Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-17 / 139. szám
4-Hon1'. 4 MX-VWVMV.-V.-VM xwx-híx«':«»::-: Tudósítás Dinamikusan fejlődő peremvárosi iskola Íit-Hon Portré 5 Nagy Zoltán Miskolc-Görömböly (ÉM) - A megyeszékhely peremkerületeinek iskolái nemcsak oktatási központjai településüknek. Nem lévén helyben önkormányzat, illetve annak „csápja”, kirendeltsége sem, az iskola, a művelődési házzal, az egyházi közösségekkel együtt a saját funkcióján kiwi a közélet helyi fóruma is. Ebből adódóan egy-egy iskolai esemény, rendezvény jobban megmozgatja a környéket, mint a belvárosban. így történt most Görömbö- lyön is, az „új” iskolaépület fennállásának harmincadik évfordulóján rendezett jubiláns megemlékezésen. Fuhrmann Géza igazgató tájékoztatása szerint a tanév elején döntött a tantestület a jubileumi hét rendezéséről, hogy - visszatekintve a múltra - megmutassák munkájuk eredményeit Görömbölynek, s egyben az egész városnak is. Emelte a rendezvények rangját, hogy megnyitót Kobold Tamás polgármester mondott: Ezt követte június 4-én egy színes kulturális műsor és az iskolazászló felavatása, megszentelése. Megható volt, hogy a mai diákok, szülők, pedagógusok mellett szép számmal eljöttek azok is, akik régebben itt tanítottak vagy tanultak. Másnap egészségnevelési és környezetvédelmi vetélkedőt rendeztek hat iskola részvételével, éppen a környezetvédelmi nap tiszteletére. Ezt követte egy prózamondóverseny, majd ötszáz főnyi közönség előtt zajlott a kulturális nap, melynek keretében az óvodásoktól kezdve a felső tagozatos iskolásokig szerepeltek a fiatal korosztályok. Mindkét nap eseményeit közvetítette a helyi kábeltévé, így az egész település láthatta a gyerekek produkcióit. Július 6-án a sport dominált: duatlon, futóverseny, kosárdobás, kosárlabda meccsek követték egymást. Délután nosztalgiatalálkozóra került sor a volt kosaras tanítványok részvételével. Harminc egykori diák bizonyította: jó indítást kapott iskolájától. A következő nap szenzációja volt, hogy' a szakadó eső ellenére nyolcvanan gyűltek össze az utcai labdajátéknak hirdetett sportrendezvényre, amelyet végül az eső miatt a tornateremben tartottak. Külön színfoltja volt a jubiláns ünnepségeknek két kiállítás, egy iskolatörténeti és egy helytörténeti, amely a Mesterségek Görömbö- lyön címet kapta. A két rendező tanár, Szúnyog Tiborné és Tóth Lászlóné elmondták, hogy a régi tanítványoktól, a mai nagyszülőktől sok segítséget kaptak, ők adták a tárgyi emlékeket a kiállításhoz. Az iskolatörténeti anyag dokumentumai, fényképei felelevenítik az elmúlt harminc esztendőt, de az előzményeket is. Lényegében a század huszas éveiből mutat be oktatási eszközöket, tankönyveket, füzeteket, naplókat, bizonyítványokat. Hitelesítik a kiállítást többek között a Görömbölyön jól ismert Kőszegi Jenő, egykori tanítvány, majd tanár életútjának dokumentumai, hasonlóképpen egy testvérpár, Mjaczki Erzsébet és Tibor értesítői. A másik kiállítás a Mesterségek Görömbölyön a régi kisiparosság, a háziipar eszközeit mutatja be. Többségük nagyszülők korabeli. Ma már nem használnak ilyen rokkákat, szövő, fonó alkalmatosságokat, falusi kovácsmúhely sincs már jó ideje a környéken. A gyalupad is lassan régiségnek számít, az asztalosok ma már inkább gépekkel dolgoznak. Érdekesség a méhész eszközei, kevésbé a borászkodásé, hiszen ezek ma is használatosak a görömbölyi pincesoron. Görömböly és iskolája múltjában két dolgozat segít bennünket az eligazodásban. Mindkettőt helybéli pedagógusok készítették. Tandula Béláné szakdolgozata 1996-ban készült Görömböly település története, különös tekintettel az oktatás és iskolaügyre címmel, ugyanezt a témát dolgozta fel Szúnyog Tiborné pályázatra írott tanulmánya. Ezekből és más visszaemlékezésekből tudjuk, hogy 1813 óta van rendszeres oktatás az egykori faluban. Az egri érsek kiküldöttjének egy 1929-es jelentése szerint „Egy tanterem van mindkét nembeli gyerekek részére és mintegy 40 gyerek számára alkalmas”. Előrelépést jelentett, amikor a mai óvoda épületében a középen lévő tanítói lakás mindkét oldalán egy-egy tanterem működhetett. A mai iskola 1967-ben épült 8 tanteremmel, egy előadóval, tornateremmel, ebédlővel konyhával és két gyakorló műhellyel - de már megépültekor szűknek bizonyult. Azóta sportudvarral, három tanteremmel bővült az intézmény. Görömbölyi gyerekek a jubiláris kiállításon A múltról sokat tud elmondani Farkas At- tiláné nyugdíjas tanárnő, igazi pedagógus dinasztia leszármazottja. Apja, Imre Tibor, nagybátyja, Pál és nagynénje, Ilona egyszerre tanítottak itt. Ó maga kertészmémöki diplomája mellé szerezte meg a tanárit. Szerinte innen is szép számmal kerültek fiatalok magasabb iskolákba és nem érti azokat a szülőket, akik Fotó: Vajda János divatból vagy másmilyen meggondolásból belvárosi iskoláiba utaztatják a gyerekeket. Belvárosi iskolákban mára több a hátrányos helyzetű tanuló, mint itt. Mindezt megerősíti Mécs- né Bereczki Anna tanárnő is, aki a legrégebben tanít az iskolában és boldog, amikor a mai diákok szülei, korábbi tanítványai megköszönik munkáját. Demény Józseftié 1984-től 1994-ig állt az iskola élén. Szokatlan, de szép pedagógus helytállásra valló eset, hogy ma helyettesként maximálisan segíti utódja munkáját. Fuhrmann Géza szerint segítsége nélkül nem is vállalta volna az igazgatóságot. Tapasztalatai, adottságai révén sok terhet vesz le a válláról. Fuhrmann Géza ma egy jó képességű, összeforrott tantestület élén irányítja az iskolát. ’94- ben pályázatában az egyműszakos tanítás bevezetését célozta meg, ez sikerült még az első félévben. Fontosnak tartja az alapítvány működését, ami ’92 óta létezik, s több mindenben segíti az iskolát. Vezetői koncepciójának két legfontosabb eleme a sportélet fellendítése, lévén testnevelő tanár és a számítástechnikai oktatás bevezetése. Mindkettőben lényeges eredményeket értek el eddig is. A sport iránt hál’ istennek nagy az igény, és eddig is szép eredményeket értek el a fiatalok kosárlabdában, kajak-kenuban, fociban. Az iskolának kiváló a kapcsolata a szülőkkel, akik készek anyagi áldozatra, társadalmi munkára is. Az iskola aktívan jelen van minden fontosabb helyi rendezvényen, jól együttműködnek a Görömbölyi Kulturális Égyesület- tel, a művelődési házzal, az egyházakkal. Végül idézzünk két elgondolkodtató adatot. Az 1967-68-as tanévben 988-an jártak Görömbölyön az iskolába, jelenleg 254-en. A csökkenés fő oka: a demográfiai apály. A gyermekszám újabban némi emelkedést mutat, kevesebb kisdiákot utaztatnak a zsúfolt buszokon a belvárosba. Vágynak a kint élők közeledésére A Református Egészségügyi Otthon lakói a községi rendezvények hűséges látogatói Szilágyi Anita Sajósenye (ÉM) - A sajósenyei Református Egészségügyi Otthonban 40 felnőtt korú értelmi fogyatékos él, akiknek ez az intézmény jelenti az életet, az otthont. A bejáratnál összetalálkozunk egy kötényes, 70 év körüli öregúrral. „Jó napot!” - köszön ránk, és mi figyelmességét rögtön viszonozzuk.- Ernő bácsi nem alkalmazott, hanem az egyik lakónk. A köténye, amit azért ölt gyakran magára, mert cipész apja is mindig ilyet viselt, valóban megtévesztő lehet. 0 egyébként a harmadik csoport tagja - tudjuk meg Kövér Imre intézményvezetőtől. Az otthonban három csoport működik. Az I-esben a súlyosan fogyatékosokat gondozzák, akik a legtöbb segítségre, gyámolításra szorulnak. A másodikba tartozók már képesek önmagukat ellátni, de ettől függetlenül állandó felügyeletet biztosítanak a számukra. Az új épületben laknak azok a fiúk - így nevezi őket a vezető -, akik középsúlyosán fogyatékosok. Mivel ők irányíthatóak, különböző feladatokat bíznak rájuk. Elhozzák például a boltból a megrendelt árut, vagy a mosodából a teregetnivalót, és reggelenként átmennek a Il-es csoportba, ahol segítenek az öltöztetésben, az ágyazásban.- Jelenleg nincsen foglalkoztató munkatársunk, így a fiúk napközben sétálnak, hintáznak, fociznak, legóznak. No meg készülnek a közös születésnapokra, melyeket minden hónapban megtartunk. Maga az ünnep, illetve az arra való készülődés, utána pedig az örömteli percekre emlékezés hosszú ideig leköti őket. Ilyenkor egyébként emeletes torta kerül az asztalra. De nagy ünnep számukra az is, ha a Faluházban valamilyen rendezvény van. Mindig ott ülnek a második és a harmadik sorban. Jelenlétü(n)kre számítaA játék a felnőtt fogyatékosok számára is örömet okoz Fotó: a szerző Maga az ünnep, illetve az arra való készülődés, utána pedig az örömteli percekre emlékezés hosszú ideig leköti őket. nak is, hiszen ez az otthon a falu szerves részét képezi. Beszélgetésünket sétálva folytatjuk. Kinn az udvaron több mázsa krumpli hever.- Le kell csírázni a gumókat, ám ezt a fiúk is el tudják végezni - jegyzi meg a vezető, akinek már messziről integetnek a lépcsőn álló gondozottak. Bentebb megyünk. A szobák tiszták, egyszerűek és majdhogynem egyformák. Hogy mégis könnyen rátaláljanak az otthon lakói a sajátjukra, az ajtókra rajzolt gyümölcsök útba igazítják őket.- Tessék! - nyújtja felénk kezét az egyik idős férfi, aki tenyeréből kínál meg berniünket franciadrazséval és dunaka- viccsal.- Számunkra már az is óriási dolog, hogy az otthonlakók udvariasak egymással és a kívülállókkal, no persze a maguk módján - kommentálja a jelenetet Kövér Imre, akinek az egyik gondozott épp’ egy számlát nyújt át.- Műiden fillérrel el kell számolnunk, így a boltba járó gondozottatokat úgy szoktattuk, hogy mindenről kéijenek számlát, még ha csupán egy csomag cukorral is térnek haza. Intézményünk az állami normatívából, a gondozási díjból - mely a személyes jövedelem (rokkantsági nyugdíj, árvaellátás) 80 százaléka - gazdálkodik. A gyülekezetek is támogatnak bennünket, főleg ruhával.- Manapság mindent a pénzzel mérünk. Ám itt mégsem ez jelenti a problémát, hanem annak a távolságnak a leküzdése, ami a benti és a kinti világ között feszül. A fogyatékosok egyébként addig maradhatnak itt, ameddig akarnak, sőt, ittlétük akár végleges is lehet. Ezért az a legfőbb vágyunk, hogy az egészségesek bejöjjenek hozzánk, megnézzék hogyan élünk. Talán akkor feltölthető lesz az a most még igen mély társadalmi szakadék, melynek egyik partján „mi”, míg a másikon a „kintiek” állnak. Török Márton Kisgyőr (ÉM - BQ) - Nem igazán dorgálták meg szülei Török Mártont, amikor sok évvel ezelőtt még apró óvodásként kirúgta családi házuk egyik ablakát. Bizonyára elnéző mosolyukban a fiatal gyermek korán megmutatkozó tehetsége miatti örömük, no meg az apáról fiúra szálló örökség, a labda szeretete és csapatsztotü ker- getése is benne foglaltatott. Török Márton jelenleg két együttesben focizik. A DFC serdülőcsapatában és vendégjátékosként a bükkszentkeresz- tiek válogatottjában. így aztán rövid időn belül kétszer is kiutazik majd Szlovákiába, egyszer az egyik, másszor a másik csapat színeiben; előbb egy háromnapos tornára, azt követően pedig egy nemzetközi rangadóra. Igaz, ezek a küzdelmek már a vakáció idejére esnek, amikor iskolai elfoglaltságok már nem „nehezítik” napjait No persze Márton a tanév alatt sem panaszkodott a sok tanulnivaló miatt, mert mindig sikerült a heti három edzés és a gyakori hétvégi mérkőzések mellett is jól beosztania az idejét. Jó bizonyítványa legalábbis erről árulkodik. Iskolaválasztását is az motiválta az elmúlt év őszén, hogy minél közelebb kerüljön a diósgyőri stadionhoz, ahol ötödikes korától rúgja a labdát. Kitűnő bizonyítvánnyal jelentkezett a Kilián György Gimnáziumba, ahol '96-ban a hatodik osztályt egyben az első évfolyamot kezdte el. Saját bevallása szerint szeret tanulni, ám ha tehetné, legszívesebben mindig történelem és magyar könyvet lapozna. Az irodalom szinte az iskolába lépéstől a kedvence, így már Kisgyőrben sem hagyott ki egyetlen szavaló- vagy' mesemondóversenyt sem, amiket rendre módra meg is nyert. A gimnáziumban szintén volt lehetősege a megmérettetésre, amiben mindvégig támogatta magyar tanára, Lange Pétemé. A Vörösmarty Mihály szavalóversenyen megyei 2., míg a Szabó Lőrinc szavaloverseuyen városi 6. helyezést ért el. A szünidőnek, mint minden diák, Márton is nagyon örül. Nagy terveket nem sző, hiszen júliusban már kezdődik az alapozás a következő bajnokságra, ám a tanulásra fordított idő helyett most olvashat és játszhat kedvére.
