításának megnyitóján Fotó: Cs. K. A. Koncert a kápolnáért Monok (ÉM) - A falusi turizmussal foglalkozó monoki nemzetközi kon­ferencián Papp Ferenc monoki szár­mazású ügyvéd vette fel egy alapít­vány létrehozásának az ötletét, amelynek célja az Andrássy-kastély kápolnájának megmentése, felújítá­sa. A kápolnabelső, a csodálatos freskók restaurálásához nagyon sok pénzre van. Az konferencia idején, az múlt szombaton a felújítandó épületben egy rögtönzött koncertet is tartottak, Regős Zsolt, a Miskolci Nemzeti Színház karmesterének ve­zetésével. Papp Ferenc véleménye szerint a jövőben még sok ilyen kon­cert lesz, amelyek bevételét a kápol­na rendbehozatalára fordítják. Felvételizőknek Kazincbarcika (ÉM) - A Munkás­képviseleti Alapítvány 1996/1997. éri egyetemi, főiskolai felvételi-elő­készítő tanfolyamán résztvevő és sikeresen felvételiző fiatalok ösz­töndíj-pályázatot nyújthatnak be a kazincbarcikai MSZP-irodán. További információt személyesen (Kazincbarcika, Rákóczi tér 4. I/b) vagy telefonon (48/311-935) kérhet­nek az érdeklődők. Jelentkezési ha­táridő: augusztus 15. Jótékony Edda Tolcsva (ÉM) - Az Edda együttes - a helyi önkéntes tűzoltók szerve­zésében - negyedik alkalommal ad koncertet augusztus 10-én, vasár­nap este 9 órától a görög katolikus egyház megsegítésére. Angoltanfolyam Miskolc (ÉM) - Angol ICC nyelv­vizsgára felkészítő 50 órás tanfo­lyam indul szeptember 8-án a TIT B.-A.-Z. Megyei Szervezeténél (Miskolc, Széchenyi u. 14.). Bővebb információ a (46) 354-011-es tele­fonszámon kérhető. Mezőkövesd (ÉM - CSKA) - Papp János, a Mezőkövesdről elszármazott keramikusművész büszkén vallja: matyó vér folyik az ereiben, noha véleménye szerint egykor divat volt szé­gyellni a matyóságot. Ebből a hagyományból táplálkozik mű­vészete, a gyermekkorból meg­őrzött emlékek tükröződnek kerámiáin és faliképéin. Papp János kiállítása a mezőkövesdi Városi Galériában látható. A keramikusművész huszonkét év­vel ezelőtt egy „kerámiacsokrot” adományozott a városnak azzal a kívánsággal: legyen a városnak ga­lériája, oda szánja azokat. A múlt szombaton, abban a galériában nyílt meg a művész életműkiállítá­sa, amelyre évekkel ezelőtt gon­dolt. Korsók, faliképek, emberala­kok - mindig párban. A tárgyak ál­landóságot sugároznak, múltat idéznek, és biztatnak. Ez a művész hitvallásának lényege is.- Az élet elég szomorú, ezért a művészetnek, véleményem szerint, az a hivatása, hogy örömöt szerez­zen, és biztassa az embereket: le­gyen erejük a mindennapokhoz, ha elbuknak is, tudjanak felkelni. A témáim általában derűt sugároz­nak, ilyen például a lakodalmas sa­rok, vagy a cigány rezesbanda. Ná­lam nem lát idős embert, vagy szo­morú arcot. Persze, mindezt az életkedvet á matyó gyökerek táp­lálják. Vallom: a vágott virágokból szépen lehet egy alkalomra asztalt, lakást, oltárt díszíteni, de kellenek a gyökeres rózsák, hogy legyen honnan vágni a szálasrirágot. Ém- léket akarok állítani a matyóság- nak, hogy mindenki érezze, ezek az egyszerű emberek is - dudásle­gény, kocsmárosné - legalább annyi mindent tudnak a világról, vagy még többet, mint mások, és szere- tetet, megbecsülést adnak nekünk. Ma már büszkén vallom: matyó va­gyok. Régen valahogy szégyen volt matyónak lenni, de azt mondom ennek a népnek, hogy nem kell szé­gyellni a származást, hiszen a ma­tyó nép mindig, mindenhol megáll­ta a helyét. Én ebben nőttem fel, itt fogtam édesanyám szoknyájának szegélyét, itt láttam az asszonyo­kat varrni. Ez az én vüágom. Ha­bár- már nem itt élek, a tarisznya, amit a gyerekkorból hoztam ma­gammal, még most sem ürült ki, még nem fogytak el a jelképes ha­muban sült pogácsák, az emlékek belém ivódtak, és éltetnek. Papp János nem készült kera­mikusnak. Saját bevallása szerint az iskolában az óra alatti rajzokat, karikatúrákat „kapta el” osztályfő­nöke, aki azt javasolta neki, hogy menjen az iparművészeti főiskolá­ra. Díszlettervezőnek indult volna, de meg sem próbálta, mikor kide­rült, hogy túljelentkezés van. Az ötvös szakot kezdte el, majd át­nyergelt az ipari formatervezőire, s harmadéves korában találta meg az „igazit”: a kerámiát. Papp Já­nosnak az elmúlt évtizedek során több mint huszonöt településen volt kiállítása, számtalan országos seregszemlén szerepelt, és eljutott Európa több nagyvárosába is. A kiállítás megnyitóján Borsodi László keramikus, a szentendrei Péter Pál Galéria vezetője azt mondta: a művész hazajött, hogy a kapott talentumokkal elszámoljon. Papp János azonban nemcsak azt bizonyította, hogy jól sáfárkodott a tehetségével, hanem azt is, hogy ragaszkodik a szülőföldjéhez, ez mutatkozik meg abban is, hogy a János vitéz című faliképét a város­nak adományozta. Charley nénje az Akropoliszon Rendezőként tért vissza az egykori Charley Tapolcára Miskolctapolca (ÉM - FG) - Csütörtökön nyilvános főpróba, pénteken pedig premi­er. Tíz év után ismét bemutatják a Charley nénje című zenés vígjátékot a miskolcta­polcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon.- A tapolcai színpad megnyitása után az első igazi nagy sikert a Charley nénje hozta el - emlékszik vissza a tíz évvel ezelőtti premierre Kecskés Kati, áld annak idején a Városi Mű­velődési Központ munkatársaként vett részt a színpadi mű bemutatásának előkészítésében. Most a Kecskés és Társa Műsoriroda (és a fér­je) „társaként” gondolt arra, hogy ismét ezt a darabot kellene színpadra állítani.- Volt ebben a választásban némi nosztal­gia is, de éppen az elmúlt évek bizonyították, hogy ezen a helyen leginkább a zenés vígjáté­kok élnek meg, ez illik legjobban a környezet­hez, erre jön be a közönség. A tíz évvel ezelőtti előadásra utal a színpadi berendezés. Az ere­deti díszletet Makai Péter, József Attila uno­kaöccse tervezte, most Sárosi László, a Mis­kolci Nemzeti Színház színpadmestere - emlé­kezve a régi tervekre - készítette el. Akkor Al- dobolyi Nagy György zeneszerző rendezte az előadást, most tanácsadóként tért vissza hoz­zánk. De nem ő a legnagyobb visszatérő, ha­nem Zubornyák Zoltán.- Az ország különböző színpadain mind a három fiatal fiút játszottam már, de a többi szerepet is kívülről tudom. Most kezdeni csak igazán irigyelni a színészeket: olyan jó játékle­hetőségeket kánál ez a darab! - mondja a ren­dező, aki tíz évvel ezelőtt Charley szerepét ját­szotta ugyanezen a színpadon. — Azt lúszem, alapvetően nem (érünk el a korábbi bemuta­tóktól, nem is nagyon lehet, hiszen ennek a műfajnak is megvannak a szabályai. Látszatra könnyed szórakozás, viszont nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy minden poén a helyén legyen, hogy természetes módon kapcsolódja­nak a prózai, az énekes és a táncos elemek. Ta­lán annyiban lesz más ez a rendezés, hogy na­gyobb hangsúlyt kap a diákcsíny. Ezek a fiúk úgy ugratják egymást, úgy mókáznak, úgy ke­verednek bele ebbe a kalandba, mint ahogy a legtöbb egyetemistával megeshet hasonló eset. Engedtem is a színészeket, bátorítottam őket, hogy felszabadultan játsszanak. Minden ötlet­re vevő vagyok, ami ülik a darabba, ami a jóíz­lés határain belül van. Remek színészek! Na­gyon jó velük dolgozni. Zubornyák Zoltán szinte valamennyi szí­nész régi ismerőse, barátja. Varga Gyula, aki tíz éve is Stehpen Spittigue volt, most is Steh- pen Spittigue. Kecskés Tímea, a Fővárosi Operettszínház stúdiósa most Kitty Verdun szerepét játssza, de tíz éve - tízévesen az édes­anyja mellett lábatlankodva - is itt volt min­den próbán, és a rendezőhöz hasonlóan ő is minden szerepet kívülről tud. Molnár Anna, Charley valódi nénje most kapta meg először ezt a szerepet, de többszörösen is örömjáték számára, hiszen olyan slágereket énekelhet - párban Kulcsár Imrével -, mint például az Orchideák. A másik ok az örömre, hogy a nép­szerű művésznő lányával, a zeneművészeti fő­iskolás Bócz Annamáriával léphet színpadra. A három ifjú a Miskolci Nemzeti Színház há­rom ifjú - ugyancsak népszerű - művésze: Vi­da Péter, Molnár Erik és Molnár Sándor Ta­más. Most játszik először Miskolcon Váradi Eszter, az operettszínház stúdiósa, aki Anni Spittigueként mutatkozik be. Viszont nem kell bemutatni Somló Istvánt, ő ugyan „csak” szolga, de ebben a darabban ez a szerep is fe­jedelmi komédiázásra ad lehetőséget. A miskolci közönség által elsősorban szí­nészként ismert rendezőnek, Zubornyák Zol­tánnak a miskolci bemutató után Tatán lesz dolga. Az igazgatása alatt működő tatabányai színház művészeivel azon fáradoznak, hogy felelevenítsék a tatai nyári játékokat. Ha ott befejeződik a fesztivál, elkezdődnek az Ár­mány és szerelem próbái Tatabányán, majd ugyancsak rendezőként „vendégszerepel” Újvidéken, ahol a Mirandolinát állítja szín­padra. Hogy utána mi lesz, azt még nem tud­ja. Viszont van egy titka: a következő nyáron szeretné ugyanezzel a társulattal bemutatni Miskolctapolcán az Imádok férjhez menni cí­mű darabot.- Legalább húsz éve nem játszották Mis­kolcon. Olyan slágerek vannak benne, mint a „Kicsit szomorkás a hangulatom...” De ez még csak terv, titok, persze azért megírható! - mondja nevetve a színész-rendező. Aztán éne­kelve figyelmeztet, az idei sláger még nem ez.- Éljen, éljen Charley nénje! * A Charley nénje nyilvános főpróbája augusz­tus 7-én lesz, a premier augusztus 8-án. A to­vábbi előadások: augusztus 9., 10., 13., 14., 15., 16., 17., 19., 20. A kezdési időpont: este fél 9. Jegyek válthatók az utcai árasoknál, a Miskol­ci Nemzeti Színiráz jegypénztára előtt, a Cent­rum Áruház előtt, a Royal játékboltban, a ta­polcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon - elő­vételben 400, az előadás napján 500 forintért Varga Gyula és a majmok országából érkezett nagynéninek álcázott Vida Péter Fotó: Dobos K. _Téka Felsőzsolcai lecke Brackó István Tudom kétszeresen is, szabályszegést követek el. Egy: értékelek egy iskolai tankönyvet. Ket­tő: teszem ezt akkor, amikor a diákok a nyári vakációt töltik. A recenzens szándékát ma­gyarázza, mentse, hogy rendhagyó vállalko­zásra adta a fejét. Mert rendhagyó ez a felsős diákoknak szánt kiadvány is. Ezer példány­ban készült, s csak Felsózsolcán használható abban az értelemben, hogy' az itteni gyerekek tanulnak és vizsgáznak belőle. Az érdemjegy' bekerül a bizonyítványba, igazolván, hogy az í§ú polgár ismeri szűkebb környezetét. A „Szülőföldünk Felsőzsolca” információk­kal és feladatlapokkal ellátott mű tavaly je­lent meg, iskolai tananyaggá vált, abból a fel­ismerésből kiindulva, hogy igazán szeretni csak azt lehet, amit jól ismerünk. A szerzők Putz József és Zsfros Sándor közös produkció­ja éppúgy pontos, mint érdekes. A történelmi hűség mit sem érne akkor, ha a nebuló — a lo­kálpatrióta érzés növelésének jegyében - va­lami unalmas, taplószáraz olvasnivalót kapna kézbe. Az első írásos feljegyzést 1281-ben fel­mutató település, s egyben az egész história pikantériája, hogy Felsőzsolca 1997. július 1- jétől hivatalosan is város lett. Az első szezon diákja még a községből, a következő generá­ció urbános ismeretekből vizsgázik majd. A tankönyvet nem kell átírni, legfeljebb az ün­nepi közgyűlés jegyzőkönyvével kiegészíteni. Mert a tituluson kívül mi változott? Maradt az egykor elterelt Sajó, megszépült Nepomuki Szent János szobra, csinosodnak a porták, s a 7500 ember jól érzi magát a bőrében, s egyTe komfortosodó lakhelyén. A tankönyvet Fehér Attila polgármestertől kaptam; az utolsó falunap megrendezése után, és az első városi fieszta előtt. Olcsó szó­vicc, de a lényeget rejti: a mindig is urbánus reményeket dédelgető falusiak írták, a Mis- kolctól iramodásnyira fekvő leendő városka lakóinak és ifjú lokálpatriótáinak ezt a füzet- nyi üzenetet. Jó ez a lecke. Tudomásom sze­rint megyénkben három településen kedve- sen-kötelezö tantárgy a szűkebb haza érdem­jeggyel díjazott ismerete. Kósza híreket hal­lottam arról is, hogy néhány miskolci középis­kolába, fakultatív érettségi tárgyként beke­rülhet a várostörténet is. Ügy legyen, mert - mint a bevezetőben utaltam rá - igazán sze­retni és megszelídíteni csak azt lehet, amit jól ismerünk. Forrás — cum laude Miskolc (ÉM - EM) - A kamarakórusok mi­nősítő hangversenyén a Rónai Művelődési Központban működő tízesztendős Forrás Ka­marakórus „hangversenykórus cum laude” minősítést kapott. Erről, valamint a Rónai művészeti csoportjainak nyári sikereiről Utry Attila igazgató számolt be.- A Forrás Kamarakórus nem elégszik meg a korábbi sikerekkel - mondta az igazgató -, hiszen Kiss Csaba és Balásné Molnár Ildikó karnagyok vezetésével már intenzíven készül­nek az őszi hazai és külföldi vendégszereplé­sekre is. Ugyancsak jelentős sikereket köny­velhet el másik két Rónais csoport: az Avas Táncegyüttes és a Sajó Népizenekar. Látni és hallani lehetett őket a Miskolci Rádió által szervezett Promenádon, majd júliusban a Nemzeti Filharmónia rendezésében a Miskolci Szimfonikus Zenekarral együtt felléptek az or­szág különböző településein. Az elmúlt hónap­ban több koncertet adtak a budapesti Folklór Színházban, míg az Avas további meghívást kapott: augusztusban fellépnek a Margitszige­ti Szabadtéri Színpadon, de szerepehiek majd a Miskolci Nyári Égyetem rendezvényem és a kazincbarcikai erőműnapon is. Zenevarázs a Szigeten Budapest (MTI) - Ősbemutató is szerepel a Zenevarázs a Szigeten című különleges estek műsorán. Az augusztus 8-án, illetőleg 9-én a Margitszigeti Szabadtéri Színpad műsorára kerülő két koncert zenei újdonsága Malek Miklós Trombitaversenye lesz. Mindkét hangversenyen Geiger György tolmácsolja a művet. Az első számként elhangzó szerze­mény után, ugyancsak mindkét hangverse­nyen, Carl Orff legnépszerűbb művét, a Car- mina Buranát hallgathatja meg a közönség. Szólót énekel Csonka Zsuzsa, Fülöp Attila és Berczelly István. Az esten felcsendül Koltay Gergely Honfoglalás című szimfonikus költe­ménye, amelyet a szerző aranylemezes film­zenéje nyomán komponált. Ä Honfoglalás koncertszerű premierjének szólistáiként lép színpadra Demjén Ferenc, Varga Miklós, Géczi Erika, Szabó Csilla, valamint Bubnó Tamás. Közreműködik: a Kormorán Együt­tes, a Brass Ad Libitum és Szentpéteri Csilla zongoraművész. Mindhárom mű megszólalta­tásában közreműködik a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus, va­lamint a zuglói gyermekkarok Záborszky Kál­mán vezényletével.

Next

/
Thumbnails
Contents