Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-23 / 144. szám

4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés, Szólástér 1997, Június 23„ Hétfő Szerkeszti: Bodnár Ildikó Az ÉSZAK-Magyarorszáí; levelezési rovata Kossuthos röplabdasiker A miskolci Kossuth Lajos Gim­názium és Pedagógiai Szakkö­zépiskola IV. korcsoportos lány- röplabda csapata nagy lelkese­déssel indult el az Országos Di­ákolimpia elődöntőjére, ame­lyet május 31-én rendeztek meg Tolnán. Az iskolai testnevelés mosto­ha tárgyi feltételei ellenére már az is figyelemre méltó volt, hogy városi és megyei verse­nyeken nyújtott teljesít­ménnyel az országos elődöntő­be jutottunk. Az iskolavezetés az iskolai DSK elnökségével és a Miskolci Kossuthosok Iskola­pártoló Egyesületének támoga­tásával biztosította részvéte­lünk anyagi feltételeit. A nagy izgalommal várt döntő mérkő­zésekre elkísért bennünket Tol­nába igazgatónk, Kovács Lajos- né és természetesen az edzőnk, „harcostársunk”, Krajnyákné Juhász Hilda tanár. Nagyon lelkesen küzdöttünk, még az igencsak egyenlőtlen feltételek között is. így második helyezést értünk el, ezüst érmesek let­tünk. Nagyon sokat jelent ez nekünk. A kis létszámú szurko­ló tábor nagy hatással volt ránk. Jó volt tudni, hogy igaz­gatónk fontosnak tartja a sze­replésünket és lelkesít bennün­ket. Volt egy tolnai „szpon­zorunk” is, egy Borsodból el­származott vállalkozó, Varga István, a BOFÜPA Kft. igazga­tója és felesége, Piroska néni, akik vendégül láttak bennün­ket. Bemutatták a várost, meg­ismerkedhettünk hazánk egyik szép tájának történelmi múltjá­val. Ezúton is köszönjük ked­vességüket. Élményekben gaz­dagon térhettünk haza. Isko­lánk sportéletében az utóbbi években talán a legnagyobb si­ker ez a győzelem. Szurkos Bernadett és Kalo­csai Lilla S hogy kik is aratták ezt a szép győzelmet? A csapatkapi­tány, Szurkos Bernadett, - aki mellesleg az MVSC játékosa is - és a tagok: Tóth Petra, Bak Lil­la, Kalocsai Lilla, Jámbor Anett, Szabó Katalin és Kovács Krisztina - szerk. megj.) „Köszönöm az apák napját” Isten agyagból formálta meg az első embert, akit - a mi vallá­sunk szerint - Adámnak neve­zett. Az első ember társtalansá- ga nem is lehetett a Teremtő célja. Álmot bocsátott Ádámra és az oldalbordájából megalkot­ta az első asszonyt, Évát. Ezzel a bölcsességgel teremtette meg a legigazibb emberi boldogsá­got, a szeretet érzetét. A tiszta- lelkű emberek azóta is a szere- tetet ismerik a „salakmentes” boldogságnak. Ebben a párosban az anya folytatja a „világrajövetel” leg­nehezebb művét. Ä romlatlan lelkű anya szeretettel neveli gyermekeit; akikben ez örökké tartó érzelmeket indukál. Ter­mészetes dolognak tűnik tehát, ha az anyákat hálás leszárma- zóik az esztendő egy napjával megajándékozzák. Ha az anyák a családban ilyen ünnepeltek, kérdés: van-e értelme az apák napjának? Igen van! Az apa sem kívül­álló, sem szeretetben, sem vál­lalásban (legfeljebb másként). Csak dicsérni lehet azokat, akik apák napjának is találtak helyet a naptárban. Miskolcon is volt tisztelgő ünnepség a Városháztéren jú­nius harmadik vasárnapján. Az ifjúság műsorral kedveskedett nekünk. A műsor szervezői meg is köszönték a jelenlévők rész­vételét. Sajnos, őnekik senki nem mondott köszönetét, ezt a mulasztást én pótolom most. Köszönjük gyermekeink, hogy eszetekbe jutottunk. Csak remélni tudjuk, hogy egyszer az apák napja is népünnepély lesz. Ezért még sokat kell ten­ni, de megéri. Csapó András Miskolc Miskolcról jött a segítség Másfél évvel ezelőtt kezdődött az eset. Szép új, színes televízi­ót vásároltam, de örülni nem sokáig tudtam neki. Történt ugyanis, hogy rövid idő eltelte után kép helyett csak színes csillagokat láttam. A baj csak az volt, nem tudtam mi van mögöttük. A tévé képernyőjét ugyanis nem láttam. Panaszkodtam is éppen eleget. Hol a postán, hol az ÉMASZ-nál. Termé­szetesen itthon, Egerben. Mindenki csak türelemre in­tett, hiába. Én türelmetlen voltam. Pedig az ÉMÁSZ-nál még azt. is mondta egy férfi, hogy a saját pénzemen más irányba is elvihetem a magas feszültséget és akkor elmúl­nak a zavaró tényezők. Hát igen. Egy jogállamban ezt is megteheti az ember. Megte­hetem tehát, elvégezhetem a kb. 35 évvel idehelyezett ma­gasfeszültség karbantartását is. Aztán komolyan elgondol­kodtam. Milyen jó is lenne, ha az embernek is csak 35 évenként kellene egy-egy karbantartás. Talán még az egészségbiztosítónak is keve­sebbet kellene fizetnünk. De félre a tréfával! Eszembe jutott ugyanis, hogy talán még van lehető­ség, amiről eddig nem tud­tam. Az Antenna Hungária. Hát persze.! Talán ő segít! Té­vedtem. Ők átirányították Miskolcra, a Hírközlési Főfel­ügyelethez. És csoda történt! A megengedett hivatalos ha­táridőn belül értesítettek, helyszínre jöttek, ellenőriz­tek, bemértek. Majd intéz­kedtek, szereltek, szigeteltet- tek. Szóval 30 napon belül mindent lerendeztek. Tévém­ből eltűntek a csillagok. És ez nem minden! A mun­ka elvégzése után telefonon ér­deklődtek, elégedett vagyok-e az elvégzett munkával. A hang udvarias volt, kedves és előzé­keny. Szinte meglepődtem. Ek­kora emberség ebben az ember­telen világban?! De bevallom, jólesett. Alig hiszem el, de kö­szönöm. Énekes Klára egészségügyi szakoktató és gyógypedagógus Eger Marad a nagy kérdés: kinek higgyünk? Nemrég olvastam egy „poli­tikus” nyilatkozatát, ami szerint a jelenlegi koalíció elveszítette a társadalom bizalmát és már senki nem hisz nekik. Az tagad­hatatlan tény, hogy sok hiba borzolja ma is a kedélyeket és sok jogos bírálat éri a kormány munkáját. De ha elfogadjuk ezt a véleményt, akkor szükségsze­rűen következik a nagy kérdés: akkor kinek, kiknek higgyünk? Annak, aki egy tál lencséért eladta emberi tisztességét és ma vak gyűlölettel, útszéh han­gon szidalmazza volt kenyéradó gazdáit? Vagy annak, aki ko­molytalan politikai jóslataival, felelőtlen ígérgetéseivel próbál­ja megnyerni a szavazókat, de botrányos szónoklataival önma­gát járatja le a nemzetközi köz­vélemény előtt? Esetleg annak, aki egy rövid kerékpártúrával akarja meggyőzni a választó- polgárokat, hogy ők mennyivel jobban csinálták és csinálnák, miközben az is erősen kétséges: bejutnak-e egyáltalán az or­szággyűlés házába? Netalán annak, aki néhai Antall Józsefet az ország nyil­vánossága előtt „fegy hazug kor­mány, hazug miniszterelnö­ke...’’-ként szólította meg, a kö­zelmúltban pedig egekig ma­gasztalta? Hihetünk-e azoknak, akik évek óta az ellenzék összefogá­sának szükségességét hangoz­tatják, de nemcsak képtelenek erre, hanem egymást marják, sértegetik és szétzüllesztik sa­ját pártjaikat? Higgyünk azoknak a han- goskodóknak, akik úgy beszél­nek az előző rendszer négy évti­zedéről, mintha azalatt ők egy más égitestről szemlélték volna az eseményeket? De hát itt éltek közöttünk! Nem egyszerűen éltek, hanem jól éltek! Többségük vezető be­osztásban, szolgai mosollyal tapsolta végig a negyven évet. Lépten-nyomon hangoztatták elkötelezettségüket a szocializ­mus iránt. Vagy éppen honvéd­tiszti egyenruhában, esküvel erősítették meg .hűségüket”. És ma? Ma a szégyenérzet legki­sebb jele nélkül arról szónokol­nak, hogy ők üldözöttek, áldoza­tok voltak. (Igen, voltak ilyenek szép számmal, de ők nem han­goskodnak, hanem teszik a dol­gukat ma is). Ma „bátran” osto­rozzák az akkori bűnöket, hibá­kat. Igen, ma, amikor már le­het. De akkor miért nem tették ugyanezt? Mert ők voltak a rendszer lelkes támogatói és lel­kesedésüket a zsebükön keresz­tül mérték. (Mint ma.) Ádám Mátyás Bogács Fontos középületek, elválasztó lépcsőkkel Gondolom, sok építésztervező még nem ült tolószékben, de azok között sem található moz­gássérült, akik az építési ter­vekre ráütik a pecsétet. Tudom, hogy az USA-val ellentétben nálunk még nincs törvény a mozgássérültek esélyegyenlősé­gének biztosítására, ámde en­nek hazai megalapozásához a Népjóléti Minisztérium kérte a mozgássérültek közreműködé­sét is. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetsége egy 19 pontból álló kér­dőívet készített el, melynek ki­töltését a szövetséghez tartozó csaknem 60 tagegyesületétől kérte. Nagyon rövid időn belül így elkészülhetnek azok a válaszok, amelyek az egyesületek székhe­lyéül szolgáló város legfonto­sabb középületeinek akadály- mentességét jellemzik. A kérdé­sek a mozgásfogyatékos embe­reken kívül a látásfogyatékosok igényeire is vonatkoznak. Ezt a kérdőívet közülünk nagyon sok sorstársam is ki tudná tölteni minden különö­sebb helyszíni vizsgálódás nél­kül. Akadálymentesség ugyanis csak akkor állapítható meg, ha kerekesszékben élő vagy egyéb­ként nehezen közlekedő sze­mély önerőből képes az épület­be bejutni egy nem speciálisan kiképzett, közepes fizikumú személy segítségével. Az épü­letbe való bejutás után az aka­dálymentesség feltételéhez az is hozzátartozik, hogy ha van az épületben mosdó, WC, oda kerekesszékkel be lehet-e jutni, A meredek rámpa a lifthez, a lépcsők minden bejárathoz akadályt jelentenek a kerekesszékkel közlekedőknek Fotó: ]ármy Loretta és a leülést, felállást kapaszko­dó segíti-e? A miskolci középületek ilyen bírálati szempontok szerint a megyeszékhely rangján aluli nívón vannak. A polgármesteri hivatalok, a bíróság és rendőr­ség épületei éppúgy nem minő­sülnek akadálymentesnek, mint az iskolák, az egyetem, az áruházak, mozik, múzeumok. A járdaszegélyeinkre nem jellem­ző, hogy süllyesztve lennének, s a közlekedési lámpák is csak néhány helyen adnak hangjel­zést. Látásfogyatékosok számá­ra pontírásos tájékoztatók nin­csenek a középületekben, de nincs különleges kiképzés az út-járdaburkolatoknál sem. Évtizede kötelező betartani a tervezőknek és a hatóságok­nak az Országos Építésügyi Szabályzat 77. §-át, miszerint a középületeket kerekesszékkel is használható módon kell meg­valósítani. Eme be nem‘tartott szabályon kívül a 107. § előírá­sa is fontos, ami a lejtők, rám­pák lejtésének mértékét legfel­jebb 10 százalékban határozza meg. A miskolci példák felsoro­lására e cikk terjedelme kevés lenne. Azt sem javaslom, hogy a nyíregyházi polgármester pél­dáját követve a miskolci polgár- mester is tartson sétát egy ba­bakocsit toló kismama és kere­kesszékkel közlekedő mozgás- sérült társaságában. Hogyan közlekednek Miskolc utcáin a kismamák és a kerekesszéket használók, továbbá hova és mi­ként juthatnak be az üzletekbe és középületekbe, az első sor­ban nem a polgármester úr fe­lelőssége. Szívesen vennénk, ha az alábbi épületeknél az építés­ügyi hatóság tartana „sétát" a felelőstervezőkkel, melyen a ke­rekesszékkel közlekedő sorstár­sainkat az egyesületünk képvi­selhetné. Felkeresnénk az APEH székházat, a Miskolci Galériát, a Színészmúzeumot, az Arany Corvin Üzletházat, a Tudomány és Technika Házát, hogy utána a Vigadó teraszán összegezhessük a tapasztalata­inkat. A következtetések levo­nása e séta után a város köz­gyűlésének lenne feladata. Bi­zonyára nemcsak pénz kérdése, hogy a jelenlegi helyzet megvál­tozzék! Iglói Gyula elnök Mozgássérültek és Barátaik Miskolc Városi Egyesülete Kéne még egy URH-adó Utóbb mindenre fény derül Szól a rádió - hallhatjuk! a rek­lámot legkiválóbb énekes művé­szeink tolmácsolásában. Hirdet­ve, hogy a Petőfi rádió május el­sejétől Budapesten és környé­kén az FM 94,8 MHz-en is fog­ható igen jó minőségben. Tulaj­donképpen ez a CCnt-es úgyne­vezett nyugati sáv. Aki hallgat­ta már a Nonstop vagy a City rádiót, az tudja csak milyen nagy a különbség. Az illetékesek ígérik, hogy a teljes hálózatot vi­déken is kiépítik, így az ország egész területén fogható lesz a Petőfi. Mindez az európai nor­mákhoz és a nemzetközi frek­venciafelosztáshoz is igazodó fo­lyamat eredményeként jön létre. És ez jó hír az igényeseknek. Bevallom, a reneszánszát élő televíziózás korában is szeretek rádiózni, érdeklődésemnek megfelelően válogatni a külön­böző műsorokban. Persze az In­ternet világában egyáltalán nem egy utolsó szempont az sem, hogy milyen hangminő­ségben tálalják az étlapot. Az URH-sávokkal nincs bajom. Még az 1116 MHz-es középhul­lám is elmegy a maga kategóri- ájában. Gondom akkor kezdő­dik, amikor a Kossuth rádió kettéválik és más-más műsoro­kat sugároz a közép és URH­adókon. Mindenki tudja, a par­lamenti tudósítás hétfőn, ked­den, olykor még szerdán és csü­törtökön is lefoglalja a jó minő­ségű adókat, szinte egész nap­ra. Este fél héttől rendszeresen a nemzetiségi műsorok és Ame­rika hangja tölti ki a műsoridőt az URH-n. Nem szóltam még a körzeti rádiókról, amelyek a mi térségünkben ez idő alatt az 1116 MHz középhullámot is használják. Ha ekkor szeretnék érdeklődésemnek megfelelő műsort hallgatni a Kossuthon, marad az 540 MHz-es közép­hullámon sugárzó solti nagy­adó, amely földrajzi fekvésünk miatt nem elfogadható minő­ségben fogható. (Ennek kikü­szöbölésére szolgálna az 1116 MHz, 20 kW-os sajóparti adó.) Ezért szerencsésebbnek tar­tottam volna, ha a Kossuth-adó hálózatának kiépítésével vette volna kezdetét a CCIR-es sáv­ban történő áttérés. Persze, iga­zi megoldást ez is csak akkor hozna, ha az OIRT sávban is meghagynák a főadó sugárzási lehetőségét régiónkban. Ezzel talán még nagyobb örömet sze­rezhetnének a jobb hangminő­ségre számottartó hallgatóknak. Pásztor György Miskolc Most, a nyári uborkaszezon kezdetén egy nem kerek évfor­duló közeledtére szeretném fel­hívni a figyelmet. Augusztus el­sején lesz 51 éve a forint beve­zetésének. Talán még vannak, akik emlékeznek rá. Ha valaki július 31-én kapta meg bilipen­gőben a fizetését, bárhogyan is igyekezett, mire hazaért, a vág­tató infláció miatt legfeljebb egy pakli gyufát kapott érte. De ami a következő napon 10 fil­lérbe vagy 30 Ft-ba került, az egy hét múlva is annyiért volt kapható. Ez a csoda - legalább is számomra - sokáig megfejt­hetetlen volt. Majd utóbb fény derült az igazságra. Júliusban még a sötét reakció ülte torát, de - történelemkönyvből vett idézet szerint: „hosszas vita után az MKP álláspontja győ­zött...” A legfontosabb gazdasági mutatók tekintetében egy-ket­tőre elértük az 1938-as évinek a háromnegyedét. Hát ilyen egyszerű az egész! Igazán nem is értem, hogy gondterhelt arcú politológusok és közgazdászok miért üldögél­nek különböző kerékasztalok mellett, keresvén a mai rejtély kulcsát. Azt, hogy egy fél év­század múltával miért lett a stabilizáció, az egyensúly, a gö­dör feneke és az alagút vége a legfőbb beszédtéma. Különösen azok után, hogy végre és ismét hétpróbás, óriási tapasztala­tokkal rendelkező szakértői gárda vette kezébe az ügyek irányítását. Majd elfelejtettem! A múlt hónapban megfejtettem egy ke­resztrejtvényt. Magam sem akartam elhinni, de á helyes megfejtés így hangzik; „Min­denki a maga baklövéseit neve­zi tapasztalatnak”. Kiss József Miskolc Szerkesztőségi jogsegélyszolgálat Ma, június 23-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház II. emeletén, lapunk levelezési rovatának iro­dájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd. Sorszámot a portán kérhetnek az érdeklődők. Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük, hogy a Szólástér rovatban megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehetőségeinket figyelembe Véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríteni. A személyeskedő, bántó hangvételű, a jogrendet, az etikai normákat sértő írások e helyütt sem jelenhetnek meg.

Next

/
Thumbnails
Contents