Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-25 / 172. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Itt-Hon 1997q IÚL1US 25», PÉNTEK tÁu'trt pÄIv.ifutit.'w»után tw IÍVvÍV' tS<V. ■*<? vki.- :iii!.‘íi;k>'C« t»1«U -.üictira: eCAi. irí.-im.'í :VAlá<'t.ÚTs itVtixí «lomra- niiiA 'mt'uyt? h?íTu’uma£y:«r:,*‘/.íntmA..e>zr.í.*. ; ’ítSw-l. imi". »./-íWi sas- hoitSwir'cíam vt.'i! mtívolto.? AftliiwxiloflvcévoltíohailiaMlími'nU'Viíi k > ;•':"inwfeofcrt koiOKfcíwMisM <‘mcíí<H; o laHat A miskolcit JweéyleioJ< . - ' |:i síi M& . . ! 923. ” í Észre Vettük - Szóvá Tettük,, Még rémlik: a valaha szemnek is tetszetős Ki­rály utcai faházikón egy tábla hirdette, me­lyik kft. állította. Nyilván büszkék lehettek rá készítői. Lehettek is. Természetes anyagával kirítt a vasmászókák, vashinták, vaslibikókák közül a betontömbök tövében. Az is feltűnt: mennyire kedvelik a gyerekek. Nemcsak buj­káltak, mászkáltak benne, alatta, rajta, de a hozzá illesztett csúszdán a szokásostól ma­gasabbról élvezhették a siklás örömét is. Az­tán szép lassan elfogyogattak a deszkái, leg­alább egy éve legfeljebb csak leugrani lehet róla. Esztendőről esztendőre ferdébb és labi­lisabb lett. Mára már nemcsak hogy szúrja az ember szemét, de nyugodtan kimondható: életveszélyes. Talán ha állítói ismét pártfogá­sukba vennék... Fotó: Farkas Maya „Miskolci Történetek Véqe... Szalóczí Katalin Fárasztó nap után kicsit ejtőzni vágyunk. A nap előző tíz óráját is együtt töltöttük ugyan, de mun­kával. Most tudnánk egy kicsit beszélgetni is. Eset­leg beülhetnénk valahova- Egyik társam fagyit ja­vasol, a másik hamburgert. Enyém az áthidaló megoldás: eszünk egy pizzát a Városház téren, az­tán átmegyünk szembe, a Ráczba. Lefoglal bennünket a rendelés. Amikor már sikerül letelepedni az utcára kitett asztalokhoz, egyszer csak felfigyelünk a zajra. Elképedve bámulunk az átellenes oldalra. Aztán egymásra, s megint vissza. Hát ezek meg mit csinálnak? Jól látom? Mi volt ott? Ez nem lehet igaz! Tényleg, tényleg a Ráczot bontják? Vagy mit csi­nálnak vele? Szemben munkásruhába bújt mesteremberek verik szét a volt cukrászda-kávéház portálját. Vagy még­sem „szétverik", csupán átalakítják - reményke­dünk. Magunkat biztatandó az egyetlen épen ha­gyott ív alatti feliratot olvassuk újra meg újra: fagy­lalt, fagylalt, fagylalt. Aztán mindegyikünk elmondja róla - mint a halot­takról szokás, ha a temetőben összefut a rokonság- a maga történetét. Egy örökre megmaradó kávé­zás, egy beszélgetés, egy szakítás emlékét. „ A Rácz" történetéből is felemlítünk annyit, amennyit ismerünk. Aztán kifogyunk a szóból, nincs ked­vünk beszélni tovább. Figyeljük a munkát, aminek célja éppen a rombolás. Az épületé is, az emléke­inké is. Másnap reggel első utam oda vezet. Az új, szögle­tes kereteken túlról, az épületből árad az utcára a zene, na meg a malterpor. Hirtelen nem akarok hinni a szememnek: egy fekete öltönyös fiatalem­ber lép ki a volt Ráczhól. Arcán diadalféle, kezé­ben diplomatatáska. Pár pillanattal később egy ifjú hölgy tipeg utána tűsarkain, koktélruhába bújva - egy merő mosoly. Elkap a remény: talán a hátsó rész még most is üzemel, annak jótékony homá­lyából bújt elő a fiatal pár, s lehet, most húzták fel, esetleg épp első randevújuk színhelyén egymás ke­zére a jegygyűrűt. Hamar lelohadok, mikor tétova járkálásomat látva kijön egy munkás, és felvilágosít: nem a cukrász­dát építik újjá. A villamosperonon állva egy öregember tart fe­lém; Egyik kezében bot, a másikban kopott feliratú nejlonszatyor. Ruhája jobb napokat látott, fején vi­seltes kalap. Egyszer csak megtorpan, mint akit fej­be kólintották. Aztán kiszakad belőle a fájdalmas felismerés:- Barátom, hát ennek is vége! Az „A” és a kör kitart Perecesen egyesületében, amely folyamatosan ontja magából a rendezvényeket, színesíti az életünket. Nem hagy­ják, hogy csak a múltra emlékezve éljünk.- Evek óta dédelgetett vágyunk a szabadtéri színház rendbetétele, legalább annyira, hogy egy zenekar felléphessen ott. Arra is gondol­tunk - mondja Baán István -, hogy igazi szabadidőparkká alakítjuk: padokkal, asztalokkal, lábtenisz- és röplabdapályával, szalonnasütő­vel. Ha megvalósul, remélem, meg­becsülik az itt élők, és nem teszik úgy tönkre, mint az eddig létreho­zott értékeinket... A közös erővel megépített klub­házat az utóbbi időben háromszor törték fel, az ott található értékek közül csak egy televíziót hagytak meg. Valószínűleg azt is csak azért, mert nem fért ki az ablakon. A má­sodik világháboni áldozatainak állí­tott emlékműről minden mozdítha­tó darabot leszaggattak a vandál kezek, mindössze egyetlen rézbetű, egy árva ,A” maradt a helyén. A bá­nyában szerencsétlenül jártak em­lékműve mellől a lánckorlátot vitték el, és még lehetne folytatni a sort.- A látvány csalóka. A „rongálok” vannak kevesebben, bár az ő „munkájuk” könnyebb, és ta­lán látványosabb is. Csekély anya­gi lehetőségei miatt az egyesület huszonhárom vezetőségi, illetve alapító tagja egy alapítványt hozott létre, amellyel szeretnénk megszó­lítani Pereces egész lakosságát és más, a hely szellemét tisztelő és tá­mogatni hajlandó szervezetet. Azt szeretnénk, ha a perecesi hagyo­mányokat nem tovatűnt múltként, hanem a jelen alapjaként emleget­hetnénk. Miskolc - (Sz. K.) - A Hunyadi utcai építé­szeti tömb úgy alakult ki, hogy belső por­táit és házait kis közökön, zugokon át lehe­tett megközelíteni. Ezek éppúgy nyíltak a Hunyadi utcáról, mint az ezzel csaknem párhuzamos, a tömböt határoló másik ut­cáról, a Kis-Hunyadról - olvashatjuk Dob- rossy István megyei levéltár-igazgató Mis- kolc-monográfíájában. Nos, a Déryné Szép­pataki Róza emléktábláját őrző házat meg­közelítve először azt hittem: nemhogy két útról, de egyről sem tudok bejutni. Nemcsak a csengő nélküli, magas utcai vaska­pu, de a hátsó bejárat mögött megjelenő nagy­testű farkaskutya, no meg a kutya harapós vol­tát hirdető falragaszok is gyámoltalanná tettek. Még a levéltári igazgató sem tudta biztosan - minthogy ő sem jutott be a telekre -, áll-e még a ház a kert végében, amelyben a „múzsák ke- gyeltjé”-nek tartott hajdani színésznő lakott. Végül éppen a kutya segít: hosszas ugatására előbújik egy idős asszony. Mikor megtudja, mi járatban vagyok, készségesen tessékel beljebb. A ház „odalett” Az erősen romos épületről - amelynek utcai fa­lán ma az 52-es házszámtábla és az 1982-ben állított Déryné-emléktábla áll - kiderül: régóta lakatlan. Ő főijével és egyik fiával a hátsó, szo- ba-konyhás traktusban él, már 52 éve.- Az udvarvégi kis házból - ahol annak ide­jén maga Déryné lakott a testvérével, Kilényi Dávidnéval, a halála előtti években, és ahol a naplóját is írta - kihaltak az öreg lakók. Pedig még ma is állna a házikó, ha folyamatosan lak­tak volna benne - mondja. Kétszeresen is meglepődöm. Egyrészt, hogy így ismeri a régmúltbeli történetet, másrészt, hogy kiderült: a ház alighanem „odalett”.- Az apácákhoz jártam iskolába, ott szerettem meg az olvasást. A könyvtárból kihoztam minden olyan könyvet, ami Dérynéről szólt. Sőt, megvan az életrajzi regénye is - s nyomban előhozza a megfakult, 1940-ből származó kötetecskét. írója Balassa Imre, aki a források hosszú jegyzékében Déiyné naplóját az első helyen tüntette fel. „Széptörténet” Déryné, eredeti nevén Széppataki-Shenbach Ro­zália 1793-ban született, Jászberényben. 1815- ben már Déry Istvánné néven jött a társulattal Miskolcra, de korábban is járt már a városban. A Széppataki Róza nevet első fellépése után vet­te fel. Ezután Pozsony, Komárom, Sopron, Szombathely, Kőszeg, Székesfehérvár követke­zett a vándorszínészet kacskaringós és görön­gyös útján, majd ismét Miskolc, Nagyvárad és Kolozsvár. Itt érte el művészi pályafutása csú­csát, s korabeli méltatni szerint tulajdonképpen neki köszönhető a magyar opera létrejötte. 1873-ban lett a Nemzeti Színház tagja. A színé­szettől 1852-ben vonult vissza, férjével - annak Papp Tímea Miskolc (EM) - A perecesi vá­rosrész egykor önálló múltjá­ról, kulturális, közösségi és sportéletéről órákig lehetne mesélni. A jelenéről is, de a két dolog már nem ugyanaz. Az ott élők szerint az Uj Bányamécs Baráti Kör alkalmas lehetne arra, hogy legalább részben vissza hozza a mára megfakult „élet” színeit.- Tervünk sok van, de ezek megva­lósításához hiányzik a megfelelő anyagi fedezet - kezdi Baán Ist­ván, a baráti kör vezetője. - A tag­sági díjak még a klubházunk vil­lanyszámláit is alig-alig fedezik. A hatvanas évek derekától gya­korlatilag minden közösségi műkö­dés megszűnt, amikor a bányave­zetés elköltözött Lyukóbányára, és Miskolc hatáskörébe került Pere­ces. Újabb fejezet 1988-ban nyílt a település életében, amikor is né­hány lelkes, lokálpatrióta megalapí­totta az Új Bányamécs Baráti Kört. Mára száznál is több tagot számlál az egyesület, amelyhez a „régi” öregek, és a többséget képvi­selő középkorosztály mellett né­hány fiatal is csatlakozott mái'.- Az egyesületi élet két éven át tartó társadalmi munkával kezdő­dött, amelynek első eredménye a ma is székhelyünkül szolgáló, és sok jól sikerült összejövetelnek helyet adó klubház lett. A régi kultúráiét szereplőinek is itt ren­deztünk találkozókat. Az egykori szabadtéri színház műkedvelői kétszer is adtak műsorestet - so­rolja a kör vezetője, nem kis büsz­keséggel. Egy makacs „A" a hősi helytállás bizonyítéka, egy régi és egy új fotón A perecesi szabadtéri színház az elsők között épült meg 1938-ban a bányaüzem támogatásával - olvas­ható a baráti kör Fejezetek Pereces Történetéből című kiadványában. Az Erzsébet-emlékfák által övezett téren, az erdős hegyoldalba illesz­kedve alakították ki a színpadot zeneárokkal, nézőtérrel, és egy jól felszerelt műszaki toronnyal. Most viszont lehangoló látványt nyújt a színpad. A bejárat helyét csak a Takács István által néhány éve készített székelykapu jelzi, a zenekari árkot belepte a gaz, a né­zőtéren kecskék legelnek, a műsza­ki toronynak hűlt helye mára.- Jól emlékszem a színházra, az előadásokra. Egyszerűen gyönyörű volt! - állítja Gajdos Jenőné is, aki tősgyökeres perecesi. - Szerintem semmi nem lesz már úgy, mint rég. De azért bízom a „Pista bácsiék” Fotó: Vajda János A ház (romjai), melyben Déryné lakott Fotó: Dobos Klára haláláig - Diósgyőrben élt, a vár alatti gazda­tiszti házban, mely a mai napig őrzi a Déryné- ház nevet. (D. I.: Miskolc írásban és képekben.) Déryné a Hunyadi utcai udvarba, a földszintes, egykor két kis szobából álló, háromablakos házba félje halála után költözött. Itt kezdte írni napló­ját, 78 éves korában. A korábban mindig és min­denkinek adakozó színésznő már csak jelképes összegből, (szó szerint) a jószívű emberek adako­zásából élt. Eladogatta ruháit, ékszereit, bútora­it. Miskolc egyik nagyasszonya, Xantus Jánosné Doleschall Gabriella így emlékezett vissza a szí­nésznőre, annak halála után 50 évvel: ,,..a kony­ha padlóján feküdt a koporsója, csak úgy, a pusz­ta földön, benne hitván forgácson a holttest, ko­pott, gyatra, kizöldült krinolin félében...” Temeté­sén „alig volt ember, hogy a testet a gyászrava­talról levevén, a halottat kocsira segítse”. Hamvai a Szent Anna temetőben nyugszanak. Szomorú vég, akárcsak a házé, amelyben lakott. Az ingatlan jelenlegi tulajdonosára egy mis­kolci üzletben találok rá. Taszner István elme­séli, 1991-ben vette meg a telket és a házakat a korábbi tulajtól, per- és tehermentesen. Ám nyomban perbe fogták, amelynek ennyi év után csak most nyáron lett vége. Egy bírósági ítélet visszavonhatatlanul az ingatlan jogos tulajdono­sává tette. Korábban voltak ugyan elképzelései a hasznosítására, de...- Azt mondják, amit az ember ötvenévesen nem tett meg, abba már utána kár belefogni. Majd a két fiam, talán. Az egyik most érettségi­zett az Eötvösben, s a vizsgamunkája épp a ház hasznosításának terve, pontosabban egy korsze­rű vendéglátóhely kialakítása volt. Mindenkinek tetszett, ki is állították, de nem hiszem, hogy va­laha megvalósul. Hogy ismerem-e ház történe­tét? Tudom, hogy ott élt Déryné, de állítólag ab­ban a hátsó házban, ami már nincs meg. Tönk­rement, mint minden, amit nem használnak... Ablak a múltra- Amint lakatlanná vált, éjjelente el- hordtak belőle mindent, amit csak ér­demes volt, különösen ami elégethető. Végül már én szóltam idén tavasszal a tulajdonosnak, hogy bontássá el, mert a környékbeli gyerekek játszadoztak benne, s féltem, hogy bajuk esik. Egy ismerősével el is végeztette, aki ennek fejében el akarta vinni a vasrácsos ab­laktokokat. De kértem, legalább azo­kat hagyja itt, hogy védjen bennünket valami a másik utca felől. Mutatja a különös ablak-kerítést. Túlfelén még látszik a ház egyik boltíves fala, s a nem mindennapi mementó: egy ecetfával összenőtt oszlopféle, a régi épü­let egy sarkának homokköveivel. Déryné láthatatlan emléke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents