Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
A f IttHön 4 ««:-»xxvx-x:xvx :XX-XX«>»:-X-tX-X-XX«Xí-»X«««4Wí»«K->M»»m50«^<««K MWMMASCMWMWSWHWMHMnOHMW Interjú A tavasz a gázt is meghozta Perkupán elhúzódott a beruházás, pedig a családok jó előre befizették a teljes összeget Ítt-Hon v .fi m Riport 5 Perkupa (ÉM - NZ) - A Bódva Gáz Kft.-t 1994-ben szendrői központtal hozták létre a környező települések, mert térségi összefogásban előnyösebbnek mutatkozott számukra a beruházás bonyolítása. A kivitelezést egy budapesti cég, az Adonyi Kft. nyerte el. Megindultak a munkálatok, de hamar meg is szakadtak pénzügyi gondok miatt. A lakosság, az önkormányzatok időben eleget tettek fizetési kötelezettségeiknek, így aztán a fogyasztójelöltek meglehetősen háborogva fogadták a bekötési határidők módosítását. Kiadós késéssel végre most a tavasz Perkupára is meghozta a gázt. A fejleményekről Falucskai Gusztáv polgármesterrel, Vécsei Vilmos körjegyzővel és Szabó Jánossal, a Bódva Gáz Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.- A beruházó kft. megalakulását követően a Tigáz felmérte a helyi igényeket és ennek arányában kellett összeadni a törzstőkét a társu- lóknak. Ez összesen 5 millió forintot jelentett, Perkupa esetében konkrétan 330 ezret, e résznek megfelelő a szavazati jogosultsággal - kezdi a beruházás történetét a polgármester. - A gesztor Szendrő városa lett, hiszen ott a legnagyobb a megrendelés nagysága. A mi bosszúságunk lényege, hogy igaz, voltak finanszírozási problémák egy-egy településen, de rajtunk kívül már mindenütt ott a gáz. Akkor adódtak a gondok, amikor hozták fel a gerincvezetéket Rudabányától Hídvégardóig bezárólag, ez volt a nagyobb költség. Ezért aztán elhúzódott a beruházás. A perkupái családok a belterületi munkákra még tavaly júliusban befizették a teljes költséget. Egy-egy csonk 60 ezer forintba került. Ezt a megrendelők befizették az önkormányzathoz, az pedig továbbította.- Mi még kénytelenek voltunk felvenni a Rákóczi Banktól 3 milliót, a Kincstártól pedig 5 millió forintos kamatmentes hitelt. A családoknak kedvezménnyel is segítettünk: aki csak a csonkot igényelte, de a bekötést még nem tudta vállalni, azt 20 ezerért lehetővé tettük. Nem akartuk, hogy később is hozzányúljanak az úthoz. Ezt az összeget majd hozzá kell igazítani a mindenkori bekötés költségéhez, ami már ma is 75 ezerre emelkedett a hatvanról. Ahogy említettem, tavaly júliusban befizettük a pénzt, október elején megindulhatott a belterületi beruházás is, de sajnos novemberben ezt abbahagyták, mert a Bódva Gáz Kft. nem tudott fizetni az Adonyi Kft.-nek, így Perkupán, Szendrőládon és Szögligeten félbemaradtak a munkák. Anomália, hogy azokat sújtotVécsei Vilmos körjegyző: már jogorvoslatra is gondoltunk Fotók: Vajda János ta ez a helyzet, akik nem szolgáltak rá. Ősztől mostanáig naponta kaptuk az érdeklődő, háborgó telefonokat: mi van már, mikor lesz gáz. Mi csak azt mondhattuk, amit a Bódva Gáz Kft.- től halottunk. Az emberek azt gondolták, hogy hitegetjük őket - fogalmazta meg a perkupai- ak bosszankodását Vécsei Vilmos körjegyző. Több csalódás, a bekötési határidők módosítása miatt a megrendelő polgárok elbizonytalanodtak: lesz-e egyáltalán gáz ezekben a falFalucskai Gusztáv polgármester: Azt hiszik az emberek, hogy mi hitegetjük őket vakban. Szerencsére azonban - igaz már a fűtési idény befejeződése után - a tavasz meghozta a gázt Perkupára. Április 25-én Falucskai Gusztáv polgármester örömmel újságolta szerkesztőségünknek: végre községükben is megkezdték a bekötéseket és az iskolában, az óvodában már ki is próbálták a gázfűtést. A beruházás elmaradásának okairól Szabó János A Bódva Gáz Kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozott lapunknak:- A szerződés megkötésekor, 1994-ben három pénzforrással számoltunk: az önkormányzatok, a leendő fogyasztók befizetéseivel, állami támogatással - ez a költségek 30 százalékát teszi ki -, valamint hitel felvételével. Meg kell mondani: a lakosság, az önkormányzatok becsülettel teljesítették vállalásukat, azonban ütemezési gondok miatt ’96-ról ’97-re húzódott át az állami támogatás egy része, miközben az OTP-től nem sikerült hitelt felvennünk. Ezek miatt szerződésmódosításra kényszerültünk és elhúzódott a beruházás befejezése, de most már túl leszünk rajta. Az is tény, hogy az időjárás sem kedvezett a munkáknak. Ha a vége jó, minden jó, tartja a szólás-mondás. Azért a szóban forgó pénzügyi akadályokról időben tájékoztatni lehetett volna a lakosságot, így bizonyára kisebb lett volna a háborgás, a bosszankodás. No de most már örüljünk együtt a perkupaiakkal: végre bekapcsolták, illetve bekapcsolják a gázt a lakásokba. Ezzel lényegesen előrelendül Perkupa infrastruktúrája. A vízhálózat adott, telefonnal a családok körülbelül egy harmada rendelkezik, teljesen önerőből történt a bekötés. A szennyvíz van még hátra. Ezzel kapcsolatos tavalyi pályázatukkal nem sikerült pénzhez jutni, így az idén ismételnek. Ezzel kisebb térségben gondolkodnak, mint a gáz esetében.- Jósvafő, Szín, Szinpetri, Szögliget és Perkupa önkormányzatai fogtunk össze. Önmagunk erejéből nem futná, csak pályázaton nyert pénzzel léphetünk. A gázberuházás kisöpörte a kasszánkat, sőt - mint említettük - 8 milliós hiteltörlesztésünk maradt hátra - mondta Falucskai Gusztáv polgármester és Vécsei Vilmos körjegyző. Abból nem élünk meg, hogy panaszkodunk... Buzafalvi Gyózó Edelény, Szendrő (ÉM) - Milyen legyen a Bódva-völgyi jövőkép? Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a régió 47 önkormányzatának vezetőit. Szilágyi Adolf, Edelény polgármestere azon fáradozik már esztendők óta, hogy egyeztessék a kistérségi stratégiát, és végre sikerüljön közös álláspontot kialakítani, mert biztató Bódva-völgyi jövőkép csak úgy vázolható fel, ha az itt élők valamennyien komplexen kezelik e témakört. Szilágyi Adolffal, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Tanács tagjával arról beszélgettünk, hogy mik az esélyei a Bódva-völgyi embereknek a krízis túlélésére. □ Hogyan diagnosztizálná a jelenlegi helyzetet? • Nem rózsás, ezt mindenki jól tudja. Ezt igen sokszor elmondtuk már, ismételjük unos-untalan. De az az érzésem: abból nem élünk meg, hogy panaszkodunk, mert ezt nem veszik figyelembe és nem vevők erre a főhatóságok sem. Egyszerűen saját magunknak kell kezünkbe venni sorsunk jobbra fordítását, mert arra hiába várunk, hogy mások segítsenek. Az is jól látszik, hogy az állami hatóságok sem a bányabezárások, sem más munkahely megszűnések helyett nem teremtenek újakat. A szociális problémákat ugyan áthárítják az önkormányzatokra, de forrást nem adnak hozzá, hogy ezeket kezelhessük. Ennél fogva folyamatosan egyre nagyobb a feszültség. Ebben a pillanatban a legnagyobb gondot az okozza, hogy még azt a kicsi lehetőséget is elvették tőlünk, hogy közmunka pályázat útján foglalkoztassuk a lakosság azon részét, akiket legalább lehetne, mert sokan úgy sem fognak dolgozni akkor sem, ha lenne is elegendő munkahely. □ Az Országos Közmunkatanács pályázatot hirdetett, ahol az volt a kritérium, hogy 100 fő feletti munkaerőt alkalmazzanak. Ez a lehetőség azért is jelentős, mivel nemcsak a munkabért, de a költségeket is finanszírozza a közmunkatanács. Ismételje el nekünk részletesen, hogy a Bódva völgyéből közösen, Edelény koordinálásával kik pályáztak és milyen célokra? • Épp az a probléma, hogy nem Edelény gesztorságával pályáztunk. Meggyőződésem: ha így történik a jelentkezés, akkor biztosan nyerünk, mert a mi pályázatunk jó volt és a kiírásnak megfelelően adtuk be. A szempontok szerint is, de a formai, alaki követelményeknek megfelelően is. A Megyei Fejlesztési Tanács pályázataként nyújtottuk be, mert arra biztatott bennünket Halmos Csaba, a Közmunka Tanács címzetes államtitkára, hogy nagyobb az esélyünk a nyerésre, ha a fejlesztési tanács pályázataként adjuk be. Illetőleg sokkal kedvezőbb a dologi költségek finanszírozási lehetóSzilágyi Adolf polgármester sége, ha ezt a megoldást választjuk. Éppen ezért volt nagyobb csalódás számomra is, hogy a Megyei Fejlesztési Tanács pályázatát sem vették figyelembe. A pályázatot egyébként a megyei fejlesztési főosztály készítette el, de a magunk adatait (létszámot, munkaügyi elképzeléseket, programokat) hozzátettük. □ Az elutasításnál formai hibákra is hivatkoztak... • Úgy gondolom lényegesen kevesebb volt a keret, mint amit erre leoszthattak és erre valamit mondani kellett, ezt látom az ügy hátterében. Az azonban biztos, hogy nem szerencsésen döntöttek, mivel hogy lehet egy településnek nagy összeget leosztani akkor, amikor a megyének semmit sem adnak? Nem értem az egészet. □ Pályáznak-e ismét? • Erről nem mondhatunk le. Beadjuk külön is, együtt is. Más célra és más programmal indulunk. Május 31. a határideje az újabb pályázatnak, ám ennél jóval kevesebb idő áll rendelkezésünkre, mert a Megyei Fejlesztési Tanácsnak április 25-ig nyilatkoznunk kell, hogy együtt vagy külön kívánunk-e pályázni. Szerintem is-is... □ Mit veszítettek azzal, hogy korábbi pályázatukat visszautasították, különös tekintettel arra a körülményre, hogy a hasznos nyári időszak esett ki. Köztudott ugyanis, hogy télen már jóval nehezebb bármit is építeni... • A nyár elmegy, mire ebből valami pénzünk lehet, s ez rendkívül nagy veszteség számunkra. Mindaddig, amíg munkát nem biztosítunk az embereknek, segélyként ugyanezt a pénzt kifizetjük azoknak, akik most már kiestek a jövedelempótló támogatásból, de kötelezően segélyezettekké váltak. A kötelező szó törvényi kötelezettség, de ugyanakkor ehhez az állam nem nyújt semmiféle fedezetet, így óriási teher ez az önkormányzatoknak. A dolog másik része, hogy valóban az értelmesebb munkára alkalmasabb időszak múlik el így. A foglalkoztatás csak az őszi esős-sáros időben valósulhat meg, amikor lényegesen rosszabb hatékonysággal lehet ugyanazt a munkát elvéEgyütt, de külön is kívánnak pályázni a Bódva- völgyi önkormányzatok geztetni, vagy egyáltalán nem. □ Megtörtént-e a kistérségi stratégia egyeztetése a Bódva-völgyi települések között? • Kezdettől fogva azon voltam, és most is azt szeretném, hogy - és remélem ez a véleményem, elképzelésem most már teljesen otthonra talál a települési önkormányzatoknál is - térségben gondolkodjunk és ne egy-egy községben. Csak térségeket fognak támogatni a jövőben, ezért ilyen szellemű koncepciókat és stratégiákat kell kidolgoznunk, mert egy-egy települést figyelembe se vesznek. Az április 2-i edelényi tanácskozáson polgármester kollégáimmal finomítottuk a programunkat. A Bódva-völgyi önkormányzatok 95 százaléka eddig is részt vett volna a projektekben olyan mértékig, amilyen arányú náluk a munkanélküliség. Akadt olyan község, ahol csak öt-tíz, máshol viszont 30-40 munkaerőt is tudnának alkalmazni. De például Szendrő önmagában is képes lett volna a minimumelvárást - azaz a 100 főt foglalkoztatni - teljesítem, de Edelény is. 47 település tartozik ide: délről kezdve Boldvától Hangácson, Zilizen, Nyomáron át a laki völgyig, Irotáig, Szakácsiig, Tomorig, beleértve természetesen Hegyme- get, Damakot, aztán Szendrőt, Szuhogyot, Galvácsot érintve a Rakaca völgyig, egészen Hidvég- ardóig, Bódvaszilasig , Szögligetig, majd a Jósva- és az Éger-völgyét. A hajdani edelényi járásból csak Aggtelek nem számít ide, mert az az 504-es statisztikai körzethez tartozik. Itt húzódik a határ. A Szuha-völgye már amoda esik. Azt is látnunk kell, hogy sem a mezőgazdaság pályára állításának nincsenek meg a feltételei, sem egy komoly ipartelepítésnek, mivel ez százmilliókat igényelne. Az is biztos, hogy csak vékonyan fog csordogálni a pénz mihozzánk a megyei integrált szerkezetátalakítási programból is. Az elmaradott térségek méginkább fokozatosan elsüllyednek, mert nincsenek meg azok a vállalkozások, azok az üzemek sem, amelyek legalább pályázhatnának, hogy kiegészítést vagy fejlesztést hajtsanak végre. Ez folyamatos lemaradást jelent, hiszen az önkormányzatok is szegények: a legtöbb helyhatóság a saját erőt is képtelen letenni egy-egy pályázathoz. Ez a rendszer azzal jár, hogy a szegényebb még szegényebb lesz. A civil szférában is ez az elv érvényesül: aki már megszedte magát, ahhoz könnyebben érkezik a pénz. Aki lemaradt, úgy tűnik véglegesen elveszti reményeit a felzárkózásra. Özv. Huszár Zsigmondné Teresztenye (ÉM - FL) - A mindösz- sze 29 lelket számláló Éger-völgyi kistelepülés talán legtakarosabb házában lakik özv. Lukács Zsigmondné. A szomszéd községben lakó leánya segíti, de a munka zöme reá marad, pedig derékszögben meghajlott derékkal él.- Már a 75. évembe lépek. Itt születtem, itt is laktam, meg itt vagyok megöregedve. Nyolc éve özvegy vagyok. Gazdálkodással foglalkoztam, de a fiam is meghalt, az emberem is meghalt, én meg itt vagyok nyomorultan. A fiam meghalt 25 éve. A lányom 52 éves, a szomszéd községben, Szőlősar- dón él. Unokám három van, két lány meg egy fiú, dédunokán is van már öt. Jaj, amikor meglátogatnak, tele van a ház. Hoznak nekem mindig ennivalót. Tetszik látni, most is itt van a tészta kiterítve száradni. A lányom gyúrja. O feljön, amikor ráér, aztán kitakarít. A portán is van munka, azt én csendesen csinálom, ahogy tudom. Mert így, hajlottan tudok sepreget- ni, szemeteket összeszedni. Keveset, tizennégy ezer forint nyugdijat kapok, a kiadás meg sok. Ha akarok tartani tyúkot, akkor vegyem meg a csirkét. Most még nem vettem, mert nem kaptam meg a nyugdíjat. Vegyem neki a terményt, akkor tűzifáról gondoskodjak, azért is fizetni kell. Most nagy baj történt nálunk, mert az utólakásról, a kamraféléról levitte a vihar az egész tetőt. Mióta az én emberemmel ezt a házat fölépítettük nagy keservesen, örökké fizettem a biztosítást. Azt mondtam, inkább nem eszek, az az első. Miért járok ilyen hajlott háttal? Elestem és a hátgerinccsontom elrepedt. Ez a háború alatt történt. A férjem odavolt, itt meg volt a két pici gyerek. Szívelferdülést kaptam, meg vesebajom is van... Nagyon, nagyon nehéz a helyzetem. Gyógyszerre is sok kell, de mit tegyek? Egy van, akiben bízok, a jó Istenemben. Ó az igazi orvosom nekem. Ó ad egy kicsike erőt, hogy valahogy el tudjak tébolyogni, meg mocorogni.
