Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-23 / 196. szám
Augusztus 23f, Szombat ÉM-r£g$orf —————— Tr,-(,friTrr„-»,1T„---------------------ÉM-hétvége III □ P P^PIIPI 4ttß „A jövő előttünk romokban...* Bujdos Attila A turista jegyet szerez. Más, szintén bedekkerírásra készülő turistákkal tusakodik egy lakókocsinak préselődve: itt osztják a sajtóbelépőt. Atizzadt trikók, csípős patakok a gerinc mentén, hátnak feszülő karok, mellek, ágyékok - olyan KIHÍVÓ ez az egész, el is sül hamar egy poén: „most születik a GenerationNext”. Haliaha. Telitalálat: a Sziget nevében a Diákot tényleg felváltotta a Pepsi. Más minőség: a táguló univerzum nyomába eredő, az új csodáktól elkerekedő szemű diák ma már a piac integráns része, ha Európa legnagyobb szabadtéri fesztiválja idén is veszteséggel zárna, a szponzor azért biztosan nem jár rosszul, ha mást nem, a pénzéért publicitást biztosan szerzett, az meg hozza a fogyasztót, aki fogyasztónak neveli a gyerekét is. Fogyasztó a virággyerek, a rocker, a technós, a tarajos punk - naná, hogy fogyasztó: soha ennyi Nir- vana-póló egy rakáson, soha ennyi szétdobált söröspohár, soha ennyi habzó italtól fellazult arc, soha ennyi eladott zsuzsu, gyűrű, nyaklánc. Hogy mi a baj ezzel? Hát persze, hogy semmi: ami eladó, az megvehető a javak és az eszmék piacán. A Pepsi lehet finom, a gondolat lehet szép. Szabad a vásár. A turista felméri a terepet. Egy órán keresztül tolongja át magát az akadályokon (emberfolyó! passcontroll!), s már bent is van az óbudai szigeten, nem nagy idő ez ahhoz képest, hogy kétszázötvenezer embert várnak erre az egy hétre. Túlélte az első rohamot, tévelyeg a sötétben, hagyja magát sodorni a tömeggel, arcok bukkannak elő a homályból, kedves fiatal emberek, mindenki keres valamit ebben a nagy egybeolvadásban. Hol kezdődik a tömeg, és hol végződik az egyén? Hol kezdődik a sörtől kábult kollektív tudat (jutalom a nap végén, jobb, mint valaha, bocsesz...), és hol ér véget a saját akarat? Körbe-körbe, és megint: körbe-körbe, míg a turistát kilöki magából az embermassza. Végre: David Bowie - szemtől szembe. Szinte. Fehér ruhás polihisztor, világsztár, apró folt a nagyszínpadon. A díszletszemek bután merednek a semmibe körülötte, fehér lufik, kék erekkel, és megint csak olyan KIHÍVÓ ez az egész: vékony láncok a csípőnadrág pereme fölött, bodypiercing a köldökben, az orrcimpán, női karok a magasban, friss virágillatfelhők a borotvált hónaljakból, fekete melltartók, apró ágyékrángások, násztánc erre az őrült zenére, párok után kutató mohó tekintetek. Hamar, hamar... A Bowie-óramű pontosan jár le. Még egy kis ráadás: „White light, white heat” - vissza a hetvenes évekbe, amikor talán még minden olyan egyszerű volt. A turista időutazásba bonyolódik. Reggel, napfény, hőség. Ténfergés a kluboknál: békésen beszélgetők között épülő pohárlankák. Locsolókocsi elé szaladó fiú komótos tánca a lapos vízsugarakban. Portérképet rajzol a séta a szandálba bújt lábfejekre, a sípcsont göndörödő szőreire. Béke, virágok, szerelem? Á, dehogy. „Párizsnak rég-rég vége, ez senkinek nem elég...” ’68 után még különös jelentősége lehetett az ilyen fesztiváloknak. Letagadha- tatlanná tették: van alternatíva, nem kell feloldódni egy mocskos társadalomban, élhető értelmesebb és tartalmasabb élet is, hát persze. Ez a műit: ma mintha senki sem akarna komolyan kivonulni a társadalomból, minek felforgatni a világot, az apák élete szinte semmiben nem különbözik a fiúkétól, célratörőbb talán, vagy fordítva, ki tudja. A Sziget is lám: mindenkié, egyévestől a százévesig. Nézelődők egy különös rezervátumban: turisták bámulnak turistákat. Nincs ebben , semmi különös. £\ A turista visszaréved a jelenbe, az eszmék piacára. Attól, hogy nem remeg a gyomor a felismerés gyönyörétől, még |§|§ fontos dolgokat is üzenhet a műit. A szigetek világának múltja, az önmagunkkal való megbékélés múltja, a „nekem is tennem kell valamit”, az „én is tehetek ren- det”-múltja. Borostás férfi - új, magyar humanista, tudja, mit beszél. Tenyérlenyomatokat gyűjt a világbékéért, tenyérlenyomatokkal akarja útját állni a gyerekekben burjánzó agressziónak. Lányok sodornak vékony gumihártyát bátortalan ujjakkal oktatófákra - „szerelmeskedj, ne háborúzz...” „Itt beszélhetsz az alkoholizmusodról, a szerfüggőségedről”... Vagy minek is annyi szó, szó, szó? Tessék: a ponyvából-kartonból felépített romváros „Mozgó képek, fekete-fehérek. Felemelt fejjel körülnézek. Egy turista mit tehet? Örül neki, hogy itt lehet... ” (Európa Kiadó)_________________________ valaha volt Szentlászló. Omladozó falak között egy rakás cipő, lábszag a levegőben. Soha nem lesz már ezekre szükség... A közelben plakáton műlábak: ez volt a divat Vietnamban - így a taposóaknák felszámolásáért küzdők. Komoly dolgok ezek, akárcsak a lét popul(a)ár buddhista megközelítése: akinek kalapács van a kezében, előbb-utóbb mindent szögnek lát. Magunkba kellene nézni: tényleg. Mi van odabent? A turista szeretne kibújni a bőréből. A lét értelme nemcsak az, hogy megtudd: mi dolgod a világban, de az is, hogy változtasd meg az életed. Ragyogó az alkalom: most bárki bármilyen lehetne. Olyan, mint azok a kecskeszakállas kamaszok. Vagy olyan, mint a szemüvegüket villogtató tizenévesek. Vagy olyan, mint a bőrös rockerek. Vagy olyan, mint a skótszoknyás fiú, egy Kelly, vagy ilyen, vagy olyan... De sehol annyi erő, hogy bárki táncra kelljen a balerinatréningen. Talán csak a punkok képesek kitömi a kultúr- gettóból. A felnyírt srác gyönyörű-esetlen szteppje Martens-ba- kancsban... Vagy itt az üzenet-história: belebeszélhet akárki az MTV-be. Mit üzenne egy turista? Hát majd úgyis megírja. Csak az bír kibújni a bőréből, akinek buli van. Egy hét buli, amikor nem kell törődni a múlttal, a jövővel, amikor csak jelen van, örökké ma, örökké most. Semmi sem felhőzheti be a jókedvet. Még a kultuszgerillák harca sem. A turista ünneprontó hangokat hall. Mert buli még az Európa Kiadó is: hány egyetemi klubot tudott volna egykor megtölteni ez az egy- koncertnyi tömeg? O, ezek a régi, szép számok... Kezdetnek rögtön, hogy „egy turista mit tehet?”, aztán meg „agyamban kopasz cenzor ül” - de nocsak, az énekes csavar egyet a szövegen: „agyamban kopasz szponzor ül”, meg: „bevettünk minden dumát, viseljük a dögcédulát, szavainkat elcseréltük, morzsáinkat feléltük, nem nyerhetek, nem veszthetek, ha nem leszek, hát nem leszek... „szabadíts meg a gonosztól”. Hát így, politikai béklyók helyett gazdasági kény- szerek; valami nagyon elromlott, vala- % mi nagyon félre ment. Talán.,A jövő előttünk romokban hever, ha nem akarjuk, nem jön el...” Könnycseppek, néhány átszellemült arc, sláger csak ez is, vesszük, vesszük. Ki lenne az a bolond szponzor, aki ezen megsértődne? Hát most adták el lábon az egészet. A show-nak folytatódnia kell. Fotók: Vajda János Csalódás, cirkusz, sörárak Az idei Pepsi Sziget - Európa legnagyobb rockzenei fesztiválja - augusztus 14-től augusztus 21-ig tartott. A sorrendben immár ötödik alkalommal megrendezett nemzetközi kulturális ifjúsági fesztiválon, az óbudai hajógyári szigetén 28 helyszínen csaknem 800 programmal várták az érdeklődőket. Naponta átlagosan két világsztárt láthatott a sokadalom. A húzósabb nevek: David Bowie, Motörhead, Faith No More, Apollo 440, Rollins Band. A Sziget csalódása: lemondta a fellépést a Prodigy. A hazai sztárok között szerepelt a Kispái és a Borz, a Sziámi, a Quimby, a Tankcsapda. A nem zenés programok közül látogatott volt a Magyar Hírlap Szabadegyetem sátra, a szabadtéri mozi, a videosátor. A szigetköztársaság saját ellátórendszerekkel rendelkezett: közértekkel, klubokkal, étkezdékkel, elsősege IyheIyekkeI, újsággal - Sziget Sun -, rádióadóval, filmhíradóval. Az étel-ital árát limitálták: a csapolt kőbányai világos korsójáért 100 forintot kértek. A napijegyeket a helyszínen 1200 forintért kínálták—a prodigysnek tervezett napon árengedményt adtak. A Sziget cirkusza: a rendezvények hangereje miatt a kerület polgármestere kilátásba helyezte, hogy véget vet a fesztiválnak, illetve, hogy jövőre nem engedélyezi ezen a helyen. A főváros főpolgármester-helyettese szerint e kijelentések a kerületi polgármester választási előkészületeit szolgálják.
