Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-05 / 181. szám

1997» Augusztus 5., Kedd Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 Másodikok a magyar matematikusok Az olimpiai csapat miskolci tagja ezüstérmes lett Argentínában Lukács Lászlót a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban Gulyás Tibor és ifj. Szabó Kálmán készítette fel a versenyre Fotó: Farkas Maya 6 Udvari koncert Miskolc (ÉM) - A szicíliai Acicas- tellói Monteverdi Kórus ad hang­versenyt augusztus 6-án, szerdán este 7 órától a Miskolci Galéria Rá- kóczi-házának udvarán. A műsor­ban többek között Bruckner-, Ko­dály-, Schubert-, Monteverdi-mű- vek szerepelnek. Fotók és szobrok Miskolc (ÉM) - Peter Sceranka kassai szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás augusztus 7-én, csü­törtökön délután 5 órakor a Miskol­ci Galéria Rákóczi-házában. A 42 esztendős alkotó Pozsonyban ta­nult, s eddig csak szülőhazájában rendezett önálló kiállítást. Művé­szetének kulcskérdése - ahogy ezt Vladimir Beskid művészettörténész fogalmazta - lehet-e hagyományos eszközökkel kifejeznie önmagát, mi­közben teljes mértékben korszerű kíván lenni? A választ Sceranka monumentális rajzokban, papírreli­efekben, tradicionális és szokatlan anyagokat alkalmazó szobrokban próbálja megadni e kiállításán is. * A Sebesvíz Nemzetközi Fotóművé­szeti Alkotótelep kiállítása szintén augusztus 7-én nyílik a Rákóczi- házban, este 6 órakor. Az itt szüle­tett alkotásokból minden évben rendeztek kiállítást. Minden év egy- egy mozaik, amely mára jól értékel­hető összképet alkot. Tizenkét év gyűjteményes anyagából rendezik meg a mostani tárlatot, amely al­kalmas lehet meggyőzni az érdeklő­dőket Sebesvíz valódi értékeiről. Rockpárbaj Kazincbarcika (ÉM) - Amatőr rockzenekarok számára hirdet pénzdíjas versenyt a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ. A VII. Rockpárbajt augusztus 30-án és 31-én tartják. A fődíj 15 ezer fo­rint. A nevezési díj zenekaronként ezer forint. Nevezni augusztus 23-ig lehet a barcikai művelődési köz­pontban személyesen, vagy a 48/312-413-as telefonszámon. Filip Gabriella Szászfa, Szanticska (ÉM) - Az előadások kezdete az eredeti­leg kiadott műsortervtől eltérő­en folyamatosan változik. Iga­zodni kell az időjáráshoz, az es­ti fejeshez, a szentmise kezde­téhez és egyéb helyi sajátossá­gokhoz. Viszont az előadások vége mindig azonos: hatalmas tapssal jutalmazza a közönség a debreceni Kuckó Művészta­nya előadásait. Szászfa, Pamlény, Szanticska, Büt- tös, Krasznokvajda, Perecse, Ke- resztéte, Szalonna, Rakaca. Ha va­laki mostanában ezekben a falvak­ban jár, bizonyára találkozik vala­hol a Kuckó Művésztanya társula­tának tagjaival. Gyerekek és idő­sebb - magukat utcazenésznek ki­adó - színjátszók muzsikálnak a falvak központjában, énekelnek egy kicsit, aztán mesélnek, vagy Miskolc (ÉM) - Hogy nehezek voltak-e a feladatok? Erre mit lehet válaszolni? Nem, nem vol­tak azok, hiszen megoldottuk őket, második lett a magyar csapat - mondja Lukács László, aki a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban tanul, és aki ezüstérmet szerzett az Argentí­nában rendezett 38. matemati­kai olimpián. Az ifjú matemati­kus szombaton érkezett haza a versenyről. □ Hogy kerül be az ember az olim­piai csapatba? ® Először is az iskolák kapnak meghívókat, amelyben közlik, mi­kor lesz az első rosta. Ez rendsze­rint a Budapesti Műszaki Egyete­men van, az egészet Reiman Ist­ván, az egyetem nyugdíjas tanára koordinálja. Szóval ezen a verse­nyen, amelyre a Földesből hárman mentünk, voltunk vagy negyvenen. Az első tíz továbbjutott, köztük én is. Ez a tíz ember lett az olimpiai keret. De nem tízen utaztunk. Ez­után egészen június közepéig két­hetente egy-egy nap szakkörön vet­tünk részt Budapesten, majd jött még egy válogató verseny. Az ezen elért eredmények szerint állt össze a hatfős csapat, és derült ki, ki lesz a két tartalék. Amikor mindez megvolt, kezdődött a háromhetes felkészülés. Mindennap délelőtt 9- től délután 2-ig gyakoroltunk. Ez persze semmiség ahhoz képest, ahogy a kínaiak készülnek. Van egy speciális iskolájuk, ahová válo­gatott társaság jár, olyanok, akik majd indulnak valamilyen tárgyból az olimpián. Egész évben egy hó­nap szabadidőt kapnak, hetente hat napot járnak iskolába, reggel hattól este hatig. Elsők is lettek. □ A magyar csapat pedig második. Sokon múlott? • Négy ponton. Mi összesen 219 pontot gyűjtöttünk, ők 223-at. Az irániak, akik harmadikok lettek, éppen Örkény-egyperceseket ad­nak elő, este pedig valamelyik fent nevezett helységben bemutatják a Petőfi Sándor által írt vígeposzt, A helység kalapácsát. Az első este, az elmúlt héten pénteken szálláshelyükön, Szász­fán mutatták be a felnőttek a víg­eposzt. A másnap délelőttre, Pam- lényba hirdetett előadás elmaradt, mert hamarabb érkezett az eső, mint ők. Szanticskán viszont leg­alább kétszáz gyerek várta a vidám társaságot. A műsor végén a Szent- györgyi Rozi - a társulat művészeti vezetőjé - által irányított hatalmas gyermek-giliszta a falu utcácskáin araszolt. A gitáros-énekes újra és újra élőiről kezdte a dalt, mert csak nem akart befejeződni a mulatság. Aztán jöttek az itt nyaraló gyere­kek kísérői, hogy elkéijék az együt­tes címét, megtudják, milyen mű­soruk van még, hogy lehet meghív­ni őket egy-egy vendégszereplésre.- Hát persze, Rozika! - ismeri két ponttal maradtak le mögöt­tünk. Miután megírtuk - július 24- én és 25-én - a három-három fel­adatot, mással sem törődtünk, mint hogy vártuk az eredményeket. A szállodában mind a 82 résztvevő or­szág mintegy 500 versenyzőjének pontjait külön-külön tüntették fel, ugyanis ez nem csapatverseny, hiva­talosan csak az egyéni eredménye­ket számolják. De a résztvevőket nem az egyéni eredmények érdeklik. Mindenki arra kíváncsi, melyik or­szág milyen helyezést ér el. Tulaj­donképpen minden a hatodik felada­ton dőlt el. Az gyorsan Idderült, hogy a kínaiak jobbak nálunk, és az is, hogy ezen az utolsó feladaton nyer­hető pontok sem változtatnak. Az vi­szont bizonytalan volt, hogy az iráni­ak, vagy mi leszünk-e a másodikok. Végül mi lettünk, de úgy, hogy Peli­kán József, a csapatkapitányunk - mint zsűritag - öt órán keresztül vi­tatkozott két pontért a bizottsággal. A vitára egyébként másnak is meg­fel az egyik hevesi tanárnő a kala­pos „utcazenészt”. Emlékszik rá a Ki mit tud?-ból is, aztán ’89-ben vendégszerepeit a Hevesen rende­zett március 15-i műsorban.- Évekig jártam az országot, sokfelé megfordultam - meséli Szentgyörgyi Rozi. - Aztán tíz évig csak a gyermekeimnek éltem. Ké­sőbb lett rendes állásom, de nem nekem találták ki a mechanikus munkát. Ültem a számítógép mel­lett, nyomogattam a gombokat... Amikor munkanélküli lettem, ta­lán ha két napig szomorkodtam. Rádöbbentem: hát ez az, végre azt csinálhatom, amit akarok! Tulaj­donképpen a kislányomnak kö­szönhetem az egészet, hiszen ó táp­lálta bennem a hitet, biztatott: meg kell végre csinálnunk a saját szín­házunkat. A színház mindössszesen egy szoba Szentgyörgyi Rozi debreceni lakásában. Itt tartják a próbákat, itt rendeznek - hagyományosnak egyáltalán nem nevezhető - író-ol­vasó találkozókat. Előbb csak gye­rekek jártak „kuckójába”, aztán hozták a szüleiket is. így alakult ki a harmincöt-negyvenfős társulat.- Ennek semmi köze a rendezői volt a lehetősége, mivel minden or­szág csapatkapitánya részt vett a zsűriben. □ Egyénileg milyen eredményeket értek el a magyarok? • A mintegy 500 résztvevőből 40 versenyző kapott arany-, 60 ezüst- és 140 bronzérmet. Mi négy arany- és két ezüstérmet hoztunk haza. De igazán az összesített második hely a fontos. □ Gondolom, nemcsak eredmények, barátságok is születtek... • A verseny előtt akklimatizálód- tunk, korán feküdtünk és nem is­merkedtünk, de az azt követő hé­ten mást sem tettünk. Találkoz­tunk például egy uruguayi lánnyal, aki magyar népdalokat énekelt, és táncolt is hozzá, vagy egy tizenkét éves, szintén magyar sráccal, aki a norvég csapat tagjaként indult. Rengeteg kedves emberrel össze­akadtunk. Ha jövőre is indulok, re­mélem, Tajvanban sokukkal talál­kozom. színházhoz. Itt mindenki önmagát adja. Ez a legfontosabb. Én hiszek abban, hogy mindenki tud valamit, de csak akkor mutathatja meg, ha képes legyőzni a gátlásait.- Itt, ezekben a kis falvakban érezzük igazán, milyen fontos a jó közönség - csatlakoznak a társulat tagjai is vezetőjükhöz. - A falusi emberek megszólalnak, ha nem tetszik nekik valami, mernek han­gosan nevetni, ha valamit nevetsé­gesnek találnak. Nem akkor tap­solnak, amikor illik, hanem amikor úgy érzik, hogy kell. A kuckós színjátszókat sokfelé hívják. Annak ellenére, hogy alig több mint egyéves a társulat, jártak már Pécsett, Miskolcon és persze Hajdú-Bihar megye számtalan tele­pülésén, eddig körülbelül 110 elő­adást tartottak. Ez a csereháti tur­né az első nagyobb vállalkozásuk. Az itt élő Szentgyörgyi Erikának köszönhetően kaptak szállást Szász­fán, és onnan járnak a környező fal­vakba. Pénzt nem kémek az előadá­saikért, de ha valahol mégis adnak valamit, azt köszönettel fogadják. Hogy miért csinálják mindezt?! Nem tudják megválaszolni, vagy ezerféleképpen is felelhetnének.- A tűmé célja, hogy a magyar színjátszás népi hagyományait kö­vetve a legkisebb településre is el­vigyük a vers, a próza, a zene üze­netét, erkölcsjobbító, léleknemesítő szándékát...- A turné célja, hogy jól érezzék magukat, hogy a gyerekek megis- meijék, milyen is a falu, milyen ott élni, ahol még odafigyelnek egy­másra az emberek, ahol az idege­neknek is köszönnek az utcán...- Hogy én miért csinálom? - kérdez vissza Szentgyörgyi Rozi. - Mert éz az életem. Ézt szeretem. Zenész családban nőttem fel. Az édesapámnak és a testvéreinek igen híres bandája volt Balmazúj­városban. Sokáig egyedül jártam az országot, de az történt velem is, mint a legtöbb szólistával, Dinnyés Jóskával vagy Cseh Tamással. A legsikeresebb műsor után is csak valami furcsa szomorúság marad az emberben. Ott marad egyedül az érzéseivel. így viszont, hogy együtt játszom a többiekkel, megsokszoro­zódik az öröm. Játék gátlások nélkül A Kuckó Művésztanya az abaúji falvakban Váradiak a várban Miskolc (ÉM) - A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata előadásá­ban két darabot is láthat a miskolci kö­zönség az Ady Endre Művelődési Ház meghívásának köszönhetően a Diósgyőri várban. Augusztus 8-án, pénteken Jo­seph Stein - Jerry Bock Hegedűs a ház­tetőn című musicaljét, augusztus 9-én, szombaton pedig William Shakespeare Makrancos hölgy című vígjátékát mutat­ja be este fél 9-től. A Hegedűs a háztetőn című darabot Russell Boyce, a glasgow-i Skót Királyi Színművészeti és Zeneművészeti Akadémia dékánja rendez­te. Sz. Pallai Ágnes a nagyváradi bemutató előtt beszélgetett vele. A darab műsorfüzeté­ben olvasható írásból kiderül, Boyce miért ép­pen ennek a műnek a rendezését választotta: „A témája egyetemes: nemzeti hagyomá­nyokról és kisebbségi sorsról szól, bármelyik nemzetre és kisebbségre érvényesen. Hozzám különösen közel állnak ezek a kérdések, fon­tosnak tartom, hogy a színház szóljon róluk. Skót vagyok, a Skóciában élő 5 milliós nemzet tagja. Angliában 50 millió ember él. Ez azt je­lenti, hogy Nagy-Britanniában én kisebbség­ben élek... A musicalben az Anatevkától, szü­lőföldjüktől búcsúzó falusiak azt éneklik: ’Ha­marosan idegen leszek egy másik, idegen or­szágban, és keresek majd egy ismerős, ana- tevkai arcot.’ Minden kisebbség tudja, mit je­lent idegennek lenni a szülőföldön. Mert Ana- tevka lehetne a világ bármely táján, Tevje tragédiája pedig bármelyikünkkel megtörtén­het... Ha az elmondottakhoz hozzátesszük, hogy milyen kitűnő a darab humora, és mi­lyen remek a zenéje, azt hiszem, nem nehéz kitalálni, hogy miért akarom épp’ ezt a dara­bot színpadra állítani Nagyváradon.” A Sólem Áléhem regénye nyomán írt He­gedűs a háztetőn című darabban Tevje szere­pét Ács Tibor, a feleségét pedig Csiky Ibolya Poór Lili-díjas művész alakítja. Shakespeare Makrancos hölgyöt február 16-án mutatta be először Nagyvaradon a tár­sulat. Rendezője, Magács László (m.v.) javas­latára került a Szigligeti Társulat műsor­rendjébe. A vígjáték főbb szerepeiben Hajdú Gézát (Baptista, gazdag padovai polgár), Fá­bián Enikőt (Katalin), Firtos Editet (Bianca) és Medgyesfalvy Sándort (Petruccio, veronai nemesember) láthatja a közönség. A Hegedűs a háztetőn két szereplője: Ács Ti­bor (Tevje) és Medgyesfalvy Sándor (Percsik) A Witman fiúk és a Félix-díj Berlin (MTI) - Szász János Witman fiúit cí­mű filmje részt vesz az idei Félix-díjért folyó versenyben. A berlini székhelyű Európai Film- akadémia „Az év európai filmje” elnevezésű kategóriába nevezte az alkotást. Ebben a szekcióban idén 25 film indul - tájékoztatta a Magyar Mozgókép Alapítvány sajtóirodája az MTI-t hétfőn. A díjátadás december 6-án lesz Berlinben. A Csáth Géza írása alapján készült alko­tást az idei Magyar Filmszemlén mutatták be, ahol elnyerte a külföldi kritikusok Gene Moskovitz-díját, a játékfilmes zsűri pedig a filmben nyújtott teljesítményéért Máthé Ti­bornak ítélte a legjobb operatőrnek járó dí­jat. A film a júliusban zajlott moszkvai fesz­tiválon megkapta a filmkritikusok Fipresci- díját. Az Európai Filmakadémia 1991-ben ala­kult európai filmművészek részvételével. Cél­juk, hogy világszerte elősegítsék az európai film terjesztését, megerősítsék művészi pozí­cióját. Szász János korábbi alkotása, a Woy- zeck 1994-ben megkapta a fiatal európai al­kotók legjobb filmjének járó Félix-díjat. Szentgyörgyi Rozi énekszóval irányította a tekergő gyermek-kígyót . A szerző felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents