Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-11 / 134. szám
MO LN AR V. JÓZSEF VILÁG-VIRÁG A 1 ' VI : i - \H V: ! ÍSif.AI MM I i Í !•'»• A/.OK Kl KlSss-Vdi \&rt* \ <&.% *k '-•** / -w 1 ÓKOksi í: KONW { Kégi mániája bizonyos embereknek, hogy szeretnék megismerni a világot. Molnár V. József azok közé tartozik, akik nem csupán önös érdekből, maguk gyarapítására gazdagodnak felfedezéseikből fakadó ismeretekkel. Azt a tudást, amit megszerzett, igyekszik továbbadni. Katedrán, papíron, ahogy csak le hét. Idestova másfél évtizede érlelő- dik-formálódik Világ-virág című könyve, melyet a „beavatottak” régóta várnak már. Várják, hiszen részleteit ismerhetik akár a sajtóból, akár a szerző előadásaiból. A természetes műveltség alapjelei és azok rendszere Nem mellékes körülményekről van szó, hiszen Molnár V. esetében az írott és a hangzó szó egyformán fontos. Egymást nem egy az egyben fedik, hanem kiegészítik, továbbformálják, megerősítik. Vagyis szerves egységként élnek. Ezzel pedig ki is mondtuk, miről van szó: arról az organikusnak definiálható műveltségről, mely kapocsnak tekinthető múltunk és jövendőnk között. A szerves műveltséggel foglalkozó, sokat támadott, másfelől viszont nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendő kutatók közé tartozik Molnár V. József is. (Mondhatnánk azt is, hogy tudósok közé, mert így a pontos, de ez a szó néha egészen más hatást kelt, mint amit kellene.) A régi kultúrák és természeti népek műveltségében felfedezhető az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága. Kör, négyzet, átlósan osztott négyzet, állókereszt- tel osztott négyzet, kereszttel osztott kör, lépcső, spirál, hogy néhányat említsünk. Nem egy közülük — mai fejel végiggondolva — egyáltalán nem fordul elő a természetben. Vagy ha igen, olyan léptékben, olyan módon, amit a régi idők embere — szerintünk — aligha tudhatott. Vagy mégis? Mégis volna valami olyan ismeretanyag, amivel többet tudott nálunk, kései utódoknál, az egykoron élt emberiség? Molnár V. József egy logikai modellre figyelt fel. Ennek a szerveződése és alkalmazása döbbentette rá a négyzet őskori „megtalálásának” jelentőségére. Ahogy maga is vallja: ez tette érthetővé számára, hogy a természetben élő ember miért rajzol, farag, sző, hímez stb. lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé. Avagy miért alkalmas a lépcső a kezdődik és a bevégzett jelölésére stb. Ugyanis földrajzilag egymástól igen távol álló népek művészetében bukkannak fel ezek a motívumok, s élnek máig is, a gazdasági, társadalmi, szellemi téren évezredek alatt bekövetkezett változások ellenére is. A Világ-virág szép kiállítású, gazdagon illusztrált könyv. Kiindulópontja lehet számtalan szerves irányultságú vizuális kutatómunkának. Haszonnal forgathatják mindazok, akik vonzódnak a matematika és a logika, a „könyörtelen” törvényszerűségek világa iránt, de azok is, akik „pusztán” szívesen gondolkodnak el azon, hol tart, s hova készül ez a világ. (Örökség Alapítvány, Budapest 1996.) Sz. M. ffajolódás egek alatt ■ A: utazásban az Is jó, hogy ahány félék l' vagyunk, annyi helyre- ^ tájra vágyakozunk. Hazatérve annyi íz , ,éfe zamat; illat és szag; érinthető vagy» csak A képzelhető tárgy; annyi, éghajlattól meg napi sorstól karakterizált .emberkép hullámzik ^ át emlékeinken. Utazni jó. Jó annak, aki utazhat: Bodnár István a szerencsések közé tartozik. Szerencséjének persze maga is kovácsa: vágyainak tudatosításával és a „becserkészés” képességével. Friss könyvében - Európa kék ege alatt (Beregtől Umbriáig) - írja e sorokat: a „hazatérő és mesélő turista a bőség zavarával küszködik. A naponta rázúduló élmények özönéből mit is válasszon ki, miről is meséljen?” Illő kérdés. Még inkább szükséges, ha valaki írásban rögzíti mondandóját, így tehát érdeklődést kér, figyelmet igényel. Izgalmas az út, amin vezet: a bátorligeti ősláp vagy az Örök Város; honfoglaló őseink szálláshelyei és Spanyolhon bősége; Párizs és Aggtelek; Tokaj meg Kajaani (Nyíregyháza finn testvér- városa) jól megfér egymással a kötetben. A megállító helyek listája korántsem teljes, hiszen az olvasó is csak ember („a bőség zavarával küszködik”). A könyv címéről és a tartalmat illető műfaji megnevezésről eltérő véleményekre lehet számítani. Nekem az a benyomásom támadt: ahogyan távolodik az indulóponttői, a szőkébb pátriától; ahogyan a szerkesztés sorrendjét tekintve is halad keletről nyugatra, úgy bizonytalanodik el a szerző. A saját mércéjéhez képest: „A képzelőerő nélkülözhetetlen útunkon, csak az ő társaságában élhető át a mindenség csodája.” Ott, ahol a Természet többé-kevésbé még ron- tatlan, világát cserkészi be a szerző, ott még passzol a dolog (például Bereg szellőrózsái; Bátorliget, az Alföld múzeuma; Rétköz, a vadvizek országa; Pillangók és ásványok nyomában). Vitathatatlan íráskészsége ezekben a darabokban képes felmutatni a konkrét hely és a képzelet találkozásának pillanatait. De mit kezdjen az olvasó a Pannonhalmához kötött „élményanyag” prospektus szellemű feldolgozásával? A finnországi tapasztalások ismét jó útra terelik a szerzőt, hogy aztán újabb külhoni beszámolóiból újabb „dézsavü”-k bukkanjanak elő érzéseinkben-ér- zékeinkben. Egyenetlenségeivel és a helyekből táplálkozó versanyagok, meg írott Képeslap-ok kiegészítő közlésével együtt, vélhető: Bodnár István Európa kék ege alatt című könyve célba ér az olvasók adott körében. (A szerző kiadása. A szerkesztést és a tördelést az Örökségünk Kiadó jegyzi Nyíregyházán 1997-ben.) T. Nagy József A Kilencedik alkalommal rendezték meg Kisvárdán a határon túli magyar színházak találkozóját. A fesztivál történetében második alkalommal jött el Qöncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Ünnepi megnyitójában hangsúlyozta: — Sikert kívánok mindenkinek, hiszen mindnyájan azért dolgoznak: színész, rendező, díszletező munkás, színpadi szerző, hogy a közönség visszaigazolja azt, amiért fáradoznak. Kívánom, hogy jó szakmai beszélgetések legyenek, mert azok hozzájárulhatnak a színvonalasabb előadások megszületéséhez. Bálint András a Magyar Színház- művészeti Szövetség nevében a szakma üdvözletét tolmácsolta. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter levélben küldte el üdvözletét: „Ha féltem is a fesztivált és a színházak jövőjét, akkor aggodalmam nem különbözik attól, amit a magyar kultúra egészéért érzek. Szeretném, ha éreznék: a magyar kultúra egyen- ragú részei lettek, ugyanakkor nem szűnt meg közvetítő szerepük, amellyel a régió társadalmi békéjéhez hozzájárulhatnak.” Az ünnepek után Kisvárdán is megkezdődtek a hétköznapok. Az idei fesztivál egyik jellegzetessége az volt, hogy nagy szerepet kaptak a zenés játékok. Ennek elsődleges Lola Blau — Fábián Enikő (Nagyvárad) tékelte a produkciókat. Ennek vezetője Horváth Z. Gergely volt. Tőle kértünk rövid értékelést. — Milyen volt az előadások szakmai színvonala? — kérdeztük. — Meglehetősen egyenetlen, de ez mindig így szokott lenni. Voltak kiegyensúlyozott produkciók, de akadtak gyengébbek is. A jók között a szabad- 0 kai Népszínház Deák Fea szakmai igényességet kövesse? Persze, a kettő nem mond egymásnak ellent, de nagyon gyakran fel kell vállalni a kompromisszumot is. Határainkon túl talán nű ennek is lesz valamilyen tematikus rendje: elsősorban egy magyar drámai vonulatra gondoltunk, de megmarad a vígjáték, a zenés vígjáték is. Fontosnak tartjuk, hogy a közönség érdeklődése elevenen hasson. A nézőknek meg kell érezniük, hogy a színházban nemcsak megilletődni, hanem szórakozni is lehet. A fesztivál zárónapján, június 7-én, szombaton este a záróünnepség keretében átadták a társulatoknak a díjakat. Az idén a jutalmazásokra fordítható összeg meghaladta az egymillió forintot. A díjazottak között volt többek között Csiky András, a kolozsvári Állami Magyar Színház művésze, aki az erdélyi színjátszásban eltöltött több mint négy évtizedes munkájáért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Életmű-díját vehette át. Kisvárda város közönségének díját :s a vá** hogy a közönség érdeklődése egyre erőteljesebb e műfaj iránt. Ha megfelelő színvonalon ki akarják elégíteni ezt az igényt a határon túli magyar színházak, akkor szükség van tanulásra, tapasztalatszerzésre. így került a műsorrendbe a Lili bárónő, a My fair lady, az Apácák. Emellett láthattunk jelentékeny drámai előadásokat is. Legjobb a budapesti Kamaraszínház Othello-előadá- sa volt, de sikeresen mutatkozott be — bár nem volt egyenletes teljesítmény — a kolozsvári Magyar Színház előadásában Csehov Jva- novja. A felnőtteken kívül a gyerekekre is gondoltak a szervezők. Láthattak mesejátékot, bábjátékot. Szerencsés volt a döntés, mert ebben az évben sokkal többször fogadta telt ház a fellépő művészeket, mint máskor. A fesztiválon szakmai zsűri értene Határtalanul című darabját említhetném. A dráma a jugoszláviai háborús eseményekről szól, s a közönség nagyon kedvezően fogadta'a játékot. A beregszászi előadás, a Gyilkosság a székesegyházban, is nagyon sikeres, egységes volt. Nagy vitát váltott ki szakmai körökben a ma- rosvásáhelyi színház előadása. Stőcs Géza Kiskereki böszörmények című darabját láthattuk, amelyet a közönség hosszú vastapssal jutalmazott. A két ellentétes vélemény miatt valóságos színházi eseménnyé vált az előadás. A fesztivál idején szinte napi rendszerességgel tanácskozott a szakmai zsűri. A határon túli magyar színházak jelenlévő képviselői azt igényelték, hogy a tiszteletkörök helyett valóságos megbeszélések legyenek. Ez az igényük találkozott a zsűri elképzelésével is, így többször került sor éles vitákra. Ezekben fel-felvetődött: kinek játszik a színház? Elsősorban a közönség igényeit elégítse-e ki, vagy meg fontosabb a közönség támogató szeretete, mert enélkül a színházak élettere is megszűnne. Éppen ezért jobban oda kell figyelni az igényeire is. Jövőre jubileumot ünnepel a rendezvény. Tizedik alkalommal rendezik meg a fesztivált. A ter- vezgetés, a készülődés már most megkezdődött. Horváth Z. Gergely: .. — Örömmel és bizakodással nézünk a X. találkozó elé. Valószíros díját is a komáromi Jókai Színház kapta az Apácák című musical előadásáért. A Határon Túli Magyarok Hivatalának különdíját és a Magyarok Világszövetsége által felajánlott Páskándi Géza-különdíjat a Gyilkosság a székesegyházban című dráma elismeréseként a beregszászi Illyés Gyula Színház kapta. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye nagyd/j át, megosztva, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a Lili bárónő előadásáért és a szabadkai Népszínház Határtalanul című előadásáért kapta. Nagy István Attila Jelenet a Határtalanul című előadásból Harasztosi Pál felvételei „Őskori** alakzatok
