Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-26 / 173. szám
Július 26., Szombat Riport, Kuckó ÉM-hétvége VII □ Komoly bugyutaságok Gyerekek azért vannak... T. Nagy József Mintha tegnap történt volna... Ballagtunk a szeptemberi őszben a harmadik osztálynak nekilóduló pöttöm szőkeséggel. Arról az oldalról árasztotta rám szózuha- tagát, ahonnan a bottal segítek magamnak előre haladni. Talán éppen Goethe-ről kérdezett, amikor úgy éreztem, most táncolok utoljára, aztán zutty! Az a fránya bot nem úgy megy, ahogy követ- ni-vezetni kellene mozdulataimat! Lenézek oldalra, és mit látok: a pöttöm szőkeség igazítja hozzám lépteit, és közben fogja járóalkalmatosságom közepét. Hirtelen-ijedtemben majd leteremtettem: „Ne bántsd a botomat, mert orraesek!” Fájdalmasan szomorú volt az ezt követő csend. Ijedten-hirtelen a szőke-szózuhatag is belesápadt. Belefojtottam az örömöt:- Én csak segíteni akartam a bácsinak... A gyerekek gondolnak ránk. Ma még - úgy tízévesen - tudnának igazítani a világ dolgain is: „Ha én igazgathatnám a világot, sok dolgot változtatnék meg. Nem gyártanék fegyvereket. Az így megtakarított pénz egyik felét a kórházak és a szegények megsegítésére fordítanám. A másik részét a kutatóknak adnám, hogy a betegségek ellenszerét felkutassák.” (Vécsi Tibor); „Nem engedném meg, hogy háború legyen a földön, az emberek békében élhetnének. Nem lenne éhezés sem. Mindenki kedvére jóllakhatna. Házakat építenék a szegényeknek, sőt, szegények sem lennének. Aki lusta, nem akar dolgozni, azt megbüntetném.” (Tokár Zoltán); ,A világot jó és rossz emberek népesítik be. Amióta ez a két tulajdonság létezik, ember emberrel szemben áll. Ha én bele tudnék szólni a világ dolgaiba, megszüntetném a gyűlölködést. Meggyőzném embertársaimat, hogy békességben és szeretetben mindenki boldogan tud élni.” (Pataki Ágnes) Mintha tegnap történt volna... Volt időm várni, már megnézegettem a tanórák csendjével körülvett aulában elhelyezett trófeákat-díjakat, a rajzos kiállítást és egyebeket. Gondoltam, elszívok egy cigit az iskola bejárata előtt. Ebben az időben már készülődött a tél, fehérruhás ünnepre készültek a városban is. Szép arcú, szép szemű, hosszú, barna hajú leány jött kis idő múltán utánam, ő is álldogált. Majd megszólított: ,A bácsi kire vár?” Mondom, van itt egy fiú, de még szenved az utolsó órán, ezért várakozom. Viszonzásképp elmondta, ő az édesanyját váija, majd mennek vásárolni. Szépen csendben voltunk, ismét megszólalt: „Tetszik tudni, hogy melyik osztályba jár?” Elrebegtem, amit tudtam, folytattuk a semmittevést, aztán ó újra erőre kapott: ,A nevét nem tetszik tudni?” Megfeleltem, de már nem akartam hogy megsértődjék, hogy azt gondolja, mindent úgy harapófogóval kell kihúzni belőlem, kérdeztem hát magam is: „Nem ismered véletlenül?” A szép arcú, hosszú, barna hajú leány, aki eddig mindig a szemembe nézett, ha beszélt, mintha más irányból hallott volna hangot. Válaszolt azért: „Ismerem őt... már szakítottunk...” Kicsengettek közben az utolsó óráról is, leültünk a fiúval beszélgetni. Hamarosan a leányokra terelte a szót, látszott rajta, szívesen időzik e témánál. (Igaz, már majdnem tizenegy is megvolt). Nem hallgatta el azt sem, hogy érte már nagy csalódás ebben az életben. Volt egy nagyon szép barátnője, kedves, és hosszú, barna hajú leány, akivel leveleztek sokáig; jól megvoltak még az elmúlt tanévben, de aztán szakítani kellett.- A bácsi tényleg ismeri őt?! Mintha naponta most történne... Botolok a bolt felé, mikor is az első lépcsőház ajtaján - együtt lehetnek tán kilenc évesek - két tűzrőlpattant „boszorka” száguld el előttem, kezükben pohár vízzel. Nem állhatom szó nélkül: „Csak nem az esőt akarjátok megöntözni?” Na, ennél nagyobb bugyute- ságot felnőttől még nem is hallottak! A nagyobbik „boszorka” vissza is fordul, hangjában sajnálkozással: „Kimbának visszük a vizet... ó egy Oroszlán... ott vár a bokrok mögött...” Állok csak bambán, ebéd utáni ámulatban.- Akkor tessék elolvasni az Oroszlánkirályt! Majd keresek egy megfelelő könyvtárat, határozom el ott magamban, közben visszavonhatatlan bizonyosságot szerzek: itt a VAKÁCIÓ. Renáta és Tomi közeledik. Téli, tavaszi, nyári szünetben vannak együtt a szomszédban. Természetesen Nagyinál. Fa- ludi Tamás most „tette le” az első évet: „Jól tetszett az első osztály... Megtanultam számolni, írni, olvasni... Meg az volt még jó, amikor lent voltunk a tornateremben... Nyaralni nem nagyon megyünk, csak buszocskázni fogok rendesiből is, megjátszani otthon, vannak megszámozott járataim. Igen, én képes lennék felkeléstől egész nap buszozni a városban. Hát... minden jó benne, például elolvasom a feliratokat, hogy vigyázat, az ajtó befelé nyílik, meg ilyeneket szoktam figyelni. Majd buszvezető leszek vagy tanár...” Unokatesója, Márton Renáta a város másik részén lévő iskolában már a hatodik osztályt fejezte be. „Az a legjobb, hogy vége a tanévnek. Én még nem gondolkoztam el azon, mi leszek nagykoromban. A nyarat itt töltöm Nagyinál és Tomiéknál. A szüleim dolgoznak, júliusban egy hétre megyünk a Tisza-tóhoz, ez szokásos program. Sátorban meg szállóban alszunk, apáék horgásznak, jól szoktam érezni magam. Itthon is járunk Ómassára, Lillafüredre, a Bükkbe, nagyon jó a szabadban lenni. így telik a vakációm...” Gondoltam magam is hasonló szünetre, ám tanult kollégám találó megjegyzése készenlétre ingei-el e rovatban: „Tudod, gyerekek akkor is vannak, ha kicsengettek nyári szünetre”... Indiános feladvány • Sorolj fel legalább három Cooper-regényt! • Ki volt Hosszú Puska? • Hogy hívták az utolsó mohikánt? Üzenet a Kuckóból Ezt az összeállítást minden szombaton nektek, gyerekeknek szánjuk. Küldünk találós kérdéseket, érdekességeket a természet világából, de núndezek mellett feladatokat is adunk. Játsszatok velünk! Fejtsétek meg a feladványokat, és küldjétek be a megoldást szerkesztőségünkbe! (Cím: 3501 Miskolc, Pf.: 351. A borítékra íijátok rá: „Kuckó”). Ha az „indiános" kérdésekre helyesen válaszolsz, jutalmul megkapod a Magyar Könyvklub gondozásában megjelent így készül az indián copf - így készül az indián fonat című könyvet. Beküldési határidő: július 31. Előző heti rejtvényünk megfejtése a következő: Robin Hood a shervoodi erdőben talál rejtekhelyei; íjjal harcolt; és Walter Scott Ivan- hoe című regényében is szerepel. A szerencsés nyertes: Görög János, miskolci olvasónk. A nyereményét, Magyar Könyvklub által kiadott Robm Hood dmű kötetet a szerkesztőségünk titkárságán veheti át (Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 15. II. emelet). Melyik út vezet a kincshez? ■ 1- czziL ipf (Kiss Gergely rajza) Tudod-e? Nem rosszindulatból, nem is támadó szándékkal. A kígyók kétágú, villa alakú nyelve csupán levegőmintákat továbbít a hüllő torkában található két, gömb alakú kamrácskába. A kamrácskák sejtfalát idegrostok kötik össze a hüllő agyának szaglóközpontjával. Amikor tehát a kígyó látszólag gonoszul öltögeti a nyelvét, csupán szagmintákat vesz szegény. Szakértők szerint a kígyó orrüregeinek szerepe ennélfogva másodlagos. Miért öltögeti nyelvét a kígyó? Találós kérdések Melyik ács főz a legjobban? (sopT/vzs y)- Mit vesz mindenki a vásárban? f)a)az8a]aq)- Karcsú szál legényke, fehér a bundája, fekete a feje, piros a kucsmája. Mi az? CjpzsD/CjjatQ)- Melyik nád a leghosszabb? Cppujdfl y) j - Hogyan juthatsz legkönnyebben teához? (-pap 3} s? ‘aupsa zv zsflpiy vjj)- Mi van akkor, ha a kéményseprő a hóban fekszik? cm- Hány tojást ehet meg a legjobb étvágyú ember éhgyomorra? (■fzsa djjoiuo/CSi{3 mau jpui wyrpospiu v fjaiu ‘jatög) Fotók: Dobos Klára, Vajda lános
