Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-04 / 154. szám
10 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Dosszié 1997» Túlius 4., PÉNTEK I. István aranypénzétől zezer forintos ' Kis magyar pénztörténet A magyar pénzkibocsátás történetébe 1997. július 1-je minden bizonnyal bevonul hiszen a tízezer forintos bankó megjelenése nem mindennapi esemény. Mivel az első magyar pénzérmét I. István verette, így> e történeti szál is összekapcsol, hiszen a tízezer forintos bankjegyen I. István arcképe látható. Az általa veretett pénzérem előlapját lándzsa, hátlapját templomábrázolás, majd a későbbiekben egyenesszárú kereszt és körülötte az uralkodóra, illetve a székvárosra, Esztergomra utaló felirat díszítette. A mostantól érvényben lévő tízezer forintos hátoldalán ugyancsak Esztergom látképe található. Mint ismeretes, a tízezressel egy öt címletből álló sorozat első darabja került forgalomba, s idővel kiadják a hasonló méretű és tervezésű 200, 500, 1000 és 5000 forintost is. Az ezredfordulóra pedig teljesen lecserélik a jelenleg forgalomban lévő papírpénzállományt. Érdekes egyébként, hogy az új megjelenés többnyire új személyiségekhez is kapcsolódik. A legmeglepőbb, hogy az a Kossuth Lajos, akinek pénzügyminiszterként nevéhez fűződik az első magyar papírpénzek kibocsátása, s ráadásul arcképe a rendszerváltozás előtt az 500 forintos megjelenéséig 24 éven át a Magyar Népköz- társaság legértékesebb bankóját jellemezte, 2000-től nem lesz ott egyetlen magyar papírpénzen sem. Búcsú Adytól és Bartóktól Ugyancsak búcsút mondhatunk az ezredfordulóig attól, hogy pénztárcánkban Ady Endre és Bartók Béla arcképeket őrizgessünk. Lám, ilyen a művészsors Magyarországon! (Nem kis fejtörést okozott volna egyébként - ha a művészeknél maradunk -, hogy ki került volna az új tízezer forintosra.) Nagy költőnk és zeneszerzőnk helyét történelmi személyiségek veszik át. így kerül a 200-asra az aranyforintot kibocsátó Károly Róbert (hátoldalon az egykori Anjou-birtok, a diósgyőri vár), az 500-asra II. Rákóczi Ferenc (hátoldalon a sárospataki vár), az 1000-esre Hunyadi János (hátoldalra a visegrádi reneszánsz palota) és az 5000-esen marad Széchenyi István (hátoldalon a nagycenki kastély). E fenti nevekkel sorra találkozunk, ha a magyar pénzkibocsátás történetét áttanulmányozzuk. I. István nyugati mintára veretett dénárai után III. Béla az európai pénzveréstől idegen, bizánci stílusú rézpénzt bocsátott ki, de a 17. századi nagy pénzromlás következményeként az ország lakosságának megcsappant a bizalma a királyi pénzek iránt. Mi volt erre a megoldás? Egyrészt veretlen ezüstöt, másrészt - milyen ismerősen hangzik - idegen pénzeket kezdtek használni. Az első aranyforint A magyar pénzek éremképeinek legváltozatosabb időszaka az Árpád-kor végére esik. A magyar veretek nagyobbak lettek, a megnövekedett éremfelület sokkal kifinomultabb ábrázolásokra adott lehetőséget, amelynek következtében ismét feltűntek a figurális ábrázolások: királyportrék, állataiakok, templomok. Ekkor kezdtek kialakulni a magyar címer elemei is. A kettős kereszt III. Béla egyik dénáiján jelent meg, a sávos címer pedig II. András pénzén. Károly Róbert verette Magyarországon az első aranyforintot - firenzei mintára. Előlapján a firenzei liliom, hátlapján Keresztelő Szent János látható. I. Károly reformjai közé tartozott a garasverés megindítása is. A pénzverés az uralkodói szuverenitásból eredő felségjog volt, s a 13. század végéig Esztergomban verték a magyar király pénzeit. 1221-től feltételezhető egy Csanádon működő pénzverde létezése is. Mátyás király 1467-es pénzreformja kedvező hatással volt az akkori gazdasági életre. Állandósította a dénárt, s újraindította a Nagy Lajos idején megszakadt garasverést. A reform megváltoztatta a pénzek díszítőelemeit is: valamennyi érmére Madonna-ábrázolás került, amely éremkép 1939-ig volt látható a magyar pénzeken. A magyar pénzkibocsátás történetében rövid, de érdekes színfoltnak tűnik az 1703-1711 között lezajlott Rákóczi-szabadságharc időszaka. A pénzérméket Körmöcbányán, Kassán, Nagybányán, Munkácson és Kolozsváron verték. Főként a külföldi kiadások fedezésére adtak ki aranydukátokat és ezüst féltallért (forintot). Unikális darab a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő, II. Rákóczi Ferenc portréját ábrázoló dukát, mert a pénzen a magyar, Kossuth-bankó - az első magyar papírpénz gg 9ZBÍÍT ISTVÁN KIRÁt.Y 4 1. Rejtett kép. A bankjegyet szemmagasságban tartva, síkban elforgatva az MNB felirat jelenik meg. . 2. Hologram hatású fémcsík, felületén az MNB felirat és a köztársasági címer látható. 3. Vízjel. A fény felé tartva a bal oldalon a nyomtatott arckép tükörképével egyező' árnyalatos vízjel látható. 4. Illeszkedő' jel. A bankjegy elő- és hátoldalára nyomtatott ábratöredékek átnézetben H- betú'vé egészülnek ki. 5. Sorszám. Két betűből és hét számjegyből áll. UV fényben a vízszintes sorszám Sárilletve az erdélyi címer, valamint a Madonna szerepelt. A fejedelem leghíresebb pénzei a rézből készült libertások, melyeket a rajtuk lévő PRO LIBERTATE felirat miatt hívtak így. Lesz-e (s mikor) 15 OOO forintos? Az 1848/49-es szabadságharc a hazai pénztörténetben is jelentős fejezet, mivel Kossuth Lajos pénzügyminiszter nevéhez fűződik az első magyar papírpénzek kibocsátása. Az immár magyar nyelvű papírpénzek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankon keresztül kerültek forgalomba. E bank létrehozásában jelentős szerepet játszott a Hitel szerzője, Széchényi István. A trianoni békeszerződést követően a súlyos tőkehiány miatt a kormány a Népszövetségtől kért segítséget. 250 millió aranykorona értékű kölcsön biztosította az 1927. január 1-ével bevezetett új valuta, a pengő stabilitását, melynek - a koronához hasonlóan - a fillér maradt a váltópénze. A háború végén Körmöcbányáról áttelepített Pénzverde ekkor már mai helyén, az Üllői úton működött. A forintot 1946. augusztus 1- jén vezették be. 1 forint 400 ezer kvadrillió pengővel volt egyenértékű. A forintkibocsátás mértékét az 1939-es szint felében, azaz egy- milliárd forintban határozták meg. 1946-tól a 100 forintos bankjegy 24 éven át számított a legértékesebbnek, amikor is - 1970-ben - bevezették az 500 forintost. Az ezresre már csak 13 év volt a várakozási idő (1983), az ötezresre pedig csak nyolc (1991). A tízezres hat esztendővel később (1997) kerül napi forgalomba. S ha már az események így felgyorsultak, nagy kérdés, mennyit kell vámunk a 15 000 forintos!?) bankjegy érkezésére... Dombrovszky Ádám ga a függőleges vörös színben fluoreszkál. 6. Biztonsági szál. A papíron lévő biztonsági szál fény felé tartva mindkét oldalról ellenőrizhető. Felületén apró betűkkel nyomtatva a Magyar Nemzeti Bank felirat olvasható. Tiszta fémértékből fizetőeszköz A pénz mai fogalmaink szerinti változata Ki-, e. 700 körül, a kis-ázsdai Lídiában jött létre. Az akkori uralkodó király felségjelvényével (öroszlánfej) jelezte a nemesfémdarabot, ezzel garantálva annak súlyát, és finomságát. Az első pénzek anyaga az aranynak és ezüstnek az eredeti lelőhelyen előforduló természetes keveréke, az elektron volt. Kis-Ázsiából a kereskedelem révén terjedt el az új „találmány”, az Égei-tenger szigetein át a kontinensre, A görög pénzverés - amelynek története mintegy hat évszázadot ölel át - különböző pénzlábak szerint folyt. Rengeteg város veretett pénzt, így az önálló fizetőeszköz az autonómia jelképének is számított. Tiszta érték Az antik világ másik nagy pénzverés: és pénz- forgalmi területe a római birodalom volt. A rómaiak is a görögöktől tanulták a pénzverést, A Kr. c. IV. században alakult ki pénzverésük a súlyos öntött, de már kerek pénzek készítésével. A kezdeti rézpénzek az ezüstpénzek (dénár) megjelenése után váltópénzzé alakultak. Az aranypénzverés csak a köztársaságkor vége félé jelentkezett. A császárságot megteremtő Augustus megreformálta a római pénzverést is: az arany- és e2üstpénzek verésének jogát a császárnak tartotta fenn, míg a rézpénzek ve- retését átengedte e szenátusnak. A római pénzek előlapjain a császár vagy családtagjai portréi láthatók, míg a hátlapi képek nagy változatosságot mutatnak. A római birodalom kettészakadása, majd nyugati részének bukása után a keleti rész lett a római pénzverés örököse. A bizánci pénzverés kezdeteit 498-tól, Anastasius császár pénzügyi reformjától számítják. Ettől kezdve verik a jellegzetes bizánci rézpénzeket, a föllisokat, melyek mellett az ezüstpénzek verése csak szórványos volt. Sokkal nagyobb szerepet játszott viszont aranypénzük, mely nemcsak á belső forga- lomban, de a korabeli nemzetközi pénzgazdálkodásban is kiemelkedő szerepet töltött be. A solidus súlyát és finomságát a bizánci birodalom egész fennállása alatt megőrizte, századokon át az egyetlen európai aranypénz volt. A nyugat-római császárság bukása után a területet birtokba vevő germán törzsek kezdetben nem bocsátottak ki önálló pénzt. A gazdaság fejlődése egy idő útón azonban magával hozta a pénzverés felújítását, így keletkezett a sokféle, bizánci mintára vert barbár aranypénz. A mero- ving uralkodók korában a VII. század végén szűnt meg az aranypénzek veretese, és elterjedt az addig ritka ezüstpénz, a dénár kibocsátása. Pénzverők Európája A?, európai pénzverés rendszerét a Karoling- kor évszázadokra meghatározta. Nagy Károly pénzügyi reformja nyomán a 408 gramm súlyú karoling iónt 240 darab dénárnak felelt meg. A meginduló nemzeti pénzveréseknek a karoling dénár lelt a mintaképe. Öt évszázadon át a dénár és az annak fele értékét kitevő obulus volt Európa szinte egyetlen forgalmi pénze. A denárrendszer kizárólagos uralma a XIII. századig tartott. A pénzláb szinte állandó romlása, az egyre növekvő nagyságú kereskedelmi kapcsolatok és az azok révén megerősödő pénzforgalom azonban a nagyobb, állandó értékű pénzeket igényelte. A középkor első tipikus, súlyos ozüstpónze F'ranciaországban keletkezett. 1266-ban kezdték el verni a gros toumois nevű ezüstpénzt, ezzel megszületett a garas-szerű veretek óse, amely sokfelé elterjedt és számos változatban jelent meg. Ezek közül az 1300-ban forgalomba került prágai garas mintájára kezdődött meg 1329-ben Magyarországon garasverés. A keresztes hadjáratok révén létrejövő keleti kapcsolatok, a levantei kereskedelem útján sok arany került be az itáliai kereskedővárosokba, újra útjára indítva az évszázadok óta szünetelő aranypénzverést. Firenze és Genova voltak az első városok, amelyek aranypénzeket kezdtek verni. Különösen az 1252 óta vert firenzei 3,5 gramm súlyú és - a város címeréből vett, liliomot ábrázoló éremkép utón - fiorino d’ oro néven ismert aranyforintok terjedtek el szerte Európában (a magyar aranypénzverós is ezek mintájára indult 1325-ben). A másik híressé vált itáliai aranypénz a velencei dukát lett, melyet 1284-tól a velencei köztársaság fennállásig mindvégig vertek. Az Újvilág aranya Amerika felfedezése utón hatalmas tömegű nemesfém áramlott Európábu, ami lehetővé tette a súlyosabb, értékesebb pénzek iránti növekvő igény kielégítését. Tallér néven új, körülbelül 28 gramm súlyú ezüstpénz született, mely szinte az egész világon elterjedt. Óse Tirolból származik, ahol 1486-ban guldl- ncr néven az aranyforinttal egyenlő értékű ezüstpénzt vertek. 1484-ben a félguldiner volt. az első pénz, amelyen a verés évszáma megjelent. A Schlick grófok által 1518 után a csehországi joachimsthali pénzverdében veretett pénzeket a verde után Joachimstaler, röviden taler néven emlegették. Lassan ez lett az új pénztípus általánosan elfogadott neve, amely mintegy nemzetközi valutaként funkcionált. Helyenként a neve változott (francia écu, angol crown, spanyol peso, olasz scudo, orosz rubel stb.), de a különböző nevű veretek súlya és finomsága között nem volt nagyobb eltérés. Nemcsak Európát hódította meg, szerte a világban elterjedt. Egyik leggyakoribb fajtája a kereskedelmi pénzként forgalomba került, Mária Terézia által veretett levantei tallér. A XVI. század vége felé a hagyományos nemesfém pénzek mellett kezdetet vette a tiszta rézpénzek verése is. 1575-ben Franciaországban indult meg a rézdenár verése. A papír értéke A papírpénz őse Kínában már a X. században megjelent. Svédországban 1661-ben adták ki az első nyomtatott papírpénzeket, az ezüst- pénzhiány pótlására. A XVIII. században a papírpénz forradalmasította a pénzforgalmat. A papírpénzek igazi karrietje a XIX-XX. században ívelt fel. A XX. század nagy háborúit követően a pénzforgalom átalakult. Megszűnt a nemesfémpénzek veretése (az aranyé szinte teljesen, az ezüst, is erősen lecsökkent), nem készültek többé értekpónzek, a bankjegysorozatok mellett a forgalomban levő fémpénzek váltópénzként szolgálnak. A pénzverés két és fél évezredes múltja alatt a tiszta értékpénzektől a nemesfém váltópénzeken át eljutott a fejlődés a jelen állapotig, amelyben a forgalmi pénz már egyszerű fizetőeszköz, anyagától, súlyától és finomságától függetlenül megszulxitt forgalmi értékben. Fórrá.s: Magyar Nemzeti Bank Fotók: Nagy Gábor (ISB)
