Észak-Magyarország, 1997. június (53. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-09 / 132. szám

1997. Túnius 9., Hétfő ~ ' ~ ~ z Eredmények - Tudósítások

A Hétvége Sporttá 11

Ének az esőben, avagy „indiántánc” 15 000 emberrel

Négy év után újra az NB l-ben a Diósgyőri FC!: DFC - III. kér. TVE 2-0 (1-0)

A labda a hálóban, a gólszerző Farkas A. (balra) karja a levegőben: megszületett a Diósgyőri FC második, egyúttal négy évnyi szünet után NB l-et jelentő találata Fotók: Bujdos Tibor

Berecz Csaba

Miskolc (ÉM) - Bekövetkezett az, amit a diósgyőri szurkolók közül nagyon sokan reméltek: a Diósgyőri FC labdarúgócsapata szombaton, az NB I-es tagságért zajló osztályozó mérkőzés visszavágóján - a szerdai 1-0-ás vereség után - kétgólos különbséggel legyőzte a ül. kerületi TVE együttesét, így 2-1- es összesítéssel kiharcolta az élvonalbeli szereplés jogát.

Diósgyőri stadion, 15 000 néző. Vezette: Tóth V. (Koch, Nyilas).

DFC: Rácz - Dzsinovics - Földvári T., Farkas A., Tóth D. - Chiratcu, Kiser, Danes, Buliga - Lehoczki, Kotula. Edző: Tornyi Barnabás.

Dl. kér. TVE: Babócsy - Krecska - Földvári G., Perger, Szamosi - Katzenbach, Szabó A., Csillag, Király - Gyura, Novák. Edző: Gergely Károly.

Csere: Király helyett Aubel a 60., Katzenbach helyett Jankov a 63., Danes helyett Vitelki a 68., Kotula helyett Berecz a 78. percben.

Sárga lap: Dzsinovics a 14., Buliga a 73., Chiratcu a 75. percben. Gólszerző: Szamosi (öngól) a 40., Farkas A. az 59. percben.

Jók: Rácz, Farkas A., Chiratcu, Kiser, Kotula, ill. Krecska, Katzenbach, Gyura.

A Diósgyőri FC csapata két órával a hivatalos kezdés előtt érkezett meg a stadionba, ahol csak bámulták a játékosokat és az edzőket a korán érkezett szurkolók. A csapattagoknak nem csak a szerelésük, de hajuk és az arcuk is pirosfehér színekben pompázott. Az indiánokéhoz hasonlatos harcidíszekről a következőket mondta el Tornyi Barnabás „törzsfőnök": „A játékosok ötlete volt a kifestés, s én beleegyeztem, mert ezek is az egyformán felfokozott harci kedvet, valamint az egyező célért csatába indulást erősítik."

9. perc: Király bal oldali beadását Tóth D. mellel vette le a 16-oson belül, és ezt követően röviden emelte ki a labdát, amely a jobbösszekötő helyén érkező Katzenbach elé került, aki 20 méterről félmagasan a bal sarok felé lőtt, de Rácz szögletre tenyerelte a labdát.

Gergely Károly, a vendégcsapat vezetőedzője elmondta, hogy az egész napos esőzésnek nem tulajdonít különösebb jelentőséget: „A mérkőzés tétje eltörpíti a vizes pálya előnyét, illetve hátrányát. Igaz, hogy a védekező csapatnak kedvezőbb a csúszós talaj, de nagy kérdés, hogy ki akar ma védekezni. Nekünk gólt kell rúgnunk, míg a Diósgyőr is hasonlóra törekszik, úgyhogy várhatóan két támadó szellemű csapatot láthat majd a közönség."

14. perc: A bal oldalon Novák rázta le védőjét, s megindult a diósgyőri kapu felé. Az utolsó emberként keresztező Dzsinovics csak szabálytalanság árán tudta feltartóztatni a támadót, amiért sárga lapot kapott Tóth V. játékvezetőtől. A balösszekötő helyéről, a kaputól 22 méterre megítélt szabadrúgást Katzenbach végezte el, de csavarása a bal felső sarok fölé szállt.

A vendégszurkolók - akik összesen T5*en voltak jelen a mérkőzésen - a kezdés előtt harsány kiáltások közepette kiakasztották drapériájukat. A zászló azonban csak 3 percig függött a kerítésen, hiszen néhány hazai drukker „rábeszélte" a Kerület-ultrákat, hogy vegyék le transzparensüket.

17. perc: Középen, a vendégek kapujától 19 méterre Kisert; szabálytalanul állították meg. A pontrúgást Buliga végezte el, de lövése pár centiméterrel a bal felső sarok fölött hagyta cl a játékteret.

28. perc: A balösszekötő helyén a kaputól 20 méterre ismét szabadrúgáshoz jutott a DFC. A labda mögé Chiratcu állt, aki bombaerős lövést

küldött a kapu bal oldalára, de Babócsy bravúrral szögletre mentett. 31. perc: Földvári a jobb oldalon az alapvonalig sprintéit, majd középre adott, de a gólra éhesen érkező Lehoczki néhány centiméterrel „alacsonyabb volt a kelleténél”, így nem tudta kapura stukkóim a labdát.

37. perc: Király a bal szélről adott középre, ahol Novák a kaputól 8 méterre fejjel megcsúsztatta a labdát, de az a bal kapufa mellett hagyta el a pályát.

40. perc: Lehoczki fejese után Kotula került a vendég védelem mögé a Kerület 16-osán belül, majd jobbra cselezve elfektette a kapust, de kisodródott s ezért nem vállalkozott lövésre, inkább bevárta a középen - két védővel a nyakában - érkező Kisert és megpróbálta odapasszolni a labdát. A „pöttyös” azonban nem jutott el a diósgyőri játékosig, mert a menteni igyekvő Földvári G. elérte és megpróbálta felszabadítani a kapu előterét, de nem volt szerencséje, mert saját csapattársát találta el, s a labda Szamosi válláról a kapu jobb alsó sarkába pattant, 1-0.

Háromnegyed órával a kezdés előtt megérkeztek a fővárosi klub vezetői és első útjuk természetesen a Kerület öltözőjébe vezetett. A játékosok igyekeztek megnyugtatni a szemmel láthatóan ideges főnökeiket, s egyikük kijelentette: „Aggodalomra semmi ok: az első gólt mi rúgjuk." Az első gólt valóban a vendégcsapat szerezte, bár nem valószínű, hogy az óbudaiak így képzelték az első találatot.

44. perc: A 16-os jobb sarkánál Kiser cselezgetett, majd 17 méterről a bal alsó sarok irányába lőtt, de Babócsy a helyén volt.

53. perc: A 16-os jobb sarkánál Gyura pöckölte le a labdát Szabó A.-nak, aki a „kapuszóna” határán középről lőhetett volna, de jobb megoldást keresett és talált: balra passzolt, ahol Király érkezett tisztán. A vendégek középpályása a labda átvétel után kinézte a hosszú sarkot, majd 15 méterről egy méterrel a bal kapufa mellé durrantott. 59. perc: Chiratcu balról végzett el szögletrúgást. A rövid sarokra érkező lapos beadását Kotula átlépte, ezzel megzavarta a vendégek véTóth V. játékvezető (középen) figyeli, ki lesz a Krecska (5) - Danes (jobbra) párviadal győztese

delmét és kapusát, így a labda zavartalanul suhant el a kapu előtt, egészen a ketrec közepéig, ahol a berobbanó Farkas A. két lépésről a hálóba vágta a beadást, 2-0.

Farkas János, a DFC csapatkapitánya sérülés miatt sem az óbudai sem a szombati mérkőzésen nem léphetett pályára. S mint azt a mérkőzés előtt elmondta, valószínűleg ez hozza majd meg a csa- atnak az NB l-et, hiszen 1991- en és 1992-ben a két sikerrel megvívott találkozón eltiltás illetve sérülés miatt nem játszhatott, míg 1993-ban és tavaly, a két „elbukott" osztályozón pályára lé- ett. Most nem játszott - így a si- erhez vezető úton már semmi sem állhatott a DFC útjába.

93. perc: A hazai védelem által kivágott labdára Chiratcu rajtolt, saját térfeléről indulva egymás után cselezte ki az útjába kerülő Kerület játékosokat, s szárnyalása végén a jobb oldalon a kaputól 7 méterre a kivetődő Babócsyba lőtte a labdát.

Több mint gesztus volt az, amit Tóth Vencel játékvezető a mérkőzés lefújása után tett. A pályára betóduló, ereklyére pályázó diósgyőri szurkolók között a kispad mellé szlalomozott, ahol egy tolókocsiban ülő szurkolónak adta a mérkőzés labdáját.

Az egész napos zuhogó esőre ellenére a mérkőzés kezdetére az idei évad rekordszámú közönsége gyűlt össze a lelátón, s már folyt a találkozó, amikor „pontatlan” a drukkerek még mindig özönlöttek a stadionba. A hazai együttes nagy hévvel vetette magát a küzdelembe. Úgy tűnt, a Diósgyőr addig nyomja ellenfelét, amíg le nem nullázza összetettbeli hátrányát. A DFC tüzes játéka nem érte váratlanul a vendégeket, s a Krecska irányította védelem nyugodtan, kapkodás nélkül verte vissza a piros mezesek kezdeti rohamait. Sőt! Az első valamirevaló helyzetet az óbudai együttes dolgozta ki, de Rácz ismét bizonyította, hogy szakmájában a „menők” közé tartozik. A folytatásban a Diósgyőrnek kellett futnia az eredmény után, és ennek szellemében zajlott a mérkőzés: a DFC kez- deményzett, míg a vendégek nagy ritkán vállalkoztak ellentámadások vezetésére. A Diósgyőr lelkesen, iszonyú nagy ambícióval játszott, a játékosok nem ismerték az elveszett labda fogalmát. Védekezésben „összeértek” a vállak, míg a támadásokban minden egyes négyzetcentiméter megnyerésért hősies csatát vívtak a Tornyi-fiúk. A vizes, csúszós fű többször is megtréfálta a játékosokat, és elsősorban ennek tudhatok be a pontatlan átadások. A vendégegyüttes magabiztosan játszott, s bár a Gergely Károly által ígért támadó szellemű játékból nem sok valósult meg a pályán, a fővárosi csapat szimpatizánsai ekkor emiatt még nem idegeskedtek különösebben. Aztán a 40. percben a Diósgyőr megszerezte a vezetést, ezzel

„leradírozta” összetettbeli hátrányát, s a félidők közötti pihenőre ezzel a megnyugtató tudattal vonulhatott az öltözőbe a hazai csapat.

Fordulás után a fővárosi gárda élénkebben kezdett, a Diósgyőr egy kicsit visszavett a tempóból és nagyobb levegőt engedélyzett ellenfelének. Ennek következtében Király „óbudai istenné” nőhette volna ki magát, ha értékesíti gólhelyzetét. Nem tette, s ahogy ilyenkor lenni szokott, az ellenfél büntetett. A szerdai első mérkőzéshez hasonlóan a visszavágón is az 59. percben láthatott gólt a közönség. Igaz, ezt most nem a Kerület, hanem a Diósgyőr szerezte, s ezzel az is nyilvánvalóvá vált, hogy a csapatoknak nem kell túlórázniuk, az NB I-be jutás a rendes játékidőben dől el. Bő félóra állt az óbudaiak rendelkezésére, hogy gólt érjenek el, s visszakerüljenek a „kedvezményezett” pozícióba. A szebb jövőt jelentő óbudai vendégtalálat elérésének érdekében a vendégek trénere friss támadókat dobott csatába, s kissé átszervezte csapatát. A fővárosiak szakadatlanul nyomták előre a labdákat, és lopták a távolságot Rácz kapuja felé. A Diósgyőr azonban megszállta védótérfe- lének 2/3-át és a megszerzett labdákkal kontraakciók vezetését tervezte. A vendégek a remekül megszervezett védőfalon nem találtak rést, távoli lövésekre nem vállalkoztak, mert amikor lőtávolba értek, egy-két bevetődő, becsúszó, négykézláb mászó diósgyőri játékos gátat szabott a próbálkozásoknak. Ahogy fogyott az idő, azzal egyenes arányban fogyott a III. kerület türelme, míg a diósgyőriek élvonalbeli esélyei egyre nőttek. A hajrában a hősiesen küzdő DFC a mindent egy lapra feltéve támadó vendégek rohamait is kibírta, s 18 óra 18 perckor - a találkozó lefújásának pillanatában - hatalmas tömeg özönlött a pályára, akik a Diósgyőri FC NB I-es tagságát ünnepelték.

TORNYI Barnabás: - Az Egyesült Államokban Orlandóban egy reklámtáblán olvastam a következő feliratot: „Ha meg tudod álmodni, meg tudod csinálni”.

GERGELY Károly: - A két osztályozó mérkőzés 180 perce alatt ellenfelünk egyetlen igazi gólhelyzetet sem tudott kialakítani, most mégis ők örülhetnek. Ezen a mai összecsapáson nagyon pechesek voltunk. Hiába játszottunk fölényben, helyzeteinket elpuskáztuk, és két „tanoncgólt” kaptunk. A diósgyőri közönség megérdemli, hogy NB I-es mérkőzéseket lásson, s a csapatnak sok sikert kívánok az élvonalbeli szerepléshez.

A mérkőzést követő stadioni ünneplés után a DFC játékosok a Bu- onty Bárba beszéltek meg randevút. A 22 órás érkezést követően Vitelki Zoltán dalolókedve jelentette a csúcsot. A középpályás egy piros-fehér színű, szarvakkal ékesített keménykalapban állt egy széken és szinte levegővétel nélkül énekelte a dalokat. Ezt olyan elánnal csinálta, hogy közben poharaz- ni sem maradt ideje.

Tornyi még nem biztos a jövőjében

Miskolc (ÉM - BCS) - A 90’-es évek legeredményesebb diósgyőri edzője Tornyi Barnabás, aki 1992-ben a kiesés rémétől fenyegetett NB I-es piros-fehér együttessel kiharcolta az osztályozót jelentő helyet és sikerrel vívta meg azt, most pedig négy év szünet után visszavezette a csapatot az élvonalba. A DFC vezetőedzőjével tegnap kora délután beszélgettünk:

□ Melyik volt az a pillanat, amikor úgy érezte, megvan a mérkőzés és a DFC NB I-be jutott?

• Az utolsó négy perc volt a legnehezebb, mert ezt a részét nem láttam a mérkőzésnek. Ugyanis a betóduló szurkolók elém álltak, s hiába kértem őket arra, menjenek előlem, nem mozdultak. Egyébként, hogy a kérdésre is válaszoljak: amikor a játékvezető jelezte a mérkőzés végét és a karok a magasba lendültek, akkor éreztem, hogy megvan a mérkőzés.

□ Igaz, hogy mától új szerepkörben, szakmai igazgatóként dolgozik a klubnál?

• Nem, mert a jövőre vonatkozó tárgyalásokat a csapat vagy-vagy jövője miatt még nem lehetett elkezdeni. Nem tagadom, kaptam ilyen jellegű felkérést Kövv Zoltántól, a klub elnökétől, de az ezzel kapcsolatos tárgyalások csak ma kezdődnek meg. Ha sikerül a „nagy kérdésekben” közös álláspontot kialakítani az elnökkel, és úgy döntök, hogy maradok, akkor várhatóan egy új klubmodell kialakítását kezdem meg. Á hangsúly azon van, hogy sikerül-e összeegyeztetni az elképzeléseimet a klub vezetőjével.

□ S mi lesz ha nem sikerül? Vannak ajánlatai más kluboktól?

• Vannak, de ezek most különösebben nem foglalkoztatnak. A lényeg azon van, hogy az élvonalhoz szükséges feltételek megteremtődnek-e vagy sem. Ez ma Miskolcon összefogás nélkül nem megy, kiváló eredményeket csak kiváló körülmények közepette lehet elérni.

□ Ez a mostani szituáció kísértetiesen hasonlít az öt évvel ezelőttihez. Akkor bent tartotta a csapatot az NB I-ben, de mivel a jobb feltételeket nem tudták garantálni, Győrbe szerződött...

• Ettől most nem kell tartani, mert Győrött már foglalt a kispad. De a viccet félre téve: akkor is és most is kényelmessé tettük az elnökséget és bár ezt láttam, tenni nem tudtam ellene. Nem akarok még egyszer ebbe a hibába esni.

Új, NB I-es élet kezdődik a DFC-nél

Miskolc (ÉM - BCS) - Kövy Zoltántól, a DFC elnökétől szombaton nem volt boldogabb ember a világon, s az örömből maradt még vasárnapra is. De Diósgyőrben a csoda még három napig sem tart, hiszen itt vannak a hétköznapok és dolgozni kell az NB I-es feltételek megteremtéséért.

□ Milyen feladatok várnak Önre ezen a héten?

• Ma elkezdek kopogtatni a szponzorok ajtaján, megpróbálom forintosítani az ígéreteket. Ugyanis több olyan céggel állunk kapcsolatban, akik a támogatásukat az NB I-es tagság eléréséhez kötötték. Ezt most sikerült teljesítenünk, de a neheze csak most következik. Meg kell erősítenünk a csapatot, s ezért Tornyi Barnabás vezetőedzővel már mától komoly tárgyalásokat folytatunk a jövőről.

□ A klub jövőjéről vagy Tornyi Barnabás jövőjéről?

• A klubéról, amelyet Tornyi Barnabással közösen terveztünk.

□ Ezek szerint nem kérdés, hogy ki lesz az edzője az NB I-be jutott DFC-nek?

• Számomra nem. A feljutást kiharcoló edzőnek a mai napig élő szerződése van a DFC- vel, amelyet ugyan felbonthat, de a szóbeli ígérete nem erről szól.

□ Egyes lapértesülések szerint a feljutást kiharcoló játékosok fejenként egymillió forintot kapnak, Ilyen jól áll anyagiakban a klub?

• Szó sincs erről! Örülnék, ha ilyen összegeket tudnánk kiosztani, de nagyon messze vagyunk még ettől. Ez a Nemzeti Sportban megjelent írás egy félreértés szüleménye. Az NB I-be jutásért a napokban körülbelül 6 millió forintot kell kifizetnünk a játékosoknak, tehát szó sincs a fejenkénti milliókról. Egyébként ez a 6 millió a játékosok premizálási rendszerében feljutás esetére célirányosan elkülönített és felhalmozott összeg.

□ Várható-e nagyobb mozgás a játékoskeretben? Esetleg van-e olyan játékos, akivel megállapodott a klub?

• Hetekkel ezelőtt elkezdtük a tárgyalásokat és négy olyan játékos van, akivel valószínűleg a hét végéig aláírjuk a szerződéseket.

ü Megtudhatjuk, hogy kik ők?

• A nyíregyházi Kákóczki és Domokos, valamint a KCFC-Hajdúszoboszló csapatában szerepelt Ternován és Ulveczki szóbeli ígéretét bírom.