Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-23 / 196. szám

1997« Augusztus 23», Szombat Kultúra ÉS ZAK-Magyarország 5 SFOR-zenekar - ha kell, harcolnak is Lillafüreden először, Magyarországon 15. alkalommal fújták Az Ameíikai Hadsereg Fúvószenekara neveltetésben sem utolsó Fotó: F.M. o Hármas koncert Kazincbarcika (ÉM) - Három fia­tal művész, Máté Zsuzsa (klarinét), Korényi Judit (zongora) és Lukács Mónika (ének) ad koncertet augusztus 24-én, szombaton dél­után fél 5-től a kazincbarcikai Áfész-székház dísztermében. A koncertre a belépés ingyenes. írók a Jelenidőben Miskolc (ÉM) - Az augusztus 14- től 16-ig tartott 25. Tokaji írótábor legérdekesebb vitáit eleveníti fel a Miskolci Rádió Jelenidő című iro­dalmi mellékletében a Jónás Zol­tán és Serfőző Simon által szer­kesztett összeállítás. A műsort augusztus 24-én, vasárnap délelőtt háromnegyed 9-től hallhatják az érdeklődők. Speciális művészek Eger (ÉM - SZN) - A Magyar Spe­ciális Művészeti Műhely Egyesület X. Országos és II. Nemzetközi Kul­turális Fesztiválja hétfőn kezdődik az egri színházban. A fesztivál fő védnöke ez alkalommal is Göncz Árpádné, a Kézenfogva a Fogyaté­kosokért Alapítvány elnöke. A ren­dezvény öt napon át tart, 45 ma­gyar, értelmi fogyatékosat befogadó intézmény, valamint Ausztria, Dá­nia, Izland, Lengyelország, Litvá­nia és Románia speciális művészeti csoportjai lépnek fel. Megyénket az edelényi fogyatékos otthon, a put- noki rehabilitációs intézet és fogya­tékos otthon, valamint a tornaná- daskai speciális szakiskola képvise­li. A délelőtti és délutáni bemutató programokon, valamint az esti mű­sorokon neves támogató előadómű­vészek és csoportok is fellépnek. A szerdai sztárgála háziasszonya Pé­csi Ildikó színművésznő lesz. Lillafüred (ÉM - Hl) - A magyar- közönség rendkívül fogékony a zenénkre, előadásaink nagy si­kert arattak - mondta Robert Nixon, az SFOR-erők Bamberg- ben állomásozó fuvószenekará- nak karnagya, akivel csütörtök esti lillafüredi koncertjük után beszélgettünk. A siker mostani fellépésük után sem maradt el. A taps nemcsak színvonalas já­tékuknak, de rögtönzött show- műsoruknak is szólt. A Németországban állomásozó SFOR-erők fúvósai augusztus 9-én indultak magyarországi turnéjuk­ra. Eddig mintegy 20 ezer néző lát­hatta őket. Mindennap koncertez­tek, játszottak többek között Vár­palotán, Balatonkeresztúron és Za­laegerszegen. Vasárnapra hagyták Budapestet, utána indulnak vissza, Németországba. Lillafüreden az Orient 2000 Nemzetközi Mazsoret- és Fúvósfesztivál zárókoncertjén muzsikáltak.- Magyarországon 1995 óta hoz­závetőleg 30 ezer amerikai katona vonult át, hogy segítse a boszniai béketeremtőket. Mivel szívesen fo­gadtak minket, viszonzásképpen ingyen koncerteket szervezünk - mondta Tim Beauchamp, a taszári hivatal főtitkára. Robert Nixon, a fúvósegyüttes karnagya először járt Magyaror­szágon.- A magyar közönség rendkívül fogékony a zenénkre, előadásaink nagy sikert arattak. Úgy érzem, jobban értik a zenénket, mint az otthoni közönség, Amerikában. Lillafüredi koncertjük változa­tos műsorában játszottak jazzt, di- xie-muzsikát, ragtime-dallamokat, amerikai indulókat, a magyar Himnuszt is tökéletesen ismerték.- Mindannyian hivatásos zené­szek vagyunk. Az Amerikai Hadse­regbe zenészállásokra jelentkez­tünk. Sokszor lépünk fel katonák előtt is, de a civil közönségnek is játszunk. A boszniai Tuzlában pél­dául a háború óta mi adtuk az első koncertet a lakosságnak. De termé­szetesen kiképzésben is részesü­lünk, ha kell, harcolunk is. De alapvetően nem ez a feladatunk - magyarázza a karnagy. Zenekaruk 26 tagból áll, ám Lil­lafüreden csak feleannyian voltak. A többiek a Miskolci Nyári Vásár színpadán szórakoztatták az ér­deklődőket. A szórakozás Lillafüreden sem maradt el. A muzsikusok Robert Nixonnal az élen igazi amerikai show-műsort is rögtönöztek. A kar­nagy egy óvatlan pillanatban az őket filmre vevő férfi mögé férkő­zött, és egy széket csempészett a gyanútlanul álló kameraman mö­gé. Majd a zenéjükre műsort adó Miskolci Mazsoretek övébe próbált észrevétlenül elrejtem egy-egy csil­lagos-sávos papírzászlót. A íuvósok pedig a koncert végén addig fekvó- támaszoztak, amíg a fotósok min­den oldalról lekapták őket.- Bár csak másfél hónapja va­gyok Magyarországon, de nagyon megszerettem ezt a helyet. Másutt udvariasságból mondok hasonló­kat. de most tényleg így érzem. Jö­vőre, vagy két év múlva minden­képpen visszajövök - ígérte Tim Beauchamp. • A Zemplén arra a dél-franciaországi vidékre emlékeztet, ahol gyermekkoromban a szün­időket töltöttem. A tokaji borok pedig minden­kinek a leikéhez beszélnek... □ Megtalálta a kapcsolatot a közönséggel? 0 Számomra az a tény, hogy 150 pótszéket kellett bevinni, önmagában sokat mond, hi­szen egy viszonylag fiatal rendezvényről van szó. Ahogyan a közönség odafigyelt és össz­pontosított számomra rendkívüli volt. Szabad­téri hangversenyeknél ritkán van ilyen csend. □ Mégis elmaradt a ráadás... ? 0 Talán félreértés lehetett... Mi készültünk vele, de a tapsviharnak hirtelen vége szakadt. Úgy gondoltuk, hogy a ráadást hosszabb ideig kell kérni, mert nem föltétlenül része az előadásnak. □ Töltött már el éjszakát ilyen várban ? • Svájcban, Angliában... , □ További magyarországi tervek? 0 Visszajönni föltétlenül... * Hansjörg Schellen­berger már 1970-ben járt Magyarországon, akkor szinte gyer­mekként a Liszt Fe­renc Zeneakadémia versenyén második díjat nyert. Az azóta eltelt közel harminc év alatt bejárta a vi­Berlini zenészek Zemplénben A Zempléni Művészeti Napok nyitókoncertjének szólistái lágot. Tavaly Budapesten és Szolnokon is játszott. • A zene számomra nem foglalkozás, hanem maga az élet. Olyan mint a beszéd. □ Hogyan talált rá a kommunikációnak erre a formájára.? 0 Egyszerűen adatott, hiszen nem szárma­zom zenészcsaládból. Gyermekként a hold­fényben komponáltam, majd 13 éves korom­ban eljegyeztem magam az oboával. Igaz ugyan, hogy érettségi után a hangszerrel párhuzamosan két évig informatikát tanul­tam, de végül a zene mellett döntöttem. Majd érdeklődésem a modern zene felé for­dult, és ezáltal újabb horizont nyílt meg előttem. □ Ön a müncheni Korunk zenéje című sorozat alapítója. Igaz az, hogy a modern komolyzene közönség nélküli? 0 Ez valóban komoly gondot okoz a zené­szeknek. A mi német-osztrák és dél-európai térségünkben a Bécsi iskola hatása érezhe­tő. Schönberg-elképzelése a tizenkét fokú- ságról sajnos szinte teljesen elfordította a a közönséget a zenétől. Az olyan zenével nem lehet kommunikálni, mely a zeneszerzőnek csak a fejében létezik, és nem a szívében él. Szerintem a bartóki út volt a helyes, mert ő a népi dallamvilágot ötvözte a harmóniával, s az ő életműve ma is közönségre talál. Mi ma valamennyien retrospektív - múltba visszatekintő - zenét művelünk. Azt talál­juk szépnek, azt játsszuk. De kétszáz évvel ezelőtt a pillanat zenéjét játszották - azt a zenét, amelyet frissen komponáltak - és en­nek a pillanatnak kell újra visszajönnie, mert enélkül a zene halott. Balázs Ildikó Sárospatak (ÉM) - Emmanuel Pahud és a Schellenberger házaspár, a Berlini Filhar­mónia szólistái a Zempléni Művészeti Na­pok nyitókoncertjén a házigazda, Liszt Fe­renc Kamarazenekarral muzsikáltak, teg­nap este pedig önálló koncertet adtak a pataki Rákóczi-vár lovagtermében. A mű­vészekkel a délelőtti próbán találkoztunk. Margit-Anna Süss- Schellenberger szíve­sen mesél gyönyörű mesterhárfájáról. • A hárfák között az újak a jobbak - ellentét­ben a hegedűkkel. Az én hangszerem 15 éves, Münchenben készült és tipikusan német, sötét hangszíne van. Olyan­kor angyali, máskor sátáni. Lelke van... □ Játszottak már Magyarországon? • Két évvel ezelőtt lemezfelvételünk volt Bu­dapesten a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. □ Hogy érezte magát, a csütörtök esti fellépé­sen,, milyen volt a közönség? 0 Úgy éreztem, hogy minden egyes hangra odafigyeltek. Valóban jelen voltak. Csak úgy áradt felőlük a várakozó feszültség. De külö­nös hangulata volt a várnak is: fölöttünk az ég, a madarak. Várudvaron játszottunk már Ausztriában, Németországban. De most itt is maradtunk éjszakára, és olyan volt, mintha régmúlt korok szellemei kísértettek volna. A környék viszont oly szép, hogy legközelebb magunkkal hozzuk a családunkat is. □ Az önkifejezésnek különleges módját válasz­totta: a zenét. Mit tud elmondani a segítségével? 0 A zene lelkem szócsöve, mely által mindazt el tudom mesélni, amit átéltem: azt az örömet is, hogy három gyermeknek adhattam életet. De felelősséggel tartozunk a zeneszerzőnek, akinek a művét visszaadjuk. Mi csak „kismesterek” vagyunk. * A pataki Rákóczi-vár udvara zsúfolásig megtelt a fesztivál nyitókoncertjén Fotó: Bujdos Tibor Emmanuel Pahud fu­volaművész még nincs harmincéves, de máris világkarrierjét egyen­geti. A dél-francia és svájci vidék gyermeke­ként beszélgetésünk során borszakértelmét is megcsillantja. Az előadás - vallja - kí­sérlet, hogy újra átél­hessük azt, amit a zeneszerző a mű alkotása­kor érzett. A zene számára életforma: hisz, aki zenél, sohasem marad egyedül. „Téka Tenger áramok Vass Tibor Turczi Istvánt költőként, műfordítóként, színda­rabíróként 1985-től ismerheti az olvasó. A Par­nasszus című - sajnos mára már megszűnt - te­levíziós műsor és a hasonló című folyóirat szer­kesztője tavaly a Széphalom Könyvműhely gon­dozásában megjelent kötetében kortárs finn köl­tők műveit fordította anyanyelvűnkre. „Az ember mániás. Beleszeret valamibe, hoz­záfog, gyürkózik, csihol, aztán létezteti, dunsz- tolja, idővel megint előveszi, tisztogatja, újra-új- raálmodja, felpörgeti, végakarja: nyugvópontot keres, mert jó (lenne) tudni, eleget áldozott-e a Mérhetőért.” - írja Turczi a Tenger áramok cí­mű kötet ajánlójában. Utazásai során személye­sen is megismert több költőt, akik közül a szigo­rú válogatás után tíz szerepel a kötetben, az ál­tala legjelentősebbnek ítélt élő finn költők. Ha jól látom - elég rossz minőségűek a fényképek, a nevek alapján finn nyelvtudásom híján elég ne­héz lenne megállapítanom, hogy - két nő van a csapatban, egyikük Alja Tianien, a kötet olvasá­sát itt kezdtem. És kezdhetnék rögtön magya­rázkodni, jólesően, hogy miért itt - az én magya­rázatom helyett álljon itt az övé: „A nő szabadsá­ga az, hogy nő. Ezt a férfiak nem értik, / de a legtöbb nő sem. Azért nőnek lenni jó. / A nő bő­rében lenni és gondolni bármit is, remek dolog.” Remek bizony, ez a nyelvezet, kedvemre való, nagyon, nemhiába itt kezdtem. Megbizonyosodva helyes döntésemről, maga­biztosan épp hátrább dőlnék a székemben, de Alja odavág: „Kevés férfi tud természetesen ülni egy székben, anélkül, / hogy kiesne.” Paff. Ez a kiesés paffja volt. Bár egy elhárításból és egy kö­vetelésből állnék össze, ha nők verseit olvasom: elhárítani a nemek közti vers-különbség tényét, ami jó költőknél mindig érezhető, és mintha ki- taláció lenne, kitalálni, nő írta-e a verset, ha előtte nem tudom, ki a szerző, egyúttal azonban követelni, hogy alapjában ne ebben különbözze­nek. A partogenezis lehet ilyen, és maga a szűz­nemzet gyermek, köztük, és mintha férfi és nő között egyetlen múló gondolatban létezne csu­pán a totális jelentés- és jelenlétvesztés. A körül- írhatatlan kiesés maga, ahogy a pillanat „Veszélyes pillanat: a kettéosztottságé. / Csak nézed két remegő kezed az asztalon.” Az már minden bizonnyal nem a finn nyelv, hanem a fordítás csúcsa, ahogy az elhalkult-el- halldtott belső galopprímet Turczi használja: „A szobám már olyan piszkos, hogy jobb lenne / eliszkolni innen.” A piszkos-eliszkolni szópárba­jából valahogy az említetlen, mégis előhangzó „elpiszkolni” kerül ki győztesen. Bravo. A posztmodem artisztikumával szemben ez az ötvenesztendős költőnő zavarbaejtő finomság­gal vállalja a jóköltőséget, azaz úgy jó, ahogy van, énjét, szövegeit nem kecsesen át- meg átfe­tisizálva: képzeljük el, ahogy profi módon nem csípőből, hanem hónaljból lő (elég lehetetlennek tűnik...), s mint egy halhatatlan verstermináto- rizé, tízből tizet talál, hatlövetűjével közben nem tölt: nem hisz vakon a kritika kedvteléseiből ere­deztethető, feledhető törekvéseknek, a jó és a rossz, az érték és az értéktelen valóságos termé­szetének. Az ilyen behatásoktól, megfelelési kényszerektől tehát mentes, de témaválasztásá­ban meglehetősen egyoldalú. Ám ezt is erénye­ként hozom fel, nem mert olvasása közben liba­bőreimet okom lenne „megbocsátanom” néki, ha­nem mert nála a kultúra is „szexis és gyanúsan fiatal” és „szétrakott lábakkal, hosszában fek­szik”, mert „az igazi szerelem ritka, mint / az egyenes adásban közvetített forradalom”, mert „talán éjszakáimat kellene megosztanom / egy másik lélegzettel, így összeadódik a magány”. Nehéz lenne e néhány kiragadott idézettel bizo­nyítanom, hogy a nő - mint költő - szerintem el­sősorban nő, szintúgy eleven modellje saját ven seinek, mint ahogy a nő verse eleven modellje a nőnek. Ilyen viszonyt egy férfi sohasem képes le- ós visszaképezni, egyfajta halovány ráerőszako- lás nélkül beépülni saját nemébe, még androgin igénnyel átszövegezett munkái közepette sem. Sok helyütt elmosódhatnak a nemek közti hatá­rok, de itt a vers vers kedvéért való szeretető sem feledtetheti azt, hogy ezt például csak egy nő írhatja le: „A királyfiknak nem kell a feléb­redt Csipkerózsika, / ők alvót akarnak. / Egye­dül ülnek váraikban, cselekvésre készen, / és a meséktől is kár félniük / a csúf mostohák min­dig a fiúk pártján állnak”, vagy „Nincs a sze­relemben választás. / Őrült zuhanás a lejtőn, elszakadás a földtől. / És a leérkezés mindig egyformán bizonytalan. / De indulni kell. In­dulni kell. / Egyedül vagy a világban.” Elszok­tam sajnos már attól, hogy ilyen konkrét szö­vegeket konkrétan tudjak élvezni, szeretni, mert. bánt, hogy a konkrétság gyakorta azonos az együgyűvel, a kiüresedettel. Elkeserítő, mert nincs télje az ilyennek. Azt hittem már, nem találok a hasonló modorú szövegek között olyat, ahol a szó úgy azonos az általa jelenteni kívántatottal, hogy közbén mérhető a kifejezés felelősségének tudata. Vannak kivételek. S e kivétel feledteti bennem, hogy gyakorta más mozdul meg (ejnye), máskor és máshogy moz­dulok meg, ha újraolvasáskor más-más hangot hallok ugyanazon versek mögül, vagy ha tízta­gú kórusból hallom ezt az el-elcsukló, görcsö­sen lemondó asszonyi hangot. Egyszerűen gyö­nyörű, ha ilyesmit lehet erre mondani. Nem is tudok már a többiek verseiről szólni. Nem arról van szó, hogy jelentőségük, hangjuk e költőnő mellett elhalkul. Mind jó, mind különös, de most nem „nő” bennem más, csak Alja, egyre magasabbra, a székkel együtt elszállok, ahogy ó mondja: „kitárom denevérszámyaim, / röpülök, az őrületen innen, / az antennákon túl.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents