Észak-Magyarország, 1997. augusztus (53. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-02 / 179. szám
n Augusztus 2., Szombat .....— ...- ÉM-interjú --.......-..... ............ ÉM-hétvége III A gyanakvás oka az ismerethiány Filip Gabriella A közgyűlés már döntött: a miskolci Gárdonyi Géza Általános Iskolát a 45. Számú Általános Iskolához csatolják. De felröppent a hír, megőrizhetné önállóságát a Gárdonyi, ha átvenné a Forrásvíz Alapítvány, illetve az alapítvány fő támogatója, a Hit Gyülekezete. Ám a szülői fórumok, a puhatoló- dzó tárgyalások mái- mit sem változtattak a képviselő-testület döntésén. Viszont Fazekas Csaba egyetemi oktató, a Hit Gyülekezetének miskolci sajtóreferense, a Forrásvíz Alapítvány kuratóriumának tagja szerint előbb-utóbb lesz iskolájuk. • Minden vallási felekezet természetes joga, és erkölcsi kötelezettsége is, hogy kivegye részét az oktatási feladatokból, hogy egyházi iskolát, illetve egyházi intézményeket tartson fenn. Az országban több gyülekezetünk is eljutott oda, hogy működtetne iskolát. □ Miért nem új iskolát nyitnak? • Szóba került az is. De ebben az esetben kényszerhelyzet alakult ki. Egy szülő keresett meg bennünket, mondván, hogy megőrizhetné az iskola az önállóságát, ha alapítványi intézményként működne tovább. Amikor ez felvetődött, már döntött a közgyűlés, ennek ellenére találkoztunk a szülőkkel, a tantestülettel, majd az önkormányzatot is megkerestük, bár előre sejthető volt, hogy ebből már nem lesz semmi. □ Viszont ha lett is volna esélyük az iskola átvételére, akkor sem biztos, hogy megmarad az intézmény. Nem biztos, hogy minden szülő szeretné egyházi iskolába, a Hit Gyülekezetének iskolájába járatni a gyermekét. • Sok emberben negatív érzelmeket szül, kicsit hátrább lépnek - függetlenül a felekezettől - ha azt hallják: egyházi iskola. Tapasztaltam ezeken a szülői fórumokon is, hogy még mindig gyanakodva figyelnek bennünket. Azt Íriszem, ennek az az oka, hogy nem ismerik a Hit Gyülekezetét. A szülők egy részét egyébként nem érdekelte, ki a fenntartó, számukra csak az lett volna a fontos, hogy az iskola őrizze meg önállóságát, mi pedig azt garantáltuk volna: nem szólunk bele az oktatásba, és nem befolyásoljuk vallásilag az iskolát. □ Akkor mi lett volna ebben az „üzlet" a Hit Gyülekezete számára ? • Iskolát működtetni nem üzlet. Úgy tudtuk volna elképzelni az új formát, hogy átvesszük az összes tanárt, az összes gyereket. A jelenlegi oktatási struktúra mellett beindítottuk volna az úgynevezett keresztény osztályokat. Ahol - ha lesznek ilyen osztályok - a vallási jelleg, a vallási tartalom központi szerepet kap, ahová felekezeti hovatartozás nélkül bárki beírathatja gyermekét. A keresztény osztályokban nyilván tanrendben lesz a hittan, a bibliai ismeretek, a nevelésben fontos szerepet kapnak alapvető keresztényi értékek. Szerintem az egyházi iskola attól egyházi, hogy nagyon színvonalas a képzés, és a világi iskoláknál nagyobb hangsúlyt fektet a gyerekek erkölcsi nevelésére. Mi senkire sem akarjuk ráerőltetni a világnézetünket, senkinek sem szólunk bele a magánéletébe. □ Egy jó iskola átvétele után könnyű lett volna jó iskolát nyitni. Sokkal nehezebb lesz a semmiből újat teremteni! • Új iskolát nyitni valóban nehéz, viszont más szempontból már könnyebb dolgunk lesz. Akkor nem kell önmagunk bemutatásával, elfogadtatásával foglalkozni. A szülő szabad akaratából hozza majd a mi iskolánkba a gyerekét. Most viszont voltak olyanok, akik újságcikkeket lobogtattak, politikai összefonódásokról beszéltek. Ezekkel nem akarok foglalkozni, mert önmagukat minősítik, akik adnak ezekre a nyilvánvaló vádaskodásokra. □ Mivel magyarázza a bizalmatlanságot.? • Sokak számára furcsa, hogy nem tallózunk egyetlen történelmi egyházhoz sem. Másrészt nem tudják, kik is vagyunk. Az egyik szülő azt mondta, azt a gyereket, akit a szíve alatt hordott nem fogja egy szekta elrabolni! Aztán elkezdtünk beszélgetni, és végül úgy fogalmazott: sajnálja, amiért így nekem jött, de értsem meg, nincs rólunk információjuk. Mi nagyon szeretnénk ezeket az előítéleteket eloszlatni. □ Mutassa be a Hit Gyülekezetét! Mióta működik? Miben áll hitük lényege? • Ezen a néven, ebben a formában körülbelül 20 éve létezik a Hit Gyülekezete. Az öndefinícó azért körülményes egy kicsit, mert én - és ez a személyes véleményem - a Hit Gyülekezetét nem tartom űj vallási közösségnek: a hitvallásunk semmiben nem különbözik attól, amelyet minden keresztény' ember - felekezettől függetlenül - magáénak vall. Hiszünk a Szentírás teljességében, Isten jelenlétében, Jézus Krisztus megváltásában, abban, hogy megbocsátotta a bűneinket, és ezáltal új életet kezdhetünk, kereszténnyé lehetünk, megtérhetünk. Tehát nem arról van szó, hogy volt egyszer egy vallásalapító, aki megvilágosodott, és kitalált egy új hitet. □ Miért volt szükség mégis új szervezetre? • Mert voltak nagyon fontos hangsúlybeli különbségek, több kérdésben nem értünk egyet az úgynevezett történelmi egyházakkal, vannak olyan hitelvek, amelyeket nem fogadunk el. □ Például... • Talán irikább a reformáció hagyományaihoz állunk közelebb. A katolikus egyháztól eltérünk abban, hogy nem tartottuk meg a szentek tiszteletét, a képek, szobrok istentiszteleti célú felhasználását, a búnbocsánatnak azt a formáját, ahogy gyónnak... Magyarán elvetünk mindent, ami az elmúlt 2000 év folyamán a keresztény vallásra hagyomá- nyozódott. A Hit Gyülekezete az apostoli időkhöz, a kereszténység gyökereihez való visszatérést hangsúlyozza. □ Ezt mondják mások is! • Voltak olyan korszakai a történelemnek, amikor egyes emberek, mintha felébredtek volna, rájöttek bizonyos igazságokra. A pünkösdi ébredés jó 100-150 éve kezdődött. Sokan úgy vélték, nem elég a reformációnak az az igazsága, hogy hitből kell megigazulni, hogy felnőttként kell döntést hozni a gyülekezethez való csatlakozásról. Hanem nagyon fontos az Apostolok cselekedeteinek második része, amely arról szól, hogy a Szentlélek nagyon valóságosan, fizikailag is meglátogatta a hívőket. Ez a pünkösdi élmény, ez a karizmatikus ajándék nagyon sok gyülekezetei megérintett, és nagyon sok új közösséget hozott létre világszerte. Ezek közül egy Magyarországon a Hit Gyülekezete. Ügy 20 éve jutott eszébe egy olyan 7-10 főből álló - eredetileg katolikus - imacsoportnak, hogy a Szentlélekkel betöltekezzenek, és ezt a pünkösdi élményt átéljék. Utána úgy érezték, ezt a történelmi egyházak keretein belül nem tudnák megtenni. Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezetője - aki eredetileg katolikus teológus volt - el is mondta, hogy ők eredetileg nem akartak új vallásfelekezetet alapítani. De az egyházaktól függetlenül, egyedül az Istennel akartak jó kapcsolatot ápolni, megnyerni az embereket Jézus Krisztusnak. Fazekas Csaba: Előbb-utóbb a Hit Gyülekezetének is lesz iskolája * • □ Önt hogy nyerték meg? Beszélne erről? • Persze, hiszen a legszívesebben erről beszélek. Nyolc éve tértem meg. Harmadéves egyetemista voltam. Vallásos családban születtem, nagyapám református lelkész volt, teológus, amíg hagyták, tanított a lelkész-tanítóképzőben Nagykőrösön. A nagyapai örökséghez tartozik, hogy a családban talán ó volt az egyetlen, aki komolyan vette az Istennel való kapcsolatot, a hitet, mindenki más csak hivatkozott rá. Nagyon szeretem a családomat, nagyon jó kapcsolatban vagyok mindenkivel, de hozzátartozik a történetemhez, hogy amikor már felcseperedtem, gimnazista koromban azt mondtam, ba ez a vallás, ez a hit, amit én a szúkebb családomban kapok, akkor ebből nem kérek. Egyébként meg éltem a gimnazisták, egyetemisták életét. Eljártam templomba, református ifjúsági közösségekbe. De senki nem mondta, hogy valami nincs rendben, hirdettem magamról, hiszek Istenben, de az életem a legjobb szándékkal sem volt keresztényinek nevezhető. □ Ezekben a közösségekben nem segítették, nem érezte a törődést, a felelősséget? • Nem arról volt szó, hogy dacból elrohantam egy kis- egyházhoz. Ráadásul nem is egyből. Azért kerültem Pestre, mert érdeklődtem a keleti vallások iránt. Hittem a buddhizmusban, hittem a reinkarnációban, és komolyan úgy gondoltam - amin ma már mosolygok -, hogy a kettő összeegyeztethető, tökéletesebb transzcendentális élményt jelent, mint a kereszténység. Világéletemben történésznek készültem, de ez valahogy nem elégítette ki a szellemi igényeimet. Felvettem a tibeti szakot, tibeti nyelvet tanultam. Közben hallottam már arról, hogy vannak újabb keletű keresztény csoportosulások, van Hit Gyülekezete, de én ezeket jó szándékú és ostoba társaságoknak tartottam. Úgy gondoltam, nem akarnak ártani, nem akarnak rosszat, de nem tudják, hogy kell az igazságot megközelíteni. Értek élmények a Hit Gyülekezetével kapcsolatban, volt egy ismerősöm, akinek megtért a húga, ó mesélt róluk szörnyű dolgokat. Hogy az embereket behálózzák, megbolondítják, elszedik a pénzüket... □ Végül mégis ezt a közösséget választotta! • Volt egy barátnőm - most már a feleségem -, egy nagyon kedves lány, nagyon jó kapcsolatban voltunk. Egyszer hazament a szüleihez, otthon volt egy pár hétig és megtért. □ Nem a személyes varázs vette le a lábáról? • Nem erről volt szó. Viszont láttam egy embert megváltozni, láttam egy embert, aki komolyan veszi a hitét, és egyáltalán nem volt erőszakos, csak éreztem, hogy neki Jézus Krisztus a legfontosabb az életében. Először dühített, mint ahogy azt hiszem, minden férfit bosszantott volna, ha észreveszi, hogy az általa szeretett hölgynek valaki fontosabb lesz nála. De nem miatta tértem meg, csak sokkal később került szóba, hogy egymásnak vagyunk teremtve. Nagyon nehéz döntés elé kerültem, sokat gondolkodtam. Életemben talán akkor imádkoztam először igazán, akkor fordultam először őszintén Istenhez. Azt mondtam, ha Isten, te tényleg vagy, akkor én is szeretnélek követni. Az én történetem talán azért érdekes, mert akkor mentem el a gyülekezetbe, amikor stabil keresztény voltam. Nem közösséget kerestem, hanem Istent akartam. Elővettem a Bibliát, akkor kezdtem el először úgy olvasni, hogy arra kerestem a választ: ki is ez a Jézus Krisztus. Borzasztóan megdöbbentett, hogy leszálltam a filozófia magasságából, és nem úgy szemléltem az Újszövetséget, mint valami vallási rendszert vagy tant, hanem mint történeteket. És rájöttem arra, hogy a Bibliában tulajdonképpen pofonegyszerű igazságok vannak leírva. Például az, hogy te egy bűnös ember vagy, és ha igaz emberként akarsz élni, akkor nem kell mást tenned, csak elfogadni Jézus Krisztust, aki a bűneidet megbocsátotta, mert ő az Isten fia. Amikor megtértem, amikor találkoztam Jézus Krisztussal, találkoztam az isteni kinyilatkoztatással, alapjaiban megváltozott az életem. Azzal az igazsággal találkoztam, hogy az Isten van, és szeret engem, és kinyilatkoztatta az ó igazságait. Úgy éreztem, nagyon nagy szükségem van ezekre az igazságokra. Nem tudtam, milyen a keresztény ember, csak azt, hogy a Bibliában mindez le van írva, és én azt meg akartam ismerni. □ De ezt megtehette volna egyedül is! • Ezen én is sokat gondolkodtam. Számomra sem volt evidens. A megtérésről a Biblia úgy beszél, mint a születésről; ahhoz, hogy a gyerek fel is nőjön, szüksége van táplálékra, szüksége van a keresztény közösségre, a hívók közösségére, szüksége van az egyházra. Én az egyházat nem szervezetnek, hanem szellemi közösségnek fogom fel, amihez mindenki hozzátartozik, aki őszintén Krisztus követője, függetlenül attól, hogy látogatja-e a Hit Gyülekezete összejöveteleit vagy nem. □ Mégis, miért döntött a Hit Gyülekezete mellett? • Ebben a közösségben beszéltek úgy Istenről, énekelték úgy a dicséreteket, hogy éreztem, sokkal inkább tele van élettel, mint azt más felekezetekben tapasztaltam. Itt olyan emberektől hallottam Istenről, akiknek a prédikációja sokkal meggyőzőbb volt, élettelibb volt, úgy éreztem, hogy ezek az emberek, akik prédikálnak, tényleg Isten emberei, tényleg erre választotta ki őket Isten, tényleg van kapcsolatuk Istennel, nemcsak a maguk bölcsességét adják elő. Ha holnapután úgy fogom érezni, hogy egy másik vallási közösség közvetíti számomra Isten akaratát, akkor azt fogom választani. Persze, ez csak feltételezés, és nincs alapja, változatlanul azt érzem, hogy itt a gyülekezetben élhetem meg keresztényi hitemet. □ Szednek-e pénzt a gyülekezet tagjaitól? • A pénz mindig is kínos dolog volt. Olyan nincs, hogy fizetni kell azért, mert a Hit Gyülekezetéhez tartozom. Viszont, ha én a Hit Gyülekezetéhez tartozom, akkor az fontos nekem, hogy ez a gyülekezet működjék. Nekem fontos, hogy rendszeresen ki tudjuk bérelni a Vasas Művelődési Házat. Ezt nem fogja senki kifizetni helyettünk, nem is tartanám biblikusnak. Mint bejegyzett vallásfelekezet kap a gyülekezet állami támogatást, valami minimális összeget, azt hiszem, évi 8 milliót, de ez a budapesti bérleményekre sem elég. Nem is tartjuk jónak, hogy a mások által befizetett adóból az én vallásfelekezeti, hitéleti tevékenységemet támogassák. Mert ha én - mint a Hit Gyülekezete - valami olyasmit csinálok, ami mondjuk közügy, és arra kérek állami támogatást, az más kérdés. De arra nekem kell áldoznom, hogy dicsérhessem az Istent, és hallgathassam a prédikátoraimat. Teljesen szabadon kezeljük a befizetéseket, mindenki annyit tesz a kosárba, amennyire az anyagi helyzete engedi, és a lelkiismerete indítja. □ Igaz-e, hogy aki megtér, annak meg kell szakítania a kapcsolatot más fele- kezetűekkel? • Mi éppen azt valljuk, hogy én akkor vagyok jó keresztény, akkor vagyok Isten előtt kedves, ha normális kapcsolatban vagyok azokkal is, akik nem vallják az én hitemet. Nemcsak a Hit Gyülekezetének akarok jó tagja lenni, hanem a magyar társadalomnak is. Én mint történelemtanár akkor vagyok jó keresztény, ha a munkámat jól elvégzem. Ha taxisofőr lennék, vagy ács. vagy utcaseprő, akkor is igyekeznék jól dolgozni. Szent Pál mondja, hogy mindenki azt végezze, amiben elhivatott, ha szolga vagy, ne keress szabadulást, végezd azt, amire hivatott vagy. Ha majd felszabadítanak, örülj neki, adjál hálát az Istennek. De addig, amíg ebben az állapotban vagy, ezt kell végezned. Nem akarok kivonulni a társadalomból, nem lakatlan szigeten akarok élni, hanem éppenséggel nyitott akarok lenni. És azt mondom, ha kiváncsi vagy arra, hogy milyen keresztény vagyok, nézd meg előbb, hogy milyen ember vagyok, nézd meg, hogy végzem a munkámat, hogy nevelem a gyerekemet!
