Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-04 / 180. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997. Augusztus 4», Hétfő Kikapcsolódtak a nyugdíjasok A görömbölyi-hejőcsabai választókerület képviselő asszonya Nyulászi Istvánné jó szervezéssel, külön busszal kedveskedett a nyugdíjasoknak egy július 25-i kiránduláson. Elsőnek Parád- sasváron az üveggyárat tekintettük meg. Folytatva az utat pihenőt tartottunk Mátrafüreden és Párádon, majd következett Bükkszék gyógyfürdő. A strandon, két órai fürdőzés után a zivatar megszakította a kellemes lubickolásunkat. Ebéd után indultunk Egerbe. Megtekintettük a Székesegyházat, ahol éppen hangversenyre készülődtek. A szakadó eső sem zavarta meg a jó kedvünket. E csodálatos, hangulatos napért köszönetét mondunk Nyulászi Istvánnénak, területünk önkormányzati képviselőjének és Mészáros József gépkocsivezetőnek, akik egész nap fáradoztak, hogy az idős emberek jól érezzék magukat. Köszönettel: a terület kiránduló nyugdíjasai. Csak nem a zsebesnek áll a világ?! Nyár elején az idős, de nem öreg, nyolcvan fölötti, ápoltarcú, szép, hullámos, fehérhajú mindig elegánsan öltözködő K G. barátom családi látogatásra Kanadából Miskolcra utazott. Minden második évben megtette ezt, teljesítve a felesége halálos ágya mellett tett fogadalmát. Jött, hogy a megbeszélés szerint közösen összekuporgatott pénzecskéjükből a hazai rokonság mindkét ágának juttasson. Ez az összeg mindig meghaladja a 15 ezer USA dollárt. Megteszi ezt minden hazáját szerető honfitársunk. De mit is kapunk érte?! Nincs üldöztetés a hatóságok által! De annál jobban kell vigyázni a zsebesekre. K G. barátom a déli órákban Miskolc főutcáján sétálva ballagott másik rokonához. Ruhájának zsebeit nem akarta személyi dolgaival kitömni, azokat egy erős nejlonból készült vásárló zacskóban vitte. Az utca forgatagában egyszer arra lett figyelmes, hogy könnyű a zsák. Nézi: kivágták, üres! Idegességében csaknem szívinfarktust kapott. A rendőrség illedelmesen felvette a jegyzőkönyvet. Kérdi K. G. barátom a detektívtől, nem ismerik Önök ezeket a zse- beseket? Nem! De ők ismernek minket, mert úgy köszönnek: „Jó napot, nagyfőnök!” Ez igen elgondolkodtató. Barátom szép tervei semmivé lettek, nem bírt tovább maradni, visszautazott Kanadába. Ez a lelki megrázkódtatás úgy megviselte, hogy két hétig ágyban feküdt. Három hét múlva kapott egy levelet a budapesti kanadai nagykövetségről, hogy az ellopott tárgyakat megtalálták. Azt kérdik, milyen címre továbbítsák? Meg is érkezett a csomag - az értékek kivételével, hiányzott a 200 dolláros szemüveg és a 600 dolláros fényképezőgép. Hogy melyik kézen csúszott el az érték, azt most nem vitathatjuk, talán be sem került a rendőrségre. Hazai rokonomnak megírtam az esetet, aki egy cikket vágott ki az Eszak-Magyarország egyik számából. Címe: Segítség, kizsebeltek! Az írásban egy „hivatásos” zsebelő mondja el dióhéjban életét és pénzkereseti forrásait, kiderült, a rendőrségen is igen bennfentes. A zsebes az utcán sétálva hívta fel az újságíró figyelmét, hogy a bajaikkal foglalkozó emberek rendkívül hanyagul kezelik az értékeiket, megmutatta, hogy a táskákat, hátsó zsebeket milyen köny- nyű kifosztani. Egyben figyelmeztetett, a pénztárcákat ajánlatos az első zsebekben tartani... Köszönjük ezeket a tanácsokat! De a zsebesekből nem kérünk! A személyi biztonság hiánya miatt nagyon sok idős - és pénzes - honfitársunk mond le a hazai útról. Pedig ez nem használ sem a turizmusnak, sem az államnak, hiszen bevételkiesést is jelent a távolmaradásuk. Jó volna változtatni a jelenlegi helyzeten. Tisztelettel: Kis Gáspár Kanada Nyílt levél a MOHOSZ Borsod megyei elnökének Tisztelt Nemesi Zoltán úr! Mély fölháborodásomban vettem tollat a kezembe, hogy észrevételemet, mely nemcsak a családomat, hanem több száz jó érzésű horgász kollégát is fól- háborított, közöljem Önnel. 1975-től járunk a rakacai víztározóra horgászni. Nyáron, illetve ponty szezontól itt töltjük évi szabadsagunk nagy részét /3-4 hét/. így kezdtük az idei nyitást is, kisebb nagyobb szerencsével, és hosszússággal, amit sajnos kívül állók okoztak, de amit az idén tapasztaltunk, az már minden jó érzésű ember képzeletét felülmúlja. Nemesi úr. Jöjjön el egyszer az úgynevezett /sárga part/, vagy ha úgy jobban tetszik a kőbánya alatti részre, az erdős oldalra, és higgye el, nem fog levelemben csalódni. Sorolnám: behordás a tó közepéig, délelőtt, délután, este, éjszaka; levert karók mécsessel, diódával megvilágítva, húsz-harminc méteres húzóhálók, 50-60 szemes sor horgok, 2-3 méteres emelőhálók, varsa, szigony, amit nagy részben a kisebbségnek nevezettek használnak és nem eredmény nélkül. Észrevételezésemkor a következő választ kaptam: Asszonyom ilyen későn remélem, hogy akaratán kívül nem szándékozik ruhástól fürödni. Kérésem az, hogy mielőtt még késő lenne, próbálják ezt a tűrhetetlen állapotot megszüntetni. Nemesi úr, hol vannak a halőrök? Több mint kéthetes itt tartózkodásunk alatt egy halőrt láttunk, de az sem ellenőrzött. Tisztelettel: V. S-né. Kazincbarcika _SZÓLÁSTÉR „ Az ember csak addig él, amíg emlékeznek rá...!” Július 20-án vasárnap egyre erősödő szelek mozgatták a fákat, a nap sem ragyogott, mert sűrű, mozgó felhők takarták el. Déli 12 órakor, amikor a szeretetotthonba hazaérkeztem, a katolikus templomban tíz percig harangoztak. Vajon miért? Megemlékeztek a Don kanyarban a II. világháborúban meghalt magyar katonákról, munkaszolgálatosokról. Ünnepi beszéd is elhangzott. Jómagam is katonai szolgálatot teljesítettem. Sőt nővérem férje a Donnál esett el, mint katona. Az ember a gyászban minden érzés és gondolat iránt érzékennyé válik, különösen ami a hősi halottakat és általában a halált illeti. Ez - úgy gondolom - természetes is, hiszen a fájdalom könnyeket csal ki azokból, akik elveszett szeretteikre emlékeznek és meggyújtják a gyertyákat. Nemes nemzeti gesztus volt a megemlékezés a Don-kanyar- ban, ahol sokan megjelentek határon kívüli magyarok is. A búzát vető ember hiszi, hogy a földbe vetett mag szárba szökken és kalászt érlel. A magot vetők reménységével álltam meg a hejőcsabai templom előtt, amíg szóltak a harangok, mért az emberi testet szellemi természetű lélekkel ajándékozza meg az Isten. Ha hatalmába keríti is a testet a halál, a földi ember képe mennyeivé alakul át. Ezért él a remény csillaga lelkűnkben. Már említettem, hogy drága nővérem férje szintén ott halt meg. Nővérem élete végéig abban a tudatban élt és dolgozott, hogy egy szép napon hazaérkezik félje. Egyetlen lánya, akkor alig volt öt éves, apjára alig tudott emlékezni. A vasárnapi déli harangszók messzire hangzottak a magyar falvakban,városokban. Legyen áldott minden hősi halott emléke. Kölcsey Ferenc nemzeti fohászának egy versszakát felidézve fejezem be soraimat. „Szánd meg Isten a magyart/ Kit vészek hányának/ Nyújts feléje védő kartJ Tengeijén kínjának.” Serfőző János Új sportág születhet(ne)? Bárkinek „ugrott” be az elképzelés, hogy az Avas-dél északi oldalánál egy lépcsősor kösse össze az új városrészt az ó-várossal, de ,forradalmi” volt! A régmúlt időkben épített kis kápolna az ismert okok miatt nem tölthette be a funkcióját. Vallási állítatok, esküvők, búcsúk időktől időkig nem volt tartható benne. A felújítása most folyik. A hosszúlépcső lehet, hogy egy másik szimbóluma lesz városunknak? - nem lehet tudni... Mert a kialakításához „büdzsé” és annak tartalma kell... A hosszúlépcső lerövidíti az időt mindazoknak, akiknek 10-15 percet kellett várakozniuk a busz indulásáig, miután 5 perc alatt „becseppenhetnek” az ó-városba. A hosszúlépcső létesítésével egy új sportág, a lépcsőfütás meghonosításának lehetnének az „úttörői”. A lehetséges új sportág szerencsére nem „igényes”, semmiféle beruházással nem jár: a természet meg a logika adta! E sportról hallottunk már némely helyről, hogy egyes templomokban volt ilyen, de azokat csak mint szórakozást „űzték”. Itt a lehetőség, hogy bejegyzést nyerjen és országos versenyeket, majd azt követően nemzetközieket is szervezzenek a sportvezetőink. A hosszúlépcső még páros versenyekre is alkalmassá tehető, ha az alsó részt megfelelően kialakítják. Jó volna, ha e javaslat megvalósítható lenne, hiszen egy idegenforgalmi látványossággal, egy érdekes sportpályával és egy színfolttal gazdagabb lenne városunk. Nyíri Kálmán Miskolc Európába tartunk? „Utolsó szalmaszál” A lap július 24-i számában „Határtalan” helytörténet címmel beszámoló jelent meg a hely- ismereti könyvtárosok országos tanácskozásáról, amelyben írják, hogy az első előadást Pozs- gay Imre tartotta, aki említett néhány feltételt, amelynek teljesülnie kell „ahhoz, hogy Európába juthassunk”. Megmondom őszintén, hogy ez a kitétel mindig felbosszant, éppúgy mint politikusainknak azon kijelentései, hogy „a kommunista rendszer bukása”. Ahogy Magyarországon - de sehol a világon - nem volt kommunizmus, ugyanúgy mi mindig is Európában voltunk és vagyunk - számos területen. Európához elsősorban geopolitikailag tartozunk, és ez a szerep a múltban is és ma is döntő jelentőségű több szempontból. Ezenkívül még európaiak vagyunk az alábbi területeken /ami így hirtelenjében eszembe jut/: természeti értékeink és szépségeink, irodalom ész színházművészt, festészet, a magyar nők szépsége, mező- gazdaságunk egyes területei, borászatunk, gasztronómiánk, a sport, az emberek munkaszeretete, -bírása, kreativitása, régi nagy államférfiaink, és így tovább. Tudomásul kell venni, és ezt Pozsgay Úr nálam biztosan jobban tudja, hogy a népeknek is van sorsa, ami ugyanúgy, mint az egyes embereké: determinált. Magyarország tehát soha nem lesz Amerika, sem Németország, sem Svédország. Ezekhez tehát nem szabad mérni magunkat. Véleményem szerint országunk mindig is a legjobb értelemben vett Európa integráns része volt. Kíváncsi lennék arra taxatíve, hogy mely területek azok, amelyeket Pozsgay Úr meg tudna nevezni, ahol nem vagyunk európaiak. O.J. Gömörszőlős Tisztelt Szerkesztőség! Alapítványunk „Utolsó Szalma- szál” néven alakult a társadalom perifériáján élő, sokgyermekes, halmozottan hátrányos családok, és idős, beteg emberek életesélyeinek javítására, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Felső-Tisza vidékén. Eddig több, mint 150 ilyen családot támogattunk élelmiszerrel, tisztítószerrel és ruhaneművel. Ezek a családok munkanélküliek évek óta, szinte a semmiből élnek, kenyérgondokkal küzdenek. Éhező gyermekeknek fizettünk étkezési hozzájárulást iskolákban, szeptembertől újra fizetünk majd. Alapítványunk nem divatos, csak felvállalta azt amit a kormánynak kellene, megpróbál segíteni családoknak a túlélésben. Éppen ezért nem sok támogatónk akad. Hogy miért írok Önöknek? Ma amikor hazaértem - éppen szegény családokat látogattam Tiszabezdéden -, a Postabank Záhonyból arról értesített, hogy a számlánkra érkezett Nagy Józseftől 5000 Ft. A 9401 sz. bankfiók által. Nagy örömömben azonnal hívtam a záhonyi Posta bankot, honnan érkezett a pénz, hogy tudjam megköszönni. Csak annyit tudtak mondani: miskolci bankfióktól. Sajnos Miskolcon se tudtak címet közölni. Ezért döntöttem úgy, hogy írok Önöknek, kérem az alapítvány nevében, hogy tegyék közzé a levelemet. Aki olvass adja át: Tisztelt Nagy József úr! Ön ismeretlenül küldött a szegény magyar testvéreinek 5000 Ft-ot. Önzetlenül, tisztaszíwel tette. Csepp a tengerben, de minden cseppje aranyat ér annak aki kapja. Köszönjük szépen! Levélcímünk: „Utolsó Szal- maszál “ Alapítvány. Komoró 4622 Dózsa út 2/á. Számlavezető bankunk: Postabank Záhony 11993403-05301492. Szabó Ferencné a kuratórium elnöke Olvasóink figyelmébe! : ' : , ' " ; • Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, áz etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. Kiment egy falu mindenese 47 évesen az ember még tele van tervekkel, bár már gondol a nyugdíjazására, az azt követő megérdemelt pihenésre családja, unokái körében. Milyen nehéz lehet ehelyett megtudni, hogy szörnyű kór, szklerozis multiplex támadta meg, amelyet nem lehet gyógyítani! 18 évvel ezelőtt bizonyosodott meg erről Hejő- papi köztiszteletben állt polgára „Nagy Laci, Laci bácsi" - ki hogyan szólította. Járása nehézkessé vált, kezéből ki-kiesett a szerszám - mindezek a betegség első tünetei voltak. Bár a növénytermesztés elismert szakembere volt, nagyon érdekelte az elektrotechnika, a természet csodái, a fotózás, a világ eseményei. A falu ezermestere, a rendezvények fő szervezője, az iskolai események, kirándulások fényképésze, segítőkész rokon, jó barát és példás családapa volt. Amíg ereje engedte, állandóan tevékenykedett: tv-t, rádiót, mosógépet, vasalót varázsolt újjá, használhatóvá ingyen és bérmentve - ahogyan ő mondta: hobbiból - tekintet nélkül a javításra szoruló szerkezet tulajdonosának kilétére. Öt éve már csak ágyból kísérhette figyelemmel a világ eseményeit a tv-n keresztül, családja tagjainak és az őt hűségesen látogató jó barátoknak elbeszéléseiből. Minden érdekelte. Felesége önfeláldozóan, nagy szeretettel, türelemmel, példásan ápolta 1997. július 10- én bekövetkezett haláláig. 65 éves volt. Miért írtam le e sorokat? Elsősorban megkésett jutalomnak szántam példamutató igaz emberi életéért. Ugyanakkor erőt adó példának a sok elkeseredett, az élet nehézségeitől megriadó, öngyilkosság gondolatával foglalkozó embernek, hogy az élet - a testi, lelki kínok között is - a legemberibb dolog, csak egyszer adatik . V. V. M. Az emberi tényezők fontossága Az egyik kerekasztal-beszélge- tés résztvevői a napokban arra a végső következtetésre jutottak, hogy a rendszerváltás legnagyobb vívmánya a szabadság kiteljesedése. Egy másik megközelítés szerint nagyon sokan úgy érzik; a kapitalizmusból átvettük a kiszolgáltatottságot, a szocializmusból pedig az alacsony hatékonyságot. Mind a két vélemény megfogalmazói gazdaság-politikai, ideológiai oldalról vizsgálták a problémát. Eleve azt feltételezve, hogy csakis a különböző szellemi áramlatok ártatlan és szenvedő alanyai, illetve haszonélvezői voltunk és vagyunk. Meg sem kísérelték a jelenségeket ezektől függetlenül, az emberi tényezőket is figyelembe véve értékelni, Hisz volt már példa arra a történelemben, hogy diktatórikus eszközökkel hoztak létre hasznosat, értékeset és időt állót. Meg olyan eset is előfordult, amikor közfelkiáltással döntöttek tévesen. Igaza van azoknak, akik a rendszerváltást - számos buktatója ellenére - a szabadságjogok érvényesülése miatt pozitívan értékelik. Csak mi ezzel úgy élünk (vissza), hogy íolyamatoKözlemény A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Össznyugdíjasok Szövetsége kéri mindazokat, ákik együttéreznek az árvízkárosultakkal és módjukban áll segíteni, hogy fogadónapjainkon (szerdánként 9-12 óráig) konzervet, takarót vagy pénzbeli adományukat jutassák el a Miskolc, Kassai u. 86. szám alatti központúkba. A rászorultak nevében köszöni a B.O.SZ. vezetősége. san elégedettienségünknek és követeléseinknek adunk hangot. Az általunk szabadon választott kormányokat az eskütétel napjától mandátumuk lejártáig folyamatosan szapuljuk, majd kezdődik minden elölről. Állítsunk egymás mellé égy bibliai példánkat és egy keleti bölcsességet. Tételezzük fel, hogy a gazdag ember - aki nem a tű fokán keresztül akar bejutni a mennyek országába - teljes vagyonát felajánlja, méghozzá arra a célra, hogy az éhező embereket tanítsák meg hálót fonni és halászni. Van egy fogadásom; eggyel nőne az éhezők száma! Némely vélekedés szerint ma az emberek tíz százaléka gazdag a többi szegény és kiszolgáltatott. Ezért nem is csoda, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ha a gyermekáldás szempontjából hasonlítjuk össze a leggazdagabbakat és a legszegényebbeket, érdekes módon éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Vagy nálunk minden és mindennek az ellenkezője is előfordulhat rendszerektől és fordulatoktól teljesen függetlenül? Kiss József Miskolc ^Ügyfélszolgálat Szerkesztőségünk ÜGYFÉL- SZOLGÁLATA a jövőben minden héten szerdánként délelőtt 9-12 óráig áll olvasóink rendelkezésére a Sajtóház II. emeletén a 209-es szobában. _JOGSF.GÉLYSZOLGÁLAT _ JOGSEGÉLYSZOLGÁLATUNK a nyári szabadság miatt szünetel. A legközelebbi időpontról e rovatban tájékoztatjuk kedves olvasóinkat.
