Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-06 / 104. szám
M00M0MM0HH0MHUMK«»H«C««»W»e6a3Cí«3HmC««H»HC»»»MeC«CCHM0He4»»MaeMHC*9MeH«e»KeHMS{ Z<-Xv*»Xv>Xv ■:«->x<*x-x*>x*x«*>x Riport Itt-Hon Itt-Hon Riport Bodnár Ildikó Kistokaj (ÉM) - 1985-től hagyomány katonai berkekben, hogy anyák napjához közeledvén kitüntetik azokat az édesanyákat, akik legalább öt katonafiút neveltek. A megyében az idén 35 érintettét köszöntöttek ebből az alkalomból, akik közül hárman az április 30-i központi ünnepségen vehették át az oklevelet és a pénzjutalmat. Köztük volt a kistokaji Boros Károlyné is, aki hat fiú és két lány édesanyja. Boros Károlyné, Ilonka kapásból sorolja a pontos születési dátum kíséretében gyermekei nevét, foglalkozását és munkahelyét. Hangjából kiérződik: valamennyien egyformán kedvesek szívének.- Egyke voltam, s mindig irigykedtem azon társaimra, akiknek több testvérük volt. Sokszor eljátszottam azzal a gondolattal, hogy minden milyen más lenné, ha nekem is kistestvérem születne. De mert nem lehetett, így már fiatal lány koromban elhatároztam: nekem sok gyermekem lesz. Egyszer sem bántani meg a döntésemet, pedig voltak nehéz időszakok is az eleiemben, Azt ugyanis nem engedhettük meg a párommal magunknak, hogy otthon maradjak és csakis a gyermekek nevelésével és a háztartással foglalatoskodjak. Ilonka 17 évig dolgozott a helyi termelőszövetkezetben. Tavasztól ászig a dohányföldön kapált. télen pedig a többi asszonnyal együtt csomózta és válogatta a te gyűjtött termést.- Mindennap hajnali 4 órakor keltem, s mire a gyerekek felébredtek, már készen volt a reggeli, a tízórai és az állatokat is megetettem. Majd szinte egeidében indultunk útnak, a srácok az iskolába, én pedig a téeszbe. Amíg édesanyám élt, jócskán besegített a háztartásba, így a főzésre egész nap nem volt gondom. Igaz, nem is lett volna rá időm. mert. a munka után a háztáji fold következett, ahol krumplit es zöldséget temieltünk a fétjemmel. Ahogy cseperedtek a gyerekek, ők is fokozatosan besegítettek, e téren sem lehetett panaszom rájuk. Amikor aztán hazaértem mostam, vasaltam, takarítottam vagy éppen varrtam, ha éppen valamelyikünk mhatárát bővíteni kellett. Rendszerint éjfél körül kerültem ágyba, mégsem éreztem soha nyűgnek sem az otthoni. sem a mezőgazdasági munkát. Hatvannyolc évesen ma már egy jóval kisebb háztartás gondja nehezedik a vállára, hiszen gyermekei közül öten saját családot alapítottak.- A két legkisebb fiú és a nagyobbik lány lakik velünk, de a többiek - egy kivételével - sem kerültek messze tőlünk, hiszen hárman ebben a faluban építkeztek fel, míg egyikük Taktaszadán. Károly Németországba nősült, így igazán csak akkor van együtt a család, ha ő is hazalátogat feleségével és három fiával. Boros Kórolvné mindig mosolyog, ha a gyerekeiről mesél Fotók: Bujdos Tibor Ilonka otthon maradt három gyermeke ugyancsak az építkezés gondolatával foglalkozik. A telek megvan, munkaerőért sem kellene fizetniük, hiszen egyiküknek ács, míg másikuknak kőműves a szakmája, és hát a kiterjedt rokonságra is számíthatnának, ha beindulnának a munkálatok. De a fürdőszobás közös otthonnak egyelőre nem mernek neki vágni, pedig erre a házra spórolnak már évek óta.- Nem tudom, lesz-e egyáltalán valami ebből a szép tervből, pedig beosztással élünk. De hát ötünk közül hárman már nyugdíjasok vagyaink, és sajnos az egyik fiam jó ideje munkanélküli. Munkahelyét felszámolták, s azóta nem tud a szakmájában elhelyezkedni. Különben nagyon jól megvagyunk így is, de hát hiányzik mindegyikünknek a külön szoba, no és a fürdőszoba - fogja vissza mosolyát Ilonka. De rögtön visszatér a jókedve, amikor a Honvédelmi Minisztériumban átadott oklevélre és jutalomra terelődik a szó.- Soha nem gondoltam volna, hogy azért, mert hat fiút hoztam a világra, egyszer még kitüntetnek. Igen jó érzés volt azzal a meggyőződéssel átvenni az oklevelet, hogy a fiaim tisztességgel töltötték le a katona éveket, hiszen a legkisebb kivételével, aki már csak másfél évig szolgált, mindegyik két évet húzott le a katonaságnál. Józsi Tatan, János Cserépfalun, Laci Rétságon, Karcsi Szakáidon, Zoli Nagykanizsán, Barna pedig Budapesten. Általuk jártuk be a párommal az országot, amikor eskütételre utaztunk az éppen soros fiúnkhoz. Nem titkolja, nagyon szeret utazni és társaságba járni. Ott van minden évben a kisto- kaji öregek napján és egyéb helybéli rendezvényeken. Bármennyire népes is a családja, A kitüntetett dédmama aranyíakodaiomra várja haza népes családját jólesik a falubeliekkel, a volt munkatársakkal olykor elbeszélgetni. Többször járt már Németországban élő fiánál is, akit ezen a nyáron is hazavár.- Nagy esemény lesz nálunk a nyáron - avat be a családi tervekbe Ilonka. - Idén ünnepeljük férjemmel az aranylakodalmun- kat, igaz kicsit megkésve, hiszen 1946. október 26-án esküdtünk egymásnak örök hűséget. Sajnos a párom betegsége miatt csak most gondolhatunk az ünneplésre. Nagyon várom, hogy ismét együtt legyen a nagy család: 6 fiam, 4 menyem, 2 lányom, 1 vöm, 16 unokám és 4 dédunokám. Egy régi családi fotón - még „szűk" körben Szilágyi Anita Miskolc (ÉM) - A Vasas Nyugdíjas Klub 22 éve működik Miskolcon, s bár az alapításkor - 1975-ben - még mintegy háromszáz taggal büszkélkedhettek, mára a létszám alig harmadára csökkent. A klub életét azonban nem a létszám alakulása, hanem az ott tevékenykedők mozgalmasan megszervezett, öntevékeny élete teszi izgalmassá.- A klubot ’75-ben a két nagy gyár, az LKM és a DIMÁVAG hívta életre azzal a céllal, hogy a hosszú évekig együtt dolgozók a nyugdíjas évek alatt se szakadjanak el egymástól. Hogy ez mennyire jó ötlet volt, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az emelkedő taglétszám, amely 1981-ben 312 volt. Azóta persze ez csökkent, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy időközben több nyugdíjas klub is alakult - tájékoztatott Krasznai Józsefhé klubvezető. A klub tagjai között a legfiatalabb 55, míg a legidősebb 83 éves. Általában a találkozókon, a különféle rendezvényeken inkább a hölgyek tartják a frontot - véli a klubvezető merthogy sokkalta közlékenyebbek, mint férfi társaik, s emiatt hamarabb is alkalmazkodnak a megváltozott környezethez.- Minden hétfő délután 4 órakor találkozunk a Vasas Művelődési Házban. A klub életében fontos szerepet töltenek be az előadások, amikor hasznos tanácsokkal látnak el bennünket a meghívott előadók. Ezek olyannyira közvetlen hangnemben zajlanak, hogy ha például orvos látogat el hozzánk, A klubtagok igénylik a közösséget, az együtt töltött órákat van, aki a mai napig a volt DVTK természetjáró szakosztályában hódol barangoló szenvedélyének. Minden hónap utolsó hétfőjén névnapot tartunk. Ilyenkor a férfiakat egy kis pálinkával, a nőket pedig egy szál virággal köszöntjük. Szegény az eklézsia, de szerintem nem is az ajándék értéke a fontos, hanem a megemlékezés. Ezt az ünnepséget mindenki nagyon várja és élvezi is. Gyakran alig tudok oszoljt fújni - meséli kedélyesen. Az összetartozást komolyan veszik. így, ha valaki betegsége folytán több alkalommal sem jelentkezik a klubdélutánokon, akkor fogják magukat és látogatóba mennek hozzá. Azok a nyugdíjasok, akik a Vasast választották - akár megannyi hasonló korú társuk - anyagi gondokkal küzdenek, nehéz körülmények között élnek. Krasznai Józsefnétől megtudjuk: a szórakozáson, a kikapcsolódáson kívül - éppen az előbbiek miatt - komoly feladatokat is magukra vállaltak, és igyekeznek egymás segítségére lenni. Nemrégiben például kérelmet nyújtottak be a nyugdíjas kamarán keresztül a nyugdíjfolyósító intézethez, méghozzá eredménnyel, hiszen néhány társuk 600-800 forint közötti nyugdíjemelést kapott.- Ahogy már arról szóltam, inkább a női tagok alkotják a klubbot. Ők azonban minden eseményen ott vannak, s aktívan kiveszik a részüket a tennivalókból. Az első igazi kulturális megmozdulásunk az 1995-ös pótszilveszter, majd a 20 éves jubileumunk volt. Azóta kezdtünk igazán nyüzsögni. Saját verseinket szavaljuk és olykor táncra is perdülünk. Énekkarunk szintén sok fellépést tudhat már maga mögött. Elhatároztuk, ha valaki eltávozik közülünk - esetleg annak a hozzátartozója mi azzal adjuk meg a végtisztességet, hogy a temetésen egy alkalomhoz illő énekkel búcsúzunk el tőle. Sajnos erre nemrégiben már sor is került. Fényképeket vesz elő, melyekből kitűnik: a kor nem akadály akkor, ha az ember jó társaságra talál. Az arcok ugyanis megfiatalodnak - bár a klubvezető szerint az ember szíve örökre fiatal marad s a nagymamás, nagypapás kedves mosoly még szebbé teszi a vonásokat.- Közülünk sokan magányosak. Ezért számukra a klub jelenti az egyetlen társaságot, úgyszólván a családot. Itt megbeszéljük gondjainkat, bajinkat. Aki betér hozzánk az láthatja, hűek maradunk mottónkhoz, mely szerint: „Legyen minden együtt töltött óra szeretet és béke hordozója”. Száműzték az unalmat a vasasok Ha a helyzet úgy hozza, táncra is perdülnek a nyugdíjasok Fotó: magánarchívum megmutatjuk neki a leleteinket, hogy véleményt mondjon egészségi állapotunkról. Szívesen látott vendégek köreinkben a terméMiskolci Portré I ■- 8 S8SS - - í & -'\W' '■ -v 8: - . -S: I8WSS -riV -.3$ A klubtag Miskolc (ÉM-SZA)- Budapesten keramikusként, míg Miskolcon a volt bányászkonyha gazdasági vezetőjeként dolgozott a ma már nyugdíjas Balkányi Ferencné, Ilonka. Ő az egyik legidősebb tagja a f Vasas Nyugdíjas Klubnak, de rendszeresen eljár a 13. Számú Napközi Otthonba is. Ilonka 28 éven keresztül volt énekkari tag, de amikor a magas hangokat már nem tudta tisztán megszólaltatni, abbahagyta az éneklést.- A vasárnap számomra kettős ünnep. Először is azért, mert a vasárnapoknak életem során mindig is megvolt a maga kedves varázsa. Másodsorban pedig azért, mert tu- : dom, a rákövetkező napon a klubba megyek. Jó érzéssel tölt el ugyanis az, hogy van hová felöltöznöm, s találkoz- hatom azokkal, akik kedvesek a számomra. Bármennyire is furcsán hangzik, mi ott mindannyian egy nagy családot alkotunk - vallja be Ilonka. Szavaiból kiderül, az embernek idős korában sem szabad begubóznia, mert a zárkózottság - főleg ebben az időszakban - egyáltalán nem javít a helyzeten. Ezért aztán mindig talál magának valami elfoglaltságot.- Igazán jól érzem magam a klubban. Engem minden ; érdekel, úgyhogy' az előadások is maximálisan lekötnek. Jó ideig azonban a humor hiányzott, amit szóvá is tettem. ; Az, hogy mi már túlvagyunk a sokadik ikszen, még nem jelenti azt, hogy' mindig komolynak kell mutatkoznunk. Azóta ezt pótoljuk - mosolyodik el. Magáról még elárulja: négy unokája és egy dédunokája, akiket nagyon szeret. Ezért igyekszik minél több időt. velük tölteni. Hat katonafiut nevelt szetgyógyászok is, de érdeklődéssel hallgatjuk a rendőrségi beszámolókat is. Ezeken felül kirándulni járunk. Sok olyan tagunk
