Észak-Magyarország, 1997. május (53. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-06 / 104. szám

1997. MÁius 6., Kedd Kultúra ÉSZAK-Magyarország 7 n Elhunyt Kibédi Ervin Budapest (MTI) - Elhunyt Kibédi Ervin. A Jászai Mari-díjas érdemes művészt hetvenhárom éves korá­ban, hétfőn érte a halál. Temetésé­ről később intézkednek. Kibédi Er­vint a Vidám Színpad saját halott­jának tekinti. Napraforgók Miskolc (ÉM) - Eredetileg tegnap este 7 órától mutatták volna be a Napraforgók című előadást a mis­kolci Csodamalom Bábszínház (Kos­suth u. 11.) színháztermében, de technikai okok miatt megváltozott az időpont: ma, kedden este 7 órától, ugyancsak a Kossuth u. 11. szám alatt, de nem a bábszínházban, ha­nem az Alliance Francaise nagyter­mében mutatják a darabot. A két­órás előadás egy szigeten játszódik, szereplői egy francia férfi és egy ma­gyar nő. Az előadás arról szól, hogy egymás megértése nem azon múlik, milyen nyelvet beszélünk. Egysze­rűen elfelejtettünk egymásra figyel­ni. A szereplők ugyan francia nyel­ven szólalnak meg, de a történetet mindenki követheti. Közreműköd­nek: Pálvölgyi Éva és Jean-Louis Amanou. Képek a koliban Miskolc (ÉM) - A miskolci Karacs Teréz Leánykollégium (Győri kapu 156.) Képekben vagyunk című so­rozatában mától Bihari Zoltán és Seresné Mezei Zsuzsa alkotásai láthatók. Mindkét kiállító a miskol­ci Kossuth Lajos Gimnázium és Pe­dagógiai Szakközépiskola tanára. Markó táncosai Budapest (ÉM) - Markó Iván, a Magyar Fesztivál Balett koreográ­fusa bővítené a társulatot. Várja azokat a 18 és 27 év közötti tánco­sokat, akik erős klasszikus képzés­ben részesültek, és rendelkeznek némi színpadi gyakorlattal. A pró­batánc május 12-én, hétfőn este 6 órakor kezdődik a XII. kerületi mű­velődési központban Budán (Buda­pest, Csörsz u. 18.). Bővebb infor­máció az (1) 319-9855-ös telefon­számon kérhető. Nyári táborok Miskolc (ÉM) - Az Ifjúsági és Sza­badidő Ház az idén is meghirdeti nyári napközis foglalkozásait, tábo­rait. Tölthetik a nyarat a gyerekek úszó- és tenisznapköziben, kirán­duló-kézműves napköziben. Lesz mozgásművészeti napközi, ahol a foglalkozásokon résztvevők megis­merkedhetnek a jazztánc, a test­képző gimnasztika és a társastán­cok alapjaival. A lovasnapköziben az érdeklődő gyerekek szakember irányítása mellett sajátítják el a lo­vaglás alapjait a Lyukóvölgyi lo­vasiskolában. A horgásznapközi­ben való részvételhez egyéni hor­gászfelszerelés és érvényes hor­gászengedély szükséges. Ez egyhe­tes tábor, június 23-tól 27-ig tart a Csorba-tónál. A tiszta levegő, a szabadság tábo­rát Simán, a kis zempléni faluban rendezik meg július 3-tól 10-ig. Többféle lehetőség közül választ­hatnak az ide jelentkezők, például: lovas-angol, lovas-német, ásvány­gyűjtő, színjátszó, fazekas, táncos, móka-vakáció kicsiknek stb. Vár­ják a 10-14 év közötti jelentkezőket a gömörszólősi természetvédő tá­borba is, ahol növényismeretet, ne­mezelést, makramézást, madár- odú-készítést tanulhatnak a fiata­lok, megismerkedhetnek a környe­zetbarát berendezésekkel, és köz­ben természetesen többfelé kirán­dulhatnak is a környéken. Középiskolásoknak, egyetemisták­nak is ajánlanak táborokat: Kreati­vitás fejlesztés a kortárs tánc esz­közeivel címmel egyhetes intenzív kurzust terveznek július 21-től 25- ig, ahol a résztvevők megtanulhat­nak relaxálni, és fejleszthetik sza­vak nélkül kommunikációs képes­ségüket. Ezt a kurzust Angelus Iván, a Kortárs Táncszínházi Egye­sület művészeti vezetője irányítja. Lesz még fotós tábor, 10 tánc- és il­lemtan kurzus, a Fónagyságon pe­dig nomád lovastábor. Érdeklődni és jelentkezni a 46/411- 747-es, illetve a 412-508-as telefon­számokon lehet. Nyolcadik érintés: zen, vízcsipeszelés Készül a gombaszárító szerzetes-színészek tablója Bujdos Attila Miskolc (ÉM) - Egy borotvapa­macsokkal felcicomázott ujjú ember a kezéhez ragasztott hajszárítóval olvasztja a fejére pakolt jeget, miközben csi­pesszel az egyik edényből a má­sikba rakja a vizet. Piros ruhás lányok tűzőkapcsot nyomkod­nak az előttük lévő asztalba, s távcsövükkel hol a karnyújtás­nyira lévő vizeskedőt, hol az őket figyelő közönséget nézik. Egy frakkos ember hangszórót kongat, fény és változó ütemű harangjáték hangja leng a feke­te térben. Majd’ egy órán át ennyi történik - vagyis nem történik semmi. Az ember hajlik rá, hogy hülyére vették, hogy ezt próbálják színház­ként eladni a miskolci Csarnok Kultusz Motel Egymást érintő cí­mű sorozatának nyolcadik darabjá­ban. (E szériában minden előadást más rendez, s mindenki kapcsoló­dik valamilyen módon az előző pro­dukcióhoz.) Hiszen ez végül is egy kísérleti műhely, amelynek a nézői sokkal inkább fogékonyak a világ­tól elemelkedett dolgokra, mint az up to date valóságra. Márpedig itt a nagyon is kézzel foghatót emeli a művészet szintjére a borotvapama- csos feLugossy László, az est kép- zőművész-performer rendezője azáltal, hogy színházi előadásba ágyazva vágja a képünkbe: nesz- tek, pupákok, egy kis hangszóró- kongatás, vízcsipeszelés - gondolja­tok, amire akartok. De nem hagy sokáig tévelyegni: egy buddhista történetet mondat el a színészeivel. A zen lényegét Kínában tanulmá­nyozó japán ember egy kolostorba tévedvén a tikkasztó hőségben gombát szárító koros szerzetest pil­lant meg. Sehogyan sem érti: miért éppen az öreg, s miért pont e rek- kenő hőségben aszalja az ennivalót. A férfi válaszának lényege: ó nem a többi ember, neki magának kell ta­pasztalnia, hogy milyen a gomba­szárítás. Amit egyébként csak itt és most, ebben a melegben van értel­me csinálni (ki tudja, holnap mi­lyen lesz az idő?). A tanmese - tetszik, nem tet­szik - értelmezi a hangszórókonga- tást, a vízcsipeszelést is. A rendező minimalista színházi megoldások­kal terelte a nézőit viszonylag fon­tos, s a hagyományos európai kul­túrkörtől alighanem igen távoli gondolatokig. Ezen a síkon a néző a következőket kénytelen mérlegelni. Helyénvalóan gondolta-e eddig, hogy bármit - lényegest, lényegte­lent - csinál is, annak kell hogy ér­telme legyen. FeLugossy válasza: nem. A vízcsipeszelésnek semmi értelme: a folyadékot bármely más eszközzel ezerszer könnyebben át lehetne merni az egyik edényből a másikba. Ebben segítene is az em­beriség közös tapasztalata: nagyjá­ból a bölcsődében tanítják a kanál használatát. Csakhogy a bárki ál­tal könnyen megszerezhető ismeret alkalmazásával a közösben elvesz­ne az egyéni. Márpedig magamat - egyebek mellett - azáltal is megkü­lönböztethetem másoktól, hogy semmit sem fogadok el késznek. En nem vagyok a többi ember, nekem magamnak kell tapasztalnom. Ebben a megközelítésben elmo­sódik a különbség a fontos és a lé­nyegtelen között: csak a tapaszta­lat, a világ itt és mostani, saját ma­gam általi átélése számít. Ezt per­sze átkozottul nehéz elfogadni (itt és most), s a néző ösztönösen, zsi- gerből lázad is ez ellen. Megmon­dom, miért: mára hihetetlen mennyiségű tudást sikerült felhal­moznia az emberiségnek. Mivégre, ha a töredékét sem használhatom, mert a világlátásom nem engedi, hogy átvegyek és alkalmazzak amúgy könnyen megszerezhető is­mereteket? Korszerű egyenlet-e a tapasztalat egyenlő tapasztalattal- képlet? Nem inkább arról kellene szólnia a történetnek, hogy miként tudom megkülönböztetni a lénye­gest a lényegtelentől? Hiszen csak egy emberöltőnyi idő adatott a szá­momra. Jól gazdálkodom-e vele, ha vízcsipeszeléssel pepecselek? FeLu­gossy szerint: igen. Lehet gondolkodni, értékelni és átértékelni, életpályát módosítani - ha úgy tetszik... Eszenyi Enikő - háromszor is Rosalinda Beugrás Major Melinda szombati „félrelépése" miatt Miskolc (ÉM - FG) - Vasárnap bemondta a rádió: a Miskolci Nemzeti Színházban a délután 5 órakor kezdődő Ahogy tet- szik-előadás elmarad. Az okot nem közölték: Major Melinda előző este Rosalindaként „fél­relépett”, így a vasárnapi Egy­mást érintő szereplőjeként nemcsak rendezői utasításra, de orvosi javallatra is ülve - merev lábbal, rögzített bokával- „játszott”. Ma és holnap vi­szont Eszenyi Enikő ugrik be helyette Rosalinda szerepébe.- A második felvonás közben tör­tént a baj, egy rossz mozdulat mi­att megbicsaklott Melinda bokája. Ennek ellenére végigjátszotta az előadást. Vasárnap reggel már tud­tuk, elmarad a délutáni előadás, de a keddieket és a szerdait minden­képpen szerettük volna megmente­ni. Óriási szerencsénk volt, hogy Eszenyi Enikő éppen ráér ezen a Eszenyi Enikő két napon. Hívtuk, és igent mon­dott. így csak egy előadást kell be­pótolnunk, mert csütörtökön kon­cert lesz a színházban, és pénteken - reméljük - már Melinda is játsz­hat - összegzi a történteket Koncz Boglárka, a Miskolci Nemzeti Szín­ház művészeti főtitkára. Eszenyi Enikő a Pesti Színház­ban játssza Rosalinda szerepét, en­nek ellenére át kell tanulmányoz­nia a szövegkönyvet, hogy tudja: itt mit húztak ki belőle, hogyan módo­sult egy-egy mondat. Ezért már va­sárnap megkapta a miskolci forga­tókönyvet. És persze nagy szükség van a mai beugró próbára is, hi­szen még nem is látta a miskolci előadást. Viszont a szereplők jelentős ré­szét ismeri: ő rendezte ugyanis az Egymást érintő-sorozat április 6-i Hamlet-átiratát a Csarnokban. így már nem idegenként érkezik Mis­kolcra. Természetesen az előadás rendezője, Lukáts Andor segíti a mai próbát. S amíg nem kezdődik az előadás, át kell alakítani a jel­mezeket is. Könyvek között a bükkzsérci kicsikkel A szülőkkel gyakran a gyerekek is elmennek a bükkzsérci könyvtár­ba, ezért tudják olyan jól az ovi­sok, hogy melyik könyvet honnan lehet elővenni. A hatezer kötetes könyvtárnak mintegy 200 olvasója van (az 1200 lakosból). Tévét, vi­deót pályázati pénzből vásároltak, így a kötelező olvasmányokat vi­deofilmen is láthatják az iskolások. A Soros Alapítványtól kaptak ta­valy is, idén is könyveket, bár ezek egy része inkább csak porosodik. Az önkormányzat évente 30 ezer forintot ad könyvvásárlásra, ebből főleg - hiszen azok a legkereset­tebbek - a kerti munkákról szóló szakirodalmat és a diákoknak a kö­telező irodalmat veszik meg. De a könyvtáros szerint mostanában az „ufós" irodalom iránt is érdeklőd­nek az emberek. Kölcsönözni he­tente kétszer, hétfőn és csütörtö­kön lehet. Fotók: Dobos Klára Téka Ellenfény Dobos Klára Miskolc a színházi világ közepe. Ha az El­lenfény című kiadványt meghatározó szín­házi folyóiratnak tekintjük - bár fiatalságá­hoz még talán korai ez a jelző akkor örömmel tapasztalhatjuk, hogy az országos lapban szereplők - némi túlzással - többsé­gének van valamiféle kötődése a város szín­házához. Bár, egyelőre inkább csak az „alternatív” megmozdulásai kerültek „ellen­fénybe”. (Már ha van ilyen. Hiszen az egyik szerző, aki éppen unt egy unalmas előadást, azt írja, hogy az „alternatív színház” kifeje­zés elvesztette esztétikai érvényét, vagyis nem jelent semmit.) De térjünk vissza a laphoz! A szakfolyóirat harmadik - Tavaszköszöntő - számának első írása a Kamondi Zoltánnal, a Csarnok Kul­tusz Motel művészeti vezetőjével készült in­terjú. Jó bevezetője ez a társművészetekról szóló tematikus számnak, hiszen a Csarnok Egymást érintő-sorozatának meghívottjai kö­zül is sokan a társművészetek képviselői. „Nem hiszem, hogy itt remekművek születné­nek, de az megmutatható, hogy művészettel foglalkozó, érzékeny emberek merre járnak, milyen törekvéseik vannak ma, hogyan fele­selnek más törekvésekkel. Élő szimpozion le­het” - olvashatjuk a cikkben. És innen csak felsorolásszerűen: a lap kö­vetkező beszélgetése Faragó Béla zeneszerző- előadóval készült, akinek koncertjét már a Csarnok közönsége is élvezhette. Melis László zeneszerző készíti a „miskolci motel” zenéit, beszél is erről a vele készült interjúban. Szilá­gyi Andor író Fodor Tamás rendező beszélge­tőtársként volt jelen egy csarnoki, estén. A Mozgó Ház Társulás adta az egyik Érintő szí­nészgárdáját (alakításuk ugyan nem okozott maradandó élményt, de a mostani kritika - a Beckett-dalokról - végkicsengése pozitív). Bo- zsik Yvette és társulata kellemes színházi es­tével, a Lakodalommal ajándékozta meg a miskolci közönséget, most az Ellenfényben ér­dekes című előadásukról, a Xtabayról szólnak a gondolatok). Talán kicsit kilóg ebből a sorból, de van itt még egy-(két) kötődés: A Győri Padlásszín­házban Thury Zoltán Katonák című darabját Honti György, a Miskolci Nemzeti Színház egykori színművésze állította színpadra. Az előadást jónak ítéli a szigorú kritikus. Szentpáli István iskolája Miskolc (ÉM - Hl) - Szentpáli István ne* vét veszi fel a miskolci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Is­kola és Szakközépiskola. A névadóün­nepséget ma délelőtt 10 órától tartják a Nemzetközi Kereskedelmi Központban (ITC), előtte emléktáblát avatnak az is­kolában, és egy másik táblát is a Keres­kedelmi és Iparkamara épületében. A névadó emléktábláját délelőtt negyed 10- kor avatják fel az iskolában. Az ünnepségen részt vesz Szentpáli Ágnes is, Szentpáli Ist­ván unokája. Délelőtt 10 órától pedig az isko­la diákjai adnak színes zenés, táncos, irodal­mi műsort az ITC-székházban.- Mindenképpen szerettük volna, ha isko­lánk Miskolchoz kötődő, helyi személyiség ne­vét kapja. Döntésünk végül azért esett Szent­páli Istvánra, mert a mellett, hogy a város ne­ves polgármestere volt, egyéb tevékenységei is közel álltak az intézményünk profiljához - mondta Hodobay György igazgató, aki hozzá­fűzte, nemcsak ők, de a Kereskedelmi és Ipar­kamara is emléktáblával tiszteleg Szentpáli István, a kamara első elnöke előtt. Az ő ava­tóünnepségük reggel fél 9-kor kezdődik a Szentpáli utcai székházukban. A mai naptól tehát az 1740 diáknak - 1300 szakmunkás és 440 szakközépiskolás tanulónak - helyet adó intézmény ezentúl a Szentpáli István Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskola és Szakiskola nevet viseli. (A „szakmunkásképzőt” az új közokta­tási törvény előírásai értelmében változtatják „szakiskolává”.) Szentpáli István 29 éves korában, 1890- ben került Miskolcra mint a Kereskedelmi és Iparkamara titkára. Gyorsan beilleszke­dett, és sokat tett a város iparának és keres­kedelmének fellendítéséért. Számos tisztsé­get betöltött, több iskolában tanított. A mis­kolciak kétszer is - 1902-ben és 1917-ben - polgármesternek választották. Mint város­vezető két célt tűzött maga elé: a település ingatlanvagyonának növelését és a közokta­tás támogatását. Gazdálkodása eredménye­ként Miskolc vagyona 1910-re közel 3 millió koronával gyarapodott. A közoktatást isko­lák létesítésével kívánta fejleszteni. Állami felsőkereskedelmi fiúiskolát, egy elemi isko­lát, vas- és fémipari szakiskolát építtetett. Közigazgatási téren elért legnagyobb sikere az volt, hogy munkája révén Miskolc meg­kapta a törvényhatósági joggal felruházott város rangját.

Next

/
Thumbnails
Contents