Észak-Magyarország, 1997. július (53. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-01 / 151. szám
4 £i,IuT Negyedszázada hunyt el Istenszerető Miklós püspökünk Petrasevtis Dénes Csobád (ÉM) - Idén, július 15-én lesz negyedszázada annak, hogy életének 70., szerzetességének 52., papságának 45. évében megpihent az Úrban Dudás Miklós Mihály Szent Bazil rendi áldozópap, aki 34 éven át volt hajdúdorogi megyéspüspök és 1946-tól a miskolci exarchátus apostoli kormányzója is. Dudás Miidós 1902. október 27-én Máriapócson született buzgó szülők 9 gyermeke közül harmadikként. A bazilita atyák helyi népiskolájában hamar felismerték rendkívüli tehetségét, így került a minoriták nyírbátori gimnáziumába, onnan Ungvárra, végül Nagykállóban érettségizett kitűnő eredménnyel. 1920-ban lépett be Szent Bazil rendjébe. Újonc éveit a Munkács melletti csernekhegyi monostorban tölti, majd Lengyelországba, a krisztinopoli kolostorba küldik filozófiát tanulni. Innen Rómába kerül a Gregoriánára (Szent Gergely Egyetem), ahol mint a Germanicum-Hungaricum növendéke teológiai tanulmányokat folytathat. 1925- ben teszi le az ünnepélyes nagyfogadalmat, majd 1927. szeptember 8-án a máriapócsi Könnyező Szűzanya templomában szenteli pappá Miklósy István püspök-elődje. 1932-től házfőnök lett Máriapócson, s mint a Szent Miklós Provincia magyar ágának főnöke 1933-ban Haj- dúdorogon letelepíti a bazilitákat, 1935-ben pedig Máriapócsra hív Ungvárról 4 bazilita apácát. Püspökké szentelésére 1939. május 14-én került sor Máriapócson. A szertartást Papp Antal, volt munkácsi püspök, kyzikei érsek, miskolci apostoli kormányzó végezte két római katolikus püspök segédletével. Jelmondata: „Tökéletes népet készítem az Úrnak” (Lk 1,17), s ennek jegyében szinte minden parochiát meglátogatott működésének már az első éveiben. 1942-ben Hajdúdorogon megalapítja a tanítóképzőt és a népfőiskolát. 1943-tól két éven át munkácsi apostoli kormányzó, majd 1946. október 14-től a Miskolci Exarchátusnak is apostoli kormányzója lesz - több mint 25 éven át. Legjelentősebb műve 1950-ben a Nyíregyházi Papnevelő Intézet és Görög Katolikus Hittudományi Főiskola alapítása, amelynek létesítéséhez saját lakása több szobáját is átadja a kis- papok elhelyezésére. A 34 év során 166 áldozópapot szentelt fel, utoljára 1971.augusztus fián Múcsonyban hármat - már fokozott orvosi felügyelet mellett. Kormányzása alatt a két egyházmegyében és a szórványban 44 templomot és kápolnát építettek, vagy alakítottak ki meglévő épületekben, 31 parochiát alapított volt filiálisokból. 1964-ben bensőséges keretek között történt a püspökké szentelésének negyedszázados jubileumára való hálás megemlékezés kilenc római katolikus főpap és szinte minden papjának jelenlétében. VI. Pál pápa táviratban küldte szívből jövő gratulációját és jókí- vánatait. Buzgó imával megerősítette és az egyszeri apostoli áldás adására is felhatalmazta a jubilánst, akit XXIII.János pápa - akinek naplóját lefordította magyar nyelvre - személyes levélben hívta meg Rómába a II. vatikáni zsinatra. Tudására és szorgalmára is jellemző, hogy egyebek között 39 teológiai művet fordított le német, olasz szerzőktől, vagy latinból magyarra. Sajnos ezek csak kéziratban maradtak meg a korviszonyok miatt. Vl.Pál pápa 1968-ban a Keleti Kongregáció tagjává, 1972-ben pedig a Keleti Kánonjogi Kódex Pápai Revíziós Bizottság tagjává nevezte ki. Ebben az esztendőben kiterjesztik a joghatóságát a Magyarország egész területén élő összes görög katolikus hívőre. Ennek nyomán 1972. január 1-én felállítja a Budapesti Szórványhelynök- séget, amelynek vezetője, későbbi utóda, Tim- kó Imre professzor lett. A joghatóság kiterjesztését 1971-ben megújítja a Szentszék, a véglegesítésre 1980-ban került sor, a Miskolci Exarchátus jogi különállásának, önállóságának érintetlenül hagyásával. Már az 1965. évi nagyböjti és (az Exarchátus területén tett) októberi kánoni látogatásokra is súlyos betegen vállalkozott a Főpásztor, s amikor a betegsége fokozódik, két évig küzdenek az orvosok itthon a Széher úti kórházban és a svájci Árosában azért, hogy javítsanak egészségi állapotán. 1970-ben éri az Portré 5 első szívinfarktus, s a harmadik 1971.július 15-én kioltja nemes életét. Előtte a június 21- én kelt utolsó körlevelében alázatos lélekkel kért bocsánatot minden papjától és hívétől, mindnyájunkra Isten akaratában megnyugodva küldte fópásztori áldását. Július 20-án Nyíregyházán végezték a papi temetését, majd július 21-én a gyászliturgiát követően - amelyen Kisberk Imre püspök, esztergomi és székesfehérvári apostoli kormányzó mondott szent beszédet - Máriapócsra vitték földi maradványait, ahol az általa basilica minor rangra emeltetett kegytemplomban újra fólravatalozták és végül a bazilika kriptájában megfáradt testét örök nyugalomra helyezték. Sírját a maga készítette sírfelirat fedi: „Könnyező Pócsi Szüzanyám, oltalmad alá helyezem apostoli küldetésemet, védőpalástod alatt találjam meg pihenésemet.” Azóta minden évben megemlékezés történik sírjánál az Illés-napi búcsún, s halálának 15. évfordulója alkalmából a szülőházának falán emléktáblát helyeztek el, hogy a faluba, majd később városba zarándokló búcsúsokat imád- ságos megemlékezésre hívja fel. Most, a halála 25. évfordulóján ez különösen is aktuális. Imádságainkban is emlékezzünk meg róla, hogy legyen boldog nyugalma és örök emléke. Szólítsd köréd a kisgyermekeket! Buzafalvi Győző Halmaj, Kiskinizs (ÉM) - Akit az Úristen tenyerén hordoz, azt nem érheti baj - vallja ma is a hajdani hivő diáklány, aki a napokban vehette át tanítói aranydiplomáját. Héderváry Ferencné Mikola Éva február 7-én töltötte be 70. évét, de sohasem kellett felülvizsgálnia nézeteit és pályamódosításra sem kényszerült. Megőrizte szellemi és fizikai frissességét, tisztaságát. Ma is igaz embert pillanthat meg, ha a tükörbe néz. Az utolsó ítélet közeledtekor is bizton el tud majd számolni önnön lelkiismeretével. Az ünnepelt nem szereti a túlzásokat. Szerénységére féltőn vigyáz, mondván: semmi rendkívüli nincs életútjában. Csak tette a dolgát, mint oly sok nemzedéktársa. Semmi sem idegenebb tőle, mint a hivalkodás. A keresztény ősöktől azt tanulta: soha se zúgolódjék. Pedig egy sor méltánytalanság, megaláztatás érte kulák Mikola Éva Az aranydiplomás tanítónő „A hit, a szolgálat, a munka és az erkölcs azonban sohasem hagyta cserben az igen nehéz években sem.” Fiúra számítottak, de csak lányok születtek, mint az orgonasípok: Etelka, Irénke, Aranka, Éva, Piroska. Boriska másfél évesen meghalt tüdőgyulladásban. És újabb tragédiaként, amikor a legidősebb nővér, Etelka még csak 16 éves volt, eltávozott az élők sorából a mama. Az árván maradtak vigasztalása és felnevelése a nagymamára várt. A család vállalta, hogy Éva Miskolcon, a Tóth Pál líceumban és tanítóképzőben tanulhasson. Ez évente 75 pengőbe került, azaz öt mázsa búza árába. Itt kötött a nagykinizsi Köveshegyi Klárával egy életre szóló barátságot. 1946- ban érettségizett, majd 1947. június 28-án letette a képesítőt is. Az égiek ezúttal is segítségére siettek. A kiskinizsi presbitériumi ülésen Graff bácsi úgy érvelt: a falu második tanítója nem lehet más, csak Mikola Éviké, aki éppen most végez és a szülei olyan nevelésben részesítették, hogy igazán megérdemli a bizalmat. A lds- lány sorsa ezzel eldőlt, pedig eredetileg Erdélybe készült tanítani. Ott akart „lámpás” lenni. Kiskinizsen délelőtt az 1-4 osztály járt iskolába, délután az 5-8. Két csoportban 96 nebuló. Tavaly az 1-3-ban már csak 13 volt a létszám. Ez évtől mindegyikük a halmaji intézmény padjait koptatja. Mikola Éva munkahelyén ismerte meg későbbi férjét, Héderváry Ferencet, akit ide helyeztek 1949 őszén. A rákövetkező évben összeházasodtak. Fiaik is felnőttekké váltak. Géza főiskolát végzett, mezőgazdasági gépész. Jelenleg munkanélküli és Szikszón lakik. Csaba a halmaji szövetkezetben dolgozik. Ók ajándékozták meg két unokával: Krisztina jövőre érettségizik a miskolci Kiliánban, Hajnalka szikszói gimnazista és kitűnő tanuló. Mikola Éva ars poétikája az évtizedek múlásával sem változott: minél több tudást, emberséget szerezni az iskolában, az életben, hogy aztán kamatostól elajándékozza azt a tanítványoknak. Ezt tette 1968-ig a kiskinizsi iskolában, majd tíz esztendőn át Halmajon, hogy aztán ismét visszatérjen szülőfaluja alma méterébe, ahonnan 1983-ban ment nyugdíjba. De ma is tanít hittant a kicsinyeknek. Mert megőrizte Gárdonyi Géza útravalóját: „Mikor először lépsz az iskolába, legyen arcodon Jézus nyájassága. Szólítsd köréd a kisgyermekeket és simogasd meg fejecskéjüket. Ha látsz közöttük rútat, rongyosat, gyermeki arccal búbánatosat, ismerd meg benne a korán szenvedőt. Öleld magadhoz és csókold meg őt!” Ez vezérelte lépteit, ennek szellemében nevelte növendékeit. Szokatlan volt számára, hogy az akkori 70 évesek is tanító néninek szólították az első perctől kezdve. Tanítványai közül ma is szeretettel gondol vissza Juhász Endrére, Kövy Ilonkára, Tókéczky Erzsébetre és Búza Erzsébetre. Hiányolja viszont, hogy kiapadtak a társasági élet egykor oly bő forrásai. Nincsenek igazi közösségek, csak érdekcsoportok. Annak idején micsoda jókat tudott diskurálni a környék pedagógusaival. így például Benkei Istvánnal, Kurek Olgával vagy Pásztor Istvánnal. Sajnos most mindenki rohan, semmire se ér rá. Héderváry Ferencné a Miskolci Tanítóképző Intézetben fél évszázada szerzett oklevele alapján közmegbecsülésre méltóan teljesítette hivatását, elismerésül ő is átvehette azt az aranyoklevelet, amelyet a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola főigazgatója látott el kézjegyével. A halmaji iskolajúnius 20-i évzáró ünnepélyén Berta Józsefné igazgató, Tóth József polgármester és Schubert Andrásné, az encsi járási nyugdíjas pedagógus tagozat vezetője köszöntötte Évikét. A felsődobszai iskola igazgatója, Juhász Endre sem feledkezett el első tanítójáról és egy gyönyörű virágcsokorral rótta le háláját. A Héderváry-házas- pár egyébként is nagy becsben tartja a virágokat. Halmaji kertjükben minden a helyén van: teljes a harmónia. Az égiek ezúttal is segítségére siettek. A kiskinizsi presbitériumi ülésen Graff bácsi úgy érvelt: a falu második tanítója nem lehet más, csak Mikola Éviké, aki éppen most végez és a szülei olyan nevelésben részesítették, hogy igazán megérdemli a bizalmat. származása miatt. Szilárd alapról indult a szülői házból. Még akkor is, ha az egyenes derék és a gerincesség ebben a században nem a legjobb ajánlólevél az érvényesüléshez. A hit, a szolgálat, a munka és az erkölcs azonban sohasem hagyta cserben az igen nehéz években sem. Ezt a törékeny kislányt határtalan akaraterővel és szorgalommal is megáldta az Isten. A Biblia egy életre útmutatást nyújtott neki. Mikola Éva Kiskinizsen látta meg a napvilágot 1927-ben. Az édesapa, Mikola János az olasz fronton Isonzónál sebesült meg, s lett hadirokkant. Felesége, Kiss Margit igyekezett vele elfelejtetni a világháború borzalmait. Egyre több örömöt jelentettek számukra a felcseperedó gyerekek.
