Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-18 / 140. szám

1997» Június 18., Szerda Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 a Csodás mesék Békéscsaba (ÉM) - Az idén máso­dik alkalommal rendezik meg júni­us 20-22-én az „Aki nem hiszi, jár­jon utána” című népmeséi tanács­kozást Békéscsabán. Először tavaly decemberben gyűl­tek össze az Életfa Alapítvány, Ko- szecz Sándor invitálására a Csoda­kút című népmeseelemző tanul­mánykötet szerzői és a magyar népmese iránt érdeklődők az or­szág egész területéről, hogy szóban is megvitassák a magyar mese­kincs mához is szóló tanulságait. A néprajztudomány klasszikus öregjei már a századelőn tisztában voltak a meséink által hordozott ősi kultúrtörténeti, hitvilágbeli és ma­gyar ősvallási elemek jelentőségé­vel. Megállapításaik máig hatóan érvényesek, amit például Soly- mossy Sándor 1930-as években fo­gant gondolatainak újra közlése is mutat (A „vasorrú bába” és mitikus rokonai, Akadémiai Kiadó, Buda­pest, 1991.) Rajta kívül mások is, így Sebestyén Gyula, Berze Nagy János, Vámos Ferenc, Balkányi Szabó Lajos is felhívták a figyelmet a speciális magyar tündérmesék ér­tékeire. Ennek a folyamatnak foly­tatói a Tokajban élő Pap Gábor ál­tal szerkesztett Csodakút című kö­tet (Debrecen, 1994.) szerzői, és a mostani konferencia előadói. Prepa-nap Eger (ÉM) - Az Egri Tanítóképzős Öregdiákok Baráti Köre országos Prepa-napot rendez június 28-án, szombaton Egerben a tanárképző főiskola dísztermében. A szervezők az ünnepségre váiják tanítói okle­véllel is rendelkező leendő tagtár­saikat, és valamennyi pedagógus kollégájukat. Nyelvtanfolyam Miskolc (ÉM) - Angol és német nyelvtanfolyamot indít gyermekek részére július 1-től a Tudományos Ismeretteijesztő Társulat miskolci szervezete. Érdeklődni a 46/354- 011-es telefonszámon, vagy szemé­lyesen a Széchenyi u. 14. sz. alatt lehet. Kis képek a nagy kocsmában Hét országra szóló képzőművészeti kiállítás a főnyi ivóban Egy igazán kulturált kocsma Fony (ÉM - DK) - „Hadd rakják! Ártani nem árt” - válaszolta a főnyi kocsmáros, mikor meg­kérdeztük tőle, mit gondolt, mi­előtt a helyiség falára került a majd’ száz képzőművészeti al­kotás... A Patak Csoport és a Kertalja Művésztelep választot­ta ezt a nem mindennapi hely­színt Szín-Vonal című kiállítá­sához. A képzőművészeti kiállításra mint­egy ötven művész kapott meghívót, akiktől maximum 20x20 centiméte­res - bármilyen témában és techni­kával készült - alkotásokat vártak a szervezők.- A méret meghatározásának praktikus oka volt - mondta Gubis Mihály békéscsabai alkotó, a Patak Csoport alapítója. - Azt szerettük volna, hogy minél több képet állít­hassunk ki a kocsmában... (Gubis Mihálynak kilenc éve van Fonyban tanyája. Barátaiból szerveződött - és alakult meg Pata­kon - a Patak Csoport. Viszont iga­fotó: Dobos Klára zából senkinek nincs köze Sárospa­takhoz. Régebben alkotótáboruk volt ott, de tavaly már azt is Fony­ban rendezték. Idén augusztus kö­zepén kezdik ott ismét az alkotó­munkát.)- Annak is van praktikus oka, hogy a kocsmát választottuk galéri­aként. Hiszen az mindig nyitva áll, fontos szerepet van a falu életében. Rólunk is többször kértek már ott felvilágosítást. A kiállított képek egyébként megvásárolhatók, s az üzlet vezetőjének segítségével ez is könnyebben lebonyolítható, mintha a vevők bennünket próbálnának elérni... De a kiállítással szeret­nénk azt is segíteni, hogy a kocsma bűze jószagúvá váljék, ne lerésze- gedni menjenek oda az emberek, hanem visszatéijenek a régi, jóízű beszélgetések. Hét országból küldtek képeket neves alkotók a Zempléni-hegység lábánál fekvő település kocsmai ki­állítására. Pontosan tudták a mű­vészek - hiszen a kiírásban is sze­repelt -, hol lesznek majd láthatók Kakukktojás a képek között a munkák. De senkit nem zavart a helyszín. Eddig nem is történt semmi baj: minden a helyén van, nem loptak el, nem rongáltak meg egyetlen al­kotást sem. És zavarni sem zavar­ják a képek a kocsmába betérőket.- Még mindig jobb, mint ha az lenne kiírva: „Hangoskodni tilos!” De azért mi nem nagyon tudjuk ezt értékelni, sok annyira zavaros, krikszki iksz - mondta a tárlatról az egyik vendég. Viszont bárkiből lehet itt még műértő, mert ez a tárlat csak az el­ső része egy sorozatnak. Jövőre Tér-Képek, majd Csend-Élet, 2000- ben pedig Szín-Tézis címmel hir­detnek pályázatot. Holland ajándék a szegény grófoknak Nyaralót és varróműhelyt kapott a tornanádaskai iskola A kör közepén Károly bácsi és Tinike néni Halmos Ildikó Tomanádaska (ÉM) - Amikor először megpillantottuk a kas­télyt, azt gondoltuk, egy gró­fot és egy grófnőt találunk ott. És kiderült, nem is egyet rejt a csodálatos épület - meséli Karel Mioch református lelki- pásztor a rakacai nyaralóáta­dáson, amelyet az ő és felesé­ge, Tineke segítségével tudott megvásárolni a Tornanádas­kai Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon. Ka­rel Mioch és felesége révén egy varró tanműhellyel is gaz­dagodott az intézmény. Hogy kerül egy holland lelkészhá­zaspár Magyarországra? És ép­pen Tornanádaskára? És ha már ide vezetett az útjuk, miért dön­töttek úgy, hogy pártfogásukba veszik a tornanádaskai kastély kis lakóit? Karel Mioch mosolyog­va válaszol a kérdésekre.- Nagyon egyszerű az egész. Feleségemmel bat évvel ezelőtt jöttünk először Magyarországra. Pusztán turisták voltunk, érde­kelt a világ ezen része. Jártunk Pécsen is, majd erre a vidékre ke­rültünk. Tornanádaskán utaz­tunk át, amikor megpillantottuk a kastélyt. Gondoltuk, megnéz­zük, milyen, és ki lakik a falai közt. Olyan szép volt, hogy azt hittük, egy grófot találunk benne. Találtunk is, nem is egyet, de lát­tuk, hogy ezek a grófocskák bi­zony igen szegények. Megismer­kedtünk az intézmény igazgatójá­val, aki megkérdezte, tudnánk-e valamivel segíteni az itt lakó, itt tanuló gyermekeken.- Hazatérve rögtön szervez­kedni kezdtünk - veszi át a szót Tineke Mioch.- Először ruhákat gyűjtöttünk a kastély lakóinak, koncerteket szerveztünk, és a bevételből is ne­kik vásároltunk. Aztán, amikor három évvel ezelőtt eljött a 40 éves házassági évfordulónk, megkértük azokat, akik meg kívántak minket ajándékozni, hogy ne tárgyakat, hanem pénzt adjanak. És persze elmeséltük, milyen célra szánjuk.- Szép kis összeg gyűlt össze. Szerettük volna valami olyasmire fordítani, ami tényleg hasznos ajándék ezeknek a gyermekek­nek. Ezért gondoltunk az intéz­mény igazgatójával közösen egy nyaralóra, hiszen ott pihenhetnek is a gyerekek, de ami ennél sok­kal fontosabb, egy kicsit önállóan élhetnek. Megtanulhatják, ho­gyan kell beosztani a pénzüket, szervezni a mindennapjaikat - magyarázza Karel Mioch.- A kastélyban kialakított var­rodát is ezért tartottam jó gondolata nak. Valami olyat tanulhatnak itt, amit később hasznosítani tudnak. Károly bácsi és Tinike néni, ahogy a kastély kis lakói nevezik őket nagyon lelkesek, és látszik rajtuk, nem értik a kérdést, hogy­hogy épp’ egy magyar falucskában működő intézményen segítenek.- Mert szükségük van rá - mondják.- Én lelkész vagyok, és tudják rólam az emberek, hogy feleségemmel tá­mogatjuk ezeket a gye­rekeket. Amikor vasár­naponként istentiszte­let után kimegyek a templomból, ott áll ku­pacokban a rengeteg ruhaadomány. És nemcsak az én gyüle­kezetemből hoznak. Most, ha hazame­gyünk, azon fogunk dolgozni, hogy egy mikrobuszra való pénz is összegyűljön, hiszen azt a rengeteg holmit valahogy el kell ide szállítani. És az itteni­eknek is kell az autó, hogy a nyaraló és a kastély között fuvaroz­hassák a gyerekeket. Azért jó lenne, ha a helyi vállalko­zók is segítenének. A Rakacai-tó partján álló, két­szintes, kis kertes házikót ha most, az ünnepély után csak né­hány percre is, de boldogan foglal­ják el az iskolások.- Hétfőtől kinn leszünk, me­gyünk a tóra, van csónakunk is! Hogy mennyit fogunk majd itt ját­szani! - lelkendeznek, miközben mutogatják a frissen festett szo- bácskákban az emeletes ágyakat, a csillogó konyhát, a nappaliban a nyersfából faragott székeket.- A berendezést is holland ado­mányból vásároltuk - meséli Ke­rekes Ferenc, a Tornanádaskai Általános Iskola, Speciális Szak­iskola és Diákotthon igazgatója. Közel kétmillió forintot kaptunk, abból vettük meg, újítottuk fel és rendeztük be a nyaralót. Sátrakat is vásároltunk. Az első csoport, 12-14 diák már hétfőn kijön egy hétre, de év közben a hétvégéket is itt tölthetik néhányan. A nyolc géppel felszerelt új varrodában pedig olyan szakmát tanulhat a hozzánk járó 138 enyhe fokban értelmi fogyatékos gyermek, ami­nek segítségével talán sikerül be­illeszkedniük a társadalomba. Re­méljük, minél többnek sikerül... Az új tanműhelyben Fotó: Bujdos Tibor Színészbúcsú A miskolci Színháztörténeti és Színészmúze­um egyik Déryné utcai ablakában két hete gyászszalagos fénykép látható. Június 3-án elhunyt Gyarmati Ferenc nyugalmazott szín­művész. Az ő nevéhez fűződik a múzeum megalapí­tása, évek óta gyűjtötte a miskolci színművé­szeti relikviákat, az itteni színészek szemé­lyes tárgyait, jelmezeit, fotóit, színlapokat, plakátokat, díszletmaketteket... Azért dolgo­zott, hogy megállítsa a pillanatot. Flogy meg­örökítse. azok emlékét, akik estéről estére szemünk láttára élik át a legnagyobb érzel­meket, szerelmeket, tragédiákat, estéről esté­re meghalnak, majd újabb és újabb alakban feltámadva ismét színpadra lépnek. A Miskolci Nemzeti Színház rekonstrukciójá­nak köszönhetően helye lett az összegyűjtött, megőrzött dokumentumoknak. Tavaly ősszel megnyílt a közönség előtt a múzeum, és az élettelen tárgyak megelevenedtek, mert - amíg tehette - Gyarmati Ferenc fogadta a lá­togatókat, és mesélt-mesélt az egykori kollé­gákról, legendás előadásokról, nagy sikerek­ről, nevezetes bakikról, tervezgetett, hogyan lehetne bővíteni a kiállítási teret, hiszen már a megnyitáskor látszott, kevés lesz a hely... Gyarmati Ferenc Déryné-díjas színművészt ma délelőtt fél 12-kor búcsúztatják el kollégái, tisztelői a Szentpéteri kapui temetőben. Ham­vai a földbe kerülnek. De emléke közöttünk marad, és a múzeum ablakából az ő fényképe is odakerül a miskolci színészet halhatatlanjai sorába. (fg) Kazai vigasságok Sajókaza (ÉM) - Sportversenyekkel nyitják meg június 21-én, szombaton délelőtt a sajó- kazai falunapot. Délután az ünnepi testületi ülést követően gyermeklakodalmast mutat­nak be a sólyoini óvoda nagycsoportosai a kastély-színpadon. Őket a kazincbarcikai Kincs Bábcsoport produkciója követi, majd nyári dramatikus népszokások, vidám zenés gyermekműsor, táncbemutató és Legényfogó címmel vásári komédia szórakoztatja az ér­deklődőket. Zenét a Providance és a Frost együttes szolgáltatja. Az esti polgármesteri köszöntő után a falu színtársulata, az Akkord Művészeti Társulás lép színpadra A talizmán című előadással, a H. Petkovics Katalin és Hegedűs Gábor által írt és rendezett darab zárja a rendezvénysorozatot. Téka A „trágyadombi Baudelaire” könyve Hágen Ilona ,A mesterkedők csoportjának egyik legszélső­ségesebb figurája, több gúnyt és kárörömöt aratott, mint sikert ez e trágyadombi Baude­laire. Nem akárki, gúnyos és öngúnyos, kese­rű bölcselkedő, szomorúan nevettető. Hangja többnyire rikoltozó, mintha kapatos volna, alighanem legtöbbször az is lehetett, de józan állapotban igen tanult tiszteletes. Költészete ma is eleven olvasmány” - írja Csenkeszfai Poóts Andrásról Weöres Sándor. A költő, pap, Csenkeszfai 250 évvel ezelőtt született Éde- lényben. Születésének e két és fél százados évfordulójára emlékeztek meg az edelényiek a Csenkeszfai Poóts András élete és költésze­te című kiadvánnyal, amely az Edelényi Fü­zetek sorozatban jelent meg. A Városi Rendezvények Háza és Könyv­tár által kiadott kötetet Hadobás Pál szer­kesztette. A kiadványt a költő portréja nyit­ja, melyet - korabeli ábrázolás híján - a ver­sekből kirajzolódó emberkép alapján készí­tett Barczi Pál. Kovács Sándor Iván, a Mis­kolci Egyetem és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem professzora és Weöres Sándor esszéiből derül fény a hányatott sorsú pap­költő életére és munkásságára. A kötet válo­gatást nyújt Csenkeszfai Poóts műveiből, így verset olvashatunk többek között a házas­ságról, „avagy kevés mulatságért vállalt hosszas tortúráról”, a sénai Lukrécia históri­ájáról, elégiát a Szökött feleséghez, vagy A tüzelőfának magyar megköszönése Őexcel­lenciájához címmel. A kiadványt a Század eleire készíttetett papi, históriai és orátori tanítás zárja, amit „az ungvári reformátusok templomában, mindenféle rangú s vallású számos gyülekezet hallatára élő szóval el­mondott Csenkeszfai Poóts András, a XIX. századnak első napján.” A kötet ajánlására álljanak itt a költő sza­vai: „...szerelmes hallgatóim, engedjétek ide a ti füleiteket csak egy óráig! Lesznek itt tu­dom, olyan dolgok, amelyek némelyekre néz­ve talán unalmasak lesznek, de ebben az esetben csak azt mondom, ezeket nem neked mondtam!” Viszont — és ezt már mi tesszük hozzá - vannak ebben a kötetben olyan dol­gok, melyek sokak számára ma is érdekesek lesznek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents