Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-02 / 126. szám
4 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Levelezés, Szólástér 1997. Iúnius 2., Hétfő 2-Magyarország levelezési rovata Szerkeszti: Bodnár Ildikó Lakótelepi vigasságok Május utolsó vasárnapja nevezetes nap. Ilyenkor városszerte különböző programokkal kedveskednek a gyermekeknek. Ezt tette lakótelepünk (Szentpéteri kapu) kedvenc kis üzlete is. Ezen a napon igazán kitettek magukért. Délután két órától hat óráig különböző ügyességi programokat szerveztek részükre: kerékpárversenyt, fánk- és joghurtevő versenyt, görkorcsolya-bemutatót, múmia készítést, rajzversenyt és dekázási versenyt, - a gyermekek nem kis örömére. Nagy volt a versengési láz, egyre több gyerkőc nevezett be a különböző ügyességi játékokba. Nagy volt az izgalom, az öröm és a győztes gyermekek kacagása bearanyozta a lakótelep csendjét. Minden versenyszám után díjazásra került sor, csokoládék, rágógumik, császári kari kák, ivólevek és sok más finomság talált gazdára. De a lakótelepen működő szolárium és videotéka is ajánlott fel díjakat ingyenes szolárium és videokazetta kölcsönzés erejéig, és a repülőtéri Aero Klub is ingyenes sétarepüléssel ajándékozta meg a győztes gyermekeket. A görkorcsolya-bemutatót tartó nagy fiúk ügyességükkel szórakoztatták a kicsiket, amiért szintén köszönet jár. Úgy érezzük, a szervezőknek és szponzoroknak tartozunk legalább egy köszönettel azért, hogy feledhetetlenné tették a gyermekek számára ezt az amúgy is szép napot. A Szentpéteri kapui lakók nevében: Horváth Ferenc Gyermekvárosi köszönet A Gyermekvárosban többnapos rendezvénysorozattal ünnepeltük meg a gyermeknapot. Intézményünk dolgozói és támogatóink péntek déltől vasárnap estig tartó programsorral tették emlékezetessé ezt az ünnepet. Tanár-diák sportmérkőzések, vidám versenyek és vetélkedők, aszfaltrajzverseny, gyermeknapi vásár és diszkó tette színessé, változatossá a hétvégét. Részt vettünk a váijátéko- kon, ahol nagy sikert arattak a körzet zeneiskolásaiból összeállt „100 tagú fúvószenekar” műsorszámai. Köszönjük támogatóink és patronálóink segítségét, hiszen nélkülük nem lett volna ilyen vidám, boldog, gondtalan hétvégénk. Horváth Róbert a gyermekönkormányzat vezetője Az öröklési illeték mértéke Több olvasónk érdeklődött az érvényben lévő öröklési illeték mértékéről, amelyet az alábbiakban táblázatban közlünk: Csoport Az illeték ált. mértéke Lakástulajdon-szerzés illetékének mértéke 1. Az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásban eltartott szülő nélküli unokája terhére. (Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.) 1t % 2,5 % II. Az örökhagyó 1. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, test- ■ vére terhére 15% 4% III. Minden más örökös 21 % 5 % Az illetékről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény kivételeket is megjelöl, amely alapján mentesül az örökös az illeték megfizetése alól. Ezek:- a hazai tudományos, művészéti, oktatási, közművelődési, közjóléti célra juttatott örökség (hagyomány),- az értékpapír, a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész) öröklése,- az egy örökösnek jutó ingó örökség 300 000 Ft forgalmi értékét meg nem haladó része,- a lakástulajdon haszonélvezetének, használatának a túlélő házastárs általi öröklése,- az örökség, ha az örökhagyó kiskorú és hagyatékát szülője - ideértve az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülőt is - örökli,- a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadának), valamint az ilyen ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jognak az öröklése, ha az örökös az örökölt ingatlanon a hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít,- az örökös tulajdonszerzése, ha a termőföldre (tulajdoni hányadára) az örököstársak által tett nyilatkozat alapján ingyenesen szerez tulajdonjogot.. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg. .Szólástér. Kulturális centrum a kultúra romjain(?) Nincs új a Nap alatt. Ezen tűnődöm most, mert hiszen már jó ideje egy „Dabas-Sári”-ban történt incidenshez hasonló esemény borzolgatja a hejőcsa- bai patrióták, szülők és iskolai tanulók idegeit. Az ok egyszerű: a városi önkormányzat meg akaija szüntetni a helyi Gárdonyi Géza Általános Iskolát. Helyesebben: nem bezáratni akarja, óh dehogy! Isten őrizz! Csak egyelőre: közös vezetés alá kényszerítené a tőle elég messze eső 45-ös számú általános iskolával. Persze a távoli - azaz nem is olyan távoli - terv: a „Gárdonyi” tanulóit fokozatosan „átcsoportosítani” a 45-ös- be, így megnyílna a lehetőség arra, hogy a település legrégibb, legpatinásabb iskolájának épületét kulturális centrummá privatizálják. Állítólag ezen rengeteg pénzt meg lehetne takarítani. Hát ez az: hogy erre az érvelésre még a legnyugodtabb ember zsebében is kinyílik a bicska. Mert van, illetve volt nekünk egy nagyon szép művelődési házunk szabadtéri színpaddal, gyönyörű parkkal, százéves fákkal, gyermekjátszóhellyel, díszkapuval, kellemes időtöltést, pihenést biztosítva a környék gyermekeinek, és felnőtt lakosságának egyaránt. De mivel nem volt pénz a kultúrcentrum őrzésére, így a díszkaput elhordták, a mellék- helyiségeket összetörték, kifosztották, a színpadot megrongálták és mikor már minden romokban hevert, akkor - és csak akkor - körülkerítették a park egy részét, a benne lévő épületekkel együtt, és azóta már kutyával is őrzik a területet. (Addig miért nem lehetett?!) Akkor már „lett rá” pénz! „Ej, no, hiszen több is veszett Mohácsnál!” - mondanák az arra illetékesek. De nézzük meg már azt is, mit vesztett Hejőcsaba az utóbbi tíz évben. Volt nekünk egy műemlék jellegű községházánk, amelyik még alig tíz évvel ezelőtt hejő- csabai tanácsházként funkcionált. Mi lett belőle? Hát kérem: az épületben helyet kapott egy élelmiszer-bolt, női fodrászat, söröző - és ha valaki már túl sokat ivott: egy temetkezési vállalat irodája. Aztán: volt nekünk egy mozink, ahol most egy zenei klub működik. (Gondolom nyugdíjasok és munkanélküliek részére.) De hogy szomjan ne haljon a magyar, a lakótelepen bőven talál alkalmat (helyet) száraz torkának a leöblítésére. Nem sok ez azért egy kicsit? (Vagy még egy ópium-barlang is kellene melléjük?) Érdekes! A fölös létszámú „becsületsüllyesztőket” senki sem akaija megszüntetni. Ámbár lehet, hogy akarták, csak elfelejtették. A „Bárczay-kert” nevű park még bekerítetten része szintén szomorú képet mutat. Minden összetörve, szétrombolva, pingpong- és sakkasztalok romjai, vagy árva helyei, kivágott fél- évszázados fák csonkjai, a volt utak betonlapjainak már csak a helye látszik. Mennyi veszendőbe ment érték! Ezek őrzésére nem volt pénz -, de egy új kultúrcentrum életre hívására lesz?! Azt mondják, minden fa mellé nem lehet rendőrt állítani. De ha állítanánk is, ahogy olvassuk a napi sajtót, tőlük nyugodtan el lehetne lopni még a Szűz Mária kötényét is. Visszatérve az iskolára. „Nem vesszük el a földet, csak közösen művelik!” - mondták anno dazumal egyáltalán nem bölcs, és nem „őseink”. Mi lett a vége? Olyan ez, mint az a bizonyos tízezer kórházi ágy megszüntetésé. Gyakorlatilag hasznát nem lehet kimutatni, hátránya viszont annál több. Az operáció sikerült, de a beteg meghalt. Csornák Jenő Miskolc Ellopott és „helyettes” ideák Nem elég, hogy maga az ország és a lakosság túlnyomó többsége szegényedik tulajdonában, megélhetésében, de még eszméinket is ellopják. Jó példa a szuverenitás, függetlenség ideája, amelyre szerencsés birtoklói mindig büszkék, akiknél meg hiányzott, azok sokszor súlyos véráldozatok árán is meg akarták szerezni. Számomra nagyon kedves, de fájó az a mély igazságú „vicc”, hogy az ’56-os szovjet bevonulást az váltotta ki, hogy „beavatkoztunk saját bel- ügyeinkbe”. Hogy aztán a Kádárrendszerben mire volt elég a „függetlenségünk”? Semmire. Még egy olimpiai részvételre sem (1984). De az akkori kormány legalább a meghívás elutasítását a Magyar Olimpiai Bizottsággal szavaztatta meg és független döntésnek hazudta. Manapság? Gyakran halljuk, hogy külföldi követségek (USA, német, holland) szólnak bele privatizációs ügyeinkbe (vevő, ár, profit) és például legutóbb jogosan (de illetéktelenül!) tiltakoznak egyes éttermeink „árszínvonala” ellen. (Nagy kár, hogy tiltakozásuk nem terjed ki a magyar lakosság bérszínvonalára, de úgy látszik, a multinacionális vállalataiknak extraprofitot hozó „másságot” ez esetben tolerálniuk kell.) Kormányunk és médiája pedig eléggé el nem ítélhetően sulykolja belénk, hogy a mai világban a függetlenség elavult fogalom, mert megvalósíthatatlan (?). Tagadhatatlanul van viszont korrupció, ami így hát természetesen „természetes”. Ellentétét, a tisztességét olyan kevéssé propagálják, hogy az szintén „okafogyott”, elkopott fogalom. Vezetőink! Könyörüljetek legfontosabb emberi eszméinken, mert nélkülük az országnak és társadalmának sok mindene (?) lehet, de szabad, emberhez méltó jövője soha. ' D.Zs., Miskolc A szociális hálóról A „Beszéljük meg” rádióműsor egyik betelefonálója szerint a társadalombiztosítás a szociális háló legfontosabb eleme. Ez óriási tévedés! Mert a nyugdíj és a táppénz nem segély, ez utóbbi pedig nem a biztosítottak kiváltsága. Napjainkban a politológusok éppen arról vitatkoznak, hogy ’90-ben megtörtént-e a rendszerváltás, vagy sem. Mind a két nézetnek vannak meggyőző- déses hangadói. Mint az előbbi példa is mutatja - a fejekben legalább is - még nem fejeződött be a folyamat. Valójában a tb zilált helyzete és a kialakult áldatlan vita is ennek a felemás állapotnak tudható be. Mert valódi piacgazdaságokban az elnevezésnek megfelelően biztosítási rendszerben működnek, valahogy úgy, mint a (tévébeli) Fekete erdei klinika. Ahonnan például a renitens beteget egyaránt kiteszik, legyen akár fizető, akár biztosított. Az ellenkező végletet pedig - mondjuk - a Vöröskereszt ruandai sátortábora képviseli. Nálunk összehasonlíthatatlanul több a kedvezményezett mint az (elméleti!) befizető, és ha jól megnézzük, a kórházi ápoltaknak cirka a fele szenvedély beteg. De változás aligha várható, hiszen itt semmi sem örök, csak a partalan viták és az ideiglenes megoldások. K.J., Miskolc Levélváltás egy közlekedési rendelkezésről Újabban az MVK Rt. autóbusz- vezetőinek önkényuralma nem ismer határokat. Történt ugyanis, hogy május 19-én, pünkösd másnapján Miskolctapolcán sétálgattunk a férjemmel. Idős emberek lévén úgy gondoltuk, hogy hazafelé jövet a strandnál felszállunk a tapolcai végállomás felé tartó 2-es buszra, hogy a Búza térig férjem a fájós lábával ne legyen kénytelen végigállni az utat. Nagy meglepetésünkre a tapolcai végállomáson a sofőr közölte, hogy itt márpedig mindenkinek le kell szállnia. Ide vonatkozó rendelkezés ismerete hiányában nem szánhattunk szembe a sofőrrel. Vajon a fordulós végállomáson a buszvezető leszállíthatja- e az utasokat, amit más buszoknál (21-es, 67-es 33-as stb.) eddig még soha nem tapasztaltunk? - kérdezi levelében Gál Istvánná miskolci olvasónk. * Felvetésére a Miskolci Városi Közlekedési Rt. elnök-igazgatójától, Szilágyi Istvántól a következő választ kaptuk: Az autóbusz-vezető nem köMáshol szállhatunk fel, és máshol le a kiépített autóbusz-végállomásokon Fotó: Jármy Loretta vetett el mulasztást akkor, amikor Miskolctapolca autóbusz-végállomáson a leszállásra kijelölt helyen az utasokat leszállásra szólította fel. A közúti autóbusz-forgalom szervezése során a végállomási rend meghatározásakor - melyet a 763720/77. sz. alatt jóváhagyott Forgalmi Utasítás, valamint a társaságon belül az Útvonaltechnológiai Utasítás is tartalmaz - biztosítani kell az utasok biztonságos le- és felszállását, a járművek rendezését. Társaságunk ennek megfelelően Miskolctapolca autóbuszvégállomáson külön jelölte ki a leszálló, illetve a felszálló helyet. Az érkezési oldalon minden utast le kell szállítani, majd továbbhaladva a megforduló helyen át kell beállni az indulási helyre. A forgalom ilyen módon történő szervezésének elsősorban biztonsági (megfordulási gyorsulás) és ta- rifális okai (a vonaljegy átutazásra nem jogosít) vannak. Továbbá az autóbusznak az előírt várakozási időt ki kell tölteni, s ezalatt a jegykezelő készüléken kódot kell változtatni stb., de fennmaradás esetén a jegyellenőrzés is bonyolulttá válik a járművezető számára. Ez a forgalmi rend valameny- nyi kiépített autóbusz-végállomásra - Repülőtér, Tiszai pu. stb - vonatkozik. Mindezekre tekintettel a járművezetőnk nem önkényeskedett, csupán az előírásoknak megfelelően végezte a munkáját. A levélben említett (21-es, 67-es, 33-as) járatok külső végállomásán nincs külön kijelölve a le- és a felszállási hely, így odaérkezéskor csak a tarifális utasításokat tarthatja be az autóbusz-vezető. A felemelkedés útját keresni és megtalálni Hétvégi találkozóra jöttek össze a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban az 1942. évben érettségizett VIII. B osztály diákjai. Az akkori Fráter György Királyi Katolikus Gimnázium végzős növendékei az idén tartották 55 éves találkozójukat. Először is körsétát tettünk az iskolában, majd hála-istentisz- teleten vettünk részt a Minorita templomban. A közös ebéden és a baráti beszélgetések során kitűnt, hogy az iskolai nevelés keretében megszerzett erkölcsi és nemzeti szellem erős alapot adott ahhoz, hogy a különböző politikai széljárások idején az idők próbáját kiálltuk. Az összejövetelünkre jellemző volt, hogy aki csak tehette, eljött, még a nagy távolság sem volt akadály. így érkezett meg Norvégiából Terray László evangélikus lelkész is, aki a kolozsvári Protestáns Teológia díszdoktora, Balatonfüredről pedig Szepesi Barnabás igazgató-főorvos - a többiek pedig az ország egyéb részeiből. Arról is tanácskoztunk, hogy igen nagy szükség lenne napjainkban az emberek minőségi megváltoztatására, más szóval egy erkölcsi újjáépítésre. Nagyon szeretnénk, ha a keresztény erkölcsi értékrend és felfogás közkinccsé tételét az illetékes médiák jobban szorgalmaznák, és ezzel egész nemzetünknek felbecsülhetetlen értékű, hasznos szolgálatot tehetnének. A találkozás, az együttlét, az eszmecsere boldog élményként marad meg emlékezetünkben. Morzsa Bertalan a jubileumi találkozó ügyvivője
