Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
Itt-Hdn 4 HMttMMOMOHMM Riport Családi fényképalbum (1) „Néptanítók voltak” Manapság a családi fényképezést felváltotta a videó. Mozgókép készül a keresztelőn, ballagáson, esküvőn és temetésen. De már arra is ritkán kerül sor, hogy megnézzék, újranézzék együtt a felvételeket. S ha nézik is, csak nézik. A hangos felvétel nem kíván kiegészítést. És nincs is rá idő. Nem úgy mint néhány évtizede, mikor a házi vendéglátásnak szinte tartozéka volt a családi albumnézés. A mozdulatlanságba merevedett felvételek szereplői a szájról szájra adott történetek által elevenedtek meg. Most induló sorozatunkban e hagyományt élesztjük föl. A képeket és a történeteket Pócsi Márton adta közre szüleiről: Pócsi Istvánról és feleségéről. Pócsi István a nyíregyházi tanítóképzőben szerzett diplomát. Pályafutását - mondhatni - a világ végén kezdte, 1927-ben. Am neki eszében sem volt emiatt háborogni. Hiszen saját maga kérdezte az újhelyi tanfelügyelőt - miután az közölte, hogy egyetlen iskolában sincs állás -: „És olyan rossz hely van- e Zemplénben, ahová senki sem akar menni?” így esett a választás a Kenézlő melletti Vilma-tanyára, ahol - akár Gárdonyi Lámpásában - az istállóból kellett iskolát teremtenie. Egyedüli tanító volt, de nem volt egyedül: a tanyasi gyerekek és szüleik lelkesen segítettek neki. Második helyére, Tiszakarádra, az újonnan épült állami elemi népiskolába pályázat útján került. Itt már szolgálati lakást is kapott. Volt a faluban egy igen rossz indulatú jegyző, aki abba is belekötött, hogy az új tanító a jómódú gyerekeket egy padba ültette az úgynevezett Pap-tag apró nincstelenjeivel. Az iskolaszéki elnök előtt kijelentette: nem tűri ezt az eljárást. Pócsi tanító a háborgó szavakra keményen megfelelt: ez azt jelenti, jegyző úr, hogy egyikünknek a faluból mennie kell. A gyerekek között továbbra tett megkülönböztetést. S lám, a sors is úgy akarta: ha nem is akkor, de a rendszerváltás után a faluból mennie kellett az egyéb helyzetekben is embertelennek bizonyuló jegyzőnek. Pócsi István azonban maradt, sőt megnősült, ott alapított családot. Tenyei Klára tanítónő két fiúgyermekkel ajándékozta meg: Istvánnal és Mártonnal. A falu befogadta, megszerette. Bár nem mindenki. A helybéli föld- birtokosnak szúrta a szemét, hogy a néptanító nem vesz részt a vasárnapi iddogálásban, kártyázásban. Ha alkalma volt rá, kinyilvánította: ó a,vagyontalan néptanítót semmibe sem veszi. Ám Pócsi István erre is megfelelt: „én is szerzek magamnak, csak én a magam erejéből”. Úgy is lett. Sikerült összekuporgatniuk öt hold gyümölcsösre valót, igaz, árvizes területen, Valóságos paradicsomot létesített a családjával a „Nagytisza” és a „Rossztisza” között, Karódtól három kilométerre. Különlegesen értett a nemesítéshez, de tudományát szívesen megosztotta másokkal. Mi több, valóságos szövetkezetei hozott létre, s már tervezte, hogy a folyón közösen hajóállomást létesítenek a maguk termelte áru olcsóbb szállítására. Ez kát június elsejéig lehet benyújtani az ECOS Overture II. keretében. A pályaművek borászati információs központok létrehozására, valamint a borturizmus fejlesztésére is kiterjedhetnek. A portói tanácskozás egyik fő napirendi pontja a tisztújítás volt, melynek végeredményeként 15-13 szavazati arányban ismét a korábbi elnököt Jacques Blanc-ot választották meg a szervezet élére. Blanc úr a voksolás után köszönetét fejezte ki B.-A.-Z. megye támogatásáért, és elfogadta a Hegyaljára szóló meghívást is. Sója Szabolcs szerint jó esélye van szőkébb pátriánknak arra, hogy az uniós támogatásból részesüljön. A pályázatot azonban Bordeaux és Portó borászati központjával közösen kellene benyújtani. Ameny- nyiben a közös projekt sikerrel járna, azt jelentené, hogy Tokaj-Hegyalja bekopogtatott a világpiac kapuján. Évtizedekkel ezelőtt a tokaji aszút receptre is felírták az orvosok Toksy (ÉM) - A portugáliai Portó városában tartották meg az Európai Bortermelő Régiók ötödik Nemzetközi Tanácskozását, amelyen Tokaj-Hegyalját Sója Szabolcs, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés alelnöke és Bánáti Zsuzsanna nemze közi referens képviselte. A civil foglalkozását tekintve családorvos Sója doktor szerint történelmi leírások bizonyítják, hogy a kulturált borfogyasztás kedvezően hat az érelmeszesedésre, trombózisra, vér- szegénységre, illetve segítséget nyújthat a felsorolt betegségek megelőzésében. Nem véletlen, hogy évtizedekkel ezelőtt például a tokaji aszút receptre is felírták az orvosok, amit a patikában lehetett kiváltani. A tanácskozáson elhangzott - erősítette meg a közgyűlés alelnöke -, hogy a bor, egészség és társadalom kapcsolatának kérdéskörének kutatásra és propagálásra uniós pályázati lehetőségek állnak rendelkezésre. A pályázatóTokaj-Hegy alj a a világpiac kapuján kopogtat \ Felvétel a Pócsi házaspárról és elsőszülött fiúkról 1932-ből a terv azonban álom maradt. És csupán az egyik ok volt, hogy a termés mindenkor ki volt szolgáltatva a Tisza szeszélyének. Ettől is súlyosabb csapást jelentett a családnak, hogy - mivel a Rákosi-korszakban az irigyek kulák- nak kiáltották ki a kis földje miatt - az apát áthelyezték az abaúji Fancsalba. A család úgy emlegette: ott bűnhődött apa három év három hónapig, bűn nélkül. És bűnhődtek mipd. Az anyát is elbocsátották, a szolgálati lakást huszonnégy órán belül el kellett hagyniuk. De Pócsi Istvánná hősiesen kitartott: iskoláztatta a fiúkat, s keményen vitte tovább a munkát a gyümölcsösben, ahová ki is költöztek a vertfalú kunyhóba. Tizenkétszer öntötte el őket az árvíz, tizenegyszer építették újra a falakat. A párja pedig hétvégeken motorral ingázott munkahelye és a száz kilométerre lévő otthona között. Volt, hogy gyermekei is elkísérték. Egyszer Márton fiával a fancsali tanácselnök faluvégi háza előtt meglátta, hogy - mivel a háziak nem jöttek elő - egy nagy Zetomyi téglát le akarnak borítani. A tanító megálljt intett, s fiával szép sorban leadogattatta magának a téglákat, hogy azok ne sérüljenek. Ezt meghall- va-látva a tanácselnök kijelentette: „No, tanító úr, én holnap megyek Encsre!”... És mint a mesében, a jó tett helyébe jót várj” fordulat után, ment és elintézte, hogy Pócsi István visszakerülhessen kedves falujába. Igaz, minthogy az évben nem volt hely az iskolában, még lehúzott egy esztendőt Györgytar- lón, ami azonban már közel volt a családhoz. A tiszakarádi iskolából ment nyugdíjba 1965-ben. Végre kedvére foglalatoskodhatott kedvenceivel, a rózsákkal, amelyeket maga nemesített. Az általa legpompásabbnak tartott példányt feleségéről nevezte el Klárikának. István fiuk hegedűtanár lett, Márton mezőgazdasági iskolában érettségizett, de a vasgyárban kötött ki, művezetőként nyugdíjazták. Most, hogy több ideje van, még sűrűbben veszi elő gyermekkora megmaradt relikviáit: a fényképeket, leveleket. Ha a falujában jár, elballag a temetőbe, szülei sírjához. Édesanyja 1989-ben, édesapja négy évvel később hunyt el, egy héttel idősebb fia után. Pócsi Márton elidőz a közös kopjafa előtt, amire még édesapja - ahogy ő mondja - az „öreg” maga vésette nemes egyszerűséggel: „néptanítók voltak”. A megmérettetés során hat állomás feladatait kellett sikeresen megoldaniuk a résztvevő csapatoknak. A polgári védelmi teszt kitöltése után szerepjáték keretében bizonyíthatták, mennyire ismerik a polgári védelmi fogalmakat és tárgyakat, majd egészségügyi feladatok következtek. A verseny második felében a lóelmélet után - a légpuskás lövészeten - a gyakorlatban is számot adhattak tudásukról. Végül az „ügyesek” ideje jött el az ügyességi verseny, illetve az ügyességi sorverseny feladatainak végrehajtásakor. A megmérettetés után a B.-A.-Z. Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság VFCS gépjármű személyzete tartott bemutatót. Polgári védelmi verseny Megyaszón SÜSS« SííSS ÜSSS svsnn's •> •• -. *. ■■■• v • •. SSft Tóth Noémi Golop (ÉM - SFL) - A most harmadikos gimnazista lány 1980 májusában született Miskolcon. Általános iskolai tanulmányait Golo- pon kezdte el, az ötödik-hátik osztályt pedig Monokon fejezte be. Ezt követően jelentkezett a szerencsi Bocskai István Gimnázium hat osztályos általános tagozatára. Noémi kisgyermek kora óta rendkívül fogékony az irodalom, ezen belül a költészet iránt. A poétizmus iránti szeretetét a monoki tanára, Tamóczy László táplálta belé. A diáklány több színdarabban is játszott, sőt többször kapott főszerepet. Az iskolai ünnepségeken pedig gyakran tűnik fel tehetséges előadóként. Legutóbb a Hegyaljai Alkotók Társulásának költészet napi rendezvényén csillogtatta meg képességeit. Ars poétikája szerint nem elég hibátlanul elmondani valamit. Az a legfontosabb, hogy át tudja sugározni hallgatóságának azt az atmoszférát, azt a hangulatot, amit a mű szerzője megálmodott. Ezért is - bár egy-egy szöveget könnyen, rövid idő alatt megtanul - a memorizálást hosszabb, a mondanivaló megérleléséhez szükséges folyamat követi. Kedvenc témájú olvasmányai közé tartoznak azok az alkotások, melyek filozofikus természetűek, de azok is, amelyek a szerelemről szólnak ékesen. Áz írók közül Jókait és Kosztolányit részesíti előnyben, míg a költőknél Sík Sándoré és Reményi Sándoré az elsőbbség. Noémi hisz Istenben, de idegenkedik a magukat mindenáron vallásosnak megmutatni szándékozó emberektől. Dédelgetett álmai közé tartozik, hogy az érettségi megszerzése után a Színház és Filmművészeti Főiskola növendéke lehessen. Ha ez nem sikerül, akkor szívesen választaná élethivatásul a tanári pályát. Szerencs (ÉM) - Körzeti polgárvédelmi versenyt rendeztek április 11-én a megyaszói általános iskola és gyermek- otthonban. A megmérettetésre két kategóriában került sor „A" KATEGÓRIA: ÁLTALÁNOS ISKOLA I. Általános Iskola Mád, II. Kölcsey Ferenc Általános Iskola Mezőzombor, III. Arany János Általános Iskola Tiszalúc, IV. Apáczai Csere János Általános Iskola Taktaharkány, V. Bolyai János Általános Iskola Szerencs, VI. Általános Iskola és Gyermekotthon Megyaszó, VII. Rákóczi Zsigmond Általános Iskola Szerencs „B" KATEGÓRIA: KÖZÉPISKOLA I. Gyárfás József Mezőgazdasági Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet Abaújszántó, II. Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola Szerencs, III. 118.'sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola Szerencs
