Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
4 ÉS ZAK~Magyarország Itthon 1997» Augusztus 22., Péntek „Miskolci Történetek Piros Bujdos Attila Állunk a zebránál - pirosat mutat a lámpa. Az úton autók várják a zöld jelzést - most nekik is piros. Egy segítőkész gyalogos magyarázza a sor elején lévő busz vezetőjének, hogy mindkét irányban ugyanazt látni - nyilván rossz a jelzőberendezés. Nem történik semmi. A megállóban mindkét oldalon egyre többen gyülekeznek, a kocsisor mozdulatlan. Hosszú percek telnek, kínos a várakozás, reggel van, mindenkinek lenne dolga rengeteg. Feszülten figyel az előbbi jóindulatú gyalogos is - hátha foganatja lesz végre a szavának, hátha nekivág végre valaki a piros ellenére. Még nem szól, de nem sok híja lehet, hogy fennhangon újra magyarázni kezdjen. Hát vegyék már észre: egyre biztosabb, hogy elromlott ez a vacak. Mennyi idő kell még, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon a helyzet? Egyáltalán: meddig kell még itt állni? Ha senki sem mozdul, mennyi időre lesz szükség, hogy a berendezés gazdája is értesüljön a hibáról, és ki is javítsa? Addig nem mozdulunk? Hát lehetséges lenne ez? Aztán mégsem buknak elő a szavak, mindenki csendes - állunk, várunk. A lámpa meg hirtelen zöldre vált, előbb az egyik, majd a másik irányból. A feltorlódott buszok besorolnak a megállókba. Az utasok újságot teregetnek szét, olvassák a nap híreit. Például azt, amelyikben egy rendőr ember beszél róla: baj van az állampolgárok jogkövető magatartásával. „Észrevettük - Szóvá Tettük_ Nem szépségével vívta ki a miskolciak elismerését az a falfestmény, amely néhány éve díszíti a Bajcsy-Zsilinszky úti ház tűzfalát - esztétikai szempontból nehezen értékelhető művel állunk szemben. Ötletessége sem igazán imponáló, hiszen nem egykönnyen értelmezhető, mi köze lehet egy banknak egy várhoz. Egy olyan várhoz, amelybe a csapó- hídon át bejutva ráadásul a reménytelenséget jelképező, végtelenbe vezető poros útra tévedünk. Mindegy: a banknak nyilván megérte a dolog, s a megyeszékhely lakóinak sem lehet oka a panaszra: amit látunk, mégiscsak szebb, mint a málladozó tűzfal látványa. Nézzük tehát azóta is. Hozzászokott a szemünk, ahogy ahhoz a butikhoz is, amely korábban a kifestett tűzfalnak támaszkodott. A bódét azonban időközben elbontották, s ezután vált csak nyilvánvalóvá, hogy híja van a festménynek. Éppen annyi híja, mint amennyit korábban a butik építménye eltakart a falból. A látvány így sérült, kiigazításra vár. Vajon meddig? Fotó: Bujdos Tibor Létezett 62 évet - életnagyságban A Palóczy utcai zsinagóga Izraelbe „költözött", helye a megyeszékhelyen parkoló lett Miskolc (ÉM - ND) - A Miskolci Polgár oldalain általában olyan épületeket mutatunk be, amelyeknek ismerjük a múltját, látjuk a jelenét, és megpróbálunk fényt deríteni jövőjükre is. A mai történetünk azonban rendhagyó, legalábbis annyiban, hogy az épület - a Palóczy utcai zsinagóga - életnagyságban már nem létezik. Az épület történetét azonban nemcsak azért érdemes feleleveníteni, mert jelentős szerepet játszott a megyeszékhely történetét tevőlegesen formáló helyi zsidó közösség életében, hanem nagyon is „élő” példája annak: hogyan tűnik el szinte nyomtalanul a város múltjának egy darabja. A „nyomozásban” segítségünkre volt Dobrossy István, a megyei levéltár vezetője, aki kutatásai közben a helyi zsidóság történetét is feldolgozta. Az ő révén tudjuk, hogy a zsidó emberek Miskolcon 1710 és 1725 között telepedtek meg. Létszámuk eleinte még elenyésző volt. Megtűrtekből jelenformálók A diósgyőri koronauradalom, mint földesúri hatóság sokáig akadályozta letelepedésüket, mert főleg a görög kereskedők veszélyeztetve látták jövedelmüket a jövevények miatt. Városunkban az első zsidó családok a Piac és a Czikó (a mai Kossuth utca) környékén találtak otthonra. 1773-ból 25, 1780-ból 70 család adófizetési nyugtáját ismerjük. A néhány év eltelte után érkezők szintén a Piac utca környékét (a mai Széchenyi utca Pátriától északra fekvő része) választották lakóhelyül. II. József korában, az 1780-90-es években vált lehetővé a zsidóság számára a szabad költözködés és az ingatlanszerzés. A 19. század második felétől jelentős szerepet vállaltak az iparosodásban: ekkor valósággal monopolizálták a kereskedelmet és ahogy gyarapodtak, úgy nőtt a város jelentősége, mely lassan egy egész országrész kereskedelmi gócpontjává fejlődött. Sors sújtotta imaház A jelentős közösség számára fontos volt a vallás gyakorlása is. A miskolci jegyzőkönyvek 1795-ben tesznek először említést egy „újonnan” épült miskolci zsinagógáról. Ez nem az, amit a XX. század eleji képeslapokról ismerünk Palóczy utcai zsinagóga néven, hanem ennek elődjéről van szó, amelyről napjainkban került elő hitelt érdemlő felvétel. Az előd építmény alaprajzát 1817-ből, Miskolc első telkes térképéről ismerjük, amelyet a levéltárban őriznek. Ez valójában egy földszintes imaház, amely 1843-ban leégett. De az 1878-as év sem volt sokkal szerencsésebb, elekor árvíz Ma parkoló működik az egykori épület helyén v. A Palóczy utcai zsinagóga, amilyennek egykor a miskolciak láthatták pusztította el a rendbe hozott épület nagy részét. Az imaház az egyik Pece-meder közvetlen közelében helyezkedett el, így érthető, hogy a környék zeg-zugaiban épített kis házikókkal, viskókkal együtt romhalmazzá vált. Az akkori miskolci zsidóság azonban ismét újjáépítette, s ez a késóbarokk stílusban rendbehozott imaház folyamatosan működött is a századfordulót megelőző évekig. Lebontása mellett azért döntöttek, mert 1856 és 1863 között felépült Ludwig Förster alkotása, a ma is álló Kazinczy utcai zsinagóga. A barokk imaház helyén végül 1901 szeptember 4-én mégis új zsinagógát avattak: a zsidó közösség lélekszáma indokolta, hogy az imaház helyén álljon egy ilyen. (Ugyanezen a napon adták át az Erzsébet elemi zsidóiskolát is, a későbbi Rudas László utcában.) Modell Nir Gallimban A zsinagógát a II. világháború szinte teljesen lerombolta, ezért - ellentétben a Kazinczy utcaival - nem állították helyre. Az eredeti szándék pedig az volt, hogy a romtemplomot a mártírok emléktemplomává alakítják. A romos zsinagógát 1963-ban aztán lebontották: legújabbkori formájában létezett 62 évet - életnagyságban. A Palóczy utcai zsinagóga története ugyanis itt furcsa fordulatot vesz. Közel két éve egy Steinberger Itzhak nevezetű, jelenleg az Egyesült Államokban élő, de valamikori miskolci zsidó ember érdeklődött az épület után. Mikor megtudta, hogy milyen szomorú sorsra jutott a templom, elhatározta, hogy felépíti. No, persze egyedül senki nem fogna templomépítésbe - legalábbis nem életnagyságban. A fennmaradt fényképek és rajzok alapján a derék hívő élethű makettet készített a szent helyről, és egy izraeli faluban, Nir Gallimban állította ki, az ottani emlékteremben. Magyarországon, Miskolcon is történt változás az épület helyén: átalakították - parkolóvá. Eddig csak kevés embernek jutott eszébe - ezek egyike a város múltját a jövő számára monográfiában is megörökítő Dobrossy István -, hogy a templom helye méltó környezetet biztosíthatna a mártírok emlékművének. Hobbiból - világszínvonalú intézmény Több mint 700-féle fenyő található az avasi arborétumban Miskolc (ÉM - ND) - Nemcsak a növényei miatt számít ritkaságnak a Miskolc Avasi Arborétum, hanem azért is, mert szinte a város mértani középpontjában található. S ha még azt is hozzátesszük, hogy mindez egyetlen ember önfeláldozó munkájának eredménye, akkor valóban elmondhatjuk: nem mindennapi kert nyílik nemsokára Miskolcon. Azt pedig, hogy az egész csupán hobbiként indult, csak a bennfentes tudja, azaz: Adorján Imre, az arborétum megalkotója. Adorján Imre, amikor orvosként nyugdíjba vonult a nyolcvanas évek végén, nem horgászni és pihenni szándékozott. Régi vágyát szerette volna megvalósítani: fenyőket nemesíteni és ültetni - ez mindig is a hobbija volt, 1952-ben ültette élete első fenyőfáját -, illetve egy fenyőkertet létrehozni. A saját telkén kezdett hozzá a faültetéshez, ám onnan minduntalan ellopták a csemetefákat. Ezért aztán az akkori városi tanácshoz fordult. Ott 1987-ben kijelölték számára az avasi arborétum jelenlegi területét, mintegy 3 hektárnyi földet. Az arborétum helyett eleinte csak egy bemutatókertet szándékozott létrehozni, mivel úgy látta, hogy a városban elég sokan tájékozatlanok a fenyőfaültetésben. Ezt abból ítélte meg, hogy a házak elé ültetett fenyők bizony sokszor túlnőttek az épületen, vagy kevésnek bizonyult a hely a számukra, esetleg úgy felnyírták ezeket, hogy inkább elrondították a környezetet, mintsem emelték volna a színvonalat. Ebből látszott: az emberek nem tudták, mit lenne érdemes ültetniük, hogy szebbé tegyék környezetüket. A bemutatókert, amit az önkormányzat bekerített, kezdetben inkább hasonlított bozótosra, mint arborétumra. A gyomirtás után elkezdődhetett a.fák ültetése. Ehhez azonban társakra volt szükség, így 1987-ben, 50 taggal megalakult egy baráti kör. Az alapszabályzatban leírtak szerint minden tag 10 éven keresztül 200 négyzetméteres területen gazdálkodott, ahol elsősorban konyhakerti növényeket termesztettek. A konyhakertek körül cseperedtek a növendékfák, így a terület gondozását megoldották addig is, amíg felcseperednek a fenyők. A fenyő- és tujacsemetéket Adorján Imre saját pénzén vásárolta, saját Trabantjában hozta őket az ország minden részéből, sőt még külföldről is. A fákat - mint a megállapodásban kikötötték - csak ő gondozhatta. Azóta eltelt 10 év, és már 700 különböző fenyőfajta népesíti be a területet, a földek „bérleti joga” is lejár, így a „bérlőknek” el kell hagyni a földjüket. S hogy hová mennek? Egy másik területre. Mert azóta létrejött az Avasi Arborétum Baráti Kör és az Avasi Arborétumért Alapítvány. A kör tagjai újabb földdarabot kaptak az önkormányzattól, melyen újból gazdálkodhatnak. Itt lombos fákból szeretnének arborétumot létrehozni - ugyanezzel a módszerrel. Az avasi arborétum több szempontból is jelentős: ezen a kicsiny területen sokkal könnyebb összehasonlítani a fenyők fajtáját, mert csak olyan apró eltérések mutatkoznak a fákon, melyeket nagyobb területen nem lehetne megállapítani. Volt rá példa, hogy az országban egyedül itt volt megtalálható egy- egy fenyőfajta, de megtörtént, hogy amerikai kutatók jöttek megcsodálni a fákat és dugványokat vittek a távoli kontinensre, mondván - ezek sokkal szebbek, mint az otthoniak... Az arborétumot 2-3 év múlva nyitják meg az érdeklődők előtt, de csoportokat, szakköröket már most is fogadnak. _Cim Hírek Politikus civilek az Avasért Miskolc (ÉM - BA) - Az Avasi lakótelep humanizálása a célja Az Avason élőkért Egyesületnek és Alapítványnak. A civil kezdeményezés érdekessége, hogy politikusok hozták létre nemrégiben: a választási körzet országgyűlési képviselője, Korinthus Katalin, valamint az itteni önkormányzati képviselők: Bistei Attila, Káli Sándor, Szabó Tamás és Szűcs Erika. A nyitott egyesület sport-, kulturális és szociális programok révén segíti lakhatóbbá tenni az Avast. Az egyesület törekvéseit támogató - 300 ezer forinttal létrehozott - alapítványra váiják az adományokat a Rákóczi Banknál vezetett 13843218- 99999009-es számlaszámon. Az egyesületet a következő héten mutatjuk be részletesen. Koncert beteg gyerekekért Miskolc (ÉM) - Jótékonysági koncertet rendez a Békesség Háza ápolóinak és ápolt gyerekeinek megsegítésére a Polgárok Miskol- cért és a Nemzetért Égyesület a diósgyőri evangélikus templomban ma délután 6 órától. A koncertre - amelyen Varga László orgonaművész ad elő többek között Bach darabokat, illetve 16. századi táncokat - belépőt nem kell fizetni, a nemes célt támogatni kívánók a helyszínen kiosztott csekkek segítségével adakozhatnak. Szociális alap: új pályázat j Miskolc (ÉM) - Nem ürült ki a miskolci szociális alap: az önkormányzat szakbizottsága az első körben pályázók között már szétosztotta ugyan az 5 millió forintos keret jelentősebb részét, de ezután is maradt 1 millió 593 ezer forint. Ennek az összegnek a felhasználására ősszel új pályázatot ír ki a városháza - tudtuk meg Jirkovszkyné Szép Máriától, a polgármesteri hivatal szociális osztályának vezetőjétől. Adorján Imre és egy az arborétum sok látnivalója közül Fotó: Végh Csaba
